Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-22 / 21. szám

1992. január 22., szerda aj Dunántúli napló 3 Változások a PIK-nél Nehéz helyzetben a PANNONVIN Rt. Mi történt a részvénytársaság rendkívüli közgyűlésén? A PIK is lépésváltásra kény­szerült: hogy nyereséget produ­káljanak, a bérlők érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Most feb­ruár 15-ig a Pécsi Ingatlanke­zelő Vállalatnál teljes belső át­alakítást hajtanak végre a lakás­bérlők jobb kiszolgálása érde­kében. Többek között megszün­tetik a házkezelőségeket, hogy helyettük vegyes tulajdonú gondnokságot hozzanak létre. Hajna Jánosné, a PIK igaz­gatónője ezzel megoldást kínál azoknak, akik olyan házban él­nek, ahol a saját tulajdonú laká­sok mellett PIK-lakások is ma­radnak. Anyagi érdekük, hogy egy ilyen ház minden javítási munkáját elvállalják. A Tüzér utcai központban gyorsjavító részleget alakítanak ki. Hason­lóra, mint a már évek óta üze­melő, szombat-vasárnap is beje- letéseket fogadó Légszeszgyár utcai gyorsszolgálat. A PIK-lakás értékesítésekkel mindennapos gondjaik vannak. Az ügyfelek legtöbbje szeretné, ha a lakásokat eladás előtt ra­gyogóra felújítanák, a közös használatú helyiségeket - még a liftet is, melynek teljes javítási költsége a kétmillió forintot el­éri - újszerűvé „varázsolnák”, ugyanakkor értékcsökkent áron vehetnék meg ezeket a lakáso­kat. Közvetlen az értékesítési felmérések előtt semmiféle fel­újítási munkákat nem vállalnak, csak a sürgős, lakhatást veszé­lyeztető tennivalókat. Nem az INKÖZ dolgozói mérik fel a megvásárolható lakások jelen állapotát - a munkát két buda­pesti kft., egy ügyvédi iroda és az UNIBER emberei végzik. A helyszíni szemle alapján az ott- lakók észrevételeit, az érték­csökkentő tényezőket, a mű­szaki állapotot és az ingatlan fekvését is figyelembe véve ál­lapítják meg a lakás forgalmi ér­tékét. írásban is értesítik a bér­lőket minderről. Eztán kell nyi­latkozniuk, hogy az általuk la­kott lakást végül megveszik-e, vagy sem. Ha a PIK-lakásban élő egye­dülálló, vagy családos bérlő nyugdíjas, esetleg szociális bér­lakásra jogosult - akkor nem adhatják el a feje fölül a lakást. Őt sem kötelezhetik arra, hogy anyagi erején felül próbálja megvenni bérlakását. Ha úgy dönt - továbbra is bérlő marad. Azok a lakások értékesíthetők licit alapján, melyek bérlői nem nyugdíjasok és nem jogosultak szociális bérlakásra. Ilyen eset­ben az új tulajdonos kölcsönös megállapodás alapján emelheti a bérleti díjat. A. E. Nagy port kavart a PAN­NONVIN Rt. 1992. január 9-i renddkívüli közgyűlése. Az el­múlt év értékelését követően lemondott a vezérigazgató, majd az újraválasztásnál kicse­rélődött az igazgatóság 40 szá­zaléka. Tavaly a jó hírű cég elő­zetes becslések szerint közel 150 millió forintos veszteséget produkált, s mint kiderült, a ba­jok forrása még mindig a keleti piac összeomlásában kere­sendő. A kezdet A társasággá alakulás után minden nagyon szépen indult. 1990. január elsején történt az rt. bejegyzése, amikor egyúttal kilenc kereskedelmi, két szol­gáltató és egy termelő kft-t is alakítottak, s 780 fős összlét- számmal kezdték meg a műkö­dést. Az első évet rögtön 34 mil­lió forintos nyereséggel zárták, így nagy reményekkel ■'vágtak neki 1991-nek is. Év elején a volt Szovjetúnióval 22 500 hek­toliter pezsgő, az egykori NDK-val pedig 5000 hektoliter hordós bor szállítására kötöttek szerződést. Még a tervezés idő­szakában, február végén a MONIMPEX jelezte, hogy a lekötött pezsgőmenyiség két­harmadára továbbra is igényt tartanak keleten. Ennek ismere­tében a cég nullszaldósra ter­vezte az évet. Végül azonban a keleti exportra szánt pezsgő és bor teljes egészében belföldön rekedt. A január 9-i rendkívüli köz­gyűlés még az éves mérleg is­merete nélkül ült össze, s itt Halmai János vezérigazgató be­számolójában elmondta, hogy előzetes becsléseik szerint 120-150 millió forintra tehető a társaság múlt évi vesztesége, el­sősorban a szovjet vásárlás meghiúsulása miatt. További okként jelölte meg a hazai érté­kesítés visszaesését -, ez is a ke­leti piac összeomlásának a kö­vetkezménye, mivel a honi pia­con felhalmozódott a termék, leszorítotva a hazai árakat, így például a kommersz boroknál a termelési költségek sem térültek meg. Ez az rt. esetében azt eredményezte, hogy a hazai forgalmazás bevétele jóval a remélt érték alatt maradt, pedig ez a jövedelem volt hivatott a cég külső finanszírozásának banki terheit fedezni. Még így is a társaság elmúlt évi veszte­ségének mértéke kisebb, mint a kifizetett kamatoké! Személycserék , A 64 százalékban tulajdonos Állami Vagyonügynökség kép­viselője a közgyűlés előtt kife­jezte, hogy az okok objektív jel­legét elfogadja, de a pénzügyi helyzet felszámolása érdekében gyorsabb, hatékonyabb intéz­kedéseket vár az ügyvezetéstől. Ekkor kérte Halmai János ve­zérigazgató a felmentését, mi­vel úgy érezte, hogy a megnö­vekedett feladatoknak nem tud megfelelni. Az igazgatóság pe­dig - elismerve a társaság ala- poításában és működtetésében szerzett érdemeit - a lemondást jóváhagyta. Az új, öt fős igazgatóság megválasztásakor kettős sze­mélycsere történt, s az új elnök- az ÁVÜ képviseletében - dr. Karáth Jolán lett. Vezér- igazgatónak pedig a korábbi he­lyettest, Óhegyi Jánost nevezték ki. Ő a gazdasági társaság hely­zetéről, a vezetőtestület tervei­ről így nyilatkozott:- Az rt. anyavállalat pillanatnyi létszáma 400 fő, míg a kft-k 250 embert foglalkoztat­nak. Utóbbiak fő tevékenysége a PANNONVIN Rt. érdekkép­viselete, az alapanyag vásárlás, a palackos és hordós bor eladás Zalában, Somogybán, Tolnában és Baranyában. Áz rt. fő profilja a forgalmazás, de beletartozik a szőlőfeldolgozás is. A mező- gazdasági termelés, a szőlőmű­velés, szaporító anyag előállítás egyre inkább visszaszorul. Tervek- Ami pedig a feladatokat il­leti, természetesen a legfonto­sabb a pénzügyi gondok megol­dása. Ezért fokozni kívánjuk a kereskedelmi tevékenységet, melynek az első lépése a meg­lévő készletek mielőbbi belföldi és külföldi értékesítése. Máris biztató jelek mutatkoznak az amerikai és az angol piacon, de Skandináviából és Németor­szágból is van érdeklődés. Nem mondtunk le a keleti forgalma­zásról sem, hiszen várhatóan innen kerül ki a továbbiakban is a fő vevőkörünk. Ugyanakkor szabadulni kell a nyomasztó hi­teltömeg kamatterhétől is. Ezért felülvizsgáljuk az eszközállo­mányt, hogy mi az, ami mobili­zálható. Mindezt persze annak szelemében, hogy a főbb egy­ségek életképességét megőriz­zük.- A konkrét elképzelések közül kiemelném a Villányi Gazdaság megerősítését. Ez az egységünk a tavalyi évet is nyereséggel zárta, s produktuma, kialakított technológiai rendszere egyér­telműen bizonyította, hogy al­kalmas további fejlesztésre és bővítésre. De nagy reményeket fűzünk a Pécsi Tankpezsgőgyár termékbővítéséhez is. Itt hazai forgalmazásra kerülő aztali bor, almabor, vermuth palackozását tervezzük - mondta Óhegyi Já­nos. Mészáros Endre Ki volt Dániel Speer? Egy rézfúvós kvintett elindul Valóban az a jó a sok pécsi egyetemben, főiskolában, hogy folyamatosan ad a városnak ér­dekes és idővel fontossá váló egyéniségeket, társulatokat. Egyik legfrissebb példa erre az egy éve zeneművészeti főis­kolásokból alakult Dániel Speer Rézfúvós Kvintett (tagjai: Blu­menschein Gábor, Horváth Zol­tán, Pétersz Árpád, Maronics Zsolt, Sörfőző Zoltán). Egy új együttes életében mindenképp meghatározó az első év, akkor dől el, hogy sikerül-e valamit is megvalósítani céljaikból, tudo­mást szereznek-e róluk, és - ez sem mellékes - megszeretik-e őket, sikerük van-e. Sörfőző Zoltán, a rézfúvósok vezetője erről az eltelt, megha­tározó időszakról beszél.- Kezdjük azzal: ki volt Dá­niel Speer?- Német barokk zeneszerző volt, organistaként működött a korabeli Németország számos városában. Szerzőként a to­ronyzene hagyományait ápolta, és az iránta való tiszteletből vet­tük fel a nevét.- A név már megvan, de ho­gyan indul útnak öt fiatalember, akik közösen szeretnek muzsi­kálni, ráadásul közönségnek?- A főiskolán a III. évfolya­mon összejött az együttes, és szerettünk volna tovább is együtt lenni. A kamarazene kö­telező tantárgy ugyan, de lehet még ennél is továbblépni. Nagy segítségünkre volt Neumayer Károly, aki a MÁV Zenekar karnagya, tanácsokkal szolgált, és megszervezte, hogy a Vas­utas Művelődési Házban pró­bálhassunk. A rézfúvós kvintett két trom­bitásból és egy-egy kürtösből, harsonásból és tubásból áll. Ez a legelterjedtebb felállása, ami nem csoda, hisz ezt lehet a leg­jobban kézben tartani. És ezzel az öt emberrel voltaképpen mindenfajta zenét, a reneszánsz muzsikától a Rózsaszín Párdu­cig mindent el lehet játszani.- Mik voltak az állomások?-Ajánlkoztunk általános is­kolákba rendhagyó énekórák megtartására. Ez a zenélésen kívül áll hangszerbemutatóból, a gyerekek megfújhatják a trombitát, tubát, ha éppen tud­ják, és találós kérdéses formá­ban közelebb segítjük őket az effajta muzsikáláshoz. Ezt a jö­vőben, ha lehetőségünk lesz rá, szeretnénk középiskolákban is csinálni. Aztán egy idő után már lehetőségünk volt fellépni, így szerepelhettünk Pécsvára- don, Mecseknádasdon, leg­utóbb például a POTE Gyer­mekklinikája javára rendeztünk jótékony célú koncertet, ahol tí­zezer forint gyűlt össze.A Tán­csics Iskola segítségével készí­tettünk egy kazettát is, és idén várhatóan Szekszárdon, Báta- széken, Sárváron szerepelünk, s van egy fontos meghívásunk: a fertődi Haydn-fesztivál.- Van-e a kvintettnek mene­dzsere, aki megpróbálja "el­adni” a tehetségüket?- Nincs, és bizony ez nehéz­séget is jelent, mindent magunk intézünk. Hogy csak a legsúlyo­sabb gondot említsem: kevés a saját hangszerünk, főiskolai kölcsön-hangszerekeri játszunk. A tubásunk ugyanolyan tubát használ, mint egy kezdő. A re­pertoár választásnál is megvan kötve a kezünk, mert C trombi­tás darabokat egyszerűen nincs módunkban betanulni. M. K. A második Képernyő elő« Törpe minoritás Immár két újszívese van Ma­gyarországnak. Érdekesség, hogy ő, a második lett majdnem az első. Ugyanis a SOTE Ér és Szívsebésszeti klinikáján már szeptember közepétől készen­létben álltak az orvosok, hogy bármelyik pillanatban, ha olyan donor adódik, akinek a bioló­giai adatai megegyeznek a szív- átültetésre várók valamelyiké­nek az adataival, végrehajtsák a szívtransplantációt. A váró lis­tán lévők is tudták ezt. Ők azt is tudják, hogy teljes életet, egyál­talán a továbbélést csak ettől a műtéttől várhatják, mégis mindannyian azt mondták, nem szeretnének az elsők lenni. No­vemberben volt az első riasztás. A traumatológiai klinikáról jött jelzés szerint az alkalmas donor biológiai paraméterei a várólis­tán lévő 36 férfi paramétereivel egyeztek. Mivel ilyenkor a má­sodpercek is számítanak, mire a kivett szívvel a klinikára értek, ő már műtétre előkészítve a mű­tőasztalon feküdt. Ám, amikor a szívsebészek alapos vizsgálat alá vették a beültetendő szivet, kiderült, hogy találtak, egy olyan kisebb elváltozást, ami a donornak nem okozott volna különösebb problémát, ha élet­ben marad, viszont átültetésre csak teljesen egészséges szív alkalmas. így a műtét elmaradt. Vajon mit gondolhatott akkor ez a fiatal férfi? Mit érezhetett, amikor műtőasztalra tették, és mit, amikor közölték, nem hajt­ható végre az átültetés? Meg­könnyebbült? Vagy a sorstól végzetes jelzésként fogta fel? Elkeseredett, vagy örült, hogy inkább a rossz bizonyosság, mint az ismerelten jövő és bi­zonytalanság? S vajon mit élhe­tett át, amikor hallotta, hogy az „első” jól van, rádiózik, tévézik, sétál, tornázik és kikívánkozik már a szobájából az „életbe”? Én azt hiszem mégiscsak a sors kegyeltje, mert az elmaradt mű­tétért kárpótlásul most ő lehetett a második. Kívánjuk neki, hogy sikerüljön! S. Zs. A hét kiemelkedően legiz­galmasabb műsora kétségtele­nül a csütörtöki Aktuális közé­leti vitafórum volt a TV2-őn. Az Össztűz című jog- és pártpo­litikai vetélkedő révén a Ma­gyar Televízió ismét megtalálta a leghatékonyabb formát a kormánykoalíció legizgágább politikusának népszerűsítésére, aki természetesen, akár macska, minden helyzetben talpra esik. Aki mindig tudja, mire kell hi­vatkoznia, akár a miniszterlnök, akár a törpe minoritás, akár bol- sevizmus bűneire, akár az iste­nadta népre kell hivatkoznia. A bolsevik sajtó képviselői pedig kénytelenek elhinni, a nézők pedig megerősödnek abbéli régi hitükben, hogy ezután sem le­hetnek többek szorgos kis han­gyáknál a politikai „tudás” - a manapság dívó politikai prakti­kák - belül már csutkává rágott almáján. A kisebbség-többség szám­háborújára épülő pártropaganda kevésbé érdekli az embereket, mint a politikai karrier e külö­nös, végre nyilvánosan is nyo- monkövethető látványa. Ennek a látványnak a vágya már fel­gyújtotta a képzeletet, s várjuk, hogy mikor nyom az egykori közlegény kezébe egyúttal mar- sallbotot is. Hogy akadnak jótét lelkek, akik tábornokká ütését, míg mások lenyakazását várják? Lelkünk rajta: ezzel fizet a kö­zönség a mindezek ellenére szükséges nyilvánosság áldása­inak. S hogy Tölgyessy Péter is azt nevezi a szabaddemokraták legnagyobb sikerének, hogy a kormány, a hatalom akado- zikl(\) Ez ismét csak kizáróla­gos, a hatalom önérdeke felől értelmezhető logikát tükröz. A hatalmon kivülrekedtek, a párt­októl óvakodó, valóságos több­ség számára teljességgel érthe­tetlen. Egy eredendő szemben­állást tételez fel valamennyi­ünkben, amelyből mintha klfe­lejtődne, hogy a kormány „aka­dozása” kiknek a bőrére megy. A sorolt programok kirakata dí­szesebb és többet ígér ugyan, de csak a korántsem újkeletű véle­kedést erősítheti, ami szerint a kormányzó pártok kiléténél sokkal fontosabb, hogy egy többpártrendszer valóban több­párti logika • szerint, működjék. Másfelől pedig ebben a „másik nagy pártban” miért kellene megbízni jóelőre, főként csak az arra való hivatkozással, hogy az uralmon lévők már eljátszot­ták azt? De a nyilvánosság nemcsak a politikai eufémizmusoktól válik ilyen finom, pókhálószerű, alig észrevehető álcává. Segíti ezt egy-egy műsor idejének a meg­választása is: a munkavállalók magazinjába (derékban) egyre szélesedő középosztályunk va­sárnap koradélután lapozhat bele, hogy önmagával eltelten szemlélje saját kis privatizációs stiklijeit, míg a „súlyos” filmek közül legalább a Kedves Gor- bacsovot vetíthették volna ko­rábban. Csakhogy az ízléspiac egyre szigorodik, lelki köldökzsinó­runk és főként a tetszési index Jockey hogy létéhez, a Twin Pe­aks kibogozhatatlan fantazma­góriáihoz köt bennünket. Persze a műsorszerkezettel akkor ke­vesebb a vitánk, ha olyan ked­ves, üdítő filmek is becsempé­sződnek egy-egy műsorb­lokkba, mint „A suli” címmel induló amerikai filmsorozat va­sárnap délután a TVl-en, és ak­kor bosszankodunk, ha ugyan­így becsempésződnek estéinkbe az Ideális család-féle sutácska vetélkedők. Ezúttal az, amely jólnevelt, porszívózó mintagye­rek hazug ideájából indul ki, hogy ne kapjon szerepet benne a játékosság elemét is őrző vé­letlen, hiányozzék belőle a szel­lem, és a játék helyébe bugyuta versngés lépjen. Bóka Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom