Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-11 / 10. szám
1992. január 11., szombat üj Dunántúli napló 3 A miniszterelnök vállalja Antall József a Grósz Károlynak küldött levélről A Miniszterelnöki Sajtóiroda közzétette, hogy Antall József miniszterelnök az „Európa felé baktató demokraták” aláírású névtelen levél kíséretében szétküldött sokszorosított iratanyaggal kapcsolatos véleményét öt pontban foglalta össze, s ezzel a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Állásfoglalása szerint a Grósz Károlynak küldött tiltakozó levelet, amelyet a hírhedt sportcsamoki beszédére reagálva írt, a politikai átalakulás ma is vállalt hiteles iratának tartja. Jogtalannak tekinti a Népszava és a Kurír eljárását, amelyek előzetes hozzájárulása és megkérdezése nélkül közölték levelét - kihagyásokkal, illetve teljes terjedelemben. Ez eltér több lap korrekt eljárásától, amelyek erre nem vállalkoztak mindaddig, amíg ehhez hozzá nem járult. A miniszterelnök mindkét lap szerkesztőségét felszólította, hogy a leközölt írásért járó szerzői honoráriumot egy gyermekotthonnak vagy idősek szociális otthonának utalják át ajándékok vásárlására vagy ünnepi ebéd megrendezésének céljára, amivel örömet okoznak. Ezt jogi és erkölcsi szempontból indokoltnak tartja, mert hasonlóan jár el más esetekben is. A két szerkesztőségtől a címzett hely megjelölését kéri. A névtelen levél kíséretében kiadott dokumentumok világossá tették, hogy az állampárt fontos irattári anyagainak egész sorozata nem került be az MSZP Politikatörténeti (Párttörténeti) Intézet archívumába, ami azt jelenti, hogy szigorú vizsgálatra van szükség az 1988—89-től eltűnt iratok megtalálásának és beszolgáltatásának érdekében. (Ez teljesen független a konkrét ügytől, egyben jól indokolja az 1991. 83. törvény meghozatalának szükségességét.) A névtelen levéllel foglalkozó közlések körében rendkívül hasznos volt Grósz Károly megszólalása (Népszava 1992. január 9.), mely szerint a levél jelenleg is birtokában van, azt annak idején megvitatta munkatársaival, és válaszolt is rá, ez szerinte a pártarchívumban van. Ez megegyezik Antall József akkori közvetett értesülésével, amely szerint Grósz Károly olvasta, ismerte a levelét, viszont e közlés ellentétes a megkapott válaszok tartalmával. A miniszterelnök az üggyel összefüggő sajtókommentárokkal, „a szövegrészek önkényes kiragadásával készített zsurnalisztikái elméncségekkel” ösze- függésben úgy foglalt állást, hogy ezek nem igénylik a reagálását, annál kevésbé, mert 1988-ban közvetlenül a Grósz-beszéd fenyegetései után az akkori nemzetközi, belpolitikai viszonyok mellett a levél nemcsak a szembenállást juttatta kifejezésre, hanem alkalmas volt a békés átmenet politikai elősegítésére is. Nyelvvizsga-újdonságok Az írásbeli dolgozatok egy részét Pécsett javítják Választások Mánián Egy emberöltőnyi kényszerházasság után tavaly nyáron helyi népszavazáson döntöttek úgy a mánfa- iak, hogy elválnak Komlótól. Az elmúlt fél év hosz- szas egyezkedése után decemberben Göncz Árpád köztársasági elnök aláírta a különválásról szóló dokumentumot, így az ezernél valamivel több lakosú község január elsejétől önálló. Saját vezetőik megválasztására január 25-én kerül sor: polgármestert és hét tagú képviselő-testületet kell választania a 645 szavazásra jogosultnak.A héten befejeződött az ajánlás, s a választások lebonyolításával megbízott Komló városi választási bizottság az összegyűjtött ajánlócédulák alapján elfogadta és nyilvántartásba vette a jelölteket, akik felkerülnek a szavazólapokra. Két polgármester-jelölt van: Kovács János és Schmidt Zoltán. A hét képviselői helyre 12-en pályáznak: Both Zoltánná, Fórpintér Zoltán, Hurton Antal, Kékesi János,Kon- csag Imre, Kovácsné Tímár Ildikó, Orsós István, Schwarczkopf János, Ste- fán László, Tábor József, Váradi József és Vókó Vilmos. A szavazóhelyiséget a kultúrházban rendezik be. Január 3-án a középfokú angol írásbeli és laborvizsgákkal elkezdődött Pécsett az Állami Nyelvvizsga Bizottság Dél-Dunántúli Tagozatán a nyelvvizsgáztatás. A megemelt vizsgadíjak ellenére sem csökken a vizsgakedv. A vizsgázók között egyre magasabb a továbbtanulni szándékozó középiskolások száma. Ez érthető, hiszen az állami nyelvvizsgát a legtöbb felsőoktatási intézmény a felvételi vizsga keretében pontokkal honorálja. A vizsgára jelentkezettek száma közel 1100 fő. A legtöbben most is németből szeretnének nyelvvizsgát tenni: összesen több mint négy és félszázan, de az angolból vizsgára jelentkezettek száma is meghaladja a négyszázat. A többi nyelvből (francia, orosz, olasz, szerbhor- vát) elsősroban középfokra jelentkeztek. Az angol laborvizsgán résztvevők örömmel nyugtázták, hogy a feladatlapon a szövegértés ellenőrzésére feltett kérdések közül kimaradt a harmadik lehetséges variáció, a „nem szerepel a szövegben”, ami az elmúlt vizsgaidőszakban sokaknak kemény fejtörést okozott és alacsonyabb „találatarányt” eredményezett. Rövidült az angol szituációk leírása, jelentősen javult a képek minősége. Összességében elmondható, hogy a vizsgázók számára kedvező módosítások történtek októberben a januári vizsgaidő- szak előkészítésére Pécsett megtartott elnökségi ülésen. A vizsgatapasztalatok összegyűjtése és értékelése folyamatos, az elmúlt év májusában bevezetett új nyelvvizsgák „finomítását” folyamtosan végzi az Állami Nyelvvizsga Bizottság. A Pécsi Tagozat munkatársai mindent elkövetnek, hogy lerövidüljön a vizsgák letétele és a bizonyítványok kiadása közötti indokolatlanul hosszú idő. Ennek érdekében megállapodás történt, miszerint a jelenlegi vizsgaidőszakban Pécsett javítják németből az alap- és középfokú, valamint szerbhorvátból az összes pécsi írásbeli dolgozatot. Amennyiben a tapasztalatok kölcsönösen kedvezőek lesznek, a javítási tempó és ezáltal a bizonyítvány-kiadás gyorsítása érdekében további nyelvekből is elképzelhető az írásbeli nyelvvizsgadolgozatok Pécsett történő javítása. Mivel a május-júniusi vizsga- időszakban tett nyelvvizsgák eredménye az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgák idejére még nem lesz hozzáférhető, az Állami Nyelvvizsga Bizottság a Művelődési Közlöny múlt évi 19. számában felhívást tett közzé, amelynek értelmében 1992 áprilisában alap-, közép- és felsőfokú „C” típusú nyelvvizsga letételi lehetőséget biztosít azon középiskolai tanulók számára, akik 1991-ben tettek, ill. 1992-ben tesznek érettségi vizsgát és egyetemre, főiskolára jelentkeznek. E nyelvvizsgák eredményét még a felvételi vizsgák előtt elküldik a vizsgázóknak. A Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyei középiskolások áprilisi nyelvvizsgáját Pécsett tartják, a tervek szerint szombati napokon, hogy a nyelvvizsgák az oktatást ne zavarják. A kitöltött nyelvvizsga jelentkezési lapott a vizsgadíj befizetését igazoló csekkszelvénnyel együtt a középiskolák igazgatóihoz kell beadni. Az összegyűjtött jelentkezési lapokat az igazgatók fogják továbbítani az Állami Nyelvvizsga Bizottság Dél-Dunántúli Tagozatához legkésőbb 1992. március 15-ig. Mind az április, mind a május-júniusi nyelvvizsgákra való eredményes felkészülés segítése érdekében a JPTE Idegen Nyelvi Titkársága heti 2x2, ill. heti 2x3 órás intenzív felkészítő tanfolyamokat indít február 3-tól. Á nyelvvizsgák, valamint a nyelvtanfolyamok iránt Pécsett, a Damjanich u. 30-ban, illetve a (72) 10-055 telefonon lehet érdeklődni. n: a 1 Az úszómester kristály álma Stephen Leacocktól olvastam a következő történetet. Egy patinás középiskolában alkalmaztak egy úszómestert, aki nagy lelkesedéssel hozzá is fogott ténykedéséhez. Remek eredményeket ért el, bajnokokat nevelt. Aztán egy szép napon kiderült, hogy nem tud úszni. Éppen a mellúszás fortélyait magyarázta tanítványainak, szokása szerint a medence szélén állva, mikor hirtelen megszédült és belezuhant a vízbe. Úgy kellett kimenteni. Persze, elbocsátották. Néhány növendéke azonban megsajnálta, megtanította úszni, így újra elhelyezkedhetett úszómesterként egy másik iskolában. De már soha többé nem tudta megismételni egykori sikereit. Azt mondták róla, jól úszik, de tanítani nem tud. Ezt a pedagógiai példázatot ezúttal Simon Wincer Harley Davidson és a Marlboro man című filmje juttatta eszembe. E legújabb mozilátványosság alkotóit ugyanis nagyon megtanították úszni, azaz kalandfilmet csinálni. Minden képkockán látszik, hogy profi módon értik a feszültségkeltés összes csín- ját-bínját. A csapat valamennyi tagja ügyesen végzi a dolgát, minden klappol. De az egész mégis hidegen hagy bennünket. Megnézzük, rábólintunk, elfelejtjük, kész. Bezzeg azokra a régi, naiv kalandfilmekre ma is emlékszünk még, már akik láttuk egykor az izgalom öreg mestereinek munkáit. Pedig harmadnyi szakmai rafinéria, moziszociológusok által kifőzött fogás, trükk, miegymás sem volt azokban. Arról nem is szólva, hogy tized ennyi pénzből kellett tempózni. John Ford egy egész filmet leforgatott annyiból, amennyibe itt egyetlen jelenet kerül. Teszem fel az, melyben egy szuperhelikopter nevelő célzattal szétlövi a gonosz bankár kacsalábon forgó félhőhar- colóját. A régi idők rendezője egyszerűen csak értett a mozgóképhez, tudott mesélni, de nem akart minket a felvételek vaskos szakszerűségével elkábítani. Állt a parton, miként a hajdani úszómester, jelezte a tempókat, s hagyta, hogy mi úsz- szunk, képzeletünkben megélve a felidézett kalandokat. Ezek a maiak viszont mindent meg akarnak mutatni. Valódi a száguldás, hiteles a lövöldözés (még a töltény is elfogy egyszer e fűmben, szerencse, hogy a gonosz legénynél, de úgy kell neki), igazi a robbantás, csak valahogy az egész lesz hamis. Érdektelen. A mester személyesen vetette bele magát a vízbe, mi, érdeklődő hívei pedig lassan kiszorulunk a medencéből. Kívülről figyeljük a nagy parádét. Nincs szükség a képzeletünkre, mindent kitaláltak helyettünk. Unatkozunk. Nézzük az úszómestert, milyen jól úszik. A rendező annyira érti a csíziót, hogy már egyetlen eredeti ötlete • sincs. Gondolta hát, leforgatja még egyszer a Butch Cassidyt a Sundance kölyökkel egyetemben, hozzácsap egy szelíd motorost, megspékeli még a kék villámmal, sok-sok hollywoodi sikertablettát kever bele, no meg egy bankrablást hét tonna dollárral. Ám bankjegyek és aranyru- dak helyett egy minden korábbinál tökéletesebb kábítószert tartalmaznak az ellopott zsákok. Kristályálomnak nevezik. A szemünkbe kell csepegtetni, s máris hupikékben látjuk a világot. Nem kell hozzá injekcióstű. Elég egy vetítőgép. Nagy Imre Út... amely még nem Európába vezet MTI fotó: Medgyaszay Gy. Béla Rendkívüli recenzió: Etika nem lízingelhető Kompetenciámat magam is megkérdőjelezem. Hogy jövök én ahhoz, hogy az Akadémia tudományos minősítő procedúrájáról szót ejtsek? Esetleg ítéletet mondjak olyan tudományos vitáról, melynek csak mögöttes lényegét volt módom megérteni. A szférák messze vannak. Elöljáróban leszögezem: nem is célom döntnöki szerepet vállalni s beleszólni a magas uni- versitas világába, fecsegve esetleg alapvető magatartásszabályokról is ott, ahol az nem keresendő. Ahol mereven elhatárolódtak a disciplínák, s mondjuk a polgári jog az etikával a dolgok lényegénél fogva nem rokonítható. Történt ugyanis a minap, hogy pécsi egyetemünk tanszékvezető tanárát a tudomány védelmében - tőle védvén - éppen két, a tanszékén vele együtt oktató kollégája állította meg a nagydoktori cím felé vezető úton. Hatalmi horizontokra tekintő egyikük, - a hallgatóság előtt ki tudja miért nem ismertetett? - beadványával bizonyította, hogy túlnőtte egykori tanárát. Másikuk - bár a hallgatóság itt hallhatóan felderült - „rendkívüli recenziójának” zárómondatában a pályázóval való barátságára apellált, miután ezközökben sem válogatva földbe taposta e feltehetően korábban fönnálló, ám rögvest hamvába holt jóviszonyt. Mindkettejük tudományosan megalapozott igazságát hiszem, benne nem kételkedem. Egyikük érveit hallhattam csak, biztos a másik is lenyűgöző. Igaz, ült még a pulpituson három opponens, mindhárman a jogtudományok doktorai, mindhárman valamelyest más véleményen mint az értekezést támadó kebelbéli kollégák. Talán nem hallottam félre, de az amúgy szőröslelkű professzorok közül ketten símán elfogadásra ajánlották a pécsi pályázó értekezését, egyikük pedig melegen ajánlotta azt. Mondván, nem csak a tudomány számára hozott újat a dolgozat, hanem nagyban hozzájárulhat a Ptk. halaszthatatlan kodifikációs munkálataihoz is. Hát ilyen a tudomány, amely szigorúan egy igazságra tekint, de berkeiben időnként minden és mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Mondják, nem is olyan régen egy miniszterünk, egykori baranyai tudósember hasonló tudományos minősítésénél nem átallott valaki szakmai indíttatásúnak egyáltalán nem nevezhető megfontolásból támadni, övön alulra ütve. Az akkori esettel a mostani semmiféleképp nem rokonítható - legfeljebb technikáját illetően. Már amennyiben igaz az a rosszindulatú híresztelés, miszerint a tanszékvezető posztjára törnek a kollégák. De hát kinek is volna módjában ellenőrizni e suttogó, valószínűleg minden alapot nélkülöző állításokat? Mindenesetre ma az élet szinte minden területét át- és átszövik a rosszízű, hasonló effektusok. Sajnos. Úgy esett, hogy jártam már egynéhányszor az akadémia bonctermében, s általános tapasztalatom, hogy ugyanazon tűzhely mellől érkező kollégák nem ugranak egymás torkának a tudományos értekezések okán. Legföljebb szegedi üti pécsit, debreceni pestit, pesti a vidékit. E minapi kivétel tán erősíti a szabályt. Itt pécsi ütött pécsit. (Bár a korábbi sajátos lokálpatriotizmus a tudománynak nem feltétlenül kedvezett. A feudális viszonyrendszerű maradéktalan főnöktiszteletnél tisztább és szebb lesz a jövő, amit megalapozhat a héten tapasztalt, kendőzetlen, a demokrácia előszelét a tudomány elefáncsonttor- nyának ablakán is belibbentő eset.) Mindenesetre az értekezés tárgya a lízingszerződések mibenlétére is vonatkozott, s aki nagyon figyelt, azt is megtudhatta, hogy e sajátos többpólusú szerződésfajta mire való. Megérthette, hogy sokféle erkölcsi tartás létezik, s közülük egyik sem lízingelhető. Apropos. A minősítő bízott-' ság döntését elnapolta. így jelenleg döntetlenre áll az a párbaj melyet Tamás tanár úrral vív a Kecskés-Lábady vonal, s momentán az előre kötött fogadások is függőben. Ugyanis Pécsen nemcsak az egyetemi körökben tettek téteket e nemes vetélkedőre pro és kontra a doktori értekezés nyilvános vitáját megelőzően. Kiérezve valahonnan, hogy bár kínos lesz a nyilvános vita, a paravánok mögött leledzhet a lényeg. Ami, ugye, megintcsak paranoiás tünet. Megalapozatlan feltételezés. Kozma Ferenc
