Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-11 / 10. szám

6 új Dunántúli napló 1992. január 11., szombat Kerüljük az üzéreket! Mire jó a kárpótlási jegy? December 16-án zárult le a kárpótlási igények beadásá­nak határideje. Az igényeket egészen az utolsó pillanatig nem lehetett pontosan felbe­csülni, hiszen még a határidő előtt néhány nappal is mint­egy 70 ezer beadvány érke­zett az Országos Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatalba. A legutolsó adatok szerint mintegy 780 ezer kérelmet adtak be 2 230 000 vagyon­tárgy - termőföld, ingatlan, vállalkozás - kárpótlása ügyében. A legtöbb igény Pest, illetve Békés megyéből érkezett, az összes kérelem­nek mintegy 90 százaléka föld utáni kárpótlásra vonat­kozik. Sok a hiányos beadvány Közvetlenül karácsony után, december 27-én a kár­pótlási hivatal megbízásából a Budapest Értékpapír és Be­fektetési Részvénytársaság, valamint az OTP Bróker Rt. kijelölt fiókjai megkezdték a kárpótlási jegyek kiadását. A kárpótlási hivatalról érkező értesítés kézhez vétele után az igénylők országszerte több, mint száz helyen juthatnak hozzá a hajdani tulajdon után járó kárpótlási jegyekhez. Az első körben mintegy 300 kérelem ügyében szüle-' tett határozat, az illetékesek szerint azonban ez a munka a következő hetekben kissé le­lassul, mivel a tisztviselők még nem tudtak végezni az utolsó napokban beérkezett, hatalmas mennyiségű bead­vány iktatásával és számító­gépre vitelével. Január végére már rendes kerékvágásba tér­het a művelet, azonban a ká­rosultak így sem számíthat­nak azonnali kiszolgálásra, tekintetbe véve, hogy egy tisztviselő naponta csupán 9- 10 kérelem elbírálására ké­pes. Munkájukat tovább las­sítja, hogy a beadott igénylé­sek több mint fele hiányos, nem tartalmazza a megfelelő adatokat. A kárpótlási hivatal az adatok pótlásával arra tö­rekszik, hogy ez lehetőleg a károsultak újabb bevonása nélkül, az érintett intézmé­nyek segítségével oldja meg. Lakást, részvényt is A kárpótlási jegy értékpa­pír, amely fizetőeszközként is felhasználható. A törvény szerint a kárpótlási jegyért la­kást, termőföldet, vagyontár­gyat, üzletrészt vagy rész­vényt vásárolhat tulajdonosa. A kárpótlási jegy ezen túl átváltható életjáradékra és sa­ját erőként számítják be az j Egzisztencia Hitel vagy pri­vatizációs hitel felvétele ese- tén. A kárpótlási jegy nem névre szól, csak bemutatásra, ezért átruházható. A hivatal azonban óvja attól a károsul­takat, hogy üzéreknek adják el jegyeiket. Aki viszont ter­mőföldvásárlás céljára vásá­rolná meg másoktól a kama­tozó értékpapírt, nem árt, ha tudja: földet csak a saját ne­vére szóló jeggyel vásárolhat. Ugyanígy nem váltható élet­járadékra más nevére szóló kárpótlási jegy - határozza meg a törvény. A részvényekért milliárdos vagyont A kárpótlási jegy alkalmas arra, hogy tulajdonosa gazda­sági társaságba vigye apport­ként, vagy részvényeket vásá­roljon vele. Az Állami Va- . gyonügynökség mintegy 1 milliárd forint értékű portfo­liót ajánl fel az állami va­gyonból, amelyet az igényjo­gosultak megvásárolhatnak. A kárpótoltak számának emelkedésével a tervek sze­rint ezt az összeget 8 milliárd forintra emelik. Az ÁVÜ már meghatározta azokat a válla­latokat is, amelyeknek rész­vényeit január közepétől meg lehet vásárolni. Ezek: az Alfa Kereskedelmi Részvénytár­saság, a Zalakerámia, a Vik­tória Első Magyar Gabona ; Rt., valamint a Műszaki Áruk Kereskedőháza. A kárpótlási hivatal tervezi a kárpótlási jegyek tőzsdei bevezetését is. A tőzsdén azonban csak akkor jelenhet meg az értékpapír, ha már egy teljes kibocsátott sorozat szétosztásra kerül. Ez pedig május-júniusra várható. Valószínűleg sokan nem tudnak majd azonnal dönteni, mit is kezdjenek kárpótlási jegyükkel, a gondolkodásra azonban három évük van az értékpapír kézhezvételétől számítva. Biztosan lesznek, akiknek kárpótlási jegye el­vész vagy megsérül. Nekik mondjuk el: a Budapest Ér­tékpapír és Befektetési Rt. le­téti szolgáltatást kínál, amelynek országos rendszere lehetővé teszi, hogy az érték­papír ingyenesen biztonság­ban legyen. (MTI-Press) burkolati jelek segítségével, ami által megszüntethető lenne a főpályaudvar irányában a szinte rendszeres autóbuszver­seny. Nos, semmi nem válto­zott. A buszok az innenső olda­lon most is a rajtvonalhoz áll­nak, s a lámpaszínváltás start­lövésére megkezdődik a rövid­távú verseny, hiszen egy-ket­tőre el kell dőlnie, melyik jut elsőnek a főpályaudvari megál­lóba. Mi szükség van erre? És meddig? Netán addig, amíg vé­letlenül összecsúszik két busz? Feltétlenül meg kell ezt várni? A közelmúltban a néhány éve nagy lelkesen „járdátlaní- tott” Garai utcában volt dol­gom. Az ott megvalósult ötlet kiválónak tűnt akkor, hiszen hamarosan így alakították át a belvárosi Mátyás király és a Zrínyi Miklós utcát is. Arról volt szó, hogy az esedékes közműépítések után az utcák új burkolatát sétautca-módon épí­tették át, vagyis megszüntették a járdát, így egy szintbe került az utca két alkotó eleme, a jár­dát csupán az aszfalttól eltérő viacolor jelzi. Azóta - és ezt ta­pasztaltam most is - az utca használók szerepe felcserélő­dött: a várakozó autók szorosan a házakhoz simulnak, a gyalo­gosok pedig az úttestre kény­szerülnek, megosztva a terepet a jövő-menő gépkocsikkal. Nem éppen biztonságos meg­oldás! Ámi - sajnos - országos jelenség, hiszen a gépkocsizók Néhány hónapja e rovatban említést tettem a Citrom utcai helyzetről, hangot adván annak a nézetemnek, miszerint folyik a nagy kivárás. T.i. a pécsi ön- kormányzati képviselő-testület (jó régen már) arról határozott, hogy nem járul hozzá az enge­délytől eltérő túlépítéshez, vagyis ragaszkodik a tervezett szálloda engedélyezett magas­ságához. Attól kezdve mozdu­latlanságba dermedt az. építke­zés. Mindkét fél kivár - írtam annakidején -, hátha a másik fél módosít az álláspontján. Vagyis az önkormányzat mégis elnéző lesz, vagy az építtető törődik bele a változtathatatlanba.A ki­várás azóta is tart. Ami vég­eredményben nem is lenne baj, ha ennek a szenvedő alanya nem a város (és nem a hivatalos, hanem a mindennapjait élő vá­ros) lenne. Mert tessék csak megnézni, mi van ott most már évek óta, az utóbbi időkben pe­dig szükségtelenül is. A Bem utcáról az átjárón belépve a jobb sorsra érdemes belső térbe, sár és víztenger fogadja az em­bert. Mert míg folyik (valóban folyik?) az építkezés, addig nem érdemes megcsinálni a tér­burkolatot. Csakugyan nem ér­demes? Dehogynem! Legfel­jebb az építkezés okozta károk helyreállítására az építtetőt kel­lene kötelezni. Városunknak - sajnos - szép számmal vannak mélypontjai, de mind között ez a legmélyebb, s ráadásul a város szívében! Nem volna szábad ezt tétlenül nézni! ■ík Jó múltkorokban, amikor a Szabadság út felújítása folyt, szó esett arról, hogy a 6-os úti keresztezésnél olyan helyzetet kellene teremteni, legalább a A Citrom utcai szálloda, félbehagyottan A legmélyebb mélypont Autóbuszversenyek még mindig -A Bazilika félbemaradt tisztítása - Elvész a Teréz utca évszázados bája? Pécs, Teréz utca 6. az ilyen helyeken mindenütt úgy vélik: az ő érdekükben ala­kították ilyenné az utcákat. Pe­dig mekkorát tévednek! Még a pápa látogatást meg­előző pécsi lelkesültség és a Bazilika-felújítás centenáriuma kapcsán történt, hogy rendbe akarták tetetni a Pécset szimbo­lizáló négytomyú templom nyugati, az idők folyamán meg­lehetősen elpiszkolódott hom­lokzatát. Egy svéd cég vállal­kozott erre, szakemberei dere­kasan meg is tisztogatták a ka­puzatot, s nekiláttak a falfelület megdolgozásának is. Hamar abba kellett azonban hagyni a mutatósnak Ígérkező tevékeny­séget, mert kiderült, hogy tisztí­táshoz felhasznált vegyszer nem éppen környezetbarát. Csak sajnálhatjuk, hogy így esett, hiszen ahol megtörtént a tisztogatás, ott a Bazilika fala visszanyerte a száz év előtti szépségét. Ám ez csak alig né­hány méterig terjed, azon túl maradt minden úgy, ahogy a szennyező pécsi levegő évtize­deken át megtette a magáét. A felfrissült, szép falfelületet nézve csak reménykedhetünk abban, hogy akad még más jó módszer a munka folytatására. Vannak olyan nézetek, me­lyek szerint a pécsi Teréz utca sorsa megpecsételtetett, s a megkezdett (vagy már folya­matban lévő?) átépítés során el fogja veszíteni évszázados bá­ját. Lehet, hogy igaz a borúlá­tás, bár én szeretném ennek az ellenkezőjét hinni. Minden­esetre derűlátásomat cáfolni látszik az, amire a minap figyel­Proksza László felvételei tem fel. A lágy Ívben kanya­rodó utcában a 6-os számú föl­dszintes ház az egyetlen itt, ami a homlokzatában egy töréssel követi az utca hajlatát. Megje­lenésében régi időket idézett, kapuzata, apró ablakai, masszí­van vastag falai elmúlt száza­dokra emlékezett. Ennek elle­nére elkerülte a műemléki, mű- emlékjellegű, városképi jelen­tőségű címek valamelyikével járó védettségi státusz. Amin persze semmi csodálkoznivaló nincsen, hiszen ez a ház a korán kivül semmi műtörténeti érté­ket nem képvsiel, még annyit sem, mint az emlékezetes, ám szemrebbenés nélkül likvidált Lánc utcai árkádos parasztba­rokk házacska. Az ilyen ügyek­ben mindig hitelesnek tudott Madas-féle „Pécs-belváros tel­kei és házai" c. adatgyűjtemény 1722-es keltezéssel közöl elő­ször adatot a házról, s 1885-ből jegyzi az utolsót. Tulajdonos- változásokról tudósít, építésről, átépítésről nem. így gyanítható, hogy ez a kis ház a 18. század elején már állt. Ha pedig így van, több megbecsülést érde­melne a török utáni Pécs egyik korai tanújaként. Ez a ház azon­ban most megváltozott: a kis ab­lakokat nagy, modern, ide nem illő kirakatok, üzletbejárati aj­tók váltották fel. A Teréz utca 6. tehát arra figyelmeztet, hogy az önkormányzatnak végre meg kellene fogalmaznia a maga műemléki politikáját, még mi­előtt eltűnnek azok az épületek, amik estleg valamilyen helyi védelmet érdemelnének. Akár csak azért is, mert a régi Pécs képének jellegzetes őrzői. Hársfai István Utcáról utcára Szálkák Aggodalom Már megint az egészségün­kért aggódva emelték a cigaret­ták, az égetett szeszesitalok és az üzemanyagok árát? Csak nem? Mert az köztudott, hogy a dohány méreg, az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, s nem­különben mérgező anyagokat tartalmaz a kocsik kipufogó­gáza. Ideje lenne már abba­hagynunk a dohányzást, túlon­túl sokat füstölünk és füstöl- günk, s ez nem tesz jót egyi­künknek sem. Eleve, hogy nem csak a dohányfüstöt, hanem az elégetett üzemanyagok füstjeit is töményen mellre szívjuk. S ha mindezt nem látnánk be ma­gunktól, önként, akkor nosza elő az önkényt és kényszerítsük a polgárt a helyes életmódra. Aki erre polgári engedetlenség­gel válaszol, és nem hagyva abba e káros szenvedélyeket, rágyújt, netán autókáziic, az magára vessen. Az fizesse káros szenvedélyéért az újfent borso­sán megemelt egészség-for­galmi adót. De mit tegyen az, aki örökö­sen szomjas? Hagyja abba a tömények ivását! Igyák inkább vizet, s végleg zsákutcába jut. Mert a vízdíjat is megemelték. Gyanítom, a víz-ár emelés előbb-utóbb "begyűrűzik" a sör,a bor és az üdítők árába is. Csak nehogy szívünkre ve­gyük ezt az egészségünkért ag­gódást, és felhagyva egészség­romboló szokásainkkal, csődbe vigyük az államháztartást. Mert akkor mi lesz a biztos bevételi forrást jelentő forgalmi adóval, ha az elapad? Feladták a leckét. Hölgyeim és uraim, alaposan gondoljuk végig, hogy mit te­gyünk és mit ne? Az államkasz- szának nem mindegy, hogy mi­ként döntünk. A legcélravezetőbb válasz nyilvánvaló: gondold meg és igyál, gyújts rá, autókázz! Gon­dolkodás nélkül. Sorrend Olvasom lapunkban, hogy felvételi számaik alapján mi­lyen országos helyezéseket ér­tek el a gimnáziumok. Csak egy a bökkenő- ami általában a sta­tisztikai adatfeldolgozásokra jellemző-,hogy miként számí­tották ki a tanintézetek sorrend­jét. Ha azt vették,hogy a végzős osztályokból hányán kívántak továbbtanulni, és közülük mennyien jutottak be felsőokta­tási intézményekbe,akkor kijön egyfajta százalékos arány, de ez sem egészen mérvadó. Hogy miért? Mert, mondjuk, vegyünk két végzős osztályt egyaránt negyvenes létszámmal. Az egyikből továbbtanulásra je­lentkezett tíz tanuló és közülük felvettek nyolcat, az nyolcvan százalékos eredményesség. A másik- ugyancsak negyvenes­osztályból továbbtanulásra je­lentkezett 36 érettségiző diák és közülük 26 be is jutott főisko­lára, egyetemre, ez ugyebár százalékos arányban eredmény­telenebb, mint az előző osztályé volt, tehát a besorolási helye, is gyengébb. Ja, hogy ez utóbbiból nem 8, hanem 26 diák folytatja tanulmányait a felsőoktatásban, ezzel önkéntelenül is tanárai és iskolája eredményességét bizo­nyítja? Ugyan, kérem, ne vesz- szünk el ennyire a részletekben! ✓ Árközlemény Olvasom a NAPI Világgaz­daságban a RICO Kötszermű­vek árközleményét, melyben közzéteszi a cég, hogy kedvező alapanyag-beszerzés következ­tében csökkenti a vattatermékei árát. Ez igen! Bizsereg a szívem és meglódul a fantáziám. Lelki szemeim előtt sorra jelennek meg a hasonló árközlemények, melyekben a nagyérdemű tu­domására hozzák, hogy olcsóbb beszerzési, feldolgozási, for­galmazási csatornákat találva holnaptól, netán hétfőtől ol­csóbban kínálják a villanyára­mot, az üzemanyagot, a húst, a kenyeret, a tejet, a... De szép is lenne! S mindezt úgy, hogy nem károsítják meg sem a ki­termelőt, sem a termelőt, senkit. Csak egyszerűen jó üzleti ér­zékkel és némi szerencsével szervezik a saját dolgaikat. Ahogy azt már elvárnánk min­denkitől.De szép is lenne már ilyesmiket olvasni, tömegével. Tán még azt is megéljük, hogy a termelő, feldolgozó, szolgál­tató cégeket maga az állam is követi, és egymásután jelenti be az adók és elvonások csökken­tését, mondván, felülvizsgálva eddigi költekezéseit ésszerűsí­tésekkel, létszámleépítésekkel, egyéb takarékossági intézkedé­sekkel lényegesen olcsóbban képes fenntartani működőké- pességét.Csak már ezt is meg­érnénk! Murányi László <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom