Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-02 / 1. szám

12 qj Dunántúlt naplő 1992. január 2., csütörtök A jósnők tudják! Mit hoz 1992? (MTI-Panoráma) Az év vége szokás szerint a jósnők és a ma­gukat asztrológusoknak nevező áltudósok konjunktúrájának időszaka. Az idei esztendő sem kivétel. Se szeri, se száma a jós­latoknak, amelyek teljes bizo­nyossággal megmondják, mi fog történni 1992-ben. A jöven­dőmondókat csöppet sem za­varja, hogy tavaly nem látták előre sem a jugoszláviai hábo­rút, sem a szovjet birodalom széthullását, sőt még Elizabeth Taylor legújabb házasságát sem. Az AFP francia hírügynök­ség összegyűjtötte azokat a jós­latokat, amelyek közük a világ­gal, hogy mi lesz jövőre. Ezek­ből ismertetünk néhányat. Jeane Dixon, az Egyesült Ál­lamok nemzeti pythiája, aki hírnevét annak köszönheti, hogy tíz évvel előre megjósolta Kennedy meggyilkolását, az alábbiakat jelentette be: zavar­gások lesznek Hongkongban, természeti katasztrófa az év ele­jén Irakban, viszont a kereske­delem fellendülése és nagy ará­nyú részvényemelkedés a tőzs­déken az esztendő vége felé. A francia Indira hosszan tartó konfliktusokra számít Jugo­szláviában, míg honfitársa, El­isabeth Teissier „a csillagok ál­lásából” egy felvilágosult dikta­túra bevezetésére következtet a Szovjetunióban. Borúlátó az iz­raeli Yona Kam is, aki januárban kirobbanó súlyos nemzetközi válságot észlel kristály gömbjé­ben, beleértve a diktatúrát Uk­rajnában és fegyverhasználatot az Intifada keretében. Vele el­lentétben az indiai Bhattachar- jee szerint világos, hogy 1992-ben sem a Szovjetunió­ban, sem a Közel-Keleten nem lesz semmiféle komoly válság. Az olasz Frate Indivino, aki­nek asztrológiai naptára nagyon népszerű hazájában, határozot­tan állítja, hogy Itália ajtaján átok kopogtat, egy újfajta adó formájában. Braziliában minden jöven­dőmondó egybehangzóan ál­lítja, hogy a japánok és az ame­rikaiak 1992 végén vagy 1993 elején feltalálják az AIDS elleni vakcinát, s hogy bekövetkezik a Mars meghódítása, de csak egy földöntúli küldöttség nálunk tett hivatalos látogatása után. Ami az államférfiakat illeti: a legtöbb jós szerint Bush elnököt újraválasztják egészségi prob­lémái ellenére, s viharos ese­mények után Gorbacsov is ve­zető pozícióban marad. Szad- dám Husszeinra viszont nem sok jó vár. A szívügyek területéről: Rai­ner monacói herceg ismét meg­nősül, Madonna botrányos élet­rajzot ír, Károly herceg és Di­ana házassága pedig végre meg­szilárdul, - Indira szerint. Jeane Dixon viszont zivatarokat vár a brit trónörökös és felesége vi­szonyában, ami Erzsébet ki­rálynőt nyilatkozat kiadására készteti - Diana javára. Polgár Dénes Gyermek­gyilkos szülők (MTI-Panoráma) A Misso­uri állambeli St. Louisban ha­lálra ítéltek egy muzulmán há­zaspárt, amiért meggyilkolta ti­zenéves leányát. A szörnyű tett oka: a leány nyugati életstílust vett fel... „A kultúra nem mentség a gyilkosságra” - indokolta az íté­letet Charles Shaw bíró és el­rendelte, hogy a házaspárt mé­reginjekcióval végezzék ki. Az esküdtszék ugyanis bű­nösnek mondta ki a 61 éves Zein Iszát és feleségét, a 48 éves Mariát abban, hogy 1989-ben késszúrásokkal megölték 16 éves, Palesztina nevű leányukat. Az esküdtek meghallgathatták a hétperces hátborzongató mag­nófelvételt, amelyen tisztán hal­lani lehetett, amint az apa arab nyelven így kiált fel: „Halj meg, halj meg gyorsan, halj meg lá­nyom!” Az arab szöveget a tár­gyaláson angolra fordították. Az ügyész szerint Iszát és fe­leségét felháborította, hogy a le­ánynak nem muzulmán barátja volt és megpróbált munkát ta­lálni, hogy pénzt keressen. Az amerikai állampolgárságú Isza Palesztinában született, fe­lesége Brazíliából való. A magnófelvételt a Szövet­ségi Nyomozó Hivatal bocsáj- totta a bíróság rendelkezésére. Az FBI „poloskát” helyezett el a házaspár lakásában annak meg­állapítására, hogy Isza tart-e kapcsolatot a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezettel. Ki marad Bonnban, ki megy Berlinbe ? A nagy költözködés Az egységes Németország Berlint választotta fővárosául. Csak idő kérdése, mikor indul meg egy sajátos népvándorlás a Rajnától a Spree felé. Az érde­keltek jelentős része nem örül a kényszerű költözésnek és aki járt Bonnban, tudja, miért: Be­ethoven szülővárosát, a patinás egyetem fellegvárát vidékies csend és nyugalom jellemzi. A költözést intéző, bizottság jelentéséből most kiderült, hogy a Bundestag ugyan teljes egé­szében Berlinbe teszi át székhe­lyét, de a kormányhivatalokkal kapcsolatos 21200 munkahely 65 százaléka, 13933 munkahely a jövőben is Bonnban marad. Nyolc minisztérium szinte teljes stábja marad a dr. Adena­uer által választott tex-főváros- ban: a mezőgazdasági, a vé­delmi, az egészségügyi, a kör­nyezetvédelmi, a kutatási, a postaügyi, az oktatási, valamint a külkereskedelmi. Mind a nyolc minisztérium irodát tart fenn Berlinben, a bizottság hi­vatalos indokolása szerint azért, hogy „biztosítsa a parlamenttel és a Berlinbe költözött kor­mányszervekkel fenntartott fo­lyamatos együttműködést.” A kacellári hivatal és tíz mi­nisztérium első számú székhe­lye viszont az új főváros, Berlin lesz. Azért beszélhetünk „első számú székhelyről”, mert az át­költöző kormányhivatalok gár­dájának meglepően jelentős aránya,(. a teljes létszám 18 és 38 százaléka között) marad Bonnban. Néhány példa a gondos mér­Beriin Németország fővárosa legelés nyomán született kettős megoldásra. A kancellári hiva­tal 510 munkatársból 110-et hagy Bonnban, a külügyminisz­térium 1911 -bői 328-at, a bel- ügy 1397-től 529-et, a pénzügy 1942-ből 740-et, a szövetségi sajtóhivatal 696-ból kerek 200-at. Ezek a számok is érzékeltetik azt a gondosságot, ha úgy tet­szik, német alaposságot, amely- lyel a nagy költözködést az ille­tékesek kezelik. A bizottság igyekezett a minimálisra csök­kenteni azt az elkerülhetetlen megrázkódtatást - és annak minden társadalmi, gazdasági és egyéb vonzatát - ami Bonnt és Berlint egyaránt sújtja. Bonnt azért, mert a környék egész struktúrájává népes hiva­talnokréteg kiszolgálására épült és a költözés egyik következ­ménye óhatatlanul a lakások bé­rének és árának csökkenése. Berlint pedig azért, mert a csa­ládokkal együtt jóval több mint százezer új lakos számára kell élet- és munkafeltételeket te­remtenie. Bonn ebben- a pénz­ügyi évben 81 millió márkát kap a költségvetéstől gondjai enyhítésére, Berlin esetében az összeg alighanem ennek sok­szorosa lesz: tavasszal hirdetik meg a pályázatota sokezer par­kolóhellyel, helikopterállomá­sokkal, új gyorsvasúti csatlako­zásokkal ellátott kormányzati monstre-negyed építésére. (FEB) Kerek évfordulók (MTI-Panoráma) - Jövőre Spanyolország kerül a világ ér­deklődésének középpontjába a sevillai Expo,92 és a barcelonai Olimpiai Játékok révén. De tör­ténelmi évfordulók tekintetében is szerepet játszik 1992-ben az ibériai ország: 500 évvel ez­előtt, október 8-án szállt hajóra Kolumbusz Kristóf, hogy eljus­son Indiába. A Bahama szigetek egyikén ért partot, s ezzel tud­tán kívül megnyitotta a kaput egy új földrész meghódításá­hoz. Ugyanebben az esztendő­ben fejeződött be a mórok teljes kiűzése Spanyolországból. A DPA német hírügynökség részletesen felsorolja az 1992- es év kerek évfordulóit. íme né­hány: 500 éve, április 8-án halt meg Lorenzo de Medici, a renais- sance-herceg, aki korának híres művészeit pártfogolta és naggyá tette Firenzét. 450 éve, február 13-án végez­tette ki VIII. Henrik angol ki­rály ötödik feleségét, Catherine Howardot. Ugyanebben az év­ben december 8-án született Stuart Mária, Skócia királynője, aki szintén a vérpadon végezte. 350 éve, január 8-án halt meg a háziőrizetben tartott nagy fi­zikus és filozófus Galileo Gali­lei. Erre az esztendőre esik a Franciaországot európai nagy­hatalommá tévő Richelieu bíbo­ros halála is. (December 4-én.) 250 éve, január 25-én halt meg Edmond Halley angol csil­lagász, a róla elnevezett üstökös felfedezője. 200 éve, február 29-én szüle­tett Gioacchino Rossini zene­szerző, a romantikus opera szü­lőatyja. Száz éve, november 25-én élesztette fel az olimpiai játéko­kat Pierre de Coubertin báró, a francia atlétikai szövetség tit­kára. 75 éve halt meg két nagy francia művész: Edgar Degas, az impresszionista festészet egyik úttörője (szeptember 6- án) és a világhírű szobrász, Au­guste Rodin (november 17-én). Ugyanebben az esztendőben, 1917. február 15-én mondott le trónjáról II. Miklós orosz cár, s tért vissza svájci száműzetésé­ből Lenin. Mindenki tudja, hogy milyen eseményekre ke­rült sor november 7-én. 25 éve, június 5-én kezdte meg Izrael a hat napos háborút, s ugyanazon év december 8-ik napján hajtotta végre a dél-afri­kai sebész, Christian Barnard az első szívátültetést. (DPA) Veszélyes poszterek Cindy Crawford hatása (MTI-Panoráma) Az idei ka­rácsonyon a skandináv orszá­gok kétségtelenül legnépsze­rűbb poszterein - a városok ut­cáin és az autóutak mentén - Cindy Crawford látható, amint csábító pózban a Hennes és Mauritz cég legújabb divatú fe­hérneműjét reklámozza. A probléma ott kezdődött, hogy míg egyesek azért tépik le a plakátokat, nehogy a szépsé­ges hölgy túlságosan elvonja a férfi gépkocsivezetők figyelmét és ezzel balesetet okozzon, ad­dig mások - természetesen fér­fiak - az otthonukat díszítik vele. Olyanok is akadnak, ma­gától értetődően nők, akik azért távolítják el a posztereket, mert félnek azoknak a férjükre gya­korolt hatásától... A norvég rendőrség közleke­désbiztonsági osztályának veze­tője, Leiv A. Ellevset minden­esetre azt nyilatkozta, hogy „minél szexisebb a hirdetés, an­nál veszélyesebb a közlekedés biztonságára”. Eskild Jensen, az állami kezelésben levő norvég autóutak igazgatója pedig kije­lentette, hogy el akarja távolít- tatni a plakátokat, mert veszé­lyeztetik a közlekedést. Enyhén szólva is különös azonban, hogy azokban az or­szágokban, ahol senkisem ütkö­zik meg azon, ha nyáron a nők toplessben sétálgatnak a városi parkokban, Cindy Crawford poszterje ekkora feltűnést kelt­sen. A televízió külön műso­rokban foglalkozik a vitával, a rádióállomások megszólaltat­nak hallgatókat, újságok írnak róla. Egyes lapok Cindy Craw­ford képét is közölték, interjút készítettek vele és beszámoltak arról, hogy nem régen ment férjhez Richard Gere amerikai filmszínészhez. A svéd televízió szerint nem volt még olyan utcai hirdetés, amely annyira megihlette volna a svédeket, hogy leszaggassák azokat. Cindy egyébként az egyik legjobban fizetett model a vilá­gon. A Hennes és Mauritz cég szerint azért esett rá a választás, mert „nem túlságosan kihívó, nem túlságosan szexis”. A fe­hérnemű reklámozása kötél­tánc, mindig fennáll a kocká­zata annak, hogy közönségesen hat, - vélekedett a cég szóvi­vője. Cindy Crawford fehérnemű reklámai egyébként a skandináv országok mellett elárasztották Németországot, Svájcot, Ang­liát és Hollandiát is. Augsburgiak kudarca Venezuelában Aranykincsével csábított Eldorado (MTI-Panoráma) A kilenc férfit 1546 nagypéntekének éj­szakáján lepte meg az őket ül­döző ötven főnyi lovascsapat. Röviden végeztek velük: sorjá­ban lefejezték őket, köztük Bartholomeus Welsert, a nagy­hatalmú augsburgi bankház le­gifjabb sarját és a frank nemesi származású Philipp von Hut- tent, Venezuela spanyol tarto­mány kormányzóját. A spanyol koronagyarmat ügyészsége gyorsan fényt derí­tett az ügyre: a kilencszeres gyilkosságot Juan de Carvajal és emberei követték el. Carva- jalt ezért a tettéért - hiába szer­zett érdemeket korábban a spa­nyoloknál - 1546. szeptember 17-én halálra ítélték és felakasz­tották. Mit keresett azonban Welser, von Hutten és a többi német Dél-Amerikában? Egyáltalán hogyan kerültek oda? A Welserek dúsgazdag augs­burgi patrícius család volt és a XIII. századtól kiterjedt keres­kedelmet folytatott. A XV. szá­zadban már Közép-Európa leg­jelentősebb bankárai közé tar­toztak és bekapcsolódtak a gyarmati kereskedelembe is. Szoros üzleti kapcsolatban áll­tak a másik híres augsburgi bankárcsaláddal, a Magyaror­szágon is jól ismert Fuggerek- kel. A Welser bankház 1519-ben jelentős hitelekkel támogatta a német-római császárságra pá­lyázó I. Károly spanyol királyt, aki győzedelmeskedett és rivá­lisával, I. Ferenc francia király- lyal szemben és V. Károlyként lépett a császári trónra. Amikor aztán a Welserek követelni kezdték a 160 000 tallérra be­csült kölcsön visszafizetését - mégpedig nem készpénz, ha­nem az Uj Világ egy részének átengedése formájában - V. Ká­roly hűbérbirtokként adta nekik Venezuela dél-amerikai tarto­mányt. Az 1528. március 27-én Madridban aláírt szerződés ér­telmében a Welser bankház kormányzókat és helytartókat nevezhetett ki a tartományba, vámmentességet élvezett a spa­nyolországi Sevilla kikötőjé­ben, rabszolgákat szedhetett Venezuela „ellenséges” benszü- lőtteinek köréből és 4000 néger rabszolgát is betelepíthetett a tartományba. A szerződés nem gyarmatként, hanem haszná­latra engedte át Venezuelát a Welsereknek. A Duna-menti Diliingen könyvtárából 1954-ben előke­rült egy térképtördék, amely vé- századokon át az egyik ódon kötet borítólapja mögött rejtő­zött. Megállapították róla, hogy a Welser bankház megbízásából a híres portugál kartográfus, Diego Ribeiro készítette 1530 körül. Ez a térkép világosan körül­határolja az 1528. évi madridi szerződésben a Welsereknek használatra átengedett venezue­lai területet, de csak a tengerpart mentén, kelet-nyugati irányban. Dél felé, vagyis a szárazföld belseje felé nem tüntet fel ha­tárt, nem jelöli ki az érdekszfé­rát, hanem egészen a Tűzföldig „nyitva hagyja” a területet az augsburgi bankár számára. Ezt a feltevést látszik igazolni a tér­képkészítő Ribeiro feljegyzése i#raki szerint „Ez a nagy és ne- Ws Welser Ház közigazgatási területe, egészen a Magel- lan-szorosig.” (Magellan 1520-ban fedezte fel a róla el­nevezett tengeri átjárót.) Venezuelában, amely eddig európai szempontból senki földjének számított, 1529 és 1546 között német kormányzók gyakorolták a hatalmat: Ambro­sius Alfinger, Nikolaus Feder­mann, Georg Hohermuth von Speyer és Philipp von Hutten. Volt egy közös jellemvonásuk: egyikük sem törődött különö­sebben a Welser bankház felvi­rágoztatásával, hanem ehelyett sorra vezettek hadjáratokat az indiánok lakta kontinens belse­jébe, hogy kijussanak délen a tengerre és megtalálják a mesés aranykincsével csábító Eldorá- dót. Bartholomeus, a Welser örö­kös és von Hutten azon az 1546-os tavaszon is egy ilyen hadjáratról volt hazatérőben és érkezett hét társával a Carvajal alapította El Tocuyoba. Az idő­közben fondorlattal venezuelai kormányzói kinevezés birto­kába jutott Carvajal először szabad elvonulást ígért a néme­teknek a tengerpartra, majd a megállapodást megszegve a nyomukba eredt és végzett ve­lük. Halálukkal az augsburgi Welser bankház utolsó képvise­lői is eltűntek Dél-Amerikából. Röviddel ezután V. Károly csá­szár felmondta a Welserekkel Venezueláról kötött madridi szerződést, mivel gyarmati poli­tikájukat kudarcok sorozatának tekintette. Ahelyett ugyanis, hogy feltöltötték volna az ál­lamkasszát, a Welser kormány­zók csak a maguk meggazdago­dásával törődtek. Az agg Bar­tholomeus Welser, aki élete végéig nem tudott belenyugodni abba, hogy hasonló nevű fia és örököse értelmetlenül pusztult el a távoli Amerikában, egészen 1556-ig pereskedett Venezue­lára támasztott igényének érvé­nyesítéséért. Pereit azonban sorra elveszítette és nemcsak Venezuela veszett el a németek számára, hanem Federmann ko­lumbiai birtok is. (Die Zeit)

Next

/
Oldalképek
Tartalom