Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-12 / 11. szám
Kevésnél is kevesebből Az „Év lakóháza”, Pécs, György u. 4. Fotó:Szundi György Egy jól sikerült belső lépcső / A pécsi „ Ev lakóháza ” és a megdicsértek Vajon hogyan lehetne megreformálni ezt „Az év lakóháza” pályázatot? Lehangoló, hogy miközben százával épülnek a megyében új családiházak, társasházak - a pályázati rendszer születése óta mindig is így volt -, s közülük nagyon sok az olyan, ami különböző okokból (környezethez illeszkedés, jó homlokzat, kitűnő tömegarányok, a belső tér példás kihasználása, korszerű részletmegoldások, stb.) joggal és eséllyel vehetne részt a pályázaton, mégis csak „elhanyagolható” töredék jelentkezik, s abból kell „kinevezni” a legjobbat. Pécsett legutóbb is csupán 6 - írd és mondd: hat! - épülettel pályáztak, holott ha körülnézünk a városban, se szeri, se száma a pályázati időben, vagyis 1990-ben épült új házaknak. Soknak a láttán ugyancsak elámulhat az ember. Dehát ezek legtöbbje nincs a pályázók között. Miért? Ki tudja . .. A hatból valójában hármat kellett kiválasztani, hiszen - szokásosan - „Az év lakóháza” díjon kívül 2 dicséretet is adott a város. így a látszólagos köny- nyü döntés ellenére is nehéz lehetett a „felezés”: melyik három kerüljön erre, illetve arra az oldalra. Magát a díjat a Dévényi Sándor Ybl-díjas építész tervezte Teréz u.15. sz. kis társasház kapta. A bírálati jegyzőkönyv szerint a ház új színfolt, jellemzője a kisvárosi beépítés hangulatát megőrizni az egyensúly keresése. (A díjazott ház természetesen inkább a nála később épült szomszédos házzal van egyensúlyban. Az épület színes kerámiadi- szítése eltér ugyan a környezettől, viszont a nyílásképzés, a homlokzati részletek megújítva is hagyományosak. (A pécsi belvárosra természetesen nem jellemző kerámiával történő színezés, ez az osztrák Hundertwasser mester munkáira emlékeztet. Nem tudom, örülhetnénk-e, ha a belváros többévszázados puritánsága most valamiféle színtobzódásba csapna át.) Nagy találmány viszont a háznál, s ezt érdemes lenne elterjeszteni a belvárosi építkezéseknél: nincs nagy, helyrabló rámpa a pincegarázs megközelítéséhez, a gépkocsik le- és felszállítását a mindössze egy járműhelyet elfoglaló süly- lyesztőpaddal oldották meg. A két dicséretet Erb Jenő munkái érdemelték ki. Az egyik a György u. 4. sz. ház (építtető dr.Herman Zoltán és neje), amely a Pécsett alkalmazható kisvárosias jellegű átépítés jegyében vállalja a zártsorú beépítés és a picinél alig nagyobb telek kötöttségeit. Az egyik földszinti szárnyban orvosi rendelő van, melynek esetleges megszűnte egy újabb kétszintes lakás kialakítására nyújt lehetőséget. E házban a belsőtéri lépcső lehet a követendő példa. Többéves „év lakóháza”-ta- pasztalat, hogy ^általában nem sikeresek a lakószinteket összekötő lépcsőmegoldások, sőt, nem egyszer éppen a sikerületlen lépcső ütötte el a házat az elismeréstől. Ez esetben az építész sikeresen birkózott meg a feladattal - joggal kapott dicséretet a ház. A másik dicséretben részesült, Erb-ház, a Fenyves sor 5. sz. lakóház-vendégfogadó (építtető Kenesei Barnabás és neje). A kétszintes lakáson kívül a 8 szobás Toboz vendégfogadót és ennek kiszolgáló helyiségeit foglalja magába a terepviszonyokat kitűnően kihasználó épület. Hársfai István Templomfosztogatók A pécsi templomok egy része nappal is zárva tart, csak mise előtt lehet betérni. Ennek egyik oka, hogy hol gyakrabban, hol ritkábban előfordul, hogy ellopnak kegytárgyakat, felfeszítik a perselyeket, s még arról is keringtek hírek, hogy a templomokban csövesek bújnak meg. Ez utóbbit megcáfolták a plébániahivatalokban, de azt, sajnos, nem, hogy lopások ne történtek volna. A templomokban őröket kell alkalmazni, riasztóberendezéseket vásárolni.- Nekem az a tapasztalatom, hogy szakaszosan történnek ilyen esetek, vagyis egy-egy templomot kiszemelnek maguknak az illetők, s ha sikerrel jártak, eltűnnek egy időre arról a környékről- mondja Bán Endre , a Pius templom plébánosa.- Valószínűleg legalább ketten lehetnek, gondolom, az egyik fedezi a másikat. A mi templomunk még nem olyan régi, így nincsenek nálunk műkincsek, de az állóperselyt nemrégiben is feltörték. A templom egyébként, dél kivételével, sötétedésig nyitva tart, mert inkább vigyenek el egy kis pénzt, de bejöhessenek a hívek. A kis pénzt nem véletlenül hangsúlyozom, mert nagy összegek nincsenek a perselyekben, azok akik erre számítanak, csalódnak. A belvárosi templomban nem tapasztaltak hasonlót, egyszer tűnt el egy gyertyatartó, de a Xavér templomban két évvel ezelőtt a parókus tettenért egy fiatalembert, akiről kiderült a rendőrségen, hogy visszaeső bűnös. A templomból kelyhe- ket, könyveket és pénzt vitt el. Azóta októberben törtek be a templomba, de van, ahova ennél is rendszeresebben járnak visz- sza a fosztogatók, s olyan is előfordult, hogy plébániára hatoltak be, és elvitték az egyházközség pénzét. Van, akinek semmi sem szent, tartja a mondás, és a kiragadott példák is ezt igazolják. Az ellenük való fellépés talán több összefogást igényel a jóérzésű emberektől is, hogy közbelépjenek, ha felfigyelnek a fosztogatókra, akik az utcáról feszítővasakkal esnek neki a templom ajtajainak, ablakainak. B.A. Éjszakai műsor - s bár az elejét nem hallottam - az a későbbiekben kiderült, hogy a megkérdezettek ifjú szereplői nagyjából erre a kérdésre: „Szerinted mi a jó buli?” - válaszoltak, mintegy felidézve emlékeiket. A huszonéves - rokonszenves hangú - fiatalember sok könyvet olvas, szép kis- könyvtára van otthon. Még a buszon vagy villamoson is olvasgat. „ . . .Volt úgy, hogy két hétig nem dolgoztam, tavasz volt, kimentem a szabadba, és néztem a napot. Nagyszerű érzés volt... - És? - kérdezi a riporternő. A fiú azt mondja: „Régebben néha előfordult, hogy egy áruházban kisebb, értéktelenebb holmikat elloptam, nem azért, mert szükségem volt rá, hanem kiváncsi voltam, milyen érzés a bűn ... Ez valahogy mindig izgatott...” - „Hát lopni azért mégiscsak törvénytelen dolog!” - mondja a riporternő. „Persze, hogy az. Figyelj csak. Egyszer - nem is olyan régen - felszálltam a buszra. Háttal nekitámaszkodtam az ajtónak és olvastam. A sofőr rámszólt, lépjek följebb, én tovább támaszkodtam. Közben megállt a busz, a sofőr nekem rontott, én nem ütöttem meg, mert tudtam, hogy akkor hatósági közeg elleni akármivel vádolhatnak, de az utasok közül is valaki megütött, azt aztán tisztességesen megcsapkodtam. Ennyi. Ügy nem lett belőle . . .” Még hozzátette: pusztán kíváncsiságból keveredett az ügybe, de nem tartja magát bűnözőnek, nem is verekedős. És valószínű, hogy a jövőben minden ilyen „bulit” elkerül. A következő szereplő az előbbihez hasonló korú fiatalember. „Az volt egy jó buli, amikor társaimmal Kamcsatkában jártunk ... - Hol?! - kérdi a riporternő meglepetten. „Ahogy mondom: Kamcsatkában. Hosszú ideig készülődtünk, mondani sem kell, milyen nehezen jutottunk be Szovjetúnióba, de sikerült. Egyik társam előre ment Moszkváig, hogy beszerezze a szükséges papírokat. Gyönyörű heteket töltöttünk el kint, és mondhatom, az oroszok, már úgy értve, hogy a nép, mindenütt szívesen fogadtak bennünket, segítettek a maguk módján. Kamcsatkán huszonkilenc működő vulkán van, ez vonzott bennünket legjobban. Egyszerű elhatározás volt az egész, mindenféle hivatalos talok azért szerették a koncertjeinket, mert szabadnak érezték magukat, s még azt is elviselték, hogy néha a zsaruk elagyabu- gyálták őket. Azokat a számokat, amelyeket játszottunk és énekeltünk, ma sem tagadjuk meg. Húszéves múltunk van, rövidesen megszűnünk. Szép volt...” Végletes - vagy hétköznapijellemek. Fiatalok, olyanok, amilyenek. Nincs két egyforma Azok a jó bulik... támogatás nélkül. Kőzetmintákat hoztunk haza, csak úgy, meg fényképfelvételeket. ..” A mikrofon körül több fiatal fiú és lány futott össze, vannak, akiknek a „Jó buli” fogalma egyenlő a tánccal, diszkóval meg „ . . .házibulival, ha jól meg van szervezve”. „Az volt jó, amikor az LGT koncertekre jártunk. Amikor az együttes csúcson volt... Ajaj!” - A beszélgetésben résztvesz az együttes egyik neves tagja is. Ő mondja: az itt állóknak akár apja is lehetne egy kis túlzással, mert már túlvan a negyvenen. „Ahogy visszaemlékszem, a fiaujjlenyomat. Egyikük elsodródik oda, ahol már a bűn kezdődik. De csak kíváncsiságból. És - higyjünk neki - csak egyszer. Kíváncsiságból. A másik - sokadmagával - felkerekedik és átvágva a hihetetlent, a szovjet turisztikai bürokrácia dzsungelját meg sem áll Kamcsatkáig. A harmadik és a negyedik és a többiek a koncertek és diszkók ígéretes bulijára esküszik. Jövőbeni sorsukról nem sok szó esett. De - talán - nem kell féltenünk őket. JUlx. „Az abroncsos ruha az egyik kedvencem” Fotó: Szundi Gy. Zsuzsa és a ruhák Móric a derekamig ér. Odanyomja a fejét és ismerkedik, közben nagyogat szuszog, majd leheveredik az ágy elé és kényelmesen nyugtatja a fejét két díszpámán. Az óriás Schnauzer ugyanolyan családtag, mint az öt kacagó gerle meg a két macska, sőt talán még kedvesebb, akit balesete után gazdája lélegeztetett, míg megindult a saját légzése. Az állatok, két gyerek meg a szülők laknak itt az Égervölgy felé egy nagyméretű, összkomfortos faházban. A környezet idilli, a hangulat kellemes. A ház asszonya, Tresz Zsuzsa nevetve mondja, volt, aki megkérdezte, télen hol laknak. Hát itt, s a garázs mellett még egy kis műhelyt is kialakítottak, ott készül Zsuzsa munkáinak nagy része. A fogasokon már kész ruhadarabok. Kis nosztalgia, nagy adag romantika és sok egyéni ötlet. Van köztük papnői és frivol, bájos és nagyasszo- nyos. S mindegyiken látszik, hogy megtervezésük közben fő szempontot jelentett annak figyelembevétele, hogy a ruhákat hordani fogják, s mozgásban is szépen kell mutatniuk, szinte külön koreográfiájuk van. Gondban vagyok, mit is írjak Tresz Zsuzsa foglalkozásául. Hiszen 1984-től ezévig dolgozott a pécsi színháznál, tervezett jelmezeket, díszleteket, de bemondó a pécsi rádiónál, rendszeres vendég a pécsi körzeti televízió stúdiónál, s lehet, hogy még ki is hagytam valamit. Es bár kilépett a színháztól, nem szakítottak egymással, hiszen a Biedermann és a gyújtogatók- ban láthatjuk is terveit.- Az a jó, ha az ember körül mozog a levegő-jelenti ki Zsuzsa, s hozzáteszi, mindent kedvvel csinál, amit szeret. Például gondoskodni a családjáról és szép ruhákat tervezni. Az utca képe nyújtson esztétikai élményt, vallja, s hogy ez meg is valósuljon, szükséges, hogy az emberek egyéniségükhöz illő, változatos ruhákban járjanak. S főként a nők! Ne vonakodjanak felvenni egy merészebb ruhadarabot, ne járjon mindenki nadrág-pulóver egyenruhában, stílustalan cipőben, sapkában. Érvényesüljön a nőiesség. Szerinte ehhez nem is kell rengeteg pénz, csak ízlés. Az összkép olyan szívvidító lesz, hogy fokozza a járókelők jóhangulatát S ez utóbbi amú- gyis olyan fontos az élethez. Most a női ruhák állnak érdeklődése előterében- a pécsi Művészetek Házában kiállítást, divatbemutatót is rendeznek belőlük január végén -, de már most tervezi, hogy ezután gyermek- és férfiruhatervekkel is foglalkozni fog. A gyerekruhák legyenek mesebeliek, olyanok, hogy a sapka fölhúzása örömet és ne bőgést váltson ki a kiskölykökből. Móric odabújik gazdájához, Zsuzsa finoman megpaskolja a fejét. Kár, hogy a kutyák nem hordanak ruhát, valami eredetit kitalálna neki is. B.A. Gazdagabb Bongó Változások a szerencsejátékokban Új energiával vethetjük be magunkat a nyereményjátékokba, s talán kicsit jobban reménykedhetünk, hogy a szerencse hozzánk is beállít. Legalábbis a Szerencsejáték Rt szerint, akik e hónaptól az eddigieknél változatosabb lehetőséget kínálnak nekünk két játékukban. Az egyik változás, hogy a hatos lottó nem csak havonta egy alkalommal, hanem kétszer vásárolható, egyszer a hónap közepe táján, egyszer pedig a vége felé sorsolják a szelvényeket. Meghosszabbították a beérkezési határidőt is, így elég, ha a húzás előtti héten szombat éjfélig dobjuk a gyűjtőládikákba a lottókat. Míg a hatos lottó ára változatlan maradt, addig a Bongóért egy tízessel többet, azaz húsz forintot perkálhatunk le az árusoknak. Igaz, nem ez az egyetlen módosulás, mert az eddigi hétmillió forint helyet tízmilliót is lehet nyerni. Újdonság az is, hogy januárban kétszer, februártól valószínűleg havonta háromszor tárgynyereményt is húznak a Bongó szelvényekre: két-két személyautót sorsolnak ki. Ezért figyelnünk kell arra, hogy a Bongó tetején lévő kis perforált részt szabjuk le és őrizzük meg, mert egyébként hiába a lehetőség, pöföghetünk továbbra is Trabanttal. A Szerencsejáték Rt pécsi területi igazgatóságának vezetője, Csősz Violetta, egyébként még más kellemes meglepetéseket is kilátásba helyezett erre az évre, de ezek még egyelőre titkok. B. A. 4 vasárnapi Radio mellett...
