Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-29 / 28. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. január 29., szerda Az épülő szigetvári művelődési ház különleges belső architektúrája. Fotó: Proksza László Új lehetőségek a szigetvári művelődési háznak Helyszűkében helyezkedni A művelődés támogatására Egymilliárddal több az idén Az igények felét tudják kielégíteni Milyen a helyzet Baranyában? Dénes Gizella 95 évvel ezelőtt, 1897 január 25-én született Ocsárdon Dénes Gizella írónő. Édesapja Deutsch Kálmán állami tanító, édesanyja Kovatsevits Jolán, aki korán, 28 éves korában halt meg 1905-ben. Tizenhárom éves korában került Mecsekjánosiba a pap nagybácsihoz. Ebben a „papkisasszonyi” elzártságában nagyon sokat írt. 1920-ban jelent meg a Mecseki csend c. elbeszéléskötete. 1923-ban a Pécsi Est, 1928-ban a Magyar Asszony belső munkatársa volt. A regényfolyamat 1926-ban indult útjára. 1942-ig húsz kötete látott napvilágot. Ekkor költözött Pécsre, ahol hírlapíróként is működött. Elbeszélései, cikkei a pécsi és budapesti napilapokban, folyóiratokban jelentek meg. Lakása a Kulich Gyula u. 16-ban volt. Ezt a házat időközben lebontották. Harminc kötete jelent meg, egy kiadatlan műve van az újságcikkein, kisebb írásain kívül. Történelmi regényeiben a magyarországi nagyasszonyok élete elevenedik fel. Kotroma- nics Erzsébetnek, Nagy Lajos királyunk feleségének az „Aranyliliom”, leányának Anjou Máriának, a „Kisasszonykirály” című regénye állít emléket. Kanizsai Dorottyát a „Virrasztó asszony”, skóciai Szent Margitot a „Hegyek hercegnője” c. regényéből ismerhetjük meg. Képet kapunk Zsolnay Vilmos, Angszter József mellett a bányászok, falusi emberek küzdelmes életéről is. 1975 november 24-én halt meg, december 4-én helyezték örök nyugalomra édesanyja mellé a pécsi központi temetőben. Fekete László ny. geológus Mindenki más Kiderült: az osztrák szélső- jobboldali szervezeteknek magyar kapcsolataik is vannak. A bőrfejűek nálunk is szervezkednek. A Roma Parlament aggasztónak tartja a cigányokat sújtó hátrányos megkülönböztetéseket. Tapasztalható antiszemitizmus, nem ritkák a vallási, faji, nemzetiségi diszkrimináció nyugtalanító jelei. Valójában mekkora ez a veszély? Túlértékelni nem szabad, e jelenségek nem élveznek társadalmi támogatást. Legyinthetünk rá? Nem. Idegengyűlölet észlelhető, sok helyről kiverik a hajléktalanokat, másokat megaláztatások érnek. Ekkor már fel kell kapnunk a fejünket: hovatovább nem türjük el, hogy bárki és más legyen, mint mi? Dehát közöttünk mindenki más! Különbözünk nemünk, bőrszínünk, vallásunk, ideológiai felfogásunk, pártállásunk vagy éppen pártonkivüliségünk, Ízlésünk, növésünk és súlyunk, szemünk színe és fejünk formája szerint és így tovább, és így tovább. Dehát csak egy Földön élünk, egymás mellett, sőt rá is szorulunk egymásra. Minél hamarább vesszük tehát tudomásul, hogy valamiben mindernd más, s ez a legnagyobb türelmet, megértést követeli a „másság” iránt, annál egészségesebb lesz körülöttünk a légkör. Akkor nemcsak mi, hanem gyermekeink is a levegővel szívják magukba, hogy bárki megítélésének, megbecsülésének egyetlen mércéje lehet: tisztessége, tisztasága gondolkodásban, munkában, magatartásban. Vagyis az emberség. P. T. Furcsa egy hely ez a szigetvári Tinódi városi művelődési központ. Játszóházuk van az általános iskolában, klubjuk, kiállításuk a múzeumban, báljuk az étteremben. Vesznek föl hirdetéseket, intéznek temetést, lehet náluk fénymásolni, olcsó ruhát vásárolni. Mintha semmi nem lenne a helyén, mégis, mintha mindenáron új lehetőségeket kutatnának az ottaniak, hogyan tehetnék népszerűbbé, látoga- tottabbá rendezvényeiket. Szolgáltatnak a közművelődési feladatok mellett, és miközben szinte helyük sincs, programfüzetükön, levélpapírjukon már a lassan készülő új művelődési központ, Makovecz csodálatos Vigadója az embléma.- Kénytelenek vagyunk sok mindennel foglalkozni, a körülmények erre kényszerítenek benünket - mondja az igazgatónő, Kapronczai Józsefhé. -A klasszikus értelemben vett köz- művelődési munka az egyszem rendezvénytermünkben zajlik. A szűkre szabott feltételek persze ösztönöznek is, ha jó idő van, kivisszük a rendezvényeket az utcára, ez nagy sikert szokott aratni. Ha kell, elmegyünk bérleménybe, de vannak saját lehetőségeink is: mi működtetjük a helytörtémeti múzeumot, s az ottani hellyel kielégíthetünk egy másik igényt is, időszáki tárlatokat rendezünk a helybelieknek akkor, amikor az idegenforgalmi szezon már elvonult. Az itteniek ezt a formát elfogadták és szeretik is. Először ugyan eretnek gondolatnak tartották, hogy meg akarjuk bontani a múzeum csendjét, de mi úgy igyekeztünk, hogy az ott lévő anyag ne csorbuljon, viszont bemutathassunk igényes képzőművészeti alkotásokat is. A művelődési központ helyAz oktatási programok semmi mással nem igazolhatók, csak az eredményekkel. A Nevelési Központ I. számú Általános Iskolájában ezért vált mostanság jószokássá a padokból kirepült emberpalánták „nyo- monkövetése”. Legyen bármilyen fáradságos, néhány évig „begyűjtik” az adatokat a középfokú iskolákból. Az adatok sorolása helyett elégedjünk meg például azzal ténnyel, hogy a középiskolákba került diákjaik osztályzatai átlagosan csak 0,8-el, azaz nem egészen egy jeggyel csökkentek az elmúlt években. A városi önkormányzat asztalán ott áll a Nevelési Központ jövőre vonatkozó munkaterve, ami elsők között a központ két nagylétszámú iskolájának és a gimnáziumnak terveit hangolja össze. Ez egy lehetséges kép a színe még az Oroszlán étterem, melynek tulajdondosát köszönet illeti, nem kér bérleti díjat az intézménytől. Aki azt hinné, ez bolondság, annak azt mondhatjuk, talán épen ő az igazi jó üzletember, aki távolabbra lát, s fomtos neki, hogy minden alkalmat megragadjon arra, hogy becsábítsa az embereket. A központ helyzete nem rózsás,hiszen a városlakók ma is emlegetik azt nagymultú művelődési házat, melynek helyén épül most az új. Mesélik micsoda park volt ott, télikert, micsoda jó klubok működtek, s milyen kellemes szórakozást nyújtott a legendás kuglipálya. A hagyományt 1978-ig a Tinódi művelődési ház próbálta továbbvinni, majd amikor lebontották, viharos időszak következett. Az intézmény azonban talpon tudott maradni, ha mostoha körülmények között is. Nem volt könnyű. Nagy ellenérzésekkel kellett megküzdeniük, nagy volt a bizalmatlanság. Ez ház nélküli intézmény, a tevékenysége szétaprózódik, nem látványos. Kellett egy idő, amíg a vélemények átformálódtak. A folyamat még tart, de mára talán már érezhető a változás.- Elég sok vád éri az intézményeket az elavult konstrukciójuk miatt. Szerintem azonban a mienk a legrugalmasabb lehet, s az évek során meg is kellett őriznünk azt a készségünket, hogy pillanatonként tudjunk változtatni. Nincsenek merev határok. Összehozni, közelíteni, változtatni - ezek a főbb céljaink. Lehet, hogy ha lett volna egy szép nagy házunk, megmerevedtünk volna... Igyekszenek, hogy megtartsák az embereket. A peremkerületi házaikban is, Hobolon, Zsi- bóton, Becefán. Hóból az év lenem is olyan távoli jövőről, s ebbe a képbe a most tízéves művészeti iskola, a nevelési központban is tagozatot vezető Szalay Tamásnak és társainak a munkája is belefér. Szóljunk most csak az általános iskolákról. Az I. számú Általános Iskola szándéka szerint fokozatosan tizenkét osztály ossá alakul, szerkezete szerint 6+6-ossá, míg szomszédja, a II. számú a tízosztályos képzést szeretné megvalósítani. Természetesen az oktatási törvény körül makacs álláspontok ütköztek, de a Jávorfi Jánosáé, az I. számú iskola igazgatónője szerint, sokkal fontosabb, hogy eddig se várták meg amíg a sültgalamb a szájukba repül, tudván, hogy a munkát nem helyettesíthetik sem a viták, sem a távlati programok. Nyelvoktatásuk kiszélesítése, jétől levált, de a másik két helyen ifjúsági klubok működnek. Zsibóton sikerült a helyi közösségre alapuló önszerveződő közösségnek helyet biztosítani. Nem is lenne jó, ha valahonnan a központból irányítanák őket. Helyben ki-ki jobban tudja, mire van szüksége. Érdemes lenne összefogni a helyi képviselőkkel, de még vállalkozókkal is. Ez a szokatlan művelődési központ főállásban három népművelőt foglalkoztat, a gazdaságiak mellett. A költségvetésük tavaly 4 és félmillió körül volt, s majdnem egymilliós bevételt szerzett a ház maga. Az idei költségvetésüket még nem ismerik. Az új házról még nem sokat tudni. Ámikor utána nyomozok, kiderül, alig van valaki, aki jogosult róla nyilatkozni. Amikor emberemet megtaláljuk, készségesen elmondja: most nincs mit mondania. így hát arra futja még, hoy körülnézzek a leendő Vigadóban. Nem hiszem, hogy nagyon sokan látták volna belülről, de még így, félkészen is tényező a városban. Nagy szükség van rá. Hogy túlméretezett-e vagy sem, az valószínűleg más kérdés, mindenesetre úgy hírlik, a legújabb átalakítás szerint a színházterem többcélú lesz, s a rögzített padok helyett könnyen mozgatható sorokat terveznek bele. Az biztos, hogy Makovetz Imre rézborítású, hévül templomkupolát idéző építménye csodálatos. Letisztult formák, nagyvonalú megoldások, elegáns ívek, funkcionális faszerkezet teszik egyszerre modernné és hagyományőrzővé is. Nem csoda hát, hogy a népek oda vágynak. Közös kérdésünk: mikor is nyílik meg végre? Hodnik I. pedagógus színjátszó körük a Fagyöngy, amely a gyerekekkel együtt lép fel az ünnepeken, a szomszédos „Oszpresszóban” létesült irodalmi kávéház, a Varázsgyöngy nevű, irodalmi igénnyel szerkeszett havi folyóiratuk, földrajz és biológia oktatásuk színvonala, bekapcsolódásuk a biológia vizsgarendszerének kidolgozásába ehelyütt csak távirati tömörséggel felsorolható adalékok lehetnek az iskola eleven belső életről. S mivel a hegy nem megy Mohamedhez, maguk keresték fel Horn Györgyék nevezetes Alternatív Közgazdasági Gimnáziumát, és elmentek a szomszédvár Szekszárdra is, hogy Biczó Györgyék iskolájának módszertani munkájával ismerkedjenek. Rendezői szakon végzett kollégájuk, Darida Miklós szakérE gyelőre még nem sokan tudnak pontosat azokról a változásokról, amelyek a művelődési tárca költségvetését érintették az emlékezetesen hosszú parlamenti vita során. Amikor a konkrétumok után érdeklődtem, az érintett intézmények - művelődési házak, iskolák, diákotthonok, más oktatási intézmények - még nem rendelkeztek a rájuk vonatkozó adatokkal, s így arra sem igen tudtak válaszolni, miképpen használják majd föl a megnövekedett ösz- szegeket. Nem volt az sem túlságosan egyszerű, ahogyan a művelődési és közoktatási minisztérium kiharcolta az emelést: a költségvetési irányelveknek a tárcára vonatkozó irányszámait ugyanis a tárca nem fogadta el, s csak a pénzügyminisztériummal való egyezkedés során sikerült visszaszerezni egymilliárd forintot. Mindez még nem jelentett volna semmit, ha a képviselők nem támogatják meg a tárca igényeit, s csak így jöhetett létre az az oktatási és kulturális költségvetés, mely 1992-re érvényes lesz. Végül is 4,5 milliárd forint jutott a művelődésügynek, ami több, mint a fele az igények kielégítésére felhasználható 8,3 miliárdnak. A legjobb hír az iskoláknak szól, az edigi harmincezerről ugyanis harminchatezerre nőtt az általános iskolai tanulók fejkvótája, míg a gimnazistáknál negyvennégyezerről ötvenegyezerre, ez kétezerrel több a tervezettnél. Emelték a fogyatékos gyermekek oktatásához nyújtott támogatás mértékét is, a tervezetthez képest négyezer forinttal, így hatvan- ötezer forintra számíthatnak az érintett intézmények a tavalyi ötvenhatezerrel szemben. Hatvankétezer forintra nőtt a diákotthoni ellátás támogatása. A művelődési intézmények közül kiemelt segítség jut az Operaháznak, a Szépirodalmi és Magvető Kiadónak, s azoknak, akik történelmi dokumentumfilmeket készítenek idén. Az egyházak és a hitélet támogatására fordított összeg is emelkedett, háromszázmillió forinttal. A színházak új tátelme adta az ötletet, hogy egy-egy módszertanilag alaposan kidolgozott órát videóra vegyenek és már a televízió képernyője előtt értékeljék a látottakat. Természetesen az óra egyes mozzanatait többször visszajátszva, kemény vitákban. Egy-egy óra megtartására egy-egy szakterület pedagógusa vállakozhatott önkéntesen, de a személy és a téma kiválasztását is - természetesen - konzenszu- sig jutó vita előzte meg. Csak látszatra szerényebb az az elképzelés, amihez a II. számú Általános Iskola szeretne ragaszkodni. A tanköteles korig biztosított tíz osztályos képzés során arra szeretnének majd törekedni, mondja Strasszer Péter iskolaigazgató, hogy a gyerekek minél több - mondhatni számtalan - szakmával, s így pályaválasztási lehetőséggel ismerkedjenek meg, hogy azokban saját képességeiket is felfedezhessék, így amikor pályát kell választaniuk, segíti őket egy bizonyos mértékű önismeret és a tanított mogatási rendszerrel fognak működni, kétmilliárd forintot kapnak központi céltámogatásként. A felsőoktatás finanszírozási kérdéseiben a Rektori Konferencia és a pénzügyminisztérium képviselői eddig még csak elvi megállapodásokra jutottak, s felsőoktatási törvény híján ennél több nem is várható. Mindenesetre egy egyszeri beruházás konkrét terve a hírek szerint idén júniusig elkészül. Van olyan vélemény is, amely szerint minden emelés csak épp hogy, vagy éppen hogy nem fedezi az infláció miatti növekvő kiadásokat. Lehet, hogy ennyit tesz csak a pedagógusok, művészeti és közművelődési dolgozók egyszeri, szeptemberi, kétezer forintos béremelése is , az idei év tízszázalékos automatizmusán felül. Tudjuk azt is, hogy bizonyos gazdasági helyzetben a szinten tartás is csökkenés, a kérdés pedig csak az: mekkora mértékű a romlás. E gy rövid kérdés erejéig arra is kíváncsi voltam, mi a helyzet Baranyában. A megyei helyzetről a közgyűlés pénzügyi osztályának vezetője, Gelencsér Zoltán tájékoztatott.- Hozzánk csak a levéltár, a könyvtár, a múzeum és a megyei művelődési központ tartozik. Az állami költségvetés külön normatívát nem tartalmaz, de biztosít egy alapot, amelyből gazdálkodhatunk. A közgyűlés decemberben egy koncepcionális anyaggal már megismerkedett, január végére pedig elkészül a részletes költségvetési, támogatási terv. Célunk a tavalyi működtetési színvonal megőrzése, és további, legalább 15 százalékos forrásbővítés a dologi és a bérkiadásokra. Ezt fogja tartalmazni a mi javaslattervünk. A döntés a közgyűlés joga. Nagy feladat hárul majd a művelődési, oktatási intézményeket fenntartó helyi önkormányzatokra is. E helyütt most nem térünk ki a döntéshozók felelősségére. Bízunk abban, hogy ki-ki a helyén tudja mi a dolga. Hodnik Ildikó életprogram is. A technikai épületek az ipari alapképzés számára teremtenek feltételeket, de az idegennyelvektől a Nagy Erzsébet vezette etológiáig (!), a matematikától a népszerű kismotorszerelésig és szabás-varrásig, a most meghonosított, önálló egészségnevelési és drogismereti programig számtalan különféle fakultáció igazolja, hogy elképzelésük már ma sem csak papíron létezik. Az iskola olasz testvérkapcsolatait építi. A nyelvtanulás általában már az első osztályokban kezdetét veszi, erre építik az Apáczai Gimnázium nyelvoktatási rendszerét, ahol a kétnyelvű angol képzés mellett „speciális” angol, francia és német tagozatos csoportok is vannak .Csirke Ernőből, a gimnázium új igazgatójából sem hiányzik a lendület, hogy közös elképzeléseik - a lépcsős, s egyútal egymást horizontálisan is kiegészítő iskola- rendszerük megvalósuljon. B. R. Iskola „rendszerváltás” előtt A munkát nem pótolják a viták és a programok
