Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-28 / 354. szám

1991. december 28., szombat uj Dunántúlt napló ll Az alapítvány támogatókat vár Gyengénlátó gyerekek az iskolában A pécsi Jurisics úti iskola II. osztályában Proksza László felvételei ’’Úgy lépked, mint egy úszó kutya ...” Ki kicsoda? (MTI-Panoráma) Sir Peter Usztyinov a nagy színész, rendező és író jelenleg világ körüli úton van, s különleges egyszemélyes produkciót mutat be, híres embereket karikíroz. Élő nemzetközi „Ki ki­csoda?” műsorával már fel­lépett Nagy-Britannia, Íror­szág, Csehszlovákia, Német­ország, az Egyesült Államok és Ausztrália színpadain, mindenütt óriási sikerrel.- Nem utánzatokat gyako­roltam be - mondja -, egy­szerűen beleélem magam a személyiségekbe. George Bush például gyakran félre­hajtja a fejét, s ezáltal úgy tűnik, mintha szemüvege ferdén állna az orrán. így hát kissé ferdén teszem fel a szemüveget, amivel azonnal elérem a hasonlóságot.-Jichak Samir úgy lép­ked, mint egy úszó kutya. Egy este bemutattam ezt a já­rást a feleségemnek, s ő úgy nevetett, hogy elhatároztam, felveszem a műsoromba. Ha Margaret Thatcher helytele­nít valamit, úgy ráncolja a száját, hogy rózsabimbó lát­ványát kelti. Ronald Reagan pedig egy népszerű, feledé­keny aggastyán, akit könnyű megjeleníteni. Az emberek megkérdezik, miért nem mu­tatom be Gorbacsovot? Nos, : egyszerűen azért, mert nem találok rajta semmi különle­gesen jellemzőt. A 70 éves, félig orosz, félig német származású Usz- < tyinov kétszer kapott Os- car-díjat, s 10 könyvet írt, huszonhárom filmben ját­szott, 10 operát és nyolc fil­met rendezett. Legfonto­sabbnak azonban azt tartja, hogy az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegély Alapja) utazó nagykövete. Mint mondja: „Végtelenül szomorú, hogy mennyire nem tartják fontosnak a gyermekek helyzetének javí­tását. Három modem harci repülőgép árából a világ minden gyermekét be le­hetne oltani a hat legveszé­lyesebb betegség ellen. Azt I állítják, hogy nehéz a pénzt j előteremteni. Ez képtelenség ; és gyalázatos!” Megkérdezték Usztyino- vot, milyen feliratot kívánna a sírjára. Mosolyogva vála­szolta: „Kérem, ne lépjenek a fűre!” (Reuter) A pécsi Jurisics Úti Általános Iskolában ez a második .tanév, hogy gyengénlátó gyerekeket fogadnak, vagyis az az integrá­ció, amely az egyik cél a fogya­tékos gyermekek nevelésében, náluk elkezdődött. A Bálicsi úton egy évvel ezelőtt alakult meg a Világ Világossága Ala­pítvány látássérült gyerekek re­habilitációs központja, s ők kér­ték fel az iskolát, vállalkozza­nak erre a nem könnyű fel­adatra. Öröm a siker Az iskola igazgatója, dr.Pa- kuts Tamásné, partnernek bizo­nyult, s így jelenleg tizenkét lá­tássérült gyerek tanul az iskolá­ban, 1-8 osztályig. Az integrá­ció, ha hozzáértő pedagógusok foglalkoznak vele, haszonnal jár a gyerekek számára. Tizen- négyéves koruk után amúgyis a látó világba kell bekapcsolód­niuk, s sokkal több sikert érnek el, ha a beilleszkedés alsótago­zatban. esetleg óvodában kez­dődik. Ennek megvalósítása nem nélkülözi a nehézségeket, hiszen tekintettel kell lenni a sé­rült gyerekek állapotára, egyéb adottságaikra, s arra is, hogy tudjanak fejlődni, haladni a ta­nulmányaikkal a többiekkel együtt, de azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az osztály­társak előmenetelét ne hátrál­tassák. Az integrációban csakis azok a fogyatékos gyerekek ve­hetnek részt, akik képesek isko­lai közegben tanulni, mert más esetben az előrelépés helyett visszafejlődnek.- Minden órára külön készü­lök, mérlegelem, mit tudnak el­végezni a gyengénlátó gyere­kek, s számukra megfelelő pél­dasort állítok össze, amely más ütemetet diktál, mint a többi gyereknek, de azért minden tudnivalót is tartalmaz - mondja Bányai Mátyásné tanítónő, aki­nek a materrfatika órájára beül­tem. - Igaz, teszi hozzá, ezeket a feladatokat nem csak a gyen­génlátó tanulóknak adják ki, hanem azoknak a gyerekeknek is, akik nehezebben tudnak ha­ladni az anyaggal.- A gondok közé tartozik az is, - folytatja -, hogy a gyen­génlátó gyerekek között van­nak, akik egyébként is gyen­gébb képességűek. Találkoztam zavaros családi hátterekkel is, ahol a szülők nem akarnak a pedagógusokkal együttmű­ködni, s ez is hátráltatja a gye­rek fejlődését.- Adódtak problémáik a gye­rekekkel?- Volt egy kisfiú,aki igen ag­resszívan viselkedett, már fél­teni kellett tőle az osztálytársait, jegyzőkönyvet kellett felvenni. Ennek az volt az oka, hogy a gyerek nem bírt a differenciált foglalkoztatással sem haladni. Javasoltuk, hogy menjen vissza egy alsóbb osztályba. Ott a gye­reket már gyakran meg lehetett dicsérni, s lassan megváltozott a magatartása is. Kedves, barát­kozó lett. Ezt azért mesélem el, hogy lássa, milyen fontos a si­kerélmény a gyerekeknek is! Én az osztályomban külön fi­gyelek arra, hogy a lassabban teljesítőket, ha gyengénlátók, ha nem, meg tudjam dicsérni. Ke­resek olyan feladatot, amelyek­kel tanulnak is, s örömüket is le­lik bennük. Egyébként a gyen­génlátó gyerekek többségével jó együttdolgozni, a tanárnak is öröm, ha látja, közösen milyen sikereket tudnak elérni. Ez a két kislány is ilyen, akiket mutat­tam a matematika órán. Azt vi­szont sajnáljuk, hogy nem kér­tünk fejlesztő pedagógusi stá­tuszt az iskolának, nagy szük­ség lenne a munkájára.- A pedagógusok mit szóltak az új feladathoz ?- Először féltek, a Bálicsi úton tett látogatás igen megrázó volt a számunkra- gondolkodik el az iskola igazgatónője. - Az intézmény az iskola közelében van, ez is amellett szólt, hogy eleget tegyünk a felkérésnek. Az intézmény doktornője, dr. Sebestyén Ibolya és egy szak­képzett tanár eljött hozzánk és el is utaztunk a budapesti gyen­génlátók iskolájába tapasztalat- cserére. Úgy láttuk, a nálunk fo­lyó személyiségfejlesztő prog­ramba jól beilleszkedhetnek a gyerekek.- A többi gyerek nem gú­nyolja a gyengénlátókat?- Minden osztályban beszél­gettünk a tanulókkal. Nem mondom, hogy soha semmilyen probléma nem akadt, de a több­ség megbarátkozott az intézet­ből jöttékkel. A mi iskolánk már régóta fogadja a nevelőin­tézeti gyerekeket is. Őket ugyanúgy el kellett fogadtat­nunk a többiekkel. Inkább azt mondanám, a Bálicsi úti intéz­mény pedagógusai gyakran vál­toztak ezidáig, s így nem lehet elég szoros kapcsolatot kiépí­teni - jegyzi meg az iskola egyik igazgatóhelyettese, Koch Ferenc.-Hogy tetszik nektek ez az iskola? - kérdezem a két iker kislányt a második osztályból.- Nagyon ! Korai szűrést Vannak barátaik az iskolában is, az intézményben is. A dél­utánt a Bálicsi úton töltik, ahol egy pedagógus segít nekik a ta­nulásban, ha szükséges. Otthon is tanulnak az anyukájukkal. Tizenegyen vannak testvérek, a nagyobbak kísérik őket az isko­lába és mennek értük délután. Korán kell kelni, mert Pécssza- bolcsról járnak be.- Sokkal távolabbról is jár­nak be gyerekeink - mondja dr. Sebestyén Ibolya gyermekgyó­gyász és szemész szakorvos, az alapítvány létrehozója, az inté­zet egészségügyi részlegének vezetője.- Én nagyon örülök, hogy a Jurisics úti iskolával sikerült a kapcsolatfelvétel, mert nem csak az igazgatónő, de a tanárok is lelkiismeretesen foglalkoz­nak a gyerekeinkkel. Nálunk tíz bentlakó és harminc bejáró van. Akik nem tudnak látó iskolába menni, az intézményben tanul­nak. Ahhoz, hogy külső isko­lába járjanak, látásuknak lega­lább 25-30 százalékának meg kell lennie. Az első pádból, spe­ciális lámpák segítségével nyomon tudják követni az órát.-Az iskola tanárai igényel­nék a még szorosabb kapcsolat- tartást önökkel amit az intéz­mény pedagógusainak fluktuá­ciója nehezített...-Speciális feladatra jöttünk össze, amit meg kell tanulni, s ezt nem mindenki tudja csi­nálni. Az új igazgatóval, Simo- nyi Zsolttal és a kollegákkal már szervezünk egy teadélutánt az iskola pedagógusaival, hogy jobban megismerjük egymást.- Az intézményből kikerülő gyerekek további útja mennyi­ben biztosított?- Ott kezdem, hogy országo­san a szemészeti ellátásra szo­ruló gyerekeknek csak kis szá­zaléka kapja meg a szakszerű kezelést. Éz igen nagy baj, mert a korai szűrés még sok esetben segítene. Baranya megyében én nyolc évvel ezelőtt elkezdtem a gyermekszemészeti szűrést, de még sok helyütt ezt nem vezet­ték be. Alapítványunk egyik célja az is, hogy tizennégyéves kor után is törődjünk a gyere­kekkel. Magyarországon ugyanis a középfokú oktatás nem vesz róluk tudomást, nem beszélve a munkahelyekről. Egyik vágyunk, hogy építsünk egy műhelycsarnokot, ahol a gyerekek, akiket kiképeztünk a számítógépkezeléstől a kosár­fonásig, találjanak munkát, ne kallódjanak, ne zülljenek el. Csak hát ehhez pénz kell, renge­teg.- Az intézményt az alapít­ványból tartják fenn ?- Részben. Kapunk támoga­tást a művelődési és a népjóléti minisztériumoktól, a társada­lombiztosítástól is, de mindez kevés. írtunk az önkormányza­toknak Baranya, Tolna, So­mogy megyékbe, merthogy ezekről a helyekről jönnek hoz­zánk a gyerekek. Volt, ahonnan semmit sem kaptunk, volt ahonnan negyven-ötvenezer fo- r rintot. Meglátogatott minket a pécsi önkormányzat közoktatási bi­zottsága, elvi ígéretet tettek a támogatásunkra. Régebben kap­tunk adományokat, de ma ez igen kis összeget tesz ki, pedig, úgy gondolom, létrejött egy gazdag, tehetős réteg, akik me­cénásként, mint ahogyan a fej­lett országokban is, segíthetnék a munkánkat. (Csekkszámlánk: OTP Baranya Megyei Igazgató­ság, 581-011-048-8.) Azt, hogy van néhány kor­szerű olvasókészülékünk, a CBM Ökumenikus német egy­házi, vallásügyi segélyszerve­zetnek köszönhetjük. Jó lenne, ha a humánus, karitatív, segítő­kész szellem Magyarországon is meghonosodna! f Barlahidai A. Ha szükséges külön asztali lámpát használhatnak a gyerekek. Pécs - egykor és ma A Zsolnay Meuzóleumot egykor míves kerítés vette körül Elszoruló szívvel olvasom a mai Széchenyi térnek a század- fordulón készített képeslap-kia­dóját: Rechnitzer Ottokár Fény­nyomdája Eszéken - 1900 - miközben felizzanak bennem testvérvárosunk barbár pusztí­tásának megrázó képsorai. Mi­lyen hatásosan tud „korunk népművészete”, a világ minden nyelvén érthető fotográfia poli­tizálni, a gonosz ellen agi- tálni-lázítani, még ha (forrásér­tékű!) kordokumentációról is van szó, egyszerű, kereskedelmi célú képes-levelezőlapok for­májában. Ezért is érdemes végignézni a Művészetek Házában bemuta­tott 34 képpáron négy-öt gene­ráció két idősíkban megörökí­tett városképi változásait. Az egykori „anzixok” (a képesla­pok németből „magyarított”, valaha közhasználatú neve) va­lahai készítési pontjáról váro­sunk közismert fotóművésze, Csonka Károly dokumentálja a jelent kitűnő színes képeivel. Az összehasonlítás nem mindig előnyös, amiről persze nem a fényképész tehet. Elszomorító a gyakran hibás-elhamarkodott döntések engedélyezte pusztí­tás, az öncélú építészeti maga­mutogatás, a parvenü kivagyi­ság tragikomikuma - szemben a hajdani épületek nyugodt har­móniájával, a hibátlan arányok­kal, mértéktartó, ízléses díszí­téssel. Hozzájárul az elegáns szépiabarna nagyítások hatásá­hoz készítőiknek, a monarchia- szerte elismert „udvari fényké­pész” Zelesny Károly, vagy a kitűnő Zsabokorszky mérnök ma is megcsodálható szakmai igényessége és tudása, a döntő mégis dédapáink városának egységes hangulata, józan em­beri léptéke, az ősi kultúrváros hangulata. A képek azonban nem csupán gyönyörködtetnek, hanem né­maságukban is hangosan vádol­nak! Milyen barbár embertelenség tette, tehette tönkre a Zsolnay Mauzóleumot, amelynek egy­kori, míves kerítéséből még hírmondó se maradt?! Hová tűnt az Indóház (főpályaudvar) előtti Schlauch-telep példás épí­tészeti harmóniája, Pécs „zöld tüdejének”, az akkoriban még beépítetlen Mecsek idilli szép­sége, a hajdanvolt híres szőlők és gyümölcsösök, vagy a Havi­hegy mediterrán hangulata, a Kesztyűgyár ronda „fekete do­boza”, ormótlan kéményei nél­kül? Miféle város-félrevezetés ítélte halálra a városon végigcsi­lingelő villamost, amely város­részeket kötött össze, ma csak a hiányát sirathatjuk, miközben trolibuszról álmodozunk? Folytassuk-e a „hiányleltárt”, vagy inkább örüljünk a kétség­bevonhatatlan fejlődésnek, a gondos-míves felújításoknak, új értékeinknek? Örüljünk persze - de ne felejtsük az elkerülhető hibák tanulságait és jól vigyáz­zunk városunk még meglévő ér­tékeire, mindannyiunk közös kincsére! Ezért örülök több is­kolai osztály már eddigi közös látogatásának, mint jó példának, ami remélhetően követésre ta­lál. Ez a múltat és jelent bemu­tató tanulságos és szép kiállítás a jövőnek szól, érzékletesen bi­zonyítva, hogy az: „ősök”, a hajdanvolt pécsi „tükék” városa méltó a mindenkori utódok megbecsülésére, tiszteletére és szeretetére. Dr. Szász János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom