Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-13 / 12. szám
1992. január 13., hétfő aj Dunántúli napló 11 Katonai szakértőnk a nukleáris arzenálról „A tóm térkép” Mi lesz az egykori Szovjetunió atomfegyvereivel? Pillantás a legendás Borostyán szobára Borostyán helyett más kincsek A Szovjetunió utódállamainak helyzetét, katonai erejét illetően a nemzetközi közvéleményt elsősorban a hadászati nukleáris csapásmérő erők fölötti felügyelet, a tömegpusztító fegyverek sorsa foglalkoztatja. Az „atomtérkép” azt mutatja, hogy a volt Szovjetunió potenciális hadászati nukleáris erejének 20-30 százaléka jelenleg Ukrajna és Belorusszia területén helyezkedik el - mintegy 70 százaléka pedig Oroszországban és néhány déli köztársaságban. Mekkora a készlet? Ennek az erőnek a nagyságát, a világ egész atomfegyver-készletéhez viszonyított méreteit jól érzékelteti néhány adatsor.íme, elsőként azoknak az atomfegyver-raktáraknak a száma, ahol anukleáris robbanófejeket tárol- ják:Egyesült Államok 595, Szovjetunió 260, Egyesült Királyság 60, Franciaország 50, Kína 20. A következő adatsor az atomtöltetet gyártó hadianyagipari bázisok számát mutatja: Egyesült Államok 40 Egyesült Királyság 10 Szovjetunió 10 Franciaország 25 Kína 18 S végül egy számsor arról, hogy a különböző országok hány robbanó töltettel rendelkeznek: Szovjetunió 30 000 Egyesült Államok 25 000 Egyesült Királyság 700 Franciaország 550 Kína 450 Izrael 400 Pakisztán 160 Korea (Észak-Dél együtt) 500 Meg kell jegyezni, hogy a felsorolásban az interkontinentális hadászati hordozórakéták, illetve a távolsági légierő csapásmérő eszközei szerepelnek - nincsenek tehát benne az alacsonyabb kategóriába tartozó közepes hatótávolságú hadászati, továbbá a harcászati és hadműveleti rakéták. A volt Szovjetunió 30 000-es robbanótöltet készletéből 4 000 a magyar szemszögből egyik legfontosabb „szomszéd”, Ukrajna területén van. Ugyancsak ukrán területen található négy interkontinentális ballisztikus rakéta-támaszpont, két haditengerészeti bázis atommeghajtású rakéta-csapásmérő tengeralattjáróval, hadászati hatótávolságú bombázó és utántöltő bázisokkal. Térségünk szempontjából az sem mellékes körülmény, hogy az ukrán vezetés, személy szerint Kravcsuk elnök igényt tart arra, hogy a hadászati föld-föld rakétákon kívül mind a légierőt, mind az alacsonyabb kategóriájú rakétákat az ukrán nemzeti hadseregben állítsák rendszerbe. Fenyeget-e veszély? Sokan jósolják, hogy az eddig mindig csak fölfelé haladó fegyverkezési spirál iránya megfordul, s nem a távoli jövőben beköszönt a „leszerelési verseny” korszaka. A jelek szerint a Szovjetunió megszűnése nyomán előállt új helyzetben is adott a lehetőség a roppant szovjet katonai potenciál biztonságos központi felügyeletére. Visszatérő azonban a kérdés: nem fenyeget-e az a .veszély, hogy avatatlan kezekbe kerül a nukleáris fegyverraktárak „kulcsa”, s valaki egy végzetes gombnyomással mérhetetlen pusztítást idéz elő. Nos, az efféle veszélyek megelőzésére sokszoros biztonsági fékek vannak beépítve a rendszerekbe. Ahhoz, hogy valaki egyáltalán beléphessen például a hadászati föld-föld rakétonságtechnikai és harckészültségi kaput kell átlépnie. Ahhoz pedig, hogy egy rakétát indítani lehessen, több zsilipes mágnes kártya és úgynevezett manuális elektronikus átjáró-berendezések kódjainak ismerete szükséges. E kódokat rendszertelenül, esetleg óránként vagy naponként változtatják, így előfordul, hogy a silóban bennlevő kezelőszemélyzet már egészen más kódok segítségével megy ki, mint amivel bejutott. A „gombnyomás”, azaz a pusztító fegyver működésbe hozatala - szerencsére - sok fázisú, sokszoros kontroli-gáttal körülbástyázott művelet. Összetettségét és bonyolultságát jellemzi, hogy - az előírásos elektronikus műszeres vizsgálatoktól a nukleáris fejek fölszereléséig (ezek ugyanis nincsenek rajta a rakétákon) - összesen mintegy 70 technikai és 30 hadkészültségi eljárás lefolytatása szükséges az indításhoz. Ráadásul mozgatható kilövő állású rakéták esetében három - egymástól eléggé élésen elkülönült - részleg szinkronba hozatala is feltétele az aktivizálásnak. A „gombhoz” vezető út Az egyik: a külön tárolt nukleáris fejhez, a másik a hordozó rakétához, a harmadik pedig a kilövő álláshoz kapcsolódik. S ha valamelyik - félreértés, tévedés vagy egyéb véletlen okán - működni kezd is, a másik két részleggel való szinkron nélkül képtelen a harci cselekményre. A harckészültségnek egyébként 5 technikai-készenléti fokozata van; az 5. a leghosszabb idejű (24-36 órás), az I. a legrövidebb idejű (30-60 perces). A harckészültségi összes kódot csak az államelnök és a legfelsőbb vezetés általa kijelölt néhány tagja ismeri. A katonai hierarchiában a különböző lépcsőfokoknak megfelelően vannak elhelyezve - elektronikus, illetve hagyományos (borítékolt) formában - a megteendő intézkedések, illetve utasítások. Végrehajtásukhoz azonban a hierarchia számos lépcsőfokán nem elegendő a „fölülről” érkező parancs; számos esetben szükség van arra is, hogy mind az elektronikus, mind az írásos utasítást az elöljáró szerv felelős képviselője személyesen, a helyszínre menve megerősítse. A tengeri térségekben Az óceáni és tengeri térségekben állomásozó haditengerészet csapásmérő eszközeinek mintegy 50 százaléka van ellátva nukleáris fejjel - ezek azonban szintén nincsenek rászerelve a rakétákra. Mivel a 12 kilövő állással, s összesen 24 rakétával rendelkező tengeralattjárókon a nukleáris fejek a hordozók közelében vannak, itt még külön speciális biztonsági előírások sora érvényes. A rakéta indításához - számos egyéb feltétel egyidejű megléte esetén - a parancsnoknak és további két személynek egyszerre kell meghúznia az indító kart. Dr. Damó László (MTI-Panoráma) - A türin- giai Jónás völgyét robbanások rázzák meg. Különleges alakulat próbálja felnyitni a második világháború vége táján kivájt alagútrendszer egyik, a háború végén berobantott bejáratát. Buchenwaldi foglyokkal próbálták berendezni Hitler pótbunkerét arra az esetre, ha menekülni kellene Berlinből. A pótbunkert Hitler sohasem használta. A pótbunker Borisz Jelcin orosz elnök bonni látogatása után került az érdkelődés homlokterébe. Jelcin titokza- toskodva jelentette ki, hogy tudja - ám nem mondja meg -, hol van elrejtve a borostyánszoba, amelyet a művészet iránt kevéssé érdelődő, ám de kiváló katona I. Frigyes Vilmos ajándékozott Nagy Péternek. A műremeket, egy szobát csupa borostyánból, német katonák bontották le Leningrád ostromakor a város környéki Carszkoje Sze- lóban, a Katalin kastélyban és szállították Königsbergbe (a mai Kalinyingrádba). A ládáknak itt veszett nyomuk. Eddig legalább 100 „biztos” nyomon indultak el neves kutatók és amatőr szerencsevadászok - mindhiába. A borostyá- nos ládák keresése közben azonban előkerültek egyéb kincsek. Feltételezve, hogy a nácik a Németországgal nem ellensé(MTI-Panoráma) Száz éve született Edward Raczynski gróf, a második világháború utáni lengyel emigránskormány elnöke. A londoni lengyel követségen rendezett méltató ünnepség díszvendége maga Raczynski volt - jó egészségben, szellemi frissességben megérte ugyanis századik születésnapját. A nagy - és hosszú - idők tanúja 1922-ben érkezett Londonba, mint diplomata, s 1934-től lengyel nagykövet volt Nagy-Britanniában. Szinte Churchill nemzedékéhez tartozik, s gyakran találkozott is a világháborús brit kormányfővel. Ám a brit politikával való .viszonya sohasem volt felhőtlen. A második világháború előtt hiába próbálta rábeszélni a brit kormányt a Lengyelország melletti katonai beavatkozásra, a háború után pedig - már mint az emigránskormány feje - puszta jelenlétével is zavarba hozta a brit politikai osztályt: örök emlékeztető Volt, hogy a nyugati ges országokba menekítették ki ki meséikét, ha erre volt idejük, a nyomozók 1964-ben eljutottak Isztambulba. Egy poros raktárban 28 ládát találtak, s mivel általában 28-ban adják meg a borostyánszoba részeit rejtőládák számát is, a kincskeresők máris kezüket dörzsölték. Nagy volt a csalódottság, mert a ládákból először náci propagandaanyag került elő, zászlók és értéktelen képek. Igaz, az utolsó négy láda borostyánbányának bizonyult: megtalálták a legteljesebb és elveszettnek hitt porosz borostyángyűjteményt, reliefeket, mozaikképeket borostyánból, borostyánskatulyákat. Halállal végződött egy müncheni diák kutatása. 1963-ban ereszkedett le az ausztriai Toep- litz tavának mélyére, mivel mindenki azt rebesgette: a tó mélyén a nácik rablott kincsei rejtőznek, köztük a Katalin kastély éke. A diák talált is ládát, ám amikor felnyitotta, hamisított brit papírbankók csaptak az arcába. Á müncheni fiú megfulladt. A toeplitzi tó mélyén heverő ládákba többmillió „értékű” „brit fontot” gyömöszöltek, a nácik parancsára nyomatták a hahnemühlei papírgyárban. Gerog Stein amatőr történész a Hamburg melletti Stelleből szerencsésebb volt, ám a nagy szövetségesek átengedték Lengyelországot Sztálinnak. Most tiszteletbeli lovagi címet kapott II. Erzsébet királynőtől. Míg utazhatott volna, nem térhetett haza, s most, hogy már szívesen látott vendég volna Lengyelországban, túl idős az utazáshoz. Immár Lengyelország jön hozzá - nemrég Lech Walesa is fölkereste a grófot londoni lakásán. De a The Independent című brit lapnak adott nyilatkozatából kiderül, hogy Edward Raczynski nem bánja a múltat. Azt mondta magáról, hogy „született optimista”, s ez átsegítette azokon az évtizedeken, amikor lehetetlennek látszott a politikai változás hazájában.- Emlékszem, milyen volt a helyzet az első világháború után: mennyit panaszkodtunk, milyen elégedetlenek voltunk, hány lehetőséget elszalasztottunk. Ma is ilyen a helyzet. De húsz év múlva elégedetten teborostyánfogás neki sem sikerült. Stein a königsbergi kastélyban látta a borostyánszobát, s magánnyomozása közben eljutott Recklinghausenbe, az ottani ikonmúzeumba. Ládák itt is voltak, de a borostyánszoba helyett a pszkov-pecsorai kolostorból ellopott ikonok, arany-és ezüstkegytárgyak, nemeskő- és gyöngyberakású főpapi ruhák kerültek elő. A britek a rablott holmi értékét akkor, 1972-ben, 160 millió márkára becsülték. A borostyánszoba értéke felbecsülhetetlen. S miközben már filmet is akarnak forgatni a borostyánszoba történetéről, újabb szemtanú jelentkezett. Egy 61 éves, nevét el nem áruló úriember állítja Geraból, hogy a kincs a Balti-tenger mélyén hever. 15 éves volt, amikor szemtanúja volt annak, hogy Königsberg- ben a borostyánokkal teli ládákat teherautókra rakták, hogy a helyi kikötőből egy másikba, Pillauba (a mai Baltyijszkba) vigyék, onnan pedig hajón Németországba. „Mivel a borostyánszoba az évtizedek folyamán sehol sem bukkant fel, igen nagy a valószínűsége annak, hogy valahol Königsberg és Pil- lau között hever a mélyben” - mondja a bácsi. A borostyánszobához nem csak történetek, de mondák is tapadnak. Sarkadi Kovács Feren kinthetünk majd vissza az elvégzett munkára - mondta a százéves gróf. Zakopanéban született, Poznanban nevelkedett - az ottani családi kastély ma múzeum. Raczynski sajnálja, hogy már nem mehet el megnézni az ősi birtokot, de köszöni a lengyel kormánynak, hogy restaurál- tatja a palotát. Volt egy-két szava általában Kelet-Európához is. Figyelmeztetett a nacionalizmus, az ellenségeskedés veszélyeire. Azt mondta a The Independentnek, hogy örül a lengyel-csehszlo- vák-magyar együttműködésnek, és kijelentette: hiba lenne, ha Lengyelország most visszakövetelne területeket Litvániától és Ukrajnától.- A békéért kell dolgoznk és vigyáznunk, nehogy belesüppedjünk a múltbamerengésbe - mondta századik születésnapján a múlt embere, a volt londoni lengyel emigránskormány feje, Raczynski gróf. Mészáros György Az interkontinentális rakéták telepítési helye Egy Sam-3-as rakéta ták indító állásába, ötszörös bizNagy idők tanúja Örök emlékeztető volt
