Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-30 / 356. szám
1991. december 30., hétfő üj Dunántúli napló 11 Akadémikus kémfőnők Hidegháború pedig nincs . . . Sok apró helyi tragédia Lappangó válságok (MTI-Panoráma) Van a világnak jónéhány szeglete, ahol bizonyos nosztalgiával gondolnak a hidegháború időszakára. Akkoriban ugyanis, „csak” a hagyományos konfliktus-övezetekben ropogtak a fegyverek , míg napjainkban bolygónk egyre több pontján lobbannak fel a gyűlölet lángjai. Elég egy pillantást vetni az 1991-és év képzeletbeli konfliktus-térképére ... Meg kell különböztetni a hagyományos, „elhúzódó” válságokat a lappangóktól, amelyek időnként elementáris erővel törnek felszínre, hogy aztán hosszú időn át rettenettel emlegessék őket. A több közel-keleti országra kiterjedő arab-izraeli konfliktusra már csak legyint a külpolitika iránt is érdeklődő átlagember, s elintézi azzal, hogy „ezek már csak ilyenek”... A kölcsönös adok-kapoknak szinte minden nap van áldozata mindkét részről. Irak a zsíros zsákmány reményében még a múlt évben lerohanta Kuvaitot. Ha mondjuk 6-8 évvel ezelőtt teszi ezt, minden bizonnyal több eredményt ér el, hiszen a szocialista közösség alighanem igazolta volna az agressziót. Az új politikai gondolkodás azonban egységes fellépést eredményezett, s Bagdadnak 100 ezernyi emberélettel kellett fizetnie . .. A központi hatalom megy- gyengülése nemzetiségi konf- litusok sorozatát élezte gyak-_ ran helyi háborúvá. Elegendő csak földrajzi neveket sorolni: Baltikum, Moldova, Karabah-hegy vidék, Dél-Oszétia s most már Grúzia is. Jugoszláviában az önállóságra és demokráciára való törekvés a nacionalizmus puskaporával keveredett, s lángra lobbantotta a soknemzetiségű országot, nem kímélve emberéletet, egyéni és közös vagyont, kultúrát. S itt van még a sok „apró” helyi tragédia: Eszak-Iror- szág, Spanyolország, ahol szélsőséges csoportok erőszak útján remélik elérni áhított önrendelkezésüket. Ha Európán kívül dörögnek a fegyverek, márpedig ez gyakran megesik, hajlamosabbak vagyunk könnyebben venni ezeket a helyi háborúkat. Pedig Afganisztán polgárháborúja, ha csökkenő hevességei is, de még tart, s az ottani tartós szovjet jelenlét nemrégen a katasztrófa szélére sodorta a világot. A konfliktusok térképéről eltűnőben van már Kambodzsa, s a legutóbbi kormányfői találkozó után a Koreai-félsziget is. Szedik áldozataikat a helyi szélsőségesek Indiában: elegendő emlékeztetni a hatalmas ország legutóbbi nagy halottjára, Ra- dzsiv Gandhira. A túlnyomórészt szikhek lakta Pandzsábban egy év alatt négyezren estek áldozatául a fegyveres konfliktusoknak. Afrika déli részén az apartheid-rendszer már összeomlott, de most az öntudatra ébredt őslakosság mészárolja egymást: egy év leforgása alatt kétezren estek áldozatául a gyűlölethullámnak. Annál örvendetesebb az olyan hagyományos válság- övezetek „megszűnése” mint Angola, vagy Etiópia, ahol azért a hamu alatt időnként még felízzik a parázs ... Nyugat-Szaharában Marokkó és a POLISARIO közötti tűzszünet is elérhető közelségbe hozta az ország függetlenségét. Változó hevességgel dörögtek a fegyverek az idén is Szomáliában, Szudánban és nem szabad megfeledkezni Libériáról sem, ahol 15-20 ezerre teszik a polgárháború áldozatainak számát. Az Atlanti-óceán túlsó partjának legforróbb pontja Közép-Amerika. Salvadorban se vége se hossza az évek óta tartó,értelmetlen öldöklésnek, ebelszabadulnak a pusztító indulatok Nicaraguában, Haitiben pedig a különböző puccsok haszonélvezői sok-sok ember élete árán igyekeznek megalapozni többnyire tiszavirágéletű karrierjüket. A fentiekhez képest már igazán elenyészőnek tűnik a kolumbiai kábítószermaffia helyi, bár olykor szomszéd országokra is átterjedő háborúja, néhanapján félfalunyi áldozatával. Illik pár szót ejteni azokról is, akik a különböző konfliktusok, vagy a belső terror miatt voltak kénytelenek idegen földön karácsonyfát állítani. Ők csak abban reménykedhetnek, hogy jövő karácsonykor talán már -szeretteikkel együtt otthon ünnepelhetnek ... Az év európaija (MTI-Panoráma) - A La Vie (Az Élet) című folyóirat kezdeményezésére szervezett nemzetközi zsűri Luc Montagnier francia professzort jelölte „Az 1991-es év európaija” megtisztelő címre annak elismeréseként, hogy ő volt az, aki 1983- ban izolálta az AIDS vírust. A zsűri tiszteletbeli elnöke Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke volt. A cím odaítélésének indoklása szerint „Montagnier professzor egy sajátos európai koncepció megtestesítője a tudományos kutatások terén”. A La Vie szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy „Montagnier professzor az AIDS betegekkel szemben mindig ro- konszenvvel és emberi együttérzéssel viseltetett és határozottan szembehelyezkedett az AIDS fertőzöttek kiközösítésének antihumánus politikájával”. Az 1987-ben létesített kitüntetést 1989-ben Adam Misnik lengyel történésznek, 1990-ben pedig Kurt Masur német karmesternek ítélték oda. Profi hadsereg (MTI-Panoráma) Négy hónapnyi miniszterség után lett első számú katona Jevgenyij Saposnyikov légimarsall. Jövője mégsem tűnik olyan biztosnak, mint akárcsak egy hete is. Egyelőre nem tudni, mit hoz december 30-a, amikor Minszkben ismét összeülnek az új államközösség elnökei, hogy eldöntsék: ki, kinek engedelmeskedik a négymilliós egykori szovjet hadseregben. A 49 éves tábornok bombázórepülőn kezdte, majd 18 évvel ezelőtt, tehát igen fiatalon lett ezredparancsnok. 1987-ben látszólag csúcsra ért: kinevezték a volt NDK-ban állomásozó szovjet légierő parancnsokává. Elöljárói, kivált Gorbacsov azonban többet látott benne, s 1990-ben már az egész szovjet légierő élén ő állt, egyben a szövetségi védelmi miniszter (Jazov) helyettese is lett. Az ismertséget az augusztusi, katonai szempontból amatőr módön előkészített puccs hozta meg számára. A légierő szem- befordult a puccsistákkal, s ez döntőnek bizonyult. Később ő adta ki a parancsot a csapatok elvonulására Moszkvából. A hála nem késett sokáig: a magára találó Gorbacsov azon nyomban miniszternek tette meg. Saposnyikov az őszt a régóta esedékes katonai reform kidolgozásával töltötte. A profi hadsereg híve, magasabb fizetéssel, jelentősen kisebb létszámmal, jobb szociális ellátással és a sorállománynak maximum egyéves szolgálati idővel. A legfelsőbb vezetést úgy képzeli el, hogy a Védelmi Tanács lenne a legfőbb döntéshozó szerv. Az őt évre kinevezett főparancsnoknak két helyettese lenne, egyik a stratégiai, egy másik pedig a hagyományos fegyverekkel felszerelt alakulatok irányítaná. Az új államközösségben kislétszámú nemzeti fegyveres erők is elképzelhetők az ottani volt szövetségi erők égy részére építve, Ukrajna pedig kis hadiflottát is tarthatna. Ez az a pont, ahol terve ütközik az ukránokéval, akik kitartanak a teljes önálló fegyveres erők mellett feljebbvaló pa- rancnsokság nélkül, saját határőrizettel. (MTI-Panoráma) - Jevgenyij Primakovot nevezte ki csütörtökön Borisz Jelcin az oroszországi hírszerző szolgálat élére. A 62 éves akadémikus, arabszakértő és egykori újságíró életét érdemes áttekinteni, hiszen az ország történetében ő az első, aki nem a hivatásos hírszerzői ranglétrán előrejutva, hanem teljesen kívülállóként került e szokványosnak egyáltalán nem mondható posztra. Az 1929. október 29-én Ki- jevben született Primakov 1953-ban szerzett diplomát a moszkvai Keletkutató Főiskolán, majd a Lomonoszov Egyetemen volt aspiráns. Hosszú ideig a szovjet televízió, majd a Pravda munkatársa volt, évekig a Közel-Keletről tudósította a lap olvasóit. Tudományos pályája a 70-es évektől ívelt felfelé: a Világgazdasági Intézet igazgatóhelyettese, később a (MTI-Panoráma) Pénteken Párizs elegáns 8. kerületében, nem messze a Champs Ély- sées-től, lehúzott redőnyök mögött egy visszavonult dáma ünnepli 90. születésnapját - vagy a 87-et. Maria-Magdalena Diet- rich az eltérésen nem óhajt vitatkozni a világgal. Újságírókat nem fogad, s ha meg is van a telefonszáma egy-két nagy szerkesztőségben, arra kéri őket, ne zavarják, majd ha akar, jelentkezik. Fényképezni nem hagyja magát, mert „agyonfotografálták már”. Pontosan egy évvel ezelőtt a bezárás előtt álló keletnémet filmvállalat, a Defa szilveszteri ünnepséget rendezett a legnagyobb stúdióban. Dietrich telefonon küldte jókívánságait, majd felhangzott a dal a „Kék Keletkutató Intézet igazgatója lett, 1974-ben bekerült a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjai, majd 1979-ben rendes tagjai közé. A politikai életben 1989 óta játszik mind komolyabb szerepet. Először - képviselőként - a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnökévé választották, majd a szovjet Elnöki Tanács, később a Nemzetbiztonsági Tanács tagja lett. Mihail Gorbacsov idén szeptember 30-án nevezte ki a KGB első elnökhelyettesévé és a szervezet külügyi osztályának vezetőjévé - azaz a külső felderítés főnökévé. Egy héttel később, a KGB feloszlatása után az akkor létrehozott központi felderítő szolgálat élére került, s most a Szovjetunió megszűnte után ugyanezt a tevékenységet folytatja a legjelentősebb utódállamban, Angyal”-ból, a Heinrich Mann-regényből forgatott leghíresebb filmjéből. Egy évre rá a műtermet Marlene Dietrich csarnokra keresztelték át. A filmet 1930-ban ebben a teremben készítették, Joseph von Sternberg rendezésében. Viszony is szövődött az amúgy példás családanya, Dietrich és Von Sternberg között, aki magával vitte őt Amerikába. A legnagyobb élő német filmszínésznő, de hatvan éve nem tette be lábát hosszabb időre Németországba. Hitlerék a harmincas évek közepén hívták vissza, de Marlene ekkor már a másik oldalon állt. Egy másik rendezővel, Ernst Lubitsch-csal együtt segített kimenekíteni Németországból a bajba jutottakat, mint mondja, tisztességérzetből. Oroszországban. Politikai életrajzában érdemes megemlíteni, hogy arabszakértőként, s e kérdésben Gorbacsov személyes megbízottjaként rendszeres körutakat tett a Közel-Keleten, az Öböl- háború kitörése előtti időszakban is megpróbált közvetíteni - feltehetően nem szakértelmén múlt, hogy sikertelenül. Primakov - sokaktól eltérően- nem tartja különösnek, hogy éppen egy akadémikus került a felderítés élére, hiszen, mint mondta, az információk elemzése, összefoglalása szintén nagy körültekintlést igénylő tudományos munka. Magánéletét szigorú csend övezi, csak annyit volt hajlandó egyszer elárulni önmagáról, hogy kedvenc írója - stílszerűen- az a John le Carré, aki egykor maga is brit hírszerzőtisztként dolgozott. (TASZSZ) Ki vezet a hírekben? Kohl és a FÁK „Öböl-háború”, „Menedékjog”, „Adóemelés”, ”Ke- let-Németország” és természetesen a király, a „Futball” - ezek a szavak fordultak elő a leggyakrabban az 1991-es esztendő folyamán a német hírügynökségi újságírásban. Míg az év elején az „Öböl-háború” állt az első helyen, addig az év végére a „Szovjetunió” és a „FÁK” (Független Államok Közössége) került a hírügynökségek érdeklődésének előtérbe. Az Öböl-háború és a Szovjetunióban végbement események ellenére azonban az első helyet a „Kelet-Németország” és az „Új országok” kifejezések foglalták el. A DPA német hírügynökség komputerizált adatbankja szerint mindkét fogalom 16 707 alkalommal fordult elő a hírügynökségi újságírásban. Á politikusok közt első helyre Helmut Kohl kancellár került - összesen 4090 alkalommal nevezték meg. Szorosan a nyomában Gorbacsov 3989 alkalommal, Szaddam Husszein iraki diktátor 3509, George Bush amerikai elnök 3069, Hans Dietrich Genscher külügyminiszter 2934, Borisz Jelcin pedig 2037 alkalommal szerepelt a hírekben. Berlin új szerepére öszesen 21 575 megnevezés utalt, míg a második helyre Bonn került 20 354 megnevezéssel. 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Amerikai egyenruhában énekelt amerikai katonáknak a fronton, hogy elűzze félelmüket. „A híres sztárok jelenléte azt jelentette számukra, hogy azokban a pillanatokban nincsenek kitéve halálos veszedelemnek” - suttogta ritka interjúinak egyikében. Marlene Dietrichet már aktív pályafutása idején legendák és pletykák vették körül. Szőke hajkorona, igéző, fátyolos tekintet, hosszú szipka és testre feszülő ruhák táplálták a „Marlene, a vamp” mitológiát. „Ártatlan, mint egy ragadozó” - írta róla Max Brod, Franz Kafka barátja. „A feje búbjától a lába új- jáig a szerelemre van beállítva” - vélte a mítoszfejtők egyik tábora, míg a másik úgy fanyal- gott, hogy „szexis ugyan, ám meghatározott nemiség nélkül”. Sok férfivel összeboronálták, okkal vagy ok nélkül. Jean Gabin-nel például, Heming- way-vel, de őt állítólag csak távolról tisztelte, és leveleket írt neki. Dietrich, „a világ legszebb lábú nagymamája” gyűlöli a legendákat, a titokfejtők a színészt összetévesztik szerepével. Egy dologban senki sem vitatkozik: a munkában nem ismert pardont, megbízható, pontos és precíz volt. „Poroszosán neveltek” - mondja a berlini rendőrhadnagy lánya, sikerét a talentumon kívül az engedelmességnek tudja be. „A munkában olyan volt, mint egy katona. Ragyogóan fegyelmezte magát, és mindenkinek segített” - írta róla Billy Wilder, kinek másik nagy sikerét „A vád tanúja”-t köszönhette 1957-ben. Ekkor már lassan csend vette körül a filmes Dietrichet, dalestekkel járja be a világot. A Broadway-tól Moszkván át Japánig felcsendül az eltűnt katonákról és a sírok fölött fújó szélről szóló dal, a publikum tombolva ünnepli. 1975-ben Sydneyben beesik a zenekari árokba, ez jelenti a karrier végét. Párizsban telepedik le, a nyelvet kiválóan tudja, első nevelőnője francia volt. A magány nem nyomasztja, természetes létforma. „A magány, az önként választott, tipikus számos művész, író, a legtöbb olyan ember esetében, akiknek az a céljuk, hogy valamit alkossanak vagy felfedezzenek” - nyilatkozta egyszer a Der Spiegelnek. Az ősszel a Bild című bulvárlap halálhírét keltette. Marlene Dietrich, talán utoljára, fellebbentette a függönyt, és fáradt, ám megbocsátó hangon cáfolt. Ha valakinek halálhírét keltik, sokáig él - közölte, majd visszahúzódott könyvei és emlékei közé. Sarkadi Kovács Ferenc Történelem immár a Szovjetunió Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió nyolcadik és egyben utolsó vezetője december 25-én bejelentette, hogy a Független Köztársaságok Közösségének megalakulása miatt megválik szövetségi elnöki tisztségétől. A Kék Angyal
