Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-22 / 21. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. január 22., szerda Pályázati felhívás A kisebbségek művelődésének támogatására A Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” Alapítvány a kisebbségek | kulturális, művelődési tevékenységének előmozdítására. I fennmaradásuk támogatására pályázatot ír ki. Pályázni lehet a kisebbségek öntudatát erősítő, az i anyanyelv ápolását, a tárgyi és szellemi kultúra emlékeinek megőrzését, kutatását célzó programokkal. Az elbírálásnál előnyben részesülnek azok a pályázók, akik az eddig elért eredményeikre is építenek. Az alapítvány programokat kíván támogatni, szervezetek működési j költségeihez nem járul hozzá. A pályázatban szük- ; séges saját hozzájárulás megjelölése is. A nyilvános pá- ; lyázaton bárki részt vehet. A pályázatokról kuratórium dönt. Pályázni Csak űrlapon lehet, az abban leírt pályázati feltételeknek megfelelően. A pályázati űrlapokat 14 példányban sokszorosítva kérjük beküldeni. Beszerezhető: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Budapest V. Kossuth tér 4. III. 60. 1357 Budapest Pf.: 2. Érdeklődni lehet: 112-3420/347 telefonszámon. Benyújtási határidő: 1992. február 29. Vizsgák a dolgozók gimnáziumában A pécsi Dolgozók Gimnáziumában (Szt. István tér 10., tel.: 15-673, 15-718) 1992. ; május hó folyamán különbö- • zeti és magánvizsgák tehetők. KÜLÖNBÖZETI vizs- ■ gát tehetnek azok, akik valamelyik szakközépiskola első-második osztályát sikeresen befejezték, de tanulmányaikat a gimnáziumban kívánják folytatni. A vizsga tantárgyait a bemutatott bizonyítvány alapján az igazgató vagy helyettese állapítja meg. MAGÁN- /OSZTÁLY- | ÓZÓ/ vizsgát a fenti idő- i pontban a gimnázium bármelyik évfolyamának teljes anyagából lehet tenni. JELENTKEZÉS: február 3-tól február 13-ig - szombat, péntek kivételével - d.e. 9-12 és 13-19 óra között. A jelentkezésnél mindkét vizsgánál az iskolai bizonyítványt és a személyi igazolványt kell bemutatni. ÉRETTSÉGI VIZSGA /június/: Jelentkezés a fenti időpontban. Jelentkezéshez ; szükséges: a gimnáziumi bizonyítvány (anyakönyvi ki- : vonat) és a személyi igazol- l vány. Egyben tájékoztatjuk a szakmunkás-, gép- és gyorsírói, egészségügyi szakiskolai, ill. első osztályos szakközépiskolai bizonyítványnyal rendelkezőket, hogy különbözeti vizsga letétele nélkül - a tanítási rend változása miatt - a gimnázium második osztályában folytathatják tanulmányaikat.Részükre be- » iratkozási lehetőség az 1992/93-as tanévre június hó folyamán lesz. A dolgozók gimnáziuma igazgatósága A Szélkiáltó együttes Fotó: Läufer László „Az álom, amit mi meg tudunk valósítani” A semmiből indulva Vállalkozás és kultúra Néhány vállalkozó kedvű fiatal ember, egy ötlet és a kultúra szeretete: ennyi kellett ahhoz, hogy a Remark Stúdió a neves pécsi együttes, a Szélkiáltó menedzsere legyen. A menedzser szó rájuk azonban nem illik igazán, ahogyan a stúdió vezetője, Arató Péter elmondta.- Nekünk jó, hogy az együttes éppen olyan, amilyen. Azt szeretnénk, ha nekik csak azzal kellene foglalkozniuk, amihez igazán értenek, s ami a dolguk: hogy zenéljenek - kezdte. Munkájuk az együttessel inkább egy közvetítői, ügynöki szerepet jelent, és nem a nagy menedzserek kíméletlen, a fellépőket gyakran a felismerhetet- lenségig átalakító profizmusát. Az együttesel való kapcsolat meglehetősen friss, az ötlet a nyáron született, a konkrét munka ősszel kezdődött, az első bemutatkozás pedig a Szélkiáltó-karácsony volt nemrég. A stúdiónak lesz persze dolga az új évben, hiszen az együttes évente 180-200 koncertet ad, többek közt Ausztriában, Finnországban, Svájcban, Németországban. Terveznek lemezt, az angol nyelvű kazettasorozat folytatását, sőt német nyelvűvé bővítését, folynak egy televíziós fellépés feltételeiről szóló tárgyalások. A távlati tervek közt szerepel, hogy az együttes húszéves jubileumán, 1994-ben megjelenne egy róluk szóló könyv. Az egyelőre még csak remény, hogy Lázár Ervin befejezné az együttessel közösen egykor elkezdett gyermekdarabját. .. A nem hagyományos menedzseri szerep feltétlenül emberibbnek tűnik, s az elv ez: kölcsönösen segíteni egymást. Egyelőre - bár a stúdió maga is csak az első lépéseknél tart - a legközelebbi cél a fellépések szervezése, hazai és külföldi szponzorok fölhajtása, pályázatokra való jelentkezés. Legjobb lenne, ha nem csupán egy-egy alkalomra sikerülne segítőket találni, hanem az együttes folyamatos támogatására is kerülne vállalkozó. Most még nem tudni, hová nőheti ki magát ez a fiatal csapat, ahol mindössze hárman dolgoznak csak, s az átlagéletkor nem több 23 évnél. Az irodájuk sem márvány-fém-üveg- csoda, de egy-egy ötlet pótolja a csillogást. A reklám -és marketingtevékenységgel foglalkozó stúdióról van még néhány érdekes tudnivaló:- Mi a semmiből indultunk - folytatja a vezetőjük-. A törzstőkénk tízezer forint volt. Ez voltaképpen két család vállalkozása. Betéti társaságként kezdtük meg a működésünket, először munka mellett. Mindannyiunknak olyan végzettsége van, amely ehhez a munkához kell, én a bankszakmában dolgoztam ezelőtt. Az is érdekelt, milyen tapasztalatokat gyűjtötek össze ezek a fiatalok arról, hogyan lehet jól, de legalábbis jobban érvényesülni.-Az első szerintem az: mindig mindenhol ápoltnak kell lenni. Barátságos viszonyt kell kiépíteni a partnerrel, még akkor is, ha úgy tűnik, sose látjuk többet viszont. Úgy érdemes közeledni egy másik ember felé, hogy az ne egy egyszerű kapcsolat legyen, és fel kell tételezni, hogy a másiknak van valamije, amit én hasznosíthatok. Nem árt, ha kicsit rámenősek vagyunk, és a napi informáltság is lényeges. Ahhoz, hogy elinduljon valami, persze kapcsolatok kellenek. Ismerősök nélkül alig lehet mozdulni, de az ismerősök aztán újabb ismerősöket hoznak. Arató Péter azt is elmondta, szeretnék, ha valaha arra is lenne lehetőségük, hogy támogassanak minden fiatalt, aki okos ötlettel betér hozzájuk. Úgy látják, az igazi értéket teremtő művészet ritka, pedig szükség lenne rá, ahogyan a kis, de dinamikus, tehetséges alko- tóközöségekre is. Valami olyan kifejező mondatot választanának szívesen mint ez: „Az álom, amit mi meg tudunk valósítani". .. Egyelőre az ajánlataik kiadványszerkesztésre, nyomdai munkákra, hirdetésszervezésre, gépi adatfeldolgozásra szólnak, legutóbb a menekültügyi hivataltól kaptak megbízást. Nyelviskolát szerveztek angol és német nyelven kezdőknek, bérlik az egykori mozivitrinek 80 százalékát a városban. S a tervek: hangos híradó, izgalmasnak ígérkező grimaszverseny februárban, havonta egyszer egy Remark-produkció: egy-egy ismertebb művész vendégjátéka Pécsett. Most még az első lépéseknél tartanak. Nem akarnak nyomban meggazdagodni, elkölteni a pénzüket házra, kocsira, színes tévére, hogy aztán ne jusson az újabb befektetésre, ahogyan sokak esetében. Egyelőre három dolog a legfontosabb a számukra: a munka, aztán a munka és végül megint a munka ... Hodnik Ildikó Nem igaz, hogy nem harcoltak Javul a művelődési tárca anyagi helyzete Sokan azt vetették a művelődési tárca vezetőinek szemére, hogy nem elég harcosak, amikor az egyes minisztériumok költségvetésén osztozkodnak a kormánytagok. Mint minden évben, az idei költségvetés kialakításakor is úgy tűnt, mintha az egyéb kiadások rovására háttérbe szorulnának a kultúrára, az oktatásra szánható pénzek. A költségvetési irányelveket egyedül Andrásfalvy miniszter nem írta alá egyet nem értése jeléül, s noha a parlamenti viták megelőző egyezkedések során már egymilliárd forinttal sikerült feltornázni a tárca pénzügyi kereteit, de a valós igényeket még ez sem tükrözte. A képviselők azonban segítettek, a tartalékkeret 8,3 milliárdjából 4,5 milliárdot sikerült megszerezniük. Érdemes néhány számot kiemelni a parlamenti vita során kiharcolt többlet forrásokból. Panaszkodtak az önkormányzatok, hogy az iskolák fenntartására szánt összegek meglehetősen szűkös gazdálkodására adnak csak módot, az egy-egy gyerek után járó 30 ezer forintból az általános iskolák nem tudnak kijönni. Most 36 ezerre nőtt a keret, ami önmagában is jelentős bővülés. A gimnazisták „fejkvótája” az idei 44 ezerről a tervezett 49 ezerrel szemben 51 ezer forintra nőtt; a kollégiumi, diákotthoni támogatás a beígért 49 ezer helyett végülis 62 ezer forint lett. A fogyatékos gyermekek oktatásához nyújtott támogatás a tervezett 61 ezer forinttal szemben az idén 65 ezer forint lesz. Ötven százalékkal nőtt az egy-egy állandó lakosra számított közművelődési támogatás is: a tervek szerint 150 forint lett volna, most 200 forint a „fejadag”. A községi, városi amatőr zenekaroknak 80 millió forint támogatás jut. A színházak az idén már az új finanszírozási rendben dolgoznak. Központi céltámogatásként 2 milliárd 46-millió forintot kapnak, az ideihez képest kétszeresre - 200 millióra - nőtt az az összeg, amit az egyedi bemutatók támogatására megpályázhatnak. 45 millióval nőtt az Állami Operaház költségvetése is, a történelmi dokumentumfilmek készítésére pedig 100 millió forintot szavaztak meg a képviselők. Az egyházak és a hitélet támogatására szánt keretet 300 millióval növelték, a hitoktatók díjazására 1992-ben 96 millióval több jut, mint tavaly. A pedagógusok, a művészeti és közoktatási dolgozók 10 százalékos automatikus béremelését - várhatóan szeptembertől - személyenként további 2000 forinttal emelte meg a Pénzügyminisztérium. (somfai) Kétperces monológ Tiszta levegőt! Régóta tudjuk, hogy bajok, súlyos bajok vannak a levegővel. Sok benne a füst, a szeny- nyező, mérgező anyag. Valahányat szippantunk belőle, annyiszor telítjük tüdőnket a nyugat-európai, de ma már a hazai normák szerint is tűrhetetlenül nagy adag nitro- géndioxiddal, ólommal, kéndioxiddal, szénmonoxiddal és más gyilkos anyaggal. A légi veszélytől leginkább fenyegetett Budapesten - úgy tűnik - kezd valamiféle ön- kormányzati-kömyezet- védő-állampolgári „egységfront” kialakulni. Sűrűbbek lesznek a forgalmi csomópontokon a légmérések, a környezetszennyezőket remélhetőleg gyakrabban és szigorúbban fogják bírságolni, s talán a nem távoli jövőben a szeny- nyező gócok száma is megritkul. Addig az érzékenyebbek, a krónikus légúti és egyéb betegségekre hajlamosak csak abban reménykedhetnek, hogy az égiek sokszor vezényelnek errefelé friss, tisztító szeleket, amelyek „kisöprik” az ártó gázokat, gőzöket az utcákról, terekről, közterületekről. Jó volna persze, ha ez a régóta várt és remélt Ígéretes kampány túlélné tiszavirág életű elődeit, s mielőbb országossá válna. S vajha párosulhatna mindez a társadalmi, politikai környezetszennyezés elleni fellépéssel. Mert a közélet levegőjében szintén rengeteg por, mérges gáz, betegítő gőz kavarog. Sokkal több, mint amennyit a jó szándék, a tisztességes politizálás normái megengednek ... (bajnok) Egy kiállítás kapcsán Nemrég volt egy nagyon szép kiállítás, amely felvillantotta a Pécs régi arcát összehasonlítva azt a város mai képével. Múlt és hagyománytisztelet találkozása többet jelentett egy kiállításnál. A képek beszélnek, élnek és emlékeztetnek. Sok elfeledett, régi történetet elevenítenek meg, mert a polgárt majd minden utcához, helyhez fűzi valami, s a múlt, a nélkülözések kora megszépül. Volt időszak, amikor minden régitől meg akartunk szabadulni, még a tradíciókat is elhanyagoltuk. Később ráébredtünk, milyen jó lenne megmenteni, megőrizni. Ez a téma megér egy lokál- patrióta összefogást. A fotóművész egyéni törekvését segíthetné a Levéltár, Várostörténeti Múzeum, az önkormányzat, egyes archívumok, sőt mi várospolgárok is. Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne egykori fotókból, képeslapokból olyan gyűjteményük, amellyel teljesebbé tehetnénk a kiállítást. A lokálpatriotizmus. Ha egyesek ideológiai megfontolásból háttérbe igyekeztek szorítani - persze azok, akikben ennek semmilyen gyökere nem volt, - a valóságban mindig is élt és hatott. Éltek és élnek közöttünk városunkat mélyen szerető és féltő emberek, akik rendkívül sokat tettek és tesznek azért, hogy ez a tisztelet fennmaradjon és átmenthető legyen olyan korba, amely hivatalosan is elfogadja. Szeretni otthonunkat, szőkébb pátriánkat, a várost, ahol élünk, lakunk, ahová köt bennünket a munka, az öröm, a bánat, az összetartozás ezernyi mindennapi gondja. Valahol a szívünkben, az emlékezetünkben mindannyian egy kicsit helytörténészek is vagyunk, mert minden hely, minden utca elénk vetít egy-egy képet az életünkből. Egymásnak részeivé lettünk, mint falnak a kövek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy sok olyan tanárom volt, - szerencsére sokunknak -, akik a kötelező tananyagba mindig becsempésztek valamit várossze- retetükből, azzal, hogy éljünk vele. Ezt a lokálpatriotizmust ágyazta be a nemzeti örökség megmentésének ügyébe a városvédő mozgalom. Ott a helye! És itt hadd említsem meg, hogy a történetírásnak milyen fontos forrásanyagát jelentik a helytörténeti munkák, a monográfiák. Ugyanakkor rendkívül lényeges a megismertetésük, közkinccsé tételük. Nem minden pénzügyi kérdés. Az összefogás a legfontosabb, ha az hosszú időre szól. Érdemes lenne felértékelni a helytörténészek munkáját, mert a múlt egyre jobban távolodik és mind többet kell örökül átadni a jövő nemzedékeinek. E munkát nem csupán alapkutatásnak kellene tekinteni, hanem időről időre folytatni. A ma emlékeit is össze kellene gyűjteni, megőrizni a jövő számára. Tudjuk, hogy éppen a ma értékeit a legkönnyebb vitatni, feldicsémi, elhanyagolni vagy akár szem elől téveszteni, elveszíteni. Nagy kár lenne, mert a ma adja a jövő valamennyi leendő emlékét. Egyszer minden multá válik s emlék lesz, valamikor, valakinek. Lokálpatriotizmus. Nehéz visszahozni a köztudatba, ám jó, hogy egyre többet beszélünk róla. Örömteli olyan híreket hallani, hogy sok településen, városban, faluban, helyi kezdeményezések keretében ez a jó értelemben vett lokálpatriotizmus él és képes összefogni a lakosságot. Olyan célokat kell megfogalmazni, amelyeket a lakosság feltétlenül a magáénak érez. A várost járva látom, a Király utca mégis ugyanaz az utca maradt, mint régen, a sétáló embereké, öregeké, fiataloké, diákoké, a kirakatot nézegetőké, a találkozóké, - korzó. A köpködő meg a focidrukkereké, ahol a jólértesültektől a fülesek születnek. Képzeletben pedig látom a fénylő síneket, a csilingelő sárga villamost, ahogy zötykölődve botorkál előre a gyalogosok közt és olyan jó, hogy köszönnek egymásnak az emberek. Nem is tudom milyen téma ez. Nem mindegy? Van, és ez a fontos. Azt hiszem, ez a közügy. Rozvány György
