Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-31 / 357. szám

10 aj Dunántúli napló 1991. december 31., kedd % Alkalmazkodik a bányászati felsőoktatás Bányaművelők helyett környezetvédők Pécs után Komlón is megszűnik az aknászképzés Bár a kormánynak még min­dig nincs határozott energia-po­litikai programja, de az már biz­tos, hogy a mélyművelésű bá­nyáknak egyre csökken a szere­pük. így a közép-és felsőfokú végzettségű bányász szakembe­rekből, termelésirányítókból egyre kevesebb utánpótlásra van szükség. Ének alapján arra kértünk választ, hogy a Tatabá­nyai Bányipari Szakközépis­kola és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányász kara hogyan tervezi jövőjét és mi­lyen változások várhatók a kö­zeljövőben. A Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolcon már 5 éve egy új típusú, modul rendszerű okta­tási formát vezettek be. Az évente felvett 110 hallgató ed­dig azonos arányban választotta a bányász, a földtani és a flui- dum bányászati (gáz-és olajki­termelés) szakokat. Az idén azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a bányászatot igen keve­sen fogják választani, ami be is igazolódott, a harmadik sze­meszter végére az ötven száza­lékos lemorzsolódás után mind­össze hárman döntöttek így az 50 hallgatóból. Ezért 3 új szak­irányt indítottak be a karon. A környezetvédelmi képzés nem igényel különösebb ma­gyarázatot, ha csak annyit nem, hogy kimondottan a bányamun­kákkal kapcsolatos teendőkkel foglalkozik. A geotechnológusi szak technológusi - a külfejtések, mélyépítések, út-és vasútépíté­sek tartoznak ide -, talaj mecha- nikusi ágazatra tagozódik - utóbbi a létesítmények alapjai­nak geológiai, talajvizsgálati felmérésére és véleményezésére készíti fel a tanulókat. Az eljárás-technológusi sza­kon pedig elsősorban az anya­gok újrahasznosításának lehető­ségeivel ismerkedhetnek meg a diákok. Mindez igen komoly számítástechnikai oktatással is párosul. Ennek ellenére idén a 110-es tervezett létszám helyett csak 75 hallgató kezdte meg a szemesztert, azoknak is a fele a Budapesti Műszaki Egyetemről került ide utólagos átirányítás­sal. Pedig ugyancsak vonzó, hogy automatikus felvételt nyer minden jelentkező, aki a közép­iskolából legalább 55 ponttal érkezik, vagy 50-et hoz és kö­zépfokú nyelvvizsgával rendel­kezik. Az új szakok indítását igen körültekintő előtanulmányok előzték meg. Nyolc európai egyetem tantárgyi programját használták fel és ipari szakem­berekkel konzultáltak az igé­nyeket illetően. A lehetőségek tovább bővülnek, a 4. és 5. év­ben sokan folytatják külföldi egyetemeken a tanulmányaikat, ahol akár a diplomát is megsze­rezhetik. Az is bíztató, hogy szinte ki­vétel nélkül igen jó referenciá­kat kapnak a hazatérő hallgatók a kinti oktatóktól. Ugyanakkor egy olajbányász tankör itthon hallgathat angol nyelven elő­adásokat. A Bányaipari Szakközépiskola Tatabányán kevésbé remény­teli a jövő. A kihelyezett levele- zős tagozatok (Veszprém, Komló, Miskolc) a következő tanévben az utolsó csoportok útrabocsátásával megszűnnek. A vállalatok, üzemek már alig iskoláznak be tanulókat, s vá­járpapírral is egyre kevesebben rendelkeznek - ami előfeltétel - az igények csökkenésének kö­vetkeztében. így az aknászosz­tály tavaly 26 fő helyett csak 18-as létszámmal kezdődött, de már csak 13-an vannak. Az is kérdéses, hogy jövőre egyálta­lán indítanak-e ilyen szakot. Pedig termelésirányítóra mind­addig szükség van, amíg az or­szágban akár csak egyetlen bá­nya is üzemel. A geológus pálya még min­dig a legvonzóbb, holott az el­helyezkedés talán még nehe­zebb. Ezért egy osztályát ipari környezetvédővé képzik át, s a végzősök a miskolci egyetem azonos ágazatán folytathatják tanulmányaikat. A bányagépész oktatás áll ta­lán a legjobban, köszönhetően az úgynevezett integrált kép­zésnek, amely szerint bárkit felvesznek ' mindenféle elő­vizsga nélkül, és 2 év után a ta­nulmányi előmenetel dönti el, hogy szakközépiskolai vonalon, vagy szakmunkástanulóként végez majd a diák. A jelenleg 408 fős iskola ugyanakkor komoly finanszíro­zási gondokkal küzd. Az ő eredményes működésük is attól függ, hogy miként alakul a bá­nyászat sorsa. így első lépés­ként 1992. januárjának második felében országos találkozót szerveznek a bányavállalatok oktatási vezetői részére, ahol tisztázni kívánják az igényeket és a teendőket. Mert ha a szakma nem tudja biztosítani a szükséges eszkö­zöket és anyagi hátteret, akkor csak az oktatási profilváltás je­lenthet megoldást. Pillanatnyi­lag még nem érzékelhetők az oktatási gondok, hiszen azok 4-5 éves késéssel követik a szakma mélyrepülését. De egy iskolát újraindítani sokkal ne­hezebb és költségesebb, mint megszüntetni, vagy átalakítani. Mészáros Endre A fizetés és az elhivatottság aránya Kiből lesz egyetemi oktató? Ösztöndíjak kontra nyelvtudás Aki bent van, ki akar jönni, aki kint van, befelé vágyakozik. Ez a régi igazság csak részben alkalmazható, ha arra vagyunk kíváncsiak, ki lép ma az egye­temi oktatói, tudományos kuta­tói pályára, kik közül választ­hatnak a tanszékek. Egyetemi oktatónak lenni ugyanis ma is presztízs kérdés valahol, bár megítélése attól is függ, mek­kora a különbség az egyetemi fizetés és az egyéb munkahe­lyeken megszerezhető jövedel­mek között. Úgy tűnik, minél nagyobb, annál inkább nő a csábítás, s háttérbe kerülnek a tudományos szempontok. Bár eme megállapítást számos té­nyező módosíthatja. A kérdést két vezetőállású egyetemi oktatónak is feltettem, akik egy egyetemen belül sem látják egyformán a jelenlegi helyzetet és a jövő útját. Dr. Bruhács János dékán, JPTE Állam-és Jogtudományi Kar:- Harminc éve dolgozom a karon, azóta foglalkoztat ez a kérdés. Az elmúlt évzizedekben státuszgazdálkodás zajlott az egyetemen, s nem mindig esett egybe az üres státusz és a meg­felelő ember megtalálásának ideje. Többször elment olyan, akinek itt lett volna helye. Most viszont van státuszunk, várjuk az alkalmas jelentkezőket. Vé­leményem szerint az utánpót­lásnevelés jelenleg egyszerűbb, mint most azonnal egy kiváló docenst vagy professzort találni a tanszékek élére. Magyaror­szágon 240 olyan szakember van, aki számításba jöhet. Egy- részük 60 év fölötti és sokan „osztozkodunk rajtuk”. De számos jó tanársegédünk, tehet­séges hallgatónk van, s a felvé­telizők arányából következ­tetve, a kar iránti vonzalom emelkedik.- Közszájon forog, hogy a felsőoktatástól gyakran a legte­hetségesebb oktatók fordulnak el a nem túl magas fizetés miatt. Önnek mi erről a véleménye?-Úgy tapasztaltam, meg le­het győzni a tehetséges fiatalok többségét, maradjanak az egye­temen. Az oktatás, a tudo­mány szeretete sokat számít. Az viszont előfordul, hogy az oktatás mellett ügyvédi prak- szist is folytatnak, ami törvé­nyes ugyan, de a tudományos kutatás elől veszi el az időt. És itt jön a pénz szerepe! Mindenki tisztában van az­zal, hogy egyetemen nem lehet meggazdagodni, az viszont el­várható lenne, hogy kiegyensú­lyozott értelmiségi életformát biztosítson. Voltak, akik ennek hiányában elmentek az egye­temről. Most talán változik a helyzet annyiban, hogy az egye­tem egyre többet tud nyújtani, ha a kezdő tanársegédi fizetés továbbra is tizenkétezer forint. Igen sok külföldi továbbkép­zésre, doktorátus megszerzésre kapnak lehetőséget. Különösen Németország, de az Amerikai Egyesült Államok is segítőké­szek ebben. A tudományos mi­nősítési rendszer jelenlegi át­alakulása, az, hogy a fiatal sok­kal előbb szerezhet első tudo­mányos fokozatot, újabb hajtó­erő. Annyi pályázatot, ösztöndí­jat kínálnak, hogy már nem talá­lunk rá embert, mert a nyelvtu­dással még vannak gondok. A jogászképzési reformunk ebben is javulást fog hozni, hiszen a nyelvvizsgát már a felvételinél plusz pontszámokkal honorál­juk. Az utánpótlás kérdésében optimista vagyok. Dr. Vörös József dékán, JPTE Közgazdaságtudományi Kar:- A felsőoktatás az egész vi­lágon ellentmondásokkal küzd. Az a minőségi munka, amit egy kutatónak nyújtania kell, még Amerikában sincsen értékén megfizetve. Az állam is minde­nütt beavatkozik a felsőokta­tásba, csak eltérő mértékben. Az USÁ-ban kevésbé, Német­országban erőteljesebben. A piac hatása figyelemmel kísér­hető. Ez már nálunk is jelentke­zik^ közgazdászoknál fokozot­tabban. Nem véletlen, hogy most egy félév alatt öten men­tek el a tanszékeinkről, s póto­lásuk gondot is jelent.-Mi a fő oka az elmenete­lüknek?-A szakmánk nagyon ke­lendő, s míg az egyetemen 12-13 ezer forint a kezdőfizetés, egy cégnél ennek két-három- szorosa, ami majdnem egy pro­fesszori fizetés nálunk! Éz er­kölcsileg megalázó helyzet ak­kor is, ha az egyetem számos előnyt kínál az oktatóinak, pél­dául rengeteg külföldi ösztöndí­jat, melyre nálunk sincsen elég jelentkező.- Kik ragaszkodnak az egye­temhez?- Részben megszállottak, akiket csak a kutatás, az oktatás érdekel. Vannak, akiket ez is érdekel, de az is számít nekik, hogy a heti 5-6 órájuk mellett annyi külső munkát vállalhat­nak, amennyi a színvonalasabb megélhetésükhöz szükséges. Presztízst, úgy tűnik, nem kü­lönösebben jelent az egyetemi oktatói besorolás. Az a nagyob­bik gond, hogy eddig a vezető nyugati kutatásokat politikai okok miatt nem lehetett eléggé követni, s ha továbbra is csak minimális mértékben folytatnak jelentős tudományos munkát, elül a kar, az egyetem, az or­szág.- Hívnak külső szakembere­ket oktatni?- Kevesen vannak, akikre le­het számítani. Azokban a társa­dalmakban, ahol a gazdaság színvonala arra készteti a válla­lati szakembereket, hogy minél színvonalasabbak legyenek ők maguk is, más a helyzet.- Miként látja a megoldást?- Az anyagi erőforrások biz­tosítása fontos, de csak akkor lesz igazán eredményes, ha pár­huzamosan az oktatókkal szem­ben is emelik a követelmény­szintet. B. A. Nehéz év - egy még nehezebb előtt Sárkányrepülő a rudlik felett A vadászok tudják, sokan nem: rudlinak neveztetnek a csapatba gyűlő szarvasok, őzek. A sárkányrepülő pedig azért ke­ring felettük, mert az úgyneve­zett lerepülés az egyik legmeg­bízhatóbb módszer a terület vadlétszámának megállapítá­sára. Erre - ismerte fel már ko­rábban is a Magyar Vadászok Országos Védegyletének me­gyei szervezete - többek között azért is szükség van, mert az ál­lomány nagysága - és persze minősége is - alapvetően befo­lyásolja a vadásztársaságok eredményes, vagy eredményte­len működését. Ezért már a leg­utóbbi télen is igényvették a le­repüléshez a sárkányokat, most pedig folytatódik a vadlétszám megbecslése. Ugyancsak szorongatott helyzetben vannak ezekben a hónapokban a baranyai vadász- társaságok. Vegyük sorra ennek összetevőit. Bevételeik kerül­tek veszélybe, mert a megcsap­pant szarvasállomány miatt ke­vesebb lett a trófea, kevesebb a vadhús. Páldy Géza, a megyei szövetség elnöke így fogalmaz: a társaságok kilövési terveiket várhatóan nehezen teljesítik. Egy, a szarvasállomány minő­ségének javítását, illetve a terü­let vadeltartó képességét szem előtt tartó koncepció értelmében komoly mértékben csökkentet­ték Baranyában a szarvasok számát. Ezzel együtt olyan pénzügyi kötelezettségekkel néznek szembe a vadászok kö­zösségei 1992-ben, amelyek tel­jesítése komoly kihívást jelent. Lényegesen megemelkedtek a területek bérleti díjai. Az ed­digi hektáronkénti eszmei 1 fo­rint helyett (amelyet egyébként Gondos Gyula megyei fővadász valóban nevetségesnek minősít) az apró- és vegyesvadas terüle­teké 25-^10 forint közé emelke­dett, a nagy vadas területeké pe­dig hektáronként 60-90 forint. Tegyük hozzá: a területtel ren­delkező - bérlő - vadásztársa­ságok átlagosan 13 000 hektá­ron gazdálkodnak. Több pénzt emészt fel a társaságok fenntar­tása is. Ugyancsak költségnö­velő tényező, hogy - s ez felté­tele a terület bérbeadásának - kötelező a társaságoknál 4000 hektáronként egy hivatásos va­dász alkalmazása. Ennek persze óriási pozitívuma, hogy végre valóban a szakma határozza meg a társaság működését és nem fordítva. Sokba kerül a vadföldek művelése, az ehhez szükséges géppark fenntartása, a szállítás. Végül említjük meg a legtöbbször hallott vadásztár­sasági kiadást, a vadkárokat, az erdeit és a mezeit egyaránt. Gondos Gyula számításai sze­rint a felsoroltak összesen és évente több mint 5 millió forin­tos kiadást követelnek meg egy-egy társaságtól. Ezt tartósan pótolni a jelen­legi nagyvadállományból - két­séges. Áz egyik megoldás: a külfödiek vadásztatásának nö­velése, mégpedig a tagok vadá­szati lehetőségeinek komoly mérvű visszaszorításával pár­huzamosan. Ennek a honi vadá­szok természetesen nem örül­nek, mint ahogy az akár 11- 15-szörösére emelt éves tagdíj­nak sem. Bár itt rögtön meg kell említeni a Páldy Gézától hallot­tat is: az országos védegylet felé eddig évente és tagonként 400 forintot fizettek, most ezt sike­rült 150 forintra lecsökkenteni. Maradjunk azonban a tagokat érintő költségeknél. Drágul természetesen a vadászathoz szükséges felszerelés beszer­zése is, ma már ott tartunk, hogy 100 000 forint a mini­mum. További kötelezettségeik is vannak a vadászoknak. 1992. március 31 -ig kell jelentkezniük az elengedhetetlen - és fö­löttébb alaposnak szánt - egész­ségügyi vizsgálatra, illetve a fegyverismereti vizsgára. Mindezt figyelembe véve: lesz­nek, akik bírják, lesznek, akik nem. Változni fog a vadásztár­sadalom összetétele. Ennek is­meretében Gondos Gyula attól tart, hogy nagyon nehéz lesz megtartani a vadászati fegyel­met, megteremteni annak ne­mes hobbi-jellegét. Baranya megyében jelenleg 28 területet bérlő és 16 bérki­lövő vadásztársaság van. Az utóbbiak száma hirtelen nőtt meg, s ugrásra készen várnak arra, hogy eldőljön: a földtulaj­donhoz kötődik-e majd a vadá­szati jog, vagy - mert ez még a sötétben kavarog - egyáltalá­ban: mi lesz ... Ha a földtulaj­donhoz kötődik - véli Páldy Géza -,ez egyértelműen a vad- gazdálkodás csorbulásához ve­zet. Elmondta az elnök: német vadászok panaszolják, hogy ná­luk ilyen alapon darabolták fel apróra a területeket, s félnek, hogy így lesz Magyarországon is. Ä vadászok megyei szerve­zete egyébként készített egy alapos tanúlmányt, ebben fel­mérték, hogy hol és mekkora vadászható területük lehet az önkormányzatoknak. Ezt to­vábbították a megyei Földmű­velésügyi Hivatalnak, a bara­nyai önkormányzatnak is, a kö­vetkező lépés már rájuk tarto­zik. Ez ugyanis kulcskérdés: az önkormányzatok az apróvadas területek bérleti díját megkap­ják - nem közömbös tehát szá­mukra a megyei vadász-szö­vetség előzetes segítsége a már említett felmérés elkészítésé­vek Ám addig, amíg a vadászati jogról megszületik a régóta várt rendelkezés, közbenső dátu­mok szakaszolják a vadásztár­sadalom életét. Nem egyedül a már említett vizsgálatra-vizs- gára gondolunk, hanem első­sorban a hivatásos vadászok - a szakma - irányító szerepének megnövekedésére. Ezzel kell elsősorban szembenézniük a sportvadászoknak - és ez így is van rendjén, mert javítanivaló van min. Mészáros Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom