Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-23 / 22. szám
1992. január 23., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Fekete rekord Szív- és érrendszeri megbetegedések A világ valamennyi országa közül Magyarországon a legmagasabb a szívbetegségek következtében elhunytak aránya. E statisztikát nemrégiben hozta nyilvánosságra egy amerikai, szívbetegségekkel foglalkozó társaság, de adataikat sajnos a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO) is megerősíti- tudta meg az MTI tudósítója Kökény Mihálytól, az Országos Kardiológiai Intézet főigazgató-helyettesétől . Az 1989-es adatokat ismertető, idén januárban közzétett tanulmány szerint hazánkat az „élmezőnyben” a többi kelet-európai ország és az egykori Szovjetunió köztársaságai követik. Magyarországon a szakemberek már az 1960-as években felfigyeltek a romló tendenciára, ám a 70-es évek végére szinte tragikus méreteket öltött a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás - mutatott rá a főorvos. És bár az 1980-as évek második felétől e folyamat lelassult, világelsőségünk azóta is töretlen: míg Japánban 100 ezer emberből 250-nél kevesebb hal meg keringési megbetegedésekben, Magyarországon 100 ezer emberből nyolcszázzal végez valamilyen szívbetegség. Az ijesztő statisztika mögött a valódi okok a társadalmi-gazdasági átalakulás folyamatában rejlenek. Ezek hozzák felszínre azokat a kockázati tényezőket - emelte ki Kökény Mihály -, amelyek azután közvetlen előidézői lehetnek a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek. Ezeken túl - úgy tűnik - az emberek többsége hiába van tisztában azzal, hogy a zsíros, túlsózott ételek magas vérnyomást okoznak, illetve elhízáshoz vezetnek, s a dohányzás is jelentős kockázati tényező, mégis csupán a lakosság mintegy ötödé mentes e helytelen szokásoktól. A többiek ugyanakkor az említett tényezők közül legalább egynek „rabjai”, noha a megelőzés az egészségügy mai színvonala mellett fontosabb lenne, mint korszerű gyógyászati-kórházi ellátásra számítani. A főorvos kitért arra, hogy- igaz, csak minimális százalékban - az egészségügyi ellátás hiányosságai is közrejátszanak a magas halálozási arány kialakulásában. Kökény Mihály elmondta: az országban évente körülbelül kétezer nyitott szívműtétet végeznek (ez a koszorúér-betegségek kezelésében az egyik leghatékonyabb módszer), ám legalább a háromszorosára lenne igény. Egészséges, termékeny rügyek — Dr. Diofási Lajos gyakorlati bemutatóját tartja Szőlőmetszési bemutató Kétszáz borász a havas tőkék között „Rossz idő nincs, csak alkalmatlan öltözködés”- mondotta kedden délután dr. Diófási Lajos, a KEE Dél-dunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója, a hóval be- fútt tőkék között tartott szőlőmetszési bemutatóját követően. Ez valóban így lehet, ugyanis a tegnapi mostoha időjárási viszonyok ellenére elmondható, hogy még soha sem volt ennyi résztvevője az 1957 óta minden évben megrendezett téli szőlőmetszési tanácsadásnak. Dr. Diófási Lajos először az 1991. évi kutatási eredményeket ismertette az ország minden részéből összesereglett, legalább kétszáz árutermelő szőlész-borásznak, majd az intézet szentmiklósi telepének ültetvényein a korszerű tőkeművelési és metszési módok gyakorlati bemutatója következett. A tavalyi év értékelése kapcsán elhangzott, hogy az átlagnál több termést szüretelhettek a megyében, míg a minőség ,jó közepesének volt értékelhető. A termőhely és a fajta függvényében elmondható, hogy az 1991-es évjárat is produkált kiváló minősítésű borokat.-Az elmúlt év tapasztalata, hogy a gombabetegségeknek kedvező hűvös, csapadékos nyári időjárás ellenére a vegyszeres növényvédelmet hétszeri permetezéssel is meg lehetett oldani - mondotta az igazgató.- A kutatónk által ajánlott recept az időben történő, szakszerű védekezés volt, így fordulhatott elő, hogy az intézeti ültetvényeken 12 ezer forintból megúsztuk a hektáronkénti növényvédelmet, szemben a jónéhány üzemben jellemző 15-20 ezer forintos hektáronkénti költséggel. A jövő a környezetkímélő szőlőtermesztésé, a határban többet kell szemlélődni, vizsgálódni és akkor jóval kevesebbre lesz szükség a természetre káros növényvédőszerekből, kémiai anyagokból. Az 1991-es tapasztalatok egészen közvetlenül is bizonyították a biotermesztés felé haladó irányzat létjogosultságát. Két interspecifikus fajta, a borszőlő Bianca és a csemegeszőlőként termesztett Pölöskei muskotály egyetlen permetezés nélkül is teljes termést hozott. Ez figyelemreméltó, hisz nyugaton egyre élénkebb az érdeklődés a biotermékek iránt. S hogy miként hangzik az idei évre szóló prognózis? A több ezres nagyságrendű mikroszkópos vizsgálatok azt mutatják, hogy a szűlőrügyek épek és egészségesek, a decemberi erős fagyok és a januári tartós meleg nem tett kárt a növényekben. A rügyekben az átlagnál jóval nagyobb számú fürtkezdeményt figyeltek meg, ami a szokásosnál kedvezőbb termékenységre utal. Ez utóbbit figyelembe lehet venni a korai metszési munkáknál, bár tény, hogy egy keményebb fagy egészen új helyzetet teremthet. A rügyvizsgálatok egyébként a szezonban jelentkező atkaveszélyre figyelmeztetnek. A kistermelők metszési bemutatója március 9-én, délután fél 2-kor kezdődik a szentmiklósi telepen. Az ő rendezvényük is (hasonlóan a tegnapihoz) a metszési kísérletek borainak kóstolójával záijil. Balog N. Fotó: Proksza László A falusi turizmus idei kilátásai Az idén tovább bővülnek a falusi turizmus lehetőségei - tájékoztatta az MTI-t Csáky Csaba, a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Szövetségének elnöke. Mint ismeretes, tavaly év végén az Országgyűlés megszavazta, hogy a falusi turizmusban résztvevő vállalkozók továbbra is megkapják a jövedelemadó-mentességet - maximum 10 ágyig - 300 ezer forint bruttó bevételig. Emellett tovább bővül a támogatási rendszer is, hiszen a falusi turizmusban résztvevő vállalkozók pályázhatnak a foglalkoztatási és az idegenforgalmi alapokra, továbbá az elmaradott térségek fejlesztésére szánt pénzekre. Ezekből a tanyai és falusi turizmust fejleszthetik azokban a térségekben, ahol jelenleg sokan vannak munka nélkül. A szövetség ebben az évben is megjelenteti azt a katalógust, melyben a vállalkozók ajánlhatják magukat az üdülni szándékozóknak. Ez a kínálat nemcsak a magyar érdeklődőkhöz jut el a szövetségen keresztül, hanem külföldre is. Emellett a falusi turizmus menedzselésével foglalkozó szakértők az üzletmenet segítésére tanácsadó füzetet is összeállítanak. Ehhez várják mindazok ötleteit is, akik már régebben foglalkoznak e speciális területtel, s tapasztalataik gyűltek össze. Az ötleteket a Magyar Falusi Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének budapesti központjába lehet eljuttatni. (MTI) A kultúráról, rangrejtve Új történelemtankönyv a középiskoláknak Az időzítés és a szándék is dicsérendő: az újmódi Magyar kultúra napjának mintegy az előestéjén találkozott a megye oktatási-, kulturális- és sportbizottsága, valamint Pécs város oktatási bizottsága. S hogy kultúránk miféle helyi ügyei- ben-bajaiban nyújtottak egymásnak kezet most, először, azt igazán nem nehéz kitalálni manapság. Elegendő a város tanteremgondjaira gondolni, a regionális szerepet betöltő középfokú iskolákra, a várost és a megye lakosságát egyaránt szolgáló kulturális intézményeink sorsára. A felsorolásnál is fontosabb, hogy a találkozó - vélhetően - nem azért született, hogy mindenekelőtt a pénzben elosztandó gondokat ossza és szorozza, amit majd a fiskális logika „beszabályoz, hanem egyszerűen - gondolom - közös stratégiát keres, hiszen az egymásrautaltság felismerése önmagában kevés. Kölcsönösen ki kell tapogatni, hogy a közös szándék mérlegén kire testálható, mi- ben-hol porciózható ki a felelősség, és olvasóinkat az is érdekeheti, hogy a még egymásnak ellentmondó érdekek és akaratok találkozására mekkora az esély. Természetesen ez csak találgatás, mert az ülés - amelyről a megyeiek tájékoztatták e sorok íróját - zárt ajtók mögött folyt. Ugyanis egy újkeletű városi közgyűlési határozat szerint, ha a bizottság úgy dönt, akkor mindez nem tartozik a nyilvánosságra. És az újságírót a többségben lévő városiak fogadták ilyen előzékenyen, hogy ismét felidézzék az „átkos” a pártállami idők már feledésbe merült napjait. B. R. Szakmai és sajtóbemutató keretében ismertették az érdeklődőkkel a Tankönyvkiadó Vállalat munkatársai azt az új történelemtankönyvet, mely a középiskolák negyedik osztályosai számára az 1944-90 közöti időszak krónikáját foglalja egybe. A könyv három fő fejezetében a második világháború után történteknek Magyaror- szág-központú összefoglalását adja. A törzsanyagot kronológiai, statisztikai adatok, dokumentumok, forrásművek egészítik ki. A feldolgozott időszak utolsó eseménye 1990 augusztus 3-a, Göncz Árpád köztársasági elnöki kinevezése, a világ- történelemben pedig a záróesemény 1990 augusztus 31-e, a két német állam egyesítése. A más országokra vonatkozó részeket több ország illetékeseivel egyeztették, ez az eljárás hozzátartozik a nemzetközi tankönyvírási gyakorlathoz. Probléma csak Románia esetében volt, ott megegyezés nem született a hazai és a román szakemberek között. Mint kiderült, a két fél teljesen eltérően ítéli meg az elmúlt évezredek történetét, úgy nemzeti, mint világtörténeti szempontból. A százkilencven oldalas, puhakötésű tankönyv a hírek szerint már az idén törzsanyag lesz a második félévben. A kiadó szerint minden oktatási intézménybe időben és a kívánt mennyiségben eljut majd. A gyűjteményt Borsányi György szerkesztette, a munkában pedagógusok és történészek voltak segítségére. H. I. Gy. Világkultúra és irodalomtanítás „ Olyan légkört kell teremteni, hogy abban minden személyiség fejlődhessen” A közelmúltban jelent meg a Tantervek, programok a magyar nyelv és irodalom tanításhoz illetve Az irodalomtanítás Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Japánban, Olaszországban, Portugáliában, Szovjetunióban és Magyarországon c. kötet, melynek egyik szerzője és szerkesztője, dr. Sipos Lajos, az ELTE docense az Értelmiségi Klub meghívására Pécsett tartott előadást.- Oktatásunkban napjainkig a hagyományos értékközvetítés érvényesült. A tananyag mennyiségével és az idő rövidségével folytatott kétségbeesett küzdelmet tanár és diák egyaránt. Miben látja ennek az okát?-Mi voltunk egyedül, akik feltételeztük, hogy létezik egy világkultúra, amit feltétlenül át kell adni a következő nemzedéknek, miközben az egész világ elkanyarodott a kultúraközvetítéstől. A nyugat-európai kollégák azt mondják, a magyar iskolákban őskori állapotok uralkodnak, s ezt a tanárok szerepvállalására értik. Mivel a tanárnak óriási anyagot kell közvetítenie, ő marad a tudás legfőbb forrása, minden interakció tőle indul ki. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy iskoláinkban visszaszorul a kommunikáció fejlesztése, és nálunk a 18 évesek úgy fogalmaznak, mint Angliában a 12 évesek.- Hogyan változtathatna az oktatás ezen a helyzeten ?- Történelmileg kedvező helyzetben vagyunk. A világ kimunkálta a 6+3+3-as iskola- szerkezetet. Ez kitünően működik Japántól Portugáliáig a legfejlettebb, nekünk modellértékű országokban. Az első 9 év mindenkinek kötelező, a szakosodás csak azután történik meg. A svédek 15 évig dolgoztak, amíg ezt a szisztémát magukhoz idomították, a svájciak az 1960-as évtizedekben két lépcsőben végezték el. Tévedünk és hibát követünk el, ha az USA oktatási rendszerét vesszük alapul, ha párhuzamosan működtetjük a 8 osztályos általános iskolát, a 8 osztályos gimnáziumot, ha - a „demokrácia” nevében - még más iskolaszerkezetet is lehetővé teszünk. Nekünk az európai hagyományokhoz kell igazodnunk. Ez ugyanis bevált. A keretek kitöltésében azonban a magunk útját kellene járnunk.- Mi a véleménye a Nemzeti A laptantervről ?- A NAT három dolgot feltételez a tanárról: napra készen ismeri a szaktudományt, tantervet tud készíteni és tankönyvet is tud írni - még néhány más elfoglaltsága mellett. Ez mindenképpen lehetetlenség. Országosan, tanévekre bontva meg kellene határozni a tanyanyag kötelező 20 százalékát, a szakembereknek pedig a közös 20 százalék ismeretében kellene programokat gyártani. A lényeg teljes félreismerése azt gondolni, hogy a programokat mindenki maga készítheti el. Ez külön szakma. A tanári önállóság abban nyilvánulhat meg, hogy minden pedagógus maga is csinálhat programot, ha tud és óhajt, de minden pedagógus maga döntheti el azt is, hogy a tíz legjobb program közül melyiket veszi át vagy melyikeket kombinálja. Nem lenne szabad most kapkodni, ötleteket favorizálni, körültekintés nélkül bármit bevezetni.- Mit tart az iskola fő feladatának?- A fejlesztést. Minden gyereket el kell juttatni a maga potenciális szellemi-fizikai lehetőségeinek a maximumáig vagy annak közelébe. Nem különleges iskolákat vagy extra osztályokat kell felállítani, hanem olyan légkört kell teremteni, hogy abban minden személyiség fejlődhessen. A tantárgyak belső rendjét ehhez kell igazítani. Ahogy azt a pécsi Mezőszél útcai Általános Iskolában rendezett kerekasztal-beszélge- tésen megállapítottuk, nagyon fontos, mi mindenre ösztönzi a tanulókat az iskola. Ha pusztán a biflázást várja, óriási bűnt követ el.Tudatosítani kell a nemek eltérő biológiai-szellemi funkcióját, az egészséges életmód fontosságát, a közösségi szerepvállalás kötelességét, a különböző munka- és életformák szépségeit. Fel kell villantani a teljes életet. Sallai Éva Alázatos kézcsókom Van ahol tanítják is, miként lehet embertársainkkal tudományos alapokon viselkedni, hogy azt értsék egy kézmozdulatunkból, hanghordozásunkból, amit nekik üzenünk. Viszont, szorgos kutatásaim révén, rájöttem, hogy kicsiny hazánkban eme tudománynak kik a legjelesebb képviselői, akik, ki tudja honnan, de remekül elsajátították a szociálpszichológia gyakorlati fortélyait. Namármost, megfigyeléseim alapján két csoportra osztottam a szakértőket. Az egyikbe tartoznak azok, akik FONTOS emberek mellett dolgoznak, a másikba pedig az elegáns üzletek alkalmazottai sorolhatók. Felveszem a telefont, és a hölgy megsemmisítő fenn- sőbbrendűséggel közöl és oktat. Korábban elvtárs, most úr mit üzen, és mit kell tennem, hogy jól viselkedjek. A gyomrom is összeugrik, s bámulom a hölgyeket, miközben azt fontolgatom, beiratkozom valamelyikükhöz tanfolyamra. Azután a boltok. Parfümillat, vagyont érő öltözék, elnéző mosoly a száj sarka körül, s lesújtó pillantás, amely kopott farmeromon és távolkeleti sportcipőmön végigfut. Csak egy pillanat, de elég ahhoz, hogy ázott kisegérként vonuljak kifele. Ezzel szemben állnak azon tapasztalataim, melyek szerint, ha felhívok például egy holland tudományos intézetet vagy egy tekintélyes céget, a legnagyobb segítőkészséggel és udvariassággal találkozom, s az pedig már mindenkinek természetes, hogy a német boltokban a fogpiszkáló megvételét is hatalmas ovációval fogadják. Látszik is, hogy el vannak maradva a fejlődésben, rájuk férne egy kis tapasztalatcsere. Azért biztos, hogy tételeim nem mindenkire és minden intézményre illenek, ezért csak hangsúlyozni tudom, tisztelet a kivételnek. A többieknek pedig alázatos kézcsókom hadd adjam át. (Hátha akkor szívesebbé válnak.) Barlahidai A.
