Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-20 / 19. szám
8 uj Dunántúli napio 1992. január 20., hétfő A birodalom kezdetei és végnapjai (1.) Can örökség - bolsevik elvek A Szovjetunió a szemünk láttára viharos gyorsasággal alakul át szuverén köztársaságok szövetségévé. Ez a bonyolult politikai, gazdasági, kulturális, intézményi folyamat a történészekben általában a 19. századra kialakult nyugati gyarmatbirodalmak sorsát idézi fel. Ez igaz is, és nem is: a sztálini típusú gyarmatosítás számos eltérő, specifikus vonást visel magán, noha a bázis, amelyen létrejött, kétségtelenül az orosz szupremáciára (fennhatóságra) épült cári impérium volt. Pedig az 1917-es fordulattal hatalomra került bolsevik kormány szigorúan a papírforma szerint tiszta lappal indulhatott a korábban súlyos konfliktusokat okozó nemzeti kérdés kezelésében. Lenin kormánya nem vállalta a jogfolytonosságot a korábbi rezsimmel. Eleven volt előttük a példa, hogy a cári birodalom, sőt bizonyos fokig a tiszavirág-életű demokratikus Kerenszkij-rendszer is éppen azért szenvedett vereséget a politikai porondon, mivel uralkodói elitje hajlíthatatlanul az „egy és oszthatatlan” Oroszországban gondolkodott. Holott az 1917-ben jó 150 milliós birodalomban a lakosságnak már több mint a fele nem volt orosz. Az önálló államiság igényét nem csak a fejlettebb lengyel, finn, grúz és ukrán alattvalók nyilvánították ki, de a gazdasági és társadalmi téren sokban középkori vonásokat felmutató kaukázusi és közép-ázsiai népek is. Az 1917 tavaszán hatalomra került Ideiglenes Kormány igen széles körű autonómiát ígért a nemzetiségek egy részének, így a finneknek és a lengyeleknek, a birodalmi politika folytatásáról azonban nem mondott le. Nemzetiségek a polgárháborúban A szovjet hatalom ellen a volt cári birodalom peremkerületein zászlót bontó fehérgárdisták - köztük legismertebb vezetőik Gyenyikin és Kolcsak - szintén a nagyorosz szupremácia jegyében léptek fel; hallani sem akartak a határok lehetséges módosításáról. Ezért is lázadt fel Gyenyikin generális hátországában 1919-ben a fél Észak-Kaukázus harcias lakossága, amivel lekötötte a „vörös” Moszkva és Pétervár ellen indított „fehér” haderő közel egynegyedét. A nagyhatalmi sovinizmus elvéhez való ragaszkodás megakadályozta, hogy a fehérek tartós katonai szövetséget hozzanak létre a függetlenségüket kikiáltó, s a bolsevikokkal szembenálló Lengyelországgal, Finnországgal, és a három kis balti állammal. A Szibériát és egy ideig az Ural-Volga vidéket meg a kazah sztreppeket ellenőrzése alá vonó Kolcsak admirális ellenforradalmi csapatait pedig egy idő után sorra otthagyták a tatár, baskír és kazah lovas alakulatok, amikor a katonák hírét vették, hogy a vegyes lakosságú hátország falvaiban a magukat még mindig az uralkodó nemzet képviselőinek tekintő oroszok, kiváltképp a kozákok, milyen öldökléssel, nemzetiségellenes pogromokkal „oldják meg” a föld újrafelosztása körül felszínre törő vitákat. Elvek és gyakorlat Ezzel szemben a bolsevik kormány határozottan meghirdette a nemzetek teljes egyenjogúságának elvét, és törvénybe foglalta az autonómiához, sőt ha erre igényt tartanak, az elszakadáshoz való jogukat. Igaz, egy idő után olyan záradék került az elszakadás körülményeit részletező írásokba, hogy a függetlenségi törekvéseknek összhangban kell lenniük a helyi proletariátus konkrét érdekeivel. Ezzel már szentesíteni lehetett minden nagyorosz beavatkozást. A meghirdetett, szép elvek megvalósulását gyakorlatilag mindenütt ez hiúsította meg. A helsinki, a varsói és a három baltikumi kormányt a Lenin vezette szovjet Népbiztosok Tanácsa - az akkori erőviszonyok alapján - kénytelen volt ugyan elismerni, Ukrajnát azonban nem ismerték el, jóllehet ez volt a cári és a szovjet birodalom egyetlen olyan területe, amely képes lett volna megállni a saját lábán. Igaz, a lapok a független Szovjet-Ukrajnáról és az önálló ukrán Vörös Hadseregről cikkeztek, már a kezdetektől fogva. Ezzel párhuzamosan azonban Joszif Sztálin, a szovjet kormány nemzetiségi politikáért felelős népbiztosa 1918 márciusában ilyen táviratot küldött Zatonszkijnak, a vörös ukrán kormány fejének: „Hagyjátok már abban ezt az önálló politikát! Elég legyen a kisded függetlenségi játékokból!” A kulisszák mögött tehát Ukrajnának a kezdettől fogva Moszkvából parancsoltak. Az egyébként kitűnő képességű politikus, Hrisztian Rakovszkij, aki az 1920-as évek elején ukrán kormányfő lett, eleve azzal a hátránnyal küszködött, hogy jobban tudtott románul, bolgárul és franciául, mint ukránul. Utódja, Csubarj orosz volt, míg az ukrajnai kommunista párt élén éveken át a zsidó Kagano- vics, a lengyel Koszior, majd az orosz Posztisev állt. Az akkori viszonyok között a „káderek” ilyetén fluktuációja a köztársaságok között nem számított ritkaságnak. A Moszkvában kinevezett politikusok az ország egész területén, attól függetlenül, hogy rendelkez- tek-e helyi gyökerekkel vagy sem, tudták-e a helyi nyelvet vagy sem, egytől-egyig az erőszakos oroszosítás útját választották vezérelvül. S ezzel az el- oroszosodott grúz nemzetiségiből lett Sztálin birodalmi politikájához alkalmazkodtak. (MTl-Press) Kun Miklós A Palota Szálló jövője A jövőben egycsillagos hotelként is működik a Bükk-hegy- ség vadregényes környezetében álló lillafüredi Palota Szálló, amely ezidáig csak szakszervezeti beutalóval érkező vendégeket fogadott. A szakszervezeti beutalók mind magasabb árát egyre kevesebben tudják megfizetni, ami profilbővítésre kényszerítette a szálló vezetőségét. Ezentúl egyszerre 300 szállóvendéget fogad az üdülőből szállodává előléptetett intézmény. Természetesen továbbra is pihenhetnek itt szakszervezeti beutaltak. A kábítószermaffia köszöni, jól van A Balkán-útvonalon Boldogság a kábulatban (MTI-Panoráma) - Az időzítés gyönyörű volt: az ENSZ kábítószer-jelentésének bécsi nyilvánosságrahozatala előtt két nappal a salzburgi repülőtér vámosai vagy 20 millió schilling értékű heroint koboztak el egy hongkongi fiatalembertől. Az ellenőrzés rutinszerű volt, de a Bécsből érkező 21 éves kínai csomagjában a rizsfőző edény túl nehéznek bizonyult. 19 zacskócskát találtak benne, olyan minőségű heroinnal, amelynek grammjáért manapság 3 ezer schillinget is megadnak a kábítószer rabjai. Igen jó üzletmenet Ez utóbbiak száma - Amerika leszámításával - világszerte mindenütt nő. Ezt a szomorú tényt az ENSZ Kábítószer Ellenőrző Tanácsának elnöke sem tudta szépíteni, amikor megpróbálta összefoglalni a bizottság negyvenoldalas jelentése alapján az 1991-es helyzetet. Nőtt az elkobzott kábítószerek mennyisége, és ez a Tanács munkáját, illetve az egyes országok együttműködését is dicséri. És senki ne higyje, hogy a csempészek gyakoribb lebukása akkora gondot okoz a kábítószermaffiáknak: ők a tavalyi évben is igen jó üzletmenetet könyvelhettek el. Tény, hogy munkájukban jelentős szerepe van a mindenkori helyzet alapos ismeretének. Ha a kolumbiai kapcsolatot szinte felgöngyölítik, - ahogyan az tavaly hála néhány nagy rendőri fogásnak megtörtént - kell keresni más vállalkozókat azon az égtájon. A maffiának ez nem szokott igazi nehézséget okozni: a kolumbiai és a bolíviai útvonal helyett hamar bekapcsolódott Argentina, amely most a legtöbb fejfájást okozza a hatóságoknak. Emellett, s ez az Andok-országok hatóságainak jobb együttműködésével magyarázható, a kokain aránya csökkent ugyan az összforgal- mazásban, de megjelentek az ópiumkészítmények, és szinte feltartóztathatatlan az illegális laboratóriumok hálózatának kiépülése. Új piac Afrika A földrészek szerinti bontás azt mutatja, hogy Afrikában a legnagyobb a veszély. Új piacra leltek errefelé a maffiózók, hiszen ezen a földrészen 17 olyan ország van, amelynek hatóságait semmiféle nemzetközi egyezmény nem kötelezi a kábítószer elleni harc összehangolására. S mivel az üzlet kifizetődőnek mutatkozik, egyre többen termesztenek mákot, s nyernek belőle ópiumot. A kokain és heroin fogyasztás jelentősen megugrott, s a kellő gyógyszerforgalmazási törvény hiányában szabad piaca van a kábítószert tartalmazó orvosságoknak. Aligha nevezhető javulásnak a kelet- és délkelet-ázsiai helyzet: jól halad errefelé a kokainpiac kiépítése, és a régen bevált ópiumkészítmények továbbítására új útvonalakat kapcsolnak be. Ilyen Kína, amelynek egyre fontosabb szerep jut a kábítószerek terjesztésében. Thaiföld elsősorban magukat a kínai fogyasztókat célozta meg: Jünnan tartományban ennek „köszönhetően” jócskán megnőtt a heroin-függőségben szenvedők száma. Jó hír Dél-Azsiából: kevesebb szállítmány indul útnak Indiából és Pakisztánból, igaz, változott, és számunkra nem túl örvendetesen, az útvonal: Kelet-Európán át juttatják el a fogyasztóhoz a heorint. A Közép- és Közel-Keleten Afganisztán változatlanul a legnagyobb ópium-előállító, mely tevékenység ellenőrzését szinte lehetetlenné teszi a menekültek nagy száma. Változatlanul kedvelik errefelé a Balkán-útvonalat, ám kétségkívül gondot okoz u jugoszláviai háború, s ez újabb országok bekapcsolását tette szükségessé. Csehszlovákia és Magyarország neve bukkan fel a jelentésben. Ami egyébekben Európát illeti, itt érezteti hatását az országok közötti nagy együttműködési készség. Igaz, a határok- nélküli kontinens alakulgatása a pozitívumok mellett legalább ennyi negatívumot is jelent, hiszen sok a hézag az ellenőrzésben. Nyugat-Európában manapság a kokain a divat - a heroinfogyasztás kissé visszaesett, vagy legalábbis nem nőtt. Csökkenés csak az USA-ban Magyarország vonatkozásában a bizottság aggasztónak tartja a rengeteg nyugtató-, illetve ajzószer használatát és sok reményt fűz a gyógyszerkereskedelem további szigorításához. Dorgálásban részesült Ausztria, amiért túl liberális bankszabályaival szinte ösztönzi a kábítószermaffiák fekete pénzeinek fehérre mosdatását: az osztrák pénzintézeteknél ugyanis - egy igen magas összeghatárig - a személyazonosság felfedése nélkül nyitható számla. Amerika az egyetlen, ahol a tendencia kedvező: a kokainfogyasztók száma 70 százalékkal csökkent, főként a 18 és 25 év közöttiek körében. Szászi Júlia Napirenden az egészségügyi rendszer\’áltás (L). A beteg nem maradhat orvos nélkül Az egészségügy teljes átalakítása, s ezen belül a szabad orvos-választás mindannyiunkat érint. A gyakorlati megvalósulás körül azonban elég sok a bizonytalanság, ezért is kértünk tájékoztatást a Népjóléti Minisztériumban az egészségügyi rendszerváltozást koordináló bizottság elnökétől, dr. Kincses Gyulától.- Mit jelent az, hogy új alapokra helyezték az orvos és a beteg viszonyát?- Éddig mindenkinek volt egy kijelölt körzeti orvosa, aki azonban csak a betegekkel foglalkozott, de valójában nem igen tudta, kik is tartoznak hozzá. Az orvosok fizetése egyáltalán nem függött attól, hogy hány beteget láttak el, s egyáltalán elégedettek-e vele. Ezért is tartjuk történelmi léptékűnek a szabad orvosválasztás bevezetését. Ezentúl mindenki eldöntheti ki lesz a háziorvosa. Ha a beteg elégedetlen, akkor módja van változtatni. Az évenkénti orvosválasztást nem kell indokolni, de az évközi választások esetében már fel kell tárni az okokat.- És mit nyújt az orvosnak ez az új rendszer?- Lehetőséget ad a teljesítménnyel arányos bérezésre. Várhatóan az esztendő második felétől az orvosok jövedelmét alapvetően az határozza meg, hogy hány beteget láttak el és azok hány évesek.-A betegek kora fontos?-A legtöbbet betegeskedők. a nyugdíjasok miatt. Mivel eddig az orvosok fizetése nem függött az ellátottak számától, az időskorúak úgy érezték, hogy ők csak fölösleges munkát okoznak.- Ráadásul hálájukat esetleg egyáltalán nem tudták leróni, vagy ha mégis, vékonyka volt a boríték. Az új rendszerben egy 70 éves beteg egészévi rendszeres ellátásáért az orvosnak háromszor annyit fizet a társadalombiztosítás, mint mondjuk egy 20 évesért. Tehát a háziorvos igenis érdekelt lesz a nyugdíjasok megfelelő ellátásában. — A háziorvost az úgynevezett biztosítási kártyával lehet felkeresni. Milyen lesz ez?- A nyugdjasok kártyája két részből áll: az egyikkel lehet igazolni, hogy az illető jogosan veszi igénybe - díjtalanul - az egészségügyi szolgátlatást, a kártya másik letéphető része a kiválasztott orvosé. De igen fontos, hogy a beteg vizsgálata után az orvos kitöltse az adatlapokat feltüntető nyomtatványt.- Minden kártyán rajta lesz, hogy tulajdonosa melyik vércsoportéhoz tartozik, szenved-e gyógyszerallergiában, vagy hirtelen rosszul léttel járó betegségben. Vagyis a biztosítási kártya életet menthet, ajánlatos mindig magunkkal vinni.- Vajon a háziorvos köteles-e minden hozzáfordulót fogadni?- Azt, aki a jelenlegi körzetéhez tartozik, az orvos továbbra is köteles lesz ellátni. Ha valaki máshol kíván orvost választani, akkor már mérlegelés tárgya lehet, hogy az orvos igent mond-e.- Tisztességgel és felelősséggel csak bizonyos számú beteget lehet ellátni.- Megnyugtatásul hozzá kell tennem: várhatóan az első félév végéig a körzeti orvosok kötelesek a területükön élőket továbbra is ellátni, függetlenül attól, hogy az illetőnek van-e biztosítási kártyája vagy nincs. Terhát: beteg nem maradhat orvos nélkül. Szabó Margit Ilyen lesz a Társadalombiztisítási igazolvány
