Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-17 / 16. szám

1992. január 17., péntek üj Dunántúli napló 3 Mikor lesz Kertvárosban kábeltelevíziós vétel? A pécsi Kertváros családihá­zas települése erősen hasonlit egy falusias környezetre. Az itt lakók - velem együtt azt hi­szem ezért szeretik és ezért él­nek itt. Nincs megfelelő út, járda, katasztrofális a telefon-el­látottság, hiányos a kereske­delmi ellátás. Sok falu - ezt minden minősítés nélkül mon­dom - sokkal előrébb van ezen a téren. A területen már meg­lévő, és az itt lakók kényelmét szolgáló infrastruktúrák és egyéb beruházások meglétéért a Családoknak sokszor és mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk és az úgynevezett „társadalmi munka” sem volt ritka. Mindezek ellenére minden család örömmel fogadja, ha va­lamilyen új szolgáltatás, infrast­ruktúra jelenik meg a területen, még akkor is ha, megint mélyen a zsebbe kell nyúlni. így volt ez akkor is, amikor három-négy éve különböző pécsi üzemek azzal keresték meg a kertvárosi családokat, hogy módjuk lesz az „égi csatornák” vételére. Igaz, nem kis anyagiakért. Saj­nos ezek a kezdeményezések üres fecsegések, hitegetések maradtak. A múlt év elején ismét meg­jelent egy pécsi cég - Pécsi Ká­beltelevíziós Kft. - az említett ígérettel. A sok évi kedvezőtlen tapasztalatok miatt sokan két­kedve fogadták az ajánlatot, de igényt tartottak rá. Ez a cég - legalább is az induláskor - túl­ment az ígéreteken, szabályos szerződést kötött a családokkal. Ezt eddig egyik ajánlkozó sem tette meg. Én ezést is hittem ne­kik, de ez magánügy. A szerző­dés 4. pontja azt tartalmazza, hogy 180 napon belül teljesítik a több mint tíz adó vételének lehetőségét. A 180 napos határ­idő azt eredményezte volna, hogy karácsonykor a kertvárosi családok tudják nézni az „égi csatornákat”. De ahogy közele­dett a karácsony, úgy csökkent - és nem csak nekem - a bizal­mam a vételi lehetőség meglé­tében és a Pécsi Kábeltelevíziós Kft.-ben. Ezért többször megke­restem a vezetőket, személye­sen, telefonon, sőt még a foga­dóórámra is meghívtam a „ve­zérkart”. Mindezen alkalmakkor ma­gabiztosan, nagy nyugalommal közölték: „Igaz, hogy egy kicsit késtek, de mindent a szerződés szerint teljesítenek”. Közben eljött a karácsony, el­jött az új esztendő, csak a Pécsi Kábeltelevíziós Kft. szakembe­rei nem jöttek el! Ahogy mon­dani szokták, az, hogy nekem volt bizalmam a kft. iránt, és az azóta megszűnt, és az, hogy a kft. milyen kifogást talál a telje­sítés elmaradásáért, magánügy. De az már nem magánügy, hogy - finoman fogalmazva - itt több ezer embert félrevezet­tek és ezt valahogy kárpótolni kell. A kárpótlásnak több módja lenne, közülük csak egyet emlí­tek: A szerződésben megadott határidő-túllépés minden meg­kezdett naptári hónapja után in­gyen szolgáltatja minden lehet­séges szolgáltatását a Pécsi Ká­beltelevíziós Kft. Perényi József A baranyai nagyvállalatok közül elsőként került sor a Pécsi Dohánygyár privatizációjára. A céget az egyik legnagyobb mul­tinacionális dohányipari válla­lat, a British-American Tobacco Company vásárolta meg az Ál­lami Vagyonügynökségtől. Az angol partner technológiai fej­lesztésekkel szeretné javítani a pécsi gyár termelőkapacitását, új fajtákkal bővíteni termékská­láját, sőt szándékában áll a pé­csi dohányáruk világpiaci beve­zetése is. A vállalat teljes körű kivásár­lásával a több, mint egy évti­zede húzódó fejlesztési gondjai oldódnak meg a Pécsi Dohány­gyárnak. A problémák eredete még 1980-ra tehető, amikor fel­oszlott a magyarországi dohá­nyipari vállalatok trösztje, és a négy cigarettagyár egyenlő arányban osztozott a hazai pia­con. A telítettség miatt vala­mennyi nagyüzem kínálati poli­tikát folytatott, és rövidesen ki­derült, hogy a pécsi gyár viszi el a pálmát a versenyben. A '80-as évek végére a hazai piac 44 szá­zalékát uralták már a cég ter­mékei, a gyár kapacitása ugyanakkor csak a magyar igé­nyek 29 százalékának kielégíté­sére volt elegendő. A Pécsi Do­hánygyár kénytelen volt li- censz-szerződésekkel biztosí­tani a megfelelő volumenű gyártást. A termékek mérsékelt nyereségtartalma, illetve a nö­vekvő adózás és a licenszpart- nerek érdektelensége miatt egyre reménytelebbnek tűnt az önerőből végzett kapacitásbőví­tés. Ezért a vállalati tanács 1989 novemberében a piaci igények és a gyártó kapacitás közötti különbség megszüntetése érde­kében tőkebevonás mellett döntött. Nemzetközi tender A vállalat irányítói számára nem kis dilemmát okozott a be­fektető kiválasztása. Szóba ke­rült, hogy esetleg valamelyik hazai bank megfelelő partner lehetne, ám a kilátásba helye­zett 30-40 százalékos kamatter­hek erősen kérdésessé tették a vállalkozás sikerét. Ugyancsak a banki kapcsolat ellen szólt, hogy a Pécsi Dohánygyár veze­tői olyan szakmai befektetőt lát­tak volna szívesen, amelyik is­meretei révén hosszú távon sze­retne berendezkedni, és általa a nemzetközi piacokra is kijuthat a pécsi nagyvállalat. A cél érdekében angol és német nyelven több, ismert szakmai cégnek ajánlották ki a gyárat. A megkeresésre két, nagy hagyományokkal rendel­kező multinacionális, illetve két hasonló erényeket felvonultató nemzeti dohányipari vállalat je­lentkezett. Az ezek után kiírt Elkelt a Pécsi Dohánygyár Kapacitásbővítést, minőséget, új piacokat ígérnek az angolok Cigaretták milliói készülnek a Pécsi Dohánygyárban nemzetközi tenderben szigorú szakmai és humán politikai fel­tételeket szabott a pécsi gyár. Ezek szerint az együttműködés csak a magyar dohánytermesz­tés rekonstrukcióját (a 2. világ­háborúig igen magas színvona­lon állt) hatékony tőkebevonás­sal, új technológiák és fajták meghonosításával valósulhat meg. A hazai vásárlók teljes minőségi és mennyiségi kielégí­tése mellett a célok között sze­repelt a külföldi piacok meghó­dítása is, aminek megfelelően a vállalat kapacitását 4-5 éven be­lül a duplájára kell emelni. Ha­sonlóan ragaszkodtak a másik kitételhez, amely többek között a teljes foglalkoztatás megtartá­sát és az inflációt követő bére­zési rendszert mondta ki. A tender figyelemreméltó eleme volt, hogy a pécsi gyár ekkor még ragaszkodott a va­gyoni többséghez, a spontán privatizációval csatlakozott kül­földi tőke mértékét 49 száza­lékban határozta meg. A beér­kezett pályázatok kiértékelése után a vállalat a British-Ameri­can Tobacco Company-t válasz­totta a jelentkezők közül. A teljes kivásárlás Az angol nemzetközi dohá­nyipari nagyvállalat kiállta az Állami Vagyonügynökség által előírt második próbát is, és a két fél a tenderben rögzített feltéte­lek alapján szándéknyilatkoza­tot írt alá az együttműködésre. Miközben azonban a pécsi gyár vagyonértékelését két nemzet­közi tanácsadó cég végezte, a British-American Tobacco Company vezetői a teljes kivá­sárlásra irányuló szándékukat is bejelentették. így már nem csak az egyszerű vagyonértéket, ha­nem a reál piaci értéket kellett vizsgálni. Hazai és nemzetközi szakértők szerint a pécsi gyár esetében a reál piaci érték a ko­rábban meghatározott vagyoni érték duplája, ez képezte tehát alku tárgyát az Állami Vagyo­nügynökség és a British-Ameri­can Tobacco tárgyalásain. Az egyetértés létrejöttével az ÁVÜ a privatizáció érdekében állami igazgatás alá vonta a vállalatot. Ezekben a napokban folyik a Pécsi Dohánygyár egyszemé­lyes kft-vé alakítása, hogy feb­ruár elején ténylegesen megtör­ténhessen az értékesítés. BAT - Pécsi Dohánygyár Az angol partner máris megkezdte szervező tevékeny­ségét az egyik legnagyobb pécsi gyárban. A vállalat 860 alkal­mazottja igen kedvező pozíciót ért el mind a dolgozói vagyon­rész nagyságrendjének tekinte­tében, mind pedig azáltal, hogy ennek anyagi vonzatait a szi­getországi vásárló vállalta ma­gára. Az angolok figyelemmel a magyar és a pécsi tradíciókra a teljes vállalati menedszmentet átvették, mondván, szeretnék, ha továbbra is magyar nemzeti­ségű, magasan képzett szakem­berek irányítanák az új érde­keltséget. A BATC már ismert elképze­lései szerint a pécsi termelés a már kialakított bázison folyik majd továbbra is. A technoló­giai változások mellett az angol partner a vállalat raktározási kapacitását szeretné gyorsan és eredményesen növelni. A ter­mékfejlesztés két ágon kísér­hető majd figyelemmel. A ma­gyar-angol vállalkozás rövide­sen a hazai igényeket kielégítő, a fizetőképes keresletnek meg­felelő új termékekkel jelentke­zik majd, ám a pécsi gyár a jö­vőben a BATC már bevezeti márkái közül is gyártani fog né­hányat a hazai és export piacra. A vállalatnál dolgozók szá­mára nem mellékes, hogy az angol vásárló a látványos tech­nológia fejlesztések ellenére sem tervez szervezett elbocsátá­sokat. A szükségszerű leépítést folyamatosan, a nyugdíjba vo­nulásoknak megfelelően hajtják végre. Ám mint az angolok mondják, nem csak foglalkozta­tás, hanem munka is lesz, való­színűleg több, mint eddig. Ezt bizonyítja az is, hogy a vállalat vezetése idén is tervez hétvégi vgm-munkákat, amelyek nem csak a cég érdekeit szolgálják, de jó kereseti lehetőséget is biz­tosítanak a dohánygyári dolgo­zók számára. Kaszás Endre Orvosi eset Kezdődött a dolog azzal, hogy a pécsváradi Egészség- ügyi Centrum vezetőjét, dr. Bíró Ferencet '90 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum szí­neiben országgyűlési képvise­lővé választották. A pécsváradi körzeti orvos ekkor - érthetően, hiszen a plenáris ülések mellett a bizottsági munkában is részt kellett vennie - fizetésnélküli szabadságra ment. A tervek sze­rint 1994-ig tartott volna ez az állapot. Az elmúlt év végén viszont Bíró doktor úgy határozott, fel­adja sok energiát igénylő par­lamenti bizottsági helyét, s bár a plenáris üléseken továbbra is részt vesz, a hét további napjain újra orvosként tevékenykedik. Hogy miért döntött így, nem tudni, az viszont - a pécsváradi körjegyző, dr. Kófiás Mihály szerint legalábbis - tény, hogy írásban is bejelentette: vissza kíván térni a fizetésnélküli sza­badságról, s a vezetői teendőket is újra magára vállalná. Hogy végül nem így történt, az munkatársai húzódozásának köszönhető. Volt, s leendő kol­légái közül ugyanis tizenhár­mán levelet írtak az önkor­mányzatnak, melyben kifejtet­ték, "nem látják a biztosítékát annak, hogy Bíró doktor heti három munkanapon is képes el­látni azt a feladatot, melyre az őt helyettesítő Menczer doktor­nak minimum öt nap kell. A le­vél írói azt is kérték, hogy a Centrum ügyvezetője Menczer doktor legyen. A levél miatt - mint a kör­jegyző mondja - az önkor­mányzat nem tehetett mást, mint, hogy felkérted centrum öt tagú vezetőségét (három orvost és két asszisztensnőt), szavaz­zanak arról, ki legyen az ügyve­zető ezek után. Támogatják-e Bíró doktort, avagy mást sze­retnének helyette? Nem támogatták. A szavazást 3-2 arányban Bíró doktor neje, dr. Wilhelm Andrea nyerte meg. Szoros győzelem volt, mégsem érvényesítették. Kiderült ugyanis, hogy, ha a doktornő nem magára szavazott volna, elveszti a választást. Saját ma­gán kívül ugyanis férje és a má­sik jelölt, Menczer doktor tette le mellette voksát - a két asz- szisztensnő viszont Menczer doktorra szavazott. Bíróék ek­kor - Menczer doktor javasla­tára - beleegyeztek abba, hogy új szavazást rendezzenek. Im­már az intézmény valamennyi dolgozójának részvételével. Áz újbóli választásról Bíró doktor neje értesítette a jegyzőt, kérve, legyen ő is ott. Mikor Kófiás Mihály megkérdezte, mi lett az első szavazás eredménye, azt mondta, a vezetőség őt - dr. Wilheim Andreát - választotta, de most ragaszkodik hozzá, hogy a közösség is megerősítse tisztségében. Rajtam ugyan nem múlik - gondolhatta Kófiás úr -, s a megismételt szavazáson, maga is megjelent. A szavazásból vi­szont semmi sem lett. Az or­vos-képviselő neje, Wilheim doktornő ugyanis (annak elle­nére, hogy mindenki erre várt-, s gyűlt össze), a napirendi pon­tok között ezt meg sem emlí­tette. Mint a jegyző mondja, a gyűlés finisében végül Menczer doktor volt az, aki felhívta a fi­gyelmét arra, miért is jöttek össze ... Némi vita után aztán a közösség úgy határozott, ha már így eljárt az idő, halasszák el a jövő hétre - vagyis e hét szerdá­jára - a döntést, s ne csupán a vezetőt, de a teljes vezetőséget is válasszák újra. A szavazásra tegnapelőtt ke­rült sor. A huszonnégy szava­zásra jogosult közül csak hár­man nem jelentek meg, s a sza­vazáson 12-9 arányban dr. Wilheim Andrea, Bíró doktor neje nyert. Az orvos-képviselőt viszont kollégái nem juttatták be az öt tagú vezetőségbe. Ennyi tehát a pécsváradi Egészségügyi Centrum vezető­ségi választásának rövid törté­nete. A sokak által tudott kor- teskedéről, a szavazók meggyő­zésének folyamatáról ezúttal nem érdemes szót ejteni. Tény azonban, hogy a történet elején említett levelet, melyben annak fogalmazói vezetőül Menczer doktort ajánlották, tizenhármán írták alá. A végső szavazáson viszont csak kilenc voks került a neve mellé ... (S ha már Bíró doktorról leír­tuk, hogy MDF-es parlamenti képviselő, illik leírni azt is, hogy Menczer doktor nem más, mint a Szocialista Párt megyei el­nöke .. Persze anélkül, hogy politikát látnánk az ügyben.) Pauska Zsolt Emlékünnepség a doni áttörés évfordulóján Előzetesen már hírt adtunk róla, most röviden beszámo­lunk arról, hogy a Honvéd Ha­gyományőrző Égyesület ez év­ben is megszervezte, a jövőben pedig hagyománnyá kívánja tenni az 1943. január 12-vel bekövetkezett doni katasztrófa ünneplését. Vissza kívánja ez­zel állítani azoknak hősi rang­ját, akiket korábban csak áldo­zatokként lehetett emlegetni. A budavári Mátyás temp­lomban ünnepélyes szentmisét celebrált az a Tabódy István főesperes, aki maga is hivatá­sos tisztként vett részt a máso­dik világháborúban és akinek a háború után a haza éppen olyan mostohán fizetett hősies­ségéért, szenvedéseiért, mint az elesetteknek, a hadifog­ságba kerülteknek, aki az egy­ház szolgálatában kereste meg lelke nyugalmát a hosszú meg­hurcoltatások után. Az ünnepi emlékülésre az egyházi szertartást követően a hadtörténeti Intézetben került sor, ahol Kéri Kálmán vezérez- rede megnyitó szavai után dr. Antall József, a Magyar Köz­társaság miniszterelnöke emelkedett szólásra. Az évfor­duló jelentőségének, a tenger­nyi vérnek és szenvedésnek, a ma már történelmivé minősült eseményeknek, a magyarság lelkében még feldolgozatlan összefüggéseknek említése so­rán tiszta forrásból merített, amikor a magyar haza, a ma­gyar nemzet sorskérdéseit elemezve, egy lépéssel újból előre haladva kiejlentette: amennyiben elfogadhatatlan a bűnös nemzet megbélyegzett- sége, honvédségünkkel szem­ben is méltatlan, igaztalan a kollektiv elítélés. Célzott poli­tikai torzítás húzódott meg mindvégig abban az agymosá­sig menő propagandában, amely diabolikus képet festett a két világháború közötti, a második világháborút végig- küzdő magyar királyi honvéd- ségől. Történelmi eszmefutta­tása a szabadságharcok, a há­borúk, de ugyanúgy a békés fejlődés évtizedei során létre- jövő-erősődő, és a nemzeti szellem ébrentartása terén is meghatározó szerepet nyert honvédséggel összefüggésben is gyakorta ragadtatta lelkes tapsra az intézet több termét betöltő ünneplőket. Közöttük olyanokat is, akikről köztudo­mású, hogy politikai nézeteik nem minden tekintetben azo­nosak azzal, amelyet a kor­mányzat képvisel. A továbblépés lényeges eleme pedig éppen az volt, hogy a mai magyar társadalmi tudatban, a mai honvdéségen belül is, kívül is el kell oszlatni azt a ködöt, amely emberöltő­ket átfogó rágalomhadjárat eredményeként üli meg máig is kiható módon a lelkeket a má­sodik világháborús szerepün­ket, a honvédség és vezetői­nek, tisztikarának megítélését illetően, hiszen mélyre hatot­tak azok a mérgek, amelyek az igazság elfedését vették célba. Nincs takargatnivalónk a múl­tunkban, és a kivételként elő­forduló embertelenségeket a magyar jogrend is megtorolta; bár ugyanezt tették volna, vagy tennék ma azok, akik a ma­gyarság ellen követtek el bű­nöket. Ha kimondhatta a miniszter- elnök azt a megállapítást: Kö- zép-Kelet-Európa nemzetei nyerték meg a Nyugat számára a harmadik világháborút úgy, hogy ez a Nyugatnak egyetlen puskatöltényébe sem került, abban benne van az a gondolat is: nem csekély része van eb­ben a hazánknak is, és annak a szellemiségnek, amelyet a tör­ténelmi folyamatosság, a ha­gyományok tisztelet ad az egyes ember és a nemzet szá­mára. Kovácsi Zoltán A tendert a British-American Tobacco nyerte

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom