Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-24 / 23. szám

1992. január 24., péntek üj Dunántúlt napló 3 Nyereségadó helyett társasági adó Létbizonytalanságban a kézműves kisiparosok A sorbanállás esztétikuma Megszűnt a vállalkozási nye­reségadó és helyette 1992-től bevezették a társasági adót, ami együtt járt az eddig nyújtott kedvezmények csaknem teljes mértékű megszüntetésével. Ja­nuártól a kezdő egyéni vállal­kozóknak sincs már választási lehetőségük, személyi jövede­lemadót kell fizetniük. Akik eddig a vállalkozási nyereséga­dót választották, azok 1994. ja­nuár elsejéig társasági adó alap­ján adóznak. Utána vagy szemé­lyi jövedelem adót fizetnek, vagy a társasági adó előírásai­nak megfelelő szervezeti for­mába kell átalakulniuk. 1993-tól minden adókedvez­mény megszűnik, de már a ked­vezmények 1992-től nem vehe­tők igénybe. Megkérdeztünk több kisipa­rost és vállalkozót, hogyan lát­ják helyzetüket ebben az évben. A legtöbben elkeseredettek. Minden idejüket és energiájukat a túlélés köti le. Sok vállalkozás várhatóan tönkremegy. Vevőre várva Gál György hangszerész sze­rint a kormány vállakózás-poli­tikájára a teljes koncepciótlan­ság a jellemző. Intézkedései egyre jobban sújtják a vállalko­zókat, elsősorban a kicsiket, akik ugyan iparűzési adót nem fizetnek, de a műhely bérleti és a szolgáltató vállalatok magas díjai lehetetlen helyzetbe hoz­zák őket. Még a legtehetsége­sebbek is csődbe jutnak a kéz­Januártól bekövetkezett, amit a szociális otthonok fenntartói évek óta szorgalmaztak: fel­emelték a térítési díjakat. A megemelt összeget először má­jusban kell majd fizetniük a la­kóknak. Addigra mindenkinél megál­lapítják, hogy a saját, illetve a hozzátartozói anyagi helyzetére alapozottan mennyit kell fizet­nie. Az első lépést az önkor­mányzatoknak kell megtenniük. A következő hetekben - kép­viselőtestületi ülésen - döntik el, hogy mennyi lesz az általuk fenntartott szociális otthonok­ban, illetve intézetekben a havi térítési díj. A kormányrendelet a min­denkori öregségi nyugdíjat, il­letve a magasabb összegű csa­ládi pótlékot - jelenleg 5200, il­letve 3900 Ft. - határozza meg kiindulás alapnak, amelytől az önkormányzatok le és felfelé 5Q%-al eltérhetnek. . Az új rendelet egy tíz évvel ez­előttit váltott fel, amely eddig 2070 Ft-ban maximálta a szoci­ális otthonok térítési díjait. Ezt az összeget rég túlhaladták az egy főre eső fenntartási költsé­gek, amelyek otthononként kismértékben változóan, havi 10 000-12 000 Ft. között mo­zognak. S miközben az ottho­nok évek óta egyre nehezebben tudtak kijönni az éves költség- vetésükből, aközben a lakók egy része jelentős vagyonnal rendelkezik. Készpénzben és ingatlanban. Ezen a helyzeten is változ­tatni akar a mostani rendelet, amely az emelés és az önkor­művesek közül, mert nem tud­ják eladni a termékeiket. Gál György úgy látja, hogy az ál­landóan változó adótörvények létbizonytalanságban tartják a vállalkozókat. Ha az APEH ál­lam lesz az államban, és ható­sági jogokat kap, akkor elsza­badul a pokol. Egy pécsi lakatosmester nem ért egyet a kezdő kisiparosok azonnali megadóztatásával. Hi­szen még lehetőségük sincs arra, hogy beinduljon a vállakó­zásuk, máris személyi jövede­lemadót kell fizetniük. Nem megy egyik napról a másikra a vevőkör kialakítása, a termékek eladása. A kezdő vállalkozó minden tőkéjét befekteti. Ezen kívül az olyan iparost, aki vál­lalja a tanulóképzést, átadja a mesterségbeli fogásokat, a tu­dását, azt támogatni kellene és nem megadóztatni. Hogy egy országnak ne legyen szüksége újabb szakemberekre se a ke­reskedelemben, se az iparban, az elképesztő. Az a pécsi idős hölgy, aki bú­torjavítással és eladással foglal­kozik szintén nagyon elkesere­dett. Néhány éve még úgy gon­dolta, hogy ketten a férjével igazán jól élnek. Van házuk, vettek egy új Wartburgot is. Ebben az évben azonban rá kel­lett döbbenniük, hogy ez egyál­talán nem igaz. Délelőttönként hiába várja a vevőket. 1990-ben szerezte be azt a gyerekbútort, amiért 10 000 forintot kér. So­kan megnézik, de megvenni senki nem tudja. Az antik szé­ket sem javítja meg, mert akkor mányzatok mérlegelési lehető­sége mellett más újdonságokat is tartalmaz. Többek között azt, hogy az önkormányzatok évente egy­szer - a körülményekre tekin­tettel - módosíthatják a díj ösz- szegét. A térítést a lakóknak kell fizetniük, de ha erre nem képesek, akkor teljesen vagy részben a hozzátartozóiknak. Ha valaki saját pénzből térít, de a nyugdíja, vagy más jöve­delme nem éri el a havi díjat, akkor csak annyit kell fizetnie, hogy a díj alapjának a 30 %-a ( az 5200 Ft-hoz viszonyítottan ez most 1560 Ft., szociális inté­zeteknél, mint például a turbéki foglalkoztató ez 1170 Ft. ) megmaradjon neki. Amennyiben valakinek semmi­lyen jövedelme nincs, illetve nem fedezi a díjat, de jelentős készpénz vagyona van, akkor ebből kell fizetnie. Jelentős készpénz vagyonnak azonban csak az otthonban fizetendő díj öthavi összegét meghaladó megtakarítást tekinti a rendelet, így csak az öthavi díjnak meg­felelő összegen felüli - a nyug­díjminimummal számolva ez 26 000 forint - megtakarítás vehető figyelembe a havi térí­tési díj fedezeteként. Ha vala­kinek se jövedelme, se kész­pénze nincs, vagy nem ele­gendő a térítésre, de ingatlana van, akkor a díjat, meg a zseb­pénzt is - jelzálogként - az in­gatlanra terhelik. Saját jövedelem, vagy va­gyon hiányában a hozzátarto- zóknak-házastárs, gyermek, il­letve szülő - kell a díj teljes, áfá-t is kell számolnia. Kinek kell annyiért? Sásdon a buszmegálló szom szédságában alig néhány éve épült meg a szolgáltatóház. Az önkormányzati vagyont felosz­totta egymás között Sásd és a hozzá tartozó hét község, a mű­helyek más-más önkormány­zathoz kerültek. Vagyonfelosztás után- A szolgáltatóházban 1987 óta bérelem a műhelyemet- mondja Gyimesi Vilmos kárpi­tos. - Komlóról járok ki. A va- gyonelosztás után a műhelyem Vargához került. Az önkor­mányzat szeretné eladni, de ne­kem nincs pénzem arra, hogy megvegyem. Úgy tudom, hogy a bérleti díj is emelkedik, ami jelenleg havonta 8 000 forint. Már elindultam, hogy keresek máshol műhelyt. Ha nem talá­lok a közelben másikat elfogad­ható bérleti díjért, kénytelen le­szek abbahagyni. A környékben rajtam kívül más kárpitos nincs. A férfi fodrász Pécsről jár ki. Az oroszlói Óvári Miklós és fe­lesége a cipészműhelyt bérli, ami Vázsnokhoz került.- Sok munkánk van, de na­gyon sok pár cipőt meg kell ah­hoz javítanunk, hogy meg tud­junk élni - mondja Óvári Mik­lós. - Amióta megtudtuk, hogy el akarják adni a műhelyünket, jáijuk a falut és másikat kere­sünk. Azonban eddig csak el­dugott kis utcákban találtunk megfelelőt. Egymillióért lenne fizetnie. Több, egysorban kötelezhető hozzátartozó esetén a jöve­delmi és vagyoni viszonyok alapján arányosan megosztva állapítják meg, hogy ki mennyit fizet. Ezt a kötelezettséget akkor róják a hozzátartozókra, ha a családjukban az egy főre eső havi jövedelem meghaladja a rendszeres szociális segély megállapításához figyelembe­veendő mindenkori értékhatárt, ami most 5722 forint. Azok a lakók, akiknek a hoz­zátartozói sem képesek fizetni, ingyenes ellátásban részesül­nek, illetve zsebpénzt kapnak. Szociális otthonokban havi 780, intézetekben 585 forintot havonta. V' A? önkormányzatok néhány hé­ten belül megállapítják az álta­luk fenntartott szociális intéz­ményekben fizetendő térítési díjat. Az szinte kizárt, hogy le­felé térjenek el az irányadó öregségi nyugdíjminimumtól. Információink szerint azonban a baranyaiak fölfelé sem akar­ják a maximumig, azaz 7800, illetve 5800 Ft-ig emelni. Többnyire az alapnál 10-30 %-al magasabbat terveznek. A baranyai otthonokban je­lenleg 2500-an laknak. Sokuk­nak ez a tervezett összeghatár is irreális, ugyanis hozzávetőle­gesen 1500-1800-an képesek részben, vagy teljesen saját jö­vedelemből fizetni ezt az eset­leges térítési díjat. A többiek után vagy a hozzátartozóik fi­zetnek, vagy ingyenes ellátás­ban részesülnek. T. E. műhely, de ennyi pénzünk nincs. Elmentünk Sásdon a pol­gármesteri hivatalba is, ott rek­lamáltunk. Azt mondták, hogy ők már nem segíthetnek. Már az is megfordult a fejünkben, hogy veszünk Pécsett egy házat, és ott folytatjuk az ipart. Tutor Zoltánná kozmetikus, alig pár hónapja nyitotta meg üzletét.- Már többfajta berendezést is megrendeltem - mondja. - Sokféle szolgáltatást szeretnék nyújtani, még fülbelövést is végzek. Sok vendég lenne. A paléi önkormányzathoz került ez a műhely, remélem maradha­tok, és megvásárolnom sem kell, mert nincs miből. 1965 óta tartozott közös ta­nácshoz Sásd és a hét társkö­zség. A vagyonmegosztás hosz- szú vita után, pereskedés nélkül megtörtént, a vagyonátadó bi­zottság még nem hagyta jóvá. Fél év is eltelik, mire ténylege­sen a községek tulajdonába ke­rül az épület, és csak akkor dönthetnek arról, mit kezdenek a saját részükkel. A sásdi ön- kormányzat helyet keres a ci­pésznek. A kozmetikus sem ke­rül utcára. Két üres üzlet Felső- egerszegé. Oroszlóhoz az autó- alkatrész kereskedő került, aki szeretné megvenni az üzletét. A férfi fodrász helyére egy hely­beli férfi fodrász kerül. A szol­gáltatóház jó helyen van, a falu közepén. A vidékiek is pénte­kenként, piaci napokon mindent egy helyen és gyorsan elintéz­hetnek. Remélhetőleg ez to­vábbra is így marad. Sz. K.- Rendkívül jó a musical ze­néje, s idősebbnek, fiatalabbnak egyaránt szól. John Kander és Fred Ebb, a világhírű Kabaré szerzői, a szövegkönyv Ter­rence MC’ NaIly munkája. A musical előtörténetéhez tartó-1 zik, hogy a szerzők Lisa Minel- linek írták, akkor, amikor a jól ismert művésznő éppen hul­lámvölgyben volt, s a darab is hozzájárult az ebből való kilá­balásához - mondja Szegvári Menyhért rendező a Pécsi Nem­zeti Színház pénteki premierjé­ről. A Görkorcsolyapálya (The rink) című musical magyaror­szági bemutató, s örökzöld té­mával, anya és lánya kapcsola­tával foglalkozik, miközben egy amerikai-olasz bevándorolt csa­lád történetét ismerjük meg.- Ügyesen megírt darab, melyben a női főszereplőkön kívül hat szállítómunkás játssza el a család egész történetét. A musicalre egyébként a fordító, Böhm György hívta fel a fi­gyelmünket, akinek a musical­ről a mi társulatunk jutott az Mennyi kell még ahhoz, hogy szakadjon a ruha, roppan­jon a csont és a zsigeri tájakat is megrengető, mélyről jövő ka­masznevetés fájdalmas nyiho- gássá váljon? Hogy a szöszke bajuszkához tartozó kék szemek kikerekedjenek, dühödten vil­lanjanak meg a barnák, föl­emelkedjenek az öklök, és a lá­nyok szállongó kuncogása elol­vadjon mint a vattacukor, és úgy szürküljön hozzá a buszpá­lyaudvar hajnali szürkeségéhez, mint a frissen esett hó a márci­usi latyakhoz? Azt mondják, ez a ruhaszag­gató, gátlástalanul életvidám tü­lekedés mindennapos itt, ahol csak a diákok felejtenek el sor- baállni, hogy ehelyett - afféle reggeli tornaként, jó buliként - rohammal foglalják el a buszt. Szokásjoggá vált játékukat botra támaszkodó öregember, terhes anya, jó szó és ráolvasás sem zavarhatja meg. Káromkodni lehetne ezen, ta­lán még érdemes is lenne, ha jogunk lenne hozzá, nekünk, negyveneseknek - a saját gye­rekeinkkel szemben. S ha már igaz, hogy a harag rossz tanács­adó, legalább azt elmagyaráz­hatnánk, hogy a sorbanállásnak esztétikuma van. De senki nem szól, hogy sorban állni szép. Hogy azért szép, mert látszatra nincs benne semmi célszerű. Sőt, teljességgel érthetetlen és haszontalan. A mai játékszabá­lyok többségének is ellent­mond. Birkatürelemre, szemlé­lődésre szoktat, mélységes el­lentétben a most ügyeletes kor­paranccsal, amely a verseny eszébe, mivelhogy mi már többször mutattunk be zenés da­rabot, amely tudvalevőleg igen összetett műfaj - magyarázza a rendező, s hozzáfűzi, ez az első darab, amelynél fél play-black technikát alkalmaznak. A zene a Pécsi Szimfonikus Zenekar előadásában magnófelvételről szól, viszont az énekesek a színpadon énekelnek. Felké­szültek a teljes play-blackre is, ha netán valamelyik művész be­rekedne, de Szegvári Menyhért ezt nem tartja a legjobb megol­dásnak, a pillanat szülte varázst féltve ettől. Az új technikai módszer egyébként még precí­zebb munkát követel, a művé­szek egy másodpercet sem kés­hetnek megszólalásukkal, mert elcsúsznának a zenétől.A musi­cal szereplői: Vári Éva, Füsti Molnár Éva, Spindler Béla, Dóczy Péter, Besenczy Árpád, Vincze Gábor Péter, Matoricz József, Nádházy Péter, Stenczer Béla, Gáspár Emese, Kovács Martina, Matoricz Jelica. A ko­reográfiát Uhrik Dóra készí­tette. B. A. demagógiájától hangos. És mégis szép: a maga bárgyú, dermedt mozdulatlanságában van valami szánnivaló, múlt idők szelétől gyengéden meg­érintett, halálos szépség. A sorbanállásban ugyanis a teljesítményelv nem érvénye­sül. Hacsak a türelmet, az udva­riasságot - ezeket az érzelgős, gyengeséget leplező, émelyí­tően moralizáló fogalmakat - nem tekintjük a teljesítményelv mércéinek, amikor Magyaror­szágon minden negyedik-ötödik ember ingázik. Jelentős hánya­duk jóval több, mint egy órát tölt különböző járműveken. Szép és gyámoltalan, mert a mulyán téblábolót a nálánál csak egy kicsit is gátlástalanabb nem rugdalhatja odébb. Szép és logikátlan, mert az erősebb nem terítheti le a gyengét, ahogyan az természetes lenne. A sorba- nállók közt az erőnek nincs be­csülete. A közelmúltban hiába is vert össze néhány fiatal egy nála idősebbet, mert szólni meré­szelt, a felfordult világ egyensú­lyát helyreállítani így sem sike­rült. Pedig, mentségünkre, el­mondhatnánk, hogy a sor lehet egyenes, lehet kanyargós, de a belénevelt szakítószilárdság jel­lemzi igazán. Ha valódi a sor, akkor nem bomlik föl. Legfel­jebb néha-néha. Például 1956 őszén-telén, amikor sokadma- gunkkal krumpliért álltunk sorba valahol Budapesten, és egyszer-egyszer géppisztolysp- rozat lyuggatta a csendet. És lám, a szépség azonnal foszla­dozni kezdett. Ragaszkodásunk semmi kis életünkhöz azonnal elárulta lappangó gyávaságun­kat, amely észrevétlenül buk­kant a felszínre, hogy azután csak annál leplezetlenebb siet­séggel szórjon szét bennünket. Kapualjakba, mellékutcákba. És valamiképpen ugyanígy ma­radhattak ott az utcakövön azok is, akik ottmaradtak. Elmondhatnánk, ugyanilyen szép a sorbanállás - ahogy a költők időnként megírják - a mindennapi álomért is. Csak a személyes történelmemben ku­takodva: a kánnástejért, a ke­nyérért. Az élesztőkockákért. A bizonyítványokért. De idetar­toznak az üresen ásító húsbol­tok, a lapockák és fogak helyett vezényszavakat és fegyvereket csattogtató hadsereg: a haza üd­vére toborzott sorbanállás a re­mény színébe varrva. És idetar­tozik a jelen: a tulajdoni aktákat hatalmi érdekek szerint sor­rendbe terelgetők, a kárpótlási jegyüket lobogtatok, hogy vala­hol a sor végén következzenek a munkaközvetítők, melyek előtt ugyenezek a fiatalok állnak, és az aprópénzüket szemelgető mámikák, akik parizert kérnek maguknak, de a macskájukat etetik meg elébb. Az ilyen öregasszonyok pe­dig végképp nem fognak unoká­ikra ráripakodni ott a buszpá­lyaudvaron. Bóka Róbert Madárbarátok a Lenau-házban A Magyar Madártani és Ter­mészetvédelmi Egyesület Bara­nya megyei csoportja vasárnap, január 26-án, délelőtt fél 10-kor tartja idei, rendes évi közgyűlé- sét.A napirendi pontok között természetesen szerepel a múlt évi munka értékelése, az idei tervek is, valamint az egyesület vezetőségének megválasztása.. A régió egyik legjobban mű­ködő madártani szervezetének rendezvénye a pécsi Le­nau-házban lesz. M .A. Csak a lakók fele tud fizetni Felemelték a szociális otthonok térítési díjait Az önkormányzatok mértéktartók lesznek? vagy kiegészítő összegét meg­Vári Éva és Füsti Molnár Éva. Fotó: Kóródi Gábor Magyarországi bemutató Görkorcsolyapálya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom