Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-04 / 3. szám
6 új Dunántúli napló 1992. január 4., szombat Nem megy könnyen a közös lovak feldarabolása A vagyonátadások dömpingje még csak most következik Segítség a felvételizőknek A tehetségekért Szeptember elején alakult meg Baranya megyében is a Vagyonátadó Bizottság, közkeletűbb nevén a VÁB. Munkájáról azóta nem túl sok szó esett a sajtó hasábjain, mint ahogy a lezárult vagyonátadásokról sem, inkább csak az önkormányzatok közötti tulajdoni vitákról olykor-olykor. Ezért is, meg hogy mégiscsak egy naptári év végére érkeztünk, kérdeztük dr. Czoboly Istvánt, a megyei VAB elnökét: Mire jutott ezidág a bizottság? Fedi-e az igazságot az a látszat, hogy nem túlságosan sokra?- Arra törekedtünk, hogy egyfajta szabadságot adjunk az önkormányzatoknak, s egyben minimális instrukciókkal láttuk el őket. Október 7-én tájékoztató értekezletet tartottunk, amelyen arra hívtam fel minden önkormányzat vezetőjét, hogy a törvényből következő kötelezettségük teljesítése keretében alapadatokat szolgáltassanak számunkra. A VAB ugyanis olyan köz- igazgatási hatóság, amelynek hivatalból semmiről nincs tudomása, sőt apparátusa sincs arra, hogy adatok után kutasson. A törvény úgy szól, hogy minden önkormányzat, megyei közgyűlés, köztársasági megbízotti hivatal, vállalat, intézmény köteles minden segítséget és információt megadni a VAB számára. A vázolt lehetőségeinkből és az említett kötelezettségből fakadóan alapadatokat kértünk valamennyi önkormányzattól. Harminc napos határidővel azokra az ingatlanokra vonatkozóan, amelyekre a törvény erejéből következik be a vagyonátadás, s nekünk csak igazolnunk kell ezt a tényt; hatvan napos határidővel pedig azokra az ingatlanokra vonatkozóan, amelyeknél a VÁB hatósági aktusával történhet meg a tulajdonba adása - ismerteti az októberi kiinduló pontot dr. Czoboly István.- Beszélgetésünk idején december 27-ét mutatja a naptár. Mindkét határidő hetekkel ezelőtt lejárt. Szabad-e ebből arra következtetni, hogy a VAB most már minden lényeges alapadat birtokában van, s januártól nagyüzemben végezheti az érdemi munkát?- Sajnos, nem igazán. Úgy tűnik, jámbor óhaj volt csak a pontos, határidőre teljesített adatszolgáltatás. Erősen valószínűsíthető, hogy az önkormányzatok október 7. után láttak csak igazából hozzá javaik felméréséhez, pedig - mint az állami javak kezelőinek - korábban is kellett - ezek szerint csak kellett volna - pontos nyilvántartást vezetniük. Elég sokan késedelembe estek, vagy adósok maradtak az adatszolgáltatással. Például Pécs a 30 napos határidővel szolgáltatandó adatlistát sem küldte még meg ezidáig, bár most azt ígérik, hogy még december végéig teljesítik kérésünket. Ebbe a 30 napos határidővel kért adatsorba tartoznak a bérlakások is, amelyek tulajdonba adását éppen az állampolgárokkal kötendő adásvételi ügyletek miatt szerettünk volna legelőször rendezni. A helyzet pikantériája, hogy ez éppen Pécs esetében lenne a legsürgősebb, hiszen egyedül itt értékesíti az önkormányzat sorban, nagy tömegben a bérlakásokat. A fentiek miatt ezidáig csak elég csekély számban történt meg a vagyonátadás. Előre vettük a gazdálkodó egységeket, megadva nekik a lehetőséget arra, hogy átalakuljanak, ha még 1991-ben át akarnak alakulni vállalatokból, költségvetési üzemekből gazdasági társaságokká.- Nem lehetséges, hogy a törvény félreértelmezéséből is fakad a késedelem?- Valóban van olyan tapasztalatunk, hogy az önkormányzatok, a jegyzők nem olvasták végig az ide vonatkozó törvényi rendelkezéseket. A törvény kimondja, hogy az a vagyon, amely korábban a tanács, vagy annak szerve, intézménye kezelésében volt, a jogutód önkormányzat tulajdonába kerül. Tökéletes megoldás, csak éppen az olyan településszerkezetű megyében, mint amilyen Baranya is, nem eredményez problémamentes automatizmust a jogutódlásban. Itt szinte majdnem minden tanács közös községi tanács volt, amelyhez több társközség is tartozott. így még a székhelyközséget sem lehet megtenni egyetlen jogutóddá: ha a volt társközségek nem állapodnak meg egymás között, a vagyon közös tulajdonba kerül. Márpedig a Polgári Törvénykönyv szerint - ha a felek másként nem állapodnak meg - a közös tulajdonban a tulajdoni arányok egyenlőek. Előállhat olyan képtelen szituáció, hogy mondjuk kilenc község esetén valamennyi faluban a járdák egykilenced hányadáig tulajdonos minden község, noha ehhez semmi érdekük nem fűződik. A megoldás tehát az, hogy vagy megegyeznek, vagy majd elmennek a bírósághoz. A VAB ugyanis nincs felhatalmazva arra, hogy igazságot tegyen a közös tulajdon felosztásában. A járda persze szélsőséges példa, de számos intézmény is ebbe helyzetbe került, mivel a társközségek jogutódai nem egyeztek meg tulajdonlásukról, fenntartásukról. Erre pedig 1991 december 31. volt a határidő. A legszomorúbb ebben, hogy az intézmények működő- képessége került ezáltal veszélybe.-A határidő elmulasztása milyen következményekkel jár?-Ez a határidő nem jogvesztő: azt a célt szolgálta, hogy a munkát tervezni lehessen. A jogalkotó elfelejtett határidőt szabni és szankciókat sem adott a VAB kezébe. Legfeljebb ej- nye-bejnyét mondhatunk a határidőt mulasztóknak. A Polgári Törvénykönyv szerint pedig a tulajdoni igény nem évül el, tehát amig ez a rendelkezése hatályban van, a határidő az idők végezete. Csakhogy az állam nem fogja ennyi ideig fenntartani és finanszírozni a VÁB-ot, amelynek a redelkezési jogkörébe utalta ezeket a kérdéseket. A VÁB ezidág tulajdonképpen azt tehette, hogy jószolgálati tevékenységet végzett, tanácsokat adott az egyezkedéshez. Valahol megfogadták, valahol nem. A jogalkotó azt a szankciós helyzetet teremtette csak meg a VÁB számára: döntsön a tulajdonról, ha a felek nem állapodnak meg. De ez a legrosszabb: kívülről jövő kényszer. A felek közötti megegyezéseket szorgalmazzuk tehát, s eközben azt a célt tartjuk szem előtt, hogy a több tulajdonosú közüzemek, intézmények működőképesek maradjanak.-Mikorra várható, hogy a vagyonátadás zöme lezajlik?-Januártól felpörög a munkánk, s legkésőbb júliusig szeretnénk végezni vele. Ami megmarad az ügyekből, póteljárásra utaltatik. Dunai Imre Megszűnt, majd más formában újjáéledt az a munka, melyet régebben a felvételi előkészítő bizottság, ismertebb nevén a FEB keretében folytattak a középiskolások felvételi előkészítésére. A FEB korábban minden egyetemi karon működött, s elsősorban fizikai dolgozók gyermekei számára „volt kitalálva”. Állami dotációval, többmilliós költségkerettel lehetővé vált, hogy tanévenként több tábort szervezzenek a jelentkező középiskolásoknak, és rendszeres levélváltás során hozzájuttassák őket hat-nyolc tesztláphoz is. A tehetséges, de valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekekkel (akiket csak egy ideig azonosítottak a fizikai dolgozók gyermekeivel) a szólamok után igazából csak a hetvenes évek közepétől kezdtek szervezett formában foglalkozni, de már a nyolcvanas évek elején túlléptek az eredeti terven, és lehetőséget kapott mindenki, aki részt akart venni a programban. A rendszerváltással nagyjából egyidőben gyors „elmúlási folyamat” kezdődött meg, egy ideig kétségessé vált, hogy folytatja-e valaki a megkezdett munkát. Mert hát hátrányos helyzetű gyerek ma sincs kevesebb, mint régen . . . Az újjászületést a Győrffy Alapítvány segítette, ők a támogatói annak a Tehetségért Mozgalomnak (röviden TM), mely a régi FEB-et kiváltani látszik. Kerekes Agnes, a mozgalom egyik szervezője elmondta:-A mozgalmunk nemrég bejegyzett egyesületté lett. Kizárólag arra a célra alakult, hogy az értelmiségiek, egyetemi oktatók, hallgatók hozzásegítsék az anyagi, szociális vagy más szempontból hátrányos helyzetben lévőket a továbbtanuláshoz. Ehhez igénybevesszük a levelező formát, a konzultációt, táborokat szervezünk. Az országban húsz-harmincezer fiatalnak lenne szüksége a segítségünkre. Az oktatás jelenleg ingyenes, a táborozás önköltséges. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a mozgalom javára eddig 25 millió forinttal támogatta meg a Győrffy Alapítványt. A Tehetségért Mozgalomban egyébként mindenki társadalmi munkában dolgozik, így a helyi feladatokat ellátók is. Országszerte több intézményben megszűnt a FEB-munka, mert az elmúlt egy év átmeneti időszaka megviselte a tűrőképességet, s próbára tette a kitartást. Sok helyütt azonban nem maradt abba a vállalkozás,,így szerencsésen találkozott az új forma a meglévővel. így történt ez Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetemen is, ahol nem hagyták veszni azt, amit eddig már elértek. A Tanárképző Karról dr. Szekeres János egyetemi docensei beszélgettem, aki a TM-szervezőbizottség elnöke, ő egyébként az első időktől felelőse volt az egykori FEB-nek.-Most tizenkét tanszék dolgozik a 4-500 jelentkezővel. A munkában oktatók és diákok vesznek részt. A régebbi félmilliós költségkeretünk helyett most csak 50 000forintunk van, ezért költségkímélő megoldásként azt találtuk ki, hogy az ösz- szes tesztlapot egy csomagban küldjük ki március 1-ig mindenkinek. A táborunkba jelentkezhet bárki, senkit nem küldünk el, de ott már fizetni kell. Az, hogy nálunk évek óta oktatók is dolgoznak a jelentkezőkkel, azért is jó, mert a rendelkezésre álló rövid időt nagy tapasztalattal tudják a lehető legjobban kihasználni. A közgazdaságtudományi kar munkájáról Móczán Zoltántól, a történelmi szekció harmadéves vezetőjétől kapok információt. A legjelentősebb változás itt is anyagi vonzatú volt, de jelenleg a mostani, konkrét öszegekről nem tudnak még eleget. Várják a központból (minden karnak van egy központi bázisintézménye, mely koordináló szerepű) a híreket. Régebben több felvételi tárgyban tudtak segítséget nyújtani, most csak a három legfontosabb, a matematika, a történelem, a közgazdaságtan maradt. A táborokban a leglényegesebb szerintük az, hogy a leendő egyetemisták a egyetem szellemiségét ismerjék meg, s egy újfajta, önálló gondolkodásra álljanak át. A közgazdászoknál jelenleg 45-50 hallgató körülbelül 130 jelentkezővel tartja a kapcsolatot. A kar segít nekik, vállalja a levelezési költségeket, a feladatlapok sokszorosítását. Tervezik, hogy tartanak tavaszi tábort, ahová 60-70 főt várnak.- A struktúra nálunk sem változott - mondta a jogi kar képviselője^ harmadéves Nagy Róbert. - 150 középiskolással levelezik 10 joghallgató. Mi is tervezünk tábort a nyárra, lesznek diákelőadások, várunk oktatókat is. Fontos lenne, hogy a jelentkezők kiegészítsék a jogi ismereteiket, a középiskola ugyanis nem ad elegendő információt. Szeretnénk arra is rászoktatni a jelentkezőket, hogy röviden, frappánsan tudjanak írásban is válaszolni a kérdésre. Van egy próbafelvételi minden táborban, ettől sokan úgy megrémülnek, hogy elutaznak előle, pedig aki ottmarad, az látja, mennyire megéri. A Tehetségért Mozgalom intézőbizottsága közben dolgozik. Legutóbbi ülésükön állást foglaltak abban, hogy a pályázati lapon (melyet az iskolák megkapnak) ne szerepeljen a szülők foglalkozására vonatkozó adat. Ez egy gimnáziumi pályaválasztási tanácsadó tanár szerint nem is baj, hiszen egy vidéki körorvos gyereke legalább olyan hátrányos helyzetű lehet, mint bárki. Ezek a pályázati lapok egyébként januárban megérkeznek, és február végéig kell majd őket visszajuttatni. Érdemes lesz utánajárni, hiszen nem mindegy, hogy a gyerek mellé többezer forintért kell-e felkészítő tanárt fogadni, vagy majd tízezerért beíratni tanfolyamokra . .. Hodnik Ildikó Idén is számíthatnak segítségre a felvételizők. Fotó: Läufer L. Az egyik, kórteremből kialakított pszichoterápiás laboratórium. Ágyszámcsökkentés a szigetvári kórházban Az elmúlt évek során a Szigetvári Kórházban bekövetkezett orvosszakmai változások és komfortfokozat-javító átalakítások miatt a ténylegesen működő ágyak száma eltér a statisztikai ágyszámtól. A kórháznak 1988-ban összesen 13 osztályon 639 ágyat szabtak meg a központi szervek feladatmutatóként, illetve ezen mennyiség után kapta az intézmény az állami támogatást is. Ma, gyakorlatilag ennél kevesebb a férőhely. Mint dr. Bocsa Barnabás orvosigazgató elmondta, a Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól kapott tájékoztatás alapján, idén lehetővé vált a kórházakban az ágyszámkorrekció úgy, hogy a TB az ágyszám csökkenés vonzatát az intézménynél hagyja á működési többletkiadások fedezésére, illetve a komfortfokozat javítására. Ezt a lehetőséget szeretnék kihasználni, ezért döntöttek a pszichiátriai-neurológiai osztályok ágyszámának csökkentése mellett. Ez nem jelenti azt, hogy osztályok vagy munkahelyek szűnnének meg, mindössze egy számszaki kiigazítást takar, a statisztikai számok megegyeznének a jelenleg is működő ágyak számával. Az ágyszámcsökkentésnél alapvető követelmény, hogy a betegellátásban, illetve a kórház működésében ne okozzon zavart, problémát az ágyak számának csökkentése.- 1980 óta 320-340 ággyal működött a pszichiátriai-neurológiai terület, azonban már a kórház tervezésénél sem vették figyelembe a'speciális előírásokat, nem terveztek orvosi és csoportfoglalkozásokra alkalmas szobákat, vagy speciális célokat szolgáló előkészítőket, nem voltak olyan helyiségek, amelyek gyakorlatilag' elen- gedhetelenek egy modem pszichiátriai szemlélettel működő intézmény esetén. Örökös gondot jelentett ezen helyiségek hiánya, amit mindenképpen meg kellett oldanunk, ezért mi magunk alakítottuk ki az orvosi szobát, a pszichológusi, illetve szociális gondozóhelyiségeket. Ez az átalakítás azt erede- ményezte, hogy az effektiven működő ágyak száma kevesebb lett, mint a statisztikában szereplő szám, azonban szükség esetén megoldható lett volna a statisztikai létszám elhelyezése is az osztályokon. A szigetvári önkormányzat döntése értelmében decembertől öszesen 50 férőhellyel csökkentették a kórház ágyszámát, amely az alkohológiai, az ifjúság-pszichiátriai, a pszichiátriai, a pszichoterápiás és : az utókezelő-rehabilitációs 1 osztályt érintette. A kórházban készült statisz- j tikai felmérés alapján például a ; pszichoterápiás osztály kihasz- J náltsága hosszú idő óta mind- \ össze 70 százalékos és az | ágyak számának csökkentése f után sem lesz 90 százaléknál} magasabb.- Ezek gyakorlatilag mind j hosszú ápolást biztosító ősz- í tályokként működnek, az 5 utóbbi időben az általunk reálisnak tartott ágyszámmal. | Ezen idő alatt bebizonyosodott, ; hogy hosszú távon sem jelent problémát az ágyszámcsökken- j tés, megfelel a kórház betegei- f látásának színvonala a követe-1 leményeknek. H. Zs.:
