Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-16 / 15. szám
1992. január 16., csütörtök aj Dunántúlt napló 3 BDSZ-vélemények a tárgyalás után „A bánya nem szatócsbolt” A bezárásokhoz több pénz kell, mint az iparág gazdaságossá tételéhez Az elmúlt héten egyezséggel ért véget a Kormány képviselőinek és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének egyeztető tárgyalása. Az egy idő óta folyamatos belső viszályok ellenére a bányász érdek- képviselet ismét bizonyította erejét, képes volt tárgyalóasztalnál elérni kitűzött minimális céljait. Az eredményesség hátteréről a tárgyalás résztvevőjét, Farkas Gézát, a BDSZ Mecseki Szövetségének elnökét kérdeztük.- A magyarázat véleményem szerint egészen egyszerű. Ma Magyarországon az ágazati szakszervezetek közül a bányászoké az egyetlen, amely képes az ilyen egységes föllépésre. Az érdekképviseletet szó szerint kell értelmezni, eredmény csak így születhet. A célok érdekében új módszerek kialakítása szükséges. Komoly helyzetünkben gyakran kell felkérnünk gazdasági, jogi szakértőket, hogy megfelelőképpen tudjuk alátámasztani követeléseinket. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem - ami szintén kedvezően befolyásolja eredményességünket -, hogy az iparág nehéz helyzete folytán szakszervezetünk markáns, kemény érdekképviseleti vezetőket nevelt ki. Ez utóbbi kimondottan jellemző a „Mecsekre”.- Mennyire elégedettek a tárgyalás eredményeivel?- Talán meglepő, de nem maradéktalanul. Bekövetkezett, amitől előre tartottunk, hogy a Kormány a bányászat nyakába varrja a szénáremelésből fakadó energiaáremelést. A dolog pedig nem ennyire egyértelmű. Az mindenki előtt világos, hogy az energetikai szenek árának emelése - a kormányzati szakértők szerint éves összege 4,5 milliárd forint - nem érinti a költség- vetést. Ha viszont nem emelik fel a szén árát, 14 bányát kellett volna bezárni ebben az évben, aminek az idei anyagi vonzata 8,6 milliárd, járulékos költségekkel együtt 11 milliárd forint, és akkor még nem beszéltünk a 11 ezer munkanélküli sorsának elrendezéséről. Kérdem tehát, hogy erre honnan lett volna pénze a Kormánynak? Véleményünk szerint tárgyalópartnereinknek kapóra jött a megegyezés, így a bányász szakszervezetet méltatlanul éri az a vád, hogy egyértelműen felelős a drágább villamosenergiáért.- Hogyan érinti a megegyezés a Mecseki Szénbányákat?-Az egyezség kedvező hatása vitathatatlan vállalatunk esetében is, a „Mecsekre”, és így a helyi szakszervezetre azonban a közeljövőben újabb nagy menet vár. Márciusban, a Kormány által adott határidő lejárta után a Mecseki Szénbányák kérdése újra napirendre kerül. Egy biztos, hogy a szak- szervezet álláspontja nem változik. A Kormánynak is tudomásul kell vennie, hogy bánya nem szatócsbolt, amit ha bezárnak, ott lehet hagyni. Egy ilyen műveletnek súlyos anyagi von- zatai vannak, amihez hozzájárulnak a felszabaduló munkaerő ellátásának szintén nem kis költségei. Véleményünk szerint a bányabezárás sokkal drágább dolog, mint a gazdaságos termelés megvalósítása. Kaszás Endre Csak az optimisták pakolnak Csomagolnak a menekülttáborokban Fotó:Szundi György A menekültek egy része hazaindul Besenczi Árpád(balról) és a Fagyöngy együttes Fotó:Szundi György Besenczi Árpád és a Fagyöngy „Mert engem szeretsz .. Van, akinek nincs hova mennie Unitáriusok Erdélyben Az Erdélyben született unitárius vallással ismerkedhetnek meg az érdeklődők a Magyar-Román Baráti Társaság január 16-án (csütörtökön) fél 5-kor kezdődő ülésén a pécsi Lenau-házban. A közvélemény vajmi keveset tud erről az eredeti „magyar” egyházról, amelynek tagjai - az erdélyi áttelepültek révén - mind nagyobb számban jelennek meg nálunk is. A Brassóból Mözsre költözött Orbán László - maga is hívő unitárius - tart előadást a vallásfelekezetről, s alapítójáról: a XVI. században élt Dávid Ferencről, valamint arról, hogy miként élte meg, miként gyakorolta vallását a diktatúra idején Erdélyben. Hangverseny Kiváló művészek lépnek fel azon a hangversenyen, melyre a Magyar kultúra napján, január 22-én kerül sor Pécsett. Az alkalomra a Pécsi Szimfonikus Zenekar a Pécsi Nemzeti Színház támogatásával a Bartók Hegedűversenyt és a Kék szakállú herceg vára című operát adja elő a színházban, Howard Williams vezényletével. A ve- senymű szólistája a pécsi származású Papp Gábor, jelenleg a salzburgi Camerata Accade- mica tagja lesz, az opera koncertszerű előadásában pedig az Állami Operaház két nagyhírű énekművészét, Komlósi Ildikót és Kováts Kolost láthatja a közönség. A prológot Héjjá Sándor színművész mondja el. Szerelem. Ez az, ami nem kímélve nőt, férfit, gazdagot, szegényt, egyaránt elcsíp, csodákat mutat, megkínoz, majd otthagy - így kezdődik az a kis ismertető, mely a PNSz színművészének, Besenczi Árpádnak és a Fagyöngy együttesnek közös munkáját jegyzi. A pécsi Kisszínház tetőterében tegnap mutatták be a „Mert engem szeretsz” című verses, zenés összeállítást, melyet még 19-én, 21-én és 29-én láthat az, aki most lemaradt róla. Érdemes is, hiszen Balázs Zsuzsa, Papp Zoltán, Réfi Márta, Sülé Zoltán és Villuth András szívvel és értő gonddal szereztek zenét a versekhez, a Besenczi Árpád tolmácsolta művekhez, így a gyakran dél-amerikai ritmusokkal fűszerezett dinamikus zene nem aláfestés csupán. A kilenc éve alakult Fagyöngy együttes énekelt verseivel több fesztiválon szerepelt s lett győztes. Számukra ez a munka - ahogyan egyikük elmondta - egy más út a hétköznapi őrlődés közt, alkalom a barátokkal való együttmuzsiká- lásra, alkotómunkára. Besenczi Árpádnak is kedves feladata a produkció, melyben a szereplők saját maguk találtak ki mindent, nem annyira színházat játszanak, mint inkább egyfajta irodalmi kávéházat. A műsor - melyben Catullustól Ady Endrén át Paszternákig több költő alkotásaiból válogattak - talán alkalmas lesz arra is, hogy a versszeretere csábítsa a fiatalabb közönséget. Hodnik I. A horvátországi fegyvernyugvással párhuzamosan bizakodóbbak lettek a hazánkban tartózkodó jugoszlávia menekültek. Az új évben megállt gyarapodásuk, sőt lassan-lassan szivárognak haza az otthonukat kényszerből elhagyott emberek. Számuk egyelőre nem nagy, a drávaszabolcsi határátkelőnél naponta 30-50 fő adja le menekültigazolványát. Mint Tóth Gáspár határőr századostól megtudtuk, valóban nincs szó nagyobb arányú hazaáramlásról, a Pécs-Eszék menetrendszerinti buszjáraton is csak ritkán van zsúfoltság. A tendencia azonban bíztató, hisz szemben a visszatérők számának emelkedésével: az utóbbi öt napban egyetlen egy fő sem kérte a határon menekültként való nyilvántartásba vételét.- Egyre inkább érezni a menekülttáborok lakói körében is a bizakodás jeleit - számolt be tapasztalatairól Klampeczki Károly, a Menekültügyi Hivatal pécsi kirendeltségének vezetője, akivel tegnap a pécsi menekültszálláson beszélgettünk-Itt az eszéki szociális otthon áttelepített lakói élnek. Aki közülük mozgásképes, az már mind bőröndbe csomagolta kevéske holmiját. Állandóan figyelik a híreket, és mihelyt lehet, máris indulnának haza. A hadköteles korú férfiak már hetekkel ezelőtt hazatértek. Nagy dilemma, komoly döntés elé állította őket az a horvátországi felhívás, mely szerint haladéktalanul vissza kellett térniük lakhelyükre, de a többség (részben hazafiúi érzéstől vezérelve, másrészt pedig a háború utáni egzisztenciáját féltve) végülis engedelmeskedett. Hogy mi vár a felhívás ellenére is nálunk maradt hadkötelesekre, arra nem kaptunk egyértelmű választ. A hírek szerint öt évig nem térhetnek vissza Horvátországba, vagy ha igen, akkor komoly elszámoltatási procedúrára számíthatnak.- Szomorú, de a többség nem hisz a tartós békében. Különböző rémhírek teijednek, mely szerint a jelenlegi béke csak látszólagos fegyvemyugváson alapul. Részleteket nem mondanék, de a lényeg: a lakosságot fegyverropogtatás nélkül is lehet terrorizálni - fejtegette Klampeczki Károly. A Siklós-máriagyűdi tábor békés, késő őszi - kora tavaszi képét mutatja ezekben a napokban. A lakók közül mintegy féltucat ember hagyta el menedékét az elmúlt egy hétben.- Megértjük a lakók hazautazási szándékát, de igyekszünk csillapítani buzgalmukat - magyarázta a tábor egyik munkatársa. - Elmondjuk, hogy a fegyvemyugvás még nem jelentheti teljes biztonságukat. A gyűdi tábor lakói szinte valamennyien a Baranya-három- szögből, vagyis megszállt területről érkeztek. Ők pedig csak kósza hírekből tudják, hogy visszatérésükkor mi várna rájuk. Sokan abban sem biztosak, hogy áll-e még a házuk, s ha igen, nem költöztettek-e szerb családokat az otthonukba. Véleményem szerint a békefolyamatok megerősödése esetén is még legalább fél évig számolnunk kell a menekültek ittlétével. Balog Nándor Perek dömpingje? Lakbér: határ a csillagos ég Rácz István, Pécs, Bartók Béla utca 65 sz. alatti lakos úgy döntött, e hónapban nem fizet lakbért. Legalábbis nem annyit, amennyit legutóbb kértek tőle. No, nem a PIK, - az új háztulajdonos. Merthogy a szomszédasz- szony -élve a törvény adta lehetőséggel- megvette a feje fölül a lakást. S most -újracsak: élve a törvény adta lehetőséggel- majd' négyszáz százalékos (nem tévedés!) lakbéremelést jelentett be Rácz úr komfort nélküli, szoba-konyhás lakására. Az új háztulajnak -mint említettük- minderre joga van. A Minisztertanács 13/199o (1.31 )-es számú rendeletének második bekezdés, második pontja szerint ugyanis - s most a jogi bikkfanyelvet a pontosság kedvéért nézzék el nekünk- az állampolgárok tulajdonában álló (kötött és szabadbérű) lakások lakbérét 1992 január első napjától a bérbeadó és a bérlő szabad megállapodása határozza meg. Márpedig a bérbeadó ugye a szomszédasszony, más kérdés, hogy megállapodásról egyelőre szó sincs, hiszen a lakbér- emelés egyoldalú döntés következménye - igaz, a tulajdonos lépése logikus lépés. Ki várhatná el ugyanis a mindenkori bérlőtől, hogy a lakbéremelésbe belemenjen? Megegyezésre tehát nem sok a regiény. ~ (Az. eset példaértékű, Pécsett legalábbis. Mondják, a fővárosban január elseje óta az ilyesmi nem ügy: az új háztulajdonosok akár havi negyvenezret is elkérnek az eddigi egy-két ezer helyett... Visszatérve Pécsre, a Bartók Béla utcába: bár Rácz István nagyon haragszik szomszéd- asszonyára -mondván a cél nem más, mint hogy kiűzzék a lakásból, melyben 23 éve lakik-, véleményünk szerint az asszonynak nem igazán róható fel, hogy a törvényes lehetőséggel élve lakbéremelésre határozta el magát, ő is a piacról él. Más kérdés, hogy Rácz Istvánnak a lakásába kerülhet a döntés. A lakásügyi osztály vezetője, dr. Varga-Pál Józsefné azt mondja, bár az önkormányzat hozott egy rendeletet, mely szerint a volt PIK-lakások új (magántulajdonosai nem kérhetnek magasabb lakbért, mint amennyit a PIK kérne, de mivel a minisztertanácsi rendelet magasabb rendű jogszabály, az önkormányzati gyakorlatilag nem érvényesíthető. Úgy tűnik tehát, hogy -elvileg- az új lakbérek határa ezentúl a csillagos ég, a tulajdonosok tehát annyit kémek a bérlőtől, amennyit akarnak - már, ha meg tudnak egyezni. Mert ha nem... Szegény bírák! Ebben az esetben ugyanis a bíróság következik. Ne feledjük: a minisztertanácsi ukáz szerint a bérleti díj megállapodás tárgya. Megállapodásé tehát, ami mindkét fél egyetértését feltételezi. Ilyesmire persze -bár nem feladatunk jóslásokba bocsátkozni- igen kicsi az esély. S hogy a Bartók Béla utcai esethez hasonló nem egy lesz a közeljövőben - erre már most leteheti bárki a nagyesküt. A bírósági gyakorlat egyébként, mint megtudtuk, általában az, hogy az ehhez hasonló viták esetén az Ingatlankezelő által rendszeresített díjakat veszik alapul. Rácz úrnak és sorstársainak tehát jó esélyük van rá, hogy megnyerjék az elkövetkezendő pereket. Csakhát mindez pénzbe és energiába kerül.. . Addig csak egyet tanácsolhatunk: az új tulajdonosok által megszabott lakbéreket senki ne fizesse ki, ehelyett a régi lakbér összegét utalja át postai csekken - de azon, hogy bizonyítható legyen. A többi pedig a bírák dolga lesz. Egészen addig, míg a törvényalkotók meg nem unják a lehetetlen helyzetet. Pauska Zsolt
