Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-22 / 350. szám

Charlie bácsi most hazatért Golfiskola Pécsett Hosszú életének nagyobbik részét remetei magányban élte le ő, az isteni. Fölösleges a ne­vet hozzáfűzni a jelzőhöz, hi­szen századunkban 'az egyet­len nő volt ő, Greta Garbo, aki azt még halála után is őrzi. Az isteni Garbó 36 évesen, pá­lyája csúcsán hagyta ott a mű­termeket, s fordított hátat vég­érvényesen a filmnek. Miért? Érdemes ezen elgondolkodni most, midőn televíziónk egy sorozat vetítését kezdte el az Isteni filmjeiből, s éppen az utolsóval, A kétarcú nő-ve I kezdte. Ez — mint az elmúlt va­sárnapon is láthattuk — köny- nyed vígjáték, amiben az Is­teni felszabadultan komédiázik és kacag, ízig-vérig modern dolgozó nőt testesít meg, s nyo­ma sincs a nagy tragikus előz­mények — Kaméliái hölgy, Ka­renina Anna, Mafa Hari, Wa- lewska grófnő, Krisztina király­nő, stb. — Garbójának. S ép­pen ezzel a filmjével megbu­kott. Olyannyira, hogy ottha­gyott csapat-papot, s többé félé sem nézett a filmnek. Az egyik műsorújság szerint ugyan­csak a háború végéig gon­dolta a visszavonulást, de eb­ből aztán végleges visszavo­nulás lett. Olyannyira, hogy élete további része a nyilvá­nosság teljes kizárásával zaj­lott, s egy-egy róla lopva ké­szült felvétel szinte világszen­zációnak számított. Aztán pár éve úgy távozott az Isteni, hogy még a kevésnél is keve­sebbet tudunk róla. Jószerivel Az alapelvűk: kis haszon, sok ügyfél. Nem mindennapi isZavlak. Van olyan tanfolya­muk, mélynelk ártadíjü egy hu­szas. Az emlber az!t hinné, ez Vicc. De nem, a pécsi Me­mória Iroda kért munkatársa, Balogh Adél és Egerszegi Andrea komolyan gondolják a munkájúikat. Nonprofit szerve­zetként működnék, alltapiltvá- nyolk támogatásával, pályáza- tökon nyert összegékből meg­valósítva terveiket. — Úgy kezdődött, hogy mi ketten leültünk beszélgetni - 'kezdi Balogh Adél. — Mind­ketten pedagógusok vagyunk, mindig is éreztük, hogy hol vannak a bajok az iskolaügy­ben. A legfontosabb az, hogy tisztázni kellene végre minden egyes tantestületben, voltakép­pen mire és hogyan akarják nevelni a gyerekeket. Egyálta­lán nem mindegy, milyen ér­tékrendet, kultúrát sajátít el a nyolc, de olykor még több év Az Isteni csak azt a bő évtizedet ismer­jük a nyolcnál többől, amit Hollywood istennőjeként élt meg. A kétarcú nő a háború utáni nagy amerikai filmdömping so­rán - amikortis öt év film- mulasztásait iparkodtunk be­hozni — ez is eljutott hozzánk a bukás hírével együtt. És nem értettük, miért, hiszen jól szó­rakoztunk akkor is a filmen, akárcsak most. És máig sem értjük. Milyen film is ez A kétarcú nő? Rossz film? Nem. Vagyis semmivel sem rosszabb, mint a rengeteg más, se füle, se farka fi lm víg játék, amiben más, az Istenihez hasonló filmnagyságok tették magukat, ök azonban mégsem buktak meg velük. Sőt! Még öregbí­tették is a hírnevüket a súly­talan filmékkel, amiket igazán feledni lehetett a közben-köz- ben előfordult sikeresebb, szín­vonalasabb filméknek köszön­hetően. Katherine Hepburn, Bette Davis és mások, akik alatt a gyerekünk. Az alter­natív pedagógiák térhódításá­val meg kell hogy szűnjék a jelenlegi szürkeség. Mi ezt a folyamatot szeretnénk segíteni a magunk eszközeivel. Az első lépést az invokáció alapítvány a megújuló okta­tásért létrehozása jelentette még a nyár elején. A követ­kező hetekben már megindult a munka egy információs köz­pont létrehozásával, amely ol­csó szállás- és étkezési lehe­tőségéket kutatott fel a rá­szoruló fiatalok számára, de segített, ha menetrendre, busz­jegyre volt szükség, s «meny­nyire a költségvetés engedte, akkor is, ha kevés volt a pénze valakinek arra, hogy Ihazaimenjen ... indult egyhe­tes matematika-előkészítő is 'leendő középiskolásoknak, a huszonnégy óra mindösszesen 1000 forintba került. Aki va­laha fizetett már korrepetá­lásért, óráért, az tudja, meny­ama 30-as évtizedben, amikor az Isteni is uralkodott, jutottak fel a csúcsra, még éltük al­konyán, ráncos arcú öregasz- szanyokként is sikeres filmszí­nésznők voltak. Nem úgy az Isteni, ö olyannak maradt meg a filmtörténet és a mozirajon­gók számára, amiilyennek ak­kori filmjei mutatják: fiatal­nak, ma is elfogadható hóditó szépségnek. Mert nem láthat­tuk megöregedni. De hát miért bukhatott meg az Isteni A kétarcú nővel? Má­soknak miiért nézték el azt, amit neki nem? Lehet, hogy azért, mert az Isteni túlságo­san eggyé vált a rászabott skatulyával. Mert az ő saját bő évtizedében csupa hősnőt, sőt tragikus hősnőt játszott, me­lyék után még egy Ninocska is (ma délután láthatjuk a tv 2-n) úgy-ahogy elment, amit egyébként úgy is szoktak aposztrofálni, hogy abban ka­cagott először. A kétarcú nő valamiért már sok volt az ame­rikai közönségnek. De csak­ugyan a közönségnek volt-e sok, s nem a lilalelkű kritiku­soknak? Ki tudja? Tán ha el­nézik az Isteninek ezt a skatu­lyából való kitörési kísérletét, amikor még fürdőruhában is megmutatta magát, vajon mi­lyen más magaslatoikra jutha­tott volina későbbi filmjeivel, amelyek mögött nosztalgia tár­gyaiként maradtak volna meg ma életművének ismert filmjei. Hársfai István nyíre jelképes ez az összeg. A Memória Iradta ősszel is folytatta a munkát. Úgy lát­szik, a legjobb ötleteik abból erednék, hogy leülnék dumái­éi, merthogy így körvonala zó- dóit ki a tanuló stechnlilka tan­folyam terve. — Tanulni is tanulni kell. A tanulástechnika tanfolyam programját az Alternatív Köz- gazdasági Gimnáziumból hoz­tuk. Az anyag kiegészül egy énképző résszel is. 15 fős cso­portunk indult most, 60 óra alatt (óránként 20 forintért) olyan képességfejlesztő foglal­kozások zajlanak, melyek so­rán nő a koncentráció­képesség, fejlődik a memória, a gondolkodási, logikai, prob­lémamegoldási készség. Nem­csak diákoknak, tanároknak Is van programunk. A munka­ügyi minisztérium országos képzési tanácsának 360 000 fo­rintos támogatását elnyerve a következő tanévben 45 érdek­Egy, hazánkban, a világhá­ború óta csaknem teljesen ki­halt, ám világszerte lelkes tó­iddá részére, elsősorban pálya­kezdők, munkanélküli pedagó­gusok számára olyan soroza­tot indítunk, melynek segítsé­gével elméleti és gyakorlati formában is megismerkedhet­nek a különböző alternatív pedagógiai módszerekkel. Azit remélik, így jobb esé- lydkkel pályázhatnák az egyre inkább speci'allürálódá iskolák­ba a tanárok. Ugyancsak őket segítené a szakmai anyaggal lis bővített nyelvtanfolyam. A Memória Iroda a sikeres pályázatok (köztük a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium támogatása is) ellenére nem hozza zsákkal a pénzt létrehozóinak. „Mi tulajdon­képpen amatőrök vagyunk, de egyáltalán nem bánjuk” — mondja még Balogh Adél. Annyira mégsem azok, hiszen pedagógusiként foglalkoznak a pedagógiával. Sok szdkemlber- nel dolgoznak együtt, pedagó­gus, pszichoílógus, szociológus segíti a munkát, vagy épp egyetemi hallgató, sőt közép­iskolás diák is. Ők Ozék, akikhez fordulhat a szülő, ha korrepetáló tanárt keres, ha felvételi előkészítőt szeretne a . gyereknek.. Hodnik I. bornak örvendő sportág „új­raélesztésén" fáradoznak töb­bek között magyar származású kanadai és amerikai szakem­berek. Januárban Pécsett nyit­ja meg kapuit az első ma­gyarországi golfislkola. Talán csak kevesen tudnak arról, hogy Kisorosziban már működik golfpálya, Bükfürdőn, Háncsén és a Velencei tónál fjedig készül. Pécsett, ponto­sabban a szentlőrindi úton a Maróti Csárda szomszédságá­ban nyárra készül el a világ­szí,nvorwlan is helytálló, 18 pályás — vagyis nemzetközi versenyzésre is alkalmas — 57 héktárnyi, összességében 5,3 kilométeres golfpálya. A sport­ágról pálya híján évtizedekig idehaza nem álmodhattunk, így az egyedülálló kezdemé­nyezésként indított golf iskola jelentheti hazáinkban az első lépést. A Fairways Interna­tional Kft. tanfolyamokat indít majd. Kilenc pályán már az év elejétől folyhat a játék egy kanadai magyar mester­edző irányításával, gyakorlati, és golfeti'kai órákon. A csak­nem 500 éves sportág őshazá­ja Skócia, így a síkét verseny- sza'bályok követendőek szerte a Világon. „Charlie bácsi” — Malcolm C. Goodwille —, a már emlí­tett mesteredző, 68 évesen is ragyogó szellemi, fizikai kon­díciónak örvend, életét a golfnak szentelte. Bejárta a világ legismertebb golfpályá­it, több helyütt volt tréner, együtt golfozott többek között a spanyol királlyal, de Murád Lilivel és Jávor Pállal is. Édes­apja 1913-ban alapitatta a legelső magyar pályát Sváb­hegyen, ami később a háború áldozata lett. Charlie most ha­zatért, hogy tudását egykori honfitársai örömére kamatoz­tathassa. Mit ígér a golf? Tét nélküli, önfeledt játékot, így szerzett önkontrollt. Hatalmas koncent­rációt igényel — az ütésre alkár öt percig is készülhet a játékos —, ám a patakokkal övezett, fokkal, gyeppel tarkított csodaszép természetes, ózondús környezet pályáin végigkísérve a labdát az ember észre sem veszi, hogy közben 5—6 óra 'is eltelt, és 10 kilométert gya­logolt. Golfozás köziben — mint azt az etikája is előírja — tilos egymást zavarni. Urak, hölgyek, kissrácok és nagypapáik, íme egy újabb lehetőség az izmok „közös családi” karbantartó sóra. A csak a pálya közelében sétál­gatok pedig elégedetten szip­panthatnak bele a szennye­zett belvárositól jól megkülön­böztethető ózondús levegőbe. Tröszt É. Memória a gondok-bajokra Tanulni is tanulni kell hk. Radio mellett... Ez még akkor történt, amikor a Szigeti út fölött ki­feszített kábeleken világítot­tak, eléggé sápadtan a köz­úti villanylámpák. Az Urán­városba tartottam, de vagy 25—30 méternyi magasság­ban, repültem széttárt ka­rokkal, ügyelve, ne hogy a dróton fönnakadjak. Aztán röpködtem a városon kívül is, a magasfeszültségi osz­lopok fölött, de az nem volt annyira izgalmas, mint a város fölötti légtér: alat­tam autók araszoltak, egy­szer egy buszsofőr kihajolt a vezetőülés ablakából és ököllel fenyegetett, egy rendőrautóból pedig kézi hangszórón ripakodott rám a közeg, hogy azonnal jöj­jek le onnét, ha jót aka­rok, ám ennél jobbat, ­hogy álmomban röpködök a város fölött — elképzelni sem tudtam. Az ébredés mindig elszomorított, de bi­zonyos idő múlva — ha em­lékezetes szárnyalásaimat idéztem föl elalvás előtt, si­került újra álmomban el­rugaszkodnom a földről. Ezek voltak legszebb ál­maim fönnállásom óta. Ma­napság már persze a földön járok: hajdani röpködései­met a mai napig gondosan eltitkoltam, félve attól, hogy valóban hülyének néznek. E fenti kis bevezető ar­ra szolgál, hogy a magam részéről őszintén elhigyjem a rádió egyik éjszakai mű­sorából hallottakat. Még akkor is, ha velem ellentét­ben a szereplők nem fura álmaikról, hanem valóságos tapasztalataikról számoltak be telefonon, a jelenlévő műsorvezetőnek és meghí­vott szakembereknek. Egy hölgy, a következőket me­sélte: „...Nem hittem el, de aztán rájöttem kellő gyakorlat révén, hogy a pa­rázson én is átsétálok, anélkül, hogy a talpam megégett volna . .. Egy ilyen alkalommal aranysárga fényözönben úszott a kör­nyék ... az emberek mint apró világító mécsesek lát­szottak ... mindenki neve­tett, jókedvű volt... az autóparkolót övező fák is világítottak. Én pedig fönt a magasban...” A ripor­ternő kérdezi: „Hogyan tért vissza a földre?" — „Köiny- nyedén, de eléggé hosszú ideig tartott. Amikor meg­érkeztem, az emberek feje fölött glória volt..." Nézem az órámat, két óra, mondják a híreket, rö­viden a parlamenti ülésről is néhány szót, én pedig kajánul vigyorgok a sötét szobában, látom az orszá­gos atyákat, fejük fölött fé­nyes glóriával. A műsor to­vább folytatódik, szakember mondja, széphazánkban kö­rülbelül ötszáz olyan állam­polgár él, akik képesek sér­tetlenül átsétálni az izzó parázson. A mutatványért irigylem őket. Azt is mond­ják, mennyire fontos az el­mélyült meditálás, mondjuk reggel és este fél-fél óra időtartamig. Indiában ese­tenként tíz órát is rászán­nak a lelki megtisztulásra és elképesztő dolgokra ké­pesek. Hogy mást ne mondjak: kinyitott tenyeré­re aranyláncot, vagy egy szál virágot varázsol. Hm ... „Mindez az akarat és a tu­dat eredménye." Hallottak már ilyet?! Ismét egy hölgy telefonál: „... Én az apácákhoz jártam iskolába annak ide­jén, de szüleim is valláso­san neveltek. De ezt csak úgy megjegyeztem. Szóval, már felnőtt koromban arra lettem figyelmes, hogy időn­ként valaki .láthatatlan’ ál­landóan a közelemben van. Jó érzés volt, mintha vi­gyázna, óvna mindenféle kísértéstől. Egy időben a sógornőmmel kórtyázgat­' - " '...................' iJ..lli.iil..m.iiM l , i .i. ...................^ ......................... M anőcskával a város fölött... tam, én nem nagyon értet­tem a játékhoz, sógornőm annál inkább. Mindig ő nyert. Egyszer — amikor szintén nyert — kicsit bosz- szúsan annyit mondtam: .Manócskal’ Ezt a nevet ad­tam láthatatlan kísérőmnek, aki akkor — ezt éreztem — ott volt a lakásban. Ebben a pillanatban sógornőm ke­zéből kirepültek a kártyák. Közben kimentem a kony­hába, kávét főztem és a fél­homályban egy erős fény­forrás képében megjelent a .Manócska'. Utána minden partit én nyertem. Manócska azóta is velem van...” E fenti történeteket én hallot­tam az éjszakai műsorban. Előrebocsátom: teljes jó­zansággal. Egy kortyot sem ittam. Csak megéheztem és éjszaka közepén kimentem a hűtőszekrényhez. vasamapi A világszerte ismert golftréner, Mr. Goodwille vezeti a pécsi golfiskolát Fotó: Szundi György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom