Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-11 / 10. szám

1992. január 11., szombat üj Dunántúli napló 9 A Jelenkor Kiadó kiadványaiból Kukorelly Endre: Azt mondja aki él 1991-ben jelent meg Kuko­relly Endre Azt mondja aki él című új verseskötete a pécsi Jelenkor Kiadó gondozásában. A szerkesztő fülszövege szerint ’’Kukorelly lírai hőse egy rontott, hiányos, szándé­koltan prózai, mindennapi nyelvet beszél, s ezt oly kife­jezően teszi, hogy az olvasó akaratlanul is társául szegődik, mielőtt még észrevenné, hogy verset, úgynevezett modern irodalmat olvas”. Persze, lehet az ilyesmiből programot csinálni, hogy a költészet már nem úgy költé­szet, ahogy eddig, és továbbá ’’változó világ”, és fragmentá- lódás és ’’Koppár köldüs”, ám mindez veszélyesen emlékez­tet a boldog emlékezetű visz- szatükrözési elméletre: ha a vi­lág ilyen és ilyen, akkor a köl­tőnek műveiben hasonulnia kell hozzá, hisz mi egyebet te­hetne (bár ez kimondva na­gyon csúnyán hangzik). Mikor azt hallom, hogy ef­féle költészet ’’benne van a le­vegőben”, nem kerülhet el az a gonoszkodó gondolat, hogy a levegőben nagyon sokminden benne van, rémséges mérgező anyagok, s a versolvasó nem örül, hogy a költészetet a szénmonoxid-szinttel kell egy kategóriában látnia. Mindenesetre, aki él, tudja, hogy a költészet, a vers nem úgy élet.Lehet verset írni egy dögről, Istenről és a magyar futballválogatottról, a szere­lemről és egy zacskó paradi­csomról, mert a vers nem tesz, nem tehet különbséget élet és élet között, de az élet különb­séget tesz ’’saját maga” és a vers között. (Rém primitív és egyben - úgymond - sajnála­tos példa: hányán vesznek zacskó paradicsomot és há­nyán vesznek Kukorelly-ver- seskötetet!) Kár lenne a dolgok egy be­mosásán buzgólkodni, és az élet-verset megfeleltetni a vers-életnek; a lóláb (milyen jó téma lenne!) mindenképp kilóg: itten valami menthetet­lenül verssé lett.Kukorelly persze - szerencsénkre - jobb költő annál,mint hogy az ön­maga kreálta és a levegőből beszippantgatott csapdába be­leessék. Tudatos költő, min­den látszi fickándozása elle­nére. Kötetbe gyűjti, ami ír, amit voltaképp buszon, mécs­esén, piacon kellett, hogy elko- tyogjon, mint az élők általá­ban. És ezzel leleplezi magát (ezt is előre tudni, ő is tudja), hogy ezek a szavak nem azok a szavak. "Azt mondja aki él, hogy élni kell”. Az élethez pedig hozzátartoznak a versek. Hát megadja magát. M. K. Mesélő fényképek Régi januári napok krónikája Antal György, Kodály Zoltán és Melles Károly 1953-ban Bálint Tibor: A könyvek haszna Amíg a külvároson laktam, gyakrabban kopogtattak be hozzám a szomszédok egy-egy könyvért. A férfiak nyíltan megmondták, hogy valami hat­lövetűt szeretnének, a nők azonban zavartan topogtak, és föl-fölsóhajtottak: ha lehet, le­gyen vidám és szórakoztató, vagy olyasmi, amitől jól kisírja magát az ember. S ugyan me­lyik írót nem kísérti meg ilyen­kor a hiúság, hogy a saját porté­kájának csapjon reklámot. így hát némelyikükre a novelláskö- tetemet sóztam rá, és izgatottan vártam a hatást. Az egyik mu- zsikusné csak jó fél év múlva hozta vissza a könyvet, de egy szót se ejtett az elbeszélésekről. Mihelyt távozott, fölnyitottam szerény munkáim gyűjtemé­nyét, hiszen gyanítottam, hogy a sorok barázdái frissek, s hogy az asszony tekintete még vélet­lenül se botlott be közéjük. Sej­tésemben nem csalódtam, de a borító oldalán, a fülszöveggel átellenben tintaceruzával lemá­solt ételreceptet pillantott am meg: BÉLSZINSZELET PIRÍ­TOTT CSIRKEMÁJJAL ÉS GOMBÁVAL. Elolvastam, hogy miből mennyit kell venni, nyeltem egy nagyot, és elhatá­roztam, hogy egyszer majd ki­próbálom. Erre azonban sajnos, azóta sem került sor, és talán a népzenészek sem próbálták ki, elegendő csirkemáj hiányában. De annyi haszna mégis volt a könyvemnek, hogy néhány pil­lanatra egymásra talált író és ovlasó, legalább egy olyan áb­rándban, amely mindkettőjük száját megízesítette ... EK-program Január 16., 20 óra: Világkul­túra? Irodalomtanítás Magyar- országon. Vendég: dr. Sipos La­jos, az ELTE tanszékvezetője. Utána beszélgetés az Újpesti Ér­telmiségi Klubbal való kapcso­latfelvételről. Január 23., 20 óra: Magyarok a világban. Beszélgetés Csoóri Sándorral, a Magyarok Világ- szövetsége elnökével, (előké­születben). Január 24-én (pénteken) 19,3o-kor a Művészetek Házá­ban: Fórum az egyesülő Euró­páról. Vendégek: Hans Beck, az Európa Közösségek Bizottsága budapesti képviseletének veze­tője és René Andre követségi tanácsos. Az Európa Ház Egye­sület és az Értelmiségi Klub szervezése. Január 31-én (pénteken) 20 órakor : Fórum a nemzetbizton­ságról, a titkosszolgálatról. Vendég: dr. Gálszécsy András, a titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter. Ez a ma már múzeális érté­kűnek mondható fénykép Ko­dály Zoltánt, Melles Károlyt és Antal Györgyöt örökítette meg 1953 januárjában. Ekkor kö­szöntötték Pécsett a Mestert 70. születésnapja alkalmából az or­szágos ünnepségekkel egyezte­tett hangversenysorozattal. Kodály és felesége, Emma asszony január 10-én (ami ab­ban az évben szombatra esett), délután érkezett meg Pécsre. Hivatalos fogadást nem készí­tettek elő, így annál nagyobb lehetett az öröme, amikor az Üdülőszállónál a zeneművé­szeti szakiskola leánynövendé­kei üdvözölték. E napok sokunk emlékezetében maradtak meg kitörölhetetlenül. Érdemes eseményeit felidézni. Január 11 -én, vasárnap a Du­nántúli Naplóban Csorba Győző verse köszöntötte Kodály Zol­tánt, aki délelőtt megjelent a Nemzeti Színházban, melynek színpadán ifjúsági és felnőtt kó­rusok énekeltek Kodály-műve­ket. A hangverseny után a város vezetői díszebéden látták ven­dégül a Mestert. Este fél 8 óra­kor a Doktor Sándor Kultúrház­ban (ma: Bóbita Bábszínház) kamarahangverseny kezdődött, melyen a zeneművészeti szak­iskola tanárai működtek közre. A Pécsi Női Vonósnégyes (tag­jai: M.Graef Tildy, S. Molnár Klára, V. Vajda Gabriella és Z. Sassy Iringó) Kodály II. vonós- quartettjét tolmácsolta. Ko- dály-dalokat énekelt Özörényi Olga és a vendég Török Erzsé­bet. Molnár Klára az Adagiot játszotta hegedűn, míg a Galán- tai táncokat Sass Dezső zongo- rázta. Este Kodály és Emma asz- szony meglátogatta otthonában Agócsy Lászlót. Vacsora után játszott házi orgonáján és meg­lepetéssel hallgatta, amikor a másik szobában a tanítványok egy csoportja elénekelte az első Olasz madrigált. Kodályné azt hitte, hogy hanglemezről szól a szép hang, és meglepetten kér­dezte, mikor jelent meg ez az új kiadvány. Január 12-én, hétfőn délelőtt Kodály végighallgatta az esti hangverseny próbáját. Délután más jellegű ünnepségen vett részt Kodáy: 2 órakor adták át rendeltetésének a Magyar Rádió pécsi stúdióját. Ez alkalomból készült a stúdió kertjében fény­képünk. Fél 6-kor csendült fel először az éterben a Nincs szebb madár kezdetű baranyai népdal néhány taktusából kiala­kított szünetjel, Borsay Pál zongoraművész tolmácsolásá­ban, lakklemezről. Majd meg­kezdődött a 7 óráig tartó ma­gyar és szerbhorvát nyelvű mű­sor. Kodály interjút is adott a rádió riporterének a pécsi kóru­sok munkájáról. E januári napok fénypontja az esti hangverseny volt a Nem­zeti Színházban. Csorba Győző köszöntőjét Buss Gyula sza­valta el, majd Kodály alkotásai­ban gyönyörködhetett a közön­ség. Zárószámként a Psalmus Hungaricus csendült fel, Pécsett először. A Dunántúli Napló január 23-i számában megjelent kritika szerint „a tenorszólót Rosier Endre a tőle megszokott művé­szettel tolmácsolta. A zenekar és énekkar tagjai fokozott lelke­sedéssel támogatták a fiatal és tehetséges Melles Károlyt mű­vészi szándékainak megvalósí­tásában.” Melles Károly, aki a képen Kodálytól balra állt, többször vezényelt az időtájt Pécsett, majd külföldön foly­tatta művészi pályafutását. Csaknem 3 évtizeddel később, 1982-ben, a X. Országos Kama- rakórusfesztivál Kodály-hang- versenyére tért vissza ismét Pécsre, hogy újból elvezényelje a Psalmust. A Psalmus első pécsi meg­szólaltatásában döntő szerep ju­tott az akkor még Zeneművé­szeti Főiskola vegyeskara néven szereplő énekkarnak, melyet Antal György hozott létre. Ő látható a képen Kodály jobbol­dalán. Irányításával együttese ez évben vette fel a Pécsi Liszt Ferenc Kórus nevet, és évtize­deken át a város reprezentatív énekkaraként, elsősorban az oratórium műfaj remekeinek tolmácsolásával aratott emléke­zetes sikereket. Antal György­től érdeklődött július 25-én kel­tezett levelében Kodály: „ ... A jó hírt várva üdvözli: Kodály.” E gondolatot a Pedagógiai Fő­iskola gyakorló iskolája karolta fel, és Kodály személyes köz­benjárására sikerült 1954-ben megnyitni a zenei tagozatot. A pécsi rádió pedig - napi többórás, háromnyelvű adássá fejlődve - azóta is sugározza műsorát. Sok minden megváltozott, de máig megszólal naponta, igaz - többször felújított, korszerűsí­tett hangszerelésben - a jólis­mert, régi melódia . .. Dr. Nádor Tamás Linda és a szerelem Az igazi hódító: a munka A színésznő; Görbe Nóra. Immár második bőrként hozzá­tapadó szerepe: Linda. A nép­szerűség nem mindig élvezetes. Erről később még szó esik, egyelőre azonban vitathatatlan, hogy a törékeny, karatézó ka­masz-ideál népszerűségén nem csorbított az idő. Igaz, hogy Lindából időközben kétgyer­mekes anyuka lett, de a mama­szerepnek nem sikerült kikez­deni Linda nimbuszát. Egyrészről vannak tehát a kamasz-lovagok, akik néha ötö- sével-hatosával csöngetnek be a délutáni álmát pihenő családhoz ünnepnapon (rejtély, hogy hol szerzik meg a címet?), és mi­után szendergéséből a legifjabb csemetét is sikerült felébresz­teni, csak állnak a lakásajtóban áhítattal, és nézik, nézik az ele­ven főszereplőt. (Aki csuda tudja, miért, de nem igazán el­ragadtatott ilyenkor.) Másrészről viszont itt a csa­ládanyai kötelezettség, és a férj, akit ez a fiatalasszony még fő­iskolásként megszeretett. (Ki kit választott, erről már tapintat­lanság faggatózni!). Az újságíró nehezen vesz erőt magán, olva­sói számára nem mer szenzációt hajhászni, de csak kibukik be­lőle a kérdés: hogyan is áll Linda - azaz Görbe Nóra - a szerelemmel? Milyen szerepet játszik az ő életében ez az ér­zés? Egyáltalában milyen em­ber ő valójában. Épp olyan ra­cionális, talpraesett, a férfiakat, a szívszerelmét lazán irányító, mint Linda?- Nem, erről szó sincs - rázza meg makrancos haját. Hagyom magamon áthullá­mozni az érzéseket, indulatokat. Nem vagyok hideg fejű, minden helyzetben tisztán látó, az ér­zelmein felülemelkedő nő. A szerelem fontos része az éle­temnek. Ma is benne élek a sze­relemben. Ez számomra a tár­sat, a családot jelenti.Örülök, hogy ilyen nagyszerű a családi hátterem.-Az első és utolsó szerelem is a férj? Más fiúk nem hagytak nyomot a szívében?- A főiskola első éve óta tar­tozunk egymáshoz. Vidékről. Fótról jártam gimnáziumba. Művészi tornáztam, ez elég sok időt elvitt. Érdemes utánaszá­molni: utazás, tanulás, torna, versenyek, nos, sok kalando- zsára aligha jutott idő. Kicsit csalódott vagyok. Ha engem kérdeznének, biztosan beszámolnék ifjúságom viharos érzelmeiről. De ha egyszer Görbe Nórának nincs másra visszaemlékezni ifjúságából, mint az iskolára, és a testmoz­gásra ... Visszakanyarodunk a családhoz.-Munka és magánélet. Két gyerek és a szerelem hogyan is hozhatók szinkronba ?- Szigorú életrenddel. Volt olyan esztendő, amikor 150 fel­lépésünk volt, az Albatrosz (ko­rábbi Bojtorján) együttessel, mikrobusszal jártuk az orszá­got.Ha itthon vagyok, az iskola után igyekszem minden percet Annával és öccsével tölteni. A férjemmel is a legfontosabb azonosság az életünkben, hogy mindkettőnknél a főszerepet a gyerekek játsszák. Az ő életük, az ő fejlődésük a létező legfon­tosabb dolog számunkra a mun­kánk mellett. Az a két kis em­ber, akit nevelünk, akikért fel­elősséget érzünk. Az erős tempót, amit diktál magának, összesen 46 kilós súllyal győzi Görbe Nóra. Heti három alkalommal jár kondíció- tornára. Sok időt szeretne a friss levegőn tölteni. Ki a gyerekek­kel a városból! Ha csak megte­heti. Ritkán teheti meg. Mis­kolc, Debrecen, Szeged, Szé­kesfehérvár, Békéscsaba, Sop­ron, és még hány város lakos­sága várja szeretettel. Moldován Makay Ida Öröklét Pillanat gyémánt örökléte amikor megáll minden óra: ez a dérszentelte kert itt. Itt ez a decemberi rózsa!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom