Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-21 / 349. szám

1991. december 21., szombat uj Dunántúli napló 7 Megváltozott a tervező irodák dokumentálási kötelezettsége Megszűnnek a tervtárak? Kifizesse a rajzok tárolási költségeit? Kevesebb a baleset, de . .. Vigyázzunk egymásra az utakon! Jóval kevesebb személyi sérü­léssel járó közúti közlekedési baleset történt az év eddig el­telt időszakában Baranyában, mint tavaly. Hogy ez annak köszön- hető-e, hogy óvatosabbak vol­tak a gépkocsivezetők és a gyalogosok, vagy annak, hogy lényegesen csökkent a megye tranzitforgalma, esetleg an­nak, hogy megkezdte műkö­dését a közlekedésrendészet út- és forgalomellenőrző al­osztálya? Bizonyosat nem lehet állí­tani, mindenesetre Dránovits Pál rendőr alezredes, a Bara­nya Megyei Rendőr-főkapi­tányság közlekedési osztályá­nak vezetője szerint minden­képpen szerepet játszott, hogy korszerű technikával szerelték fel őket, s szaporodtak az egész megyére kiterjedő rend­szeres és komoly razziák. November végéig 932 sze­mélyi sérüléses baleset követ­kezett be, negyede az 1990. évinek, s ami különösen ör­vendetes, lényegesen csökkent a halállal végződőek száma. Persze, ez még mindig nem kevés! S erre most, a tél kezde­tén nem árt figyelmeztetni a közlekedőket: hajnalban hó nélkül is síkosak az utak, egyre gyakrabban ereszkedik le a köd, már koradélután söté­tedik .. Hogyan készültek fel mind­erre az autósok? Egyik délután Perencz János főtörzsőrmes­terrel az alosztály 525-ös BMW-jén indultunk útnak egy ellenőrzésre, melynek során természetesen másra is kiván­csiak voltunk. Nem kellett so­káig autóznunk, hogy szabály­talanságot „fedezzünk fel": Szalánta után egy Opel Kadett világított furcsán. Az ok, a jobboldali tompított lámpa iz­zója kiégett. Hát igen a lámpák, a világí­tás! Tapasztalataink szerint tiz autóból legalább ötnek rossz a világítása. Van, amelyik ko­csinak nem ég az egyik lám­pája - mint az Opelé akad olyan, amelyiknél a baloldali az egeket pásztázza, s sajnos sok van olyan, ahol mindkettő keményen vakítja a szembejö­vőket, olyan magasra állítot­ták. S Perencz János egy olyan jelenségre is felhívta a figyel­memet, mely mostanság ugyancsak dívik: a szürkület, a párás idő ellenére csupán a helyzetjelzőt használják. Ért­hetetlen a dolog, mert a pislá­koló „pipicset" nem látni messziről - balesetveszélyes! -, ugyanakkor a vezető szem­szögéből sincs értelme ennek a világítási fajtának, mert ő sem lát sokat. Az utunk során a fő­törzsőrmester több helyszíni bírságot kiszabott ilyen hiá­nyosságokért. Örömmel állapítottuk meg, hogy a téli közlekedés talán legfontosabb „kelléke", a jó gumi általában megvolt. Ez azt jelenti, hogy a vezetők - el­lentétben a világítással -, a rossz gazdasági helyzet elle­nére sem sajnálják a pénzt a megfelelő abroncsokra. Csak reménykedhetünk, hogy dél­baranyai tapasztalatunk álta­lános ... Az ellenőrzés alatt több ki- sebb-nagyobb szabálytalansá­got is elkövettek. Az egyik legkirívóbb volt az, amikor a Tenkes-csárda utáni hosszú, záróvonalas lejtőn előzni kez­dett egy Lada. Mentségére csak az szolgálhatott, hogy szembe nem jött jármű. Per­sze, a birságtól ez nem men­tette meg a fiatal hölgyet. Külön kell szólni az utak­ról, pontosabban az útburko­latról. Láttuk, hogy gyakori a sárfelhordás, mely némi csa­padék lehullása után olyanná válik, mint a jégpálya. Szeret­nénk felhívni a mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét, hogy a szántóföldekről történő sárfelhordás letakarítása nem az útkezelő, hanem a termelő- szövetkezet, állami gazdaság feladata. A járművezetőkét pedig arra, hogy az ilyen út­szakaszokon nagyon figyelje­nek, inkább lépésben haladja­nak, mint hogy kicsússzanak. Jön a tél, figyeljünk a szo­kásosnál is jobban egymásra! Roszprim Nándor Erdélyiek klubja A mérnökök tudják, de a laikusoknak sem nehéz el­képzelni, mi történne akkor, ha a létező összes építmény, létesítmény (épületek, gyá­rak, utak, hidak, alagutak, közművek) terveit nem őriznék meg, nem tárolnák a tervező irodák tervtárai­ban. Hogy miért nem? Pél­dául azért, mert a tervező irodák nem tudják kifizetni az állami vagy önkormány­zati tulajdonban lévő bér­leményeknek az eddigi ösz- szeghez képest többszörö­sére emelt díját. Ugyanak­kor a tervező irodák terüle­tének egyötödét csak a terv­tárak foglalják el. Ki fizesse a tárolást, kinek az érdeke, hogy megmaradjanak a ter­vek? A Mérnöki Kamara vezető­sége részletesen foglalkozott tervező intézetek és más intéz­mények privatizálási, elhelye­zési, létszámcsökkentési és fel- számolási ügyeivel. Mint Bár­sony János, a Mérnöki Kamara Pécs-Baranyai Csoportjának el­nöke elmondta különösen fel­gyorsult a volt állami tervező intézetek átalakulása, kisebb egységekre bomlása, irodai el­helyezésük megváltozása. En­nek során merült fel annak a ve­szélye, hogy az épületek, léte­sítmények, műszaki alkotások dokumentációi kárt szenved­hetnek, egy költözés során végső esetben akár megsemmi­sülhetnek.- Az állami és tanácsi alapí­tású tervező vállalatok privati­zációja veti fel azt a problémát, hogy létrejön-e olyan jogutód, amely a korábbi tervállomány kezelésére alkalmas, illetve el­várható-e ettől a szervezettől a régi tervek kezelése. - mondja Maros József, a Pécsi Tervező Vállalat vezető tervezője, a Mérnöki Kamara által létreho­zott ad hoc bizottság tagja. - Ha nem csinálnak semmit ezzel a tervtárral, akkor is bérleti díjat fizetnek a helyiség után, gon­doskodni kell az épület karban­tartásáról, fizetni kell az üze­meltetési költségeket, a fűtést, a világítást. Az állami tervező vállalatoknak kötelező volt a tervdokumentációk, geodéziai adatok, talajmechanikai szakvé­lemények, térképek és egyéb segédletek őrzése és tárolása, azonban a vállalkozói alapon szerveződő tervező irodákat erre nem lehet kötelezni. Ha a tervező vállalat átalakul kft.-vé, akkor egyszerűen nem tudja felvállalni azokat az üzemelési költségeket, amelyeket koráb­ban egy állami alapítású nagy- vállalat ki tudott fizetni. A kft. esetleg kiválogatja a számára legszükségesebb terveket, és azokat megőrzi, de biztos, hogy nem tudja megoldani az összes anyag tárolását. Fokozottan je­lentkezik ez a probléma akkor, ha jogutód nélkül szűnik meg a cég, ilyen esetben nincs hova tenni, hol elhelyezni a megma­radó terveket. Maros József hangsúlyozta, nem szabad veszni hagyni eze­ket az anyagokat, mert olyan in­formációkat hordoznak, ame­lyek az épületek, létesítmények későbbi életében az átalakítás­hoz, felújításhoz, értékesítéshez is elengedhetetlenül fontosak. Igaz ugyan, az engedélyezési tervek az önkormányzatok mű­szaki osztályainál megvannak, őrzik őket, de ezek léptékük és részletességük miatt nem al­kalmasak semmilyen utólagos felhasználásra, tervezésre. A la­kótelepek részletes tervdoku­mentációja csak a tervező válla­latoknál található meg, de ha megszűnnek a tervtárak, akkor már ott sem. A városoknak és az önkormányzatoknak is érdekük, hogy ne vesszenek el ezek a do­kumentációk, mert a lakások ér­tékesítéséhez és átalakításához nélkülözhetelen információkat tartalmaznak. A különlegesen értékes léte­sítmények, utak, hidak, na­gyobb mérnöki szerkezetek do­kumentációi, illetve a történeti szempontból értékes építmé­nyek tervei bekerülnek az Or­szágos Levéltárba, azonban ezek a tervek sem alkalmasak arra, hogy alapul szolgáljanak egy felújításhoz, ezeket inkább mint érdekességet, nemzeti ér­téket őrzik és nem mint műszaki dokumnetációt. *- A Mérnöki Kamara java­solta, hogy az országban eddig szétszórtan, sokszor szakszerűt­lenül, szinte csak baráti alapon hozzáférhető, a mostoha táro­lási körülmények miatt pusz­tuló tervdokumentációk meg­őrzését központilag kellene megoldani egy Műszaki Levél­tár, vagy Információs Központ és Tervtár létrehozásával. A feladat felmérésének munkála­tait az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság finanszí­rozza, a mémökkamara a ta­nulmány elkészítését vállalta, amelyet egy ad hoc bizottság végez és választ ad a feladat nagyságára és pénzügyi vonza- taira. Eddig mintegy 60 tervező vállalatnál gyűjtötték össze a tervállományt.- A műszaki levéltár feladata nemcsak a tervdokumentációk megőrzése lenne, hanem mint­egy szolgáltató jelleggel adato­kat, tervezői segédleteket, terv­rajzokat, talajmechanikai szak- véleményeket, egyéb műszaki információkat adna a tervezők­nek, természetesen ellenszol­gáltatásért.Ausztriában már vannak ilyen műszaki tervtárak. Ott az első öt évben állami tá­mogatásból tartották fenn ezt az intézményt, majd önfenntar­tóvá vált a számítástechnikai-, terv-, térkép-, talajmechanikai adatok szolgáltatása révén. ■ ^- Központi koordinációval, régiónként decentralizált terv­tárakat kellene létrehozni, - mondja Maros József -, ame­lyek működési költségeit egy közalapítvány fedezné. Megol­dás lenne, ha a tervező irodák privatizációs költségeibe be­számítanák a tervtárak létesíté­sének költségeit - amely meg­egyezik az iroda és a tervtár alapterületének arányával -, azaz a vállalatok a vagyonuk 10-20 százalékát fektetnék be az alapítványba. A tervtárban egy megfelelő leolvasó beren­dezéssel mágneslemezen tárol­ható jelekké alakítanák a rajzo­kat. Egy mágneslemezen 2000 négyzetméter terv anyaga fér el, ez helymegtakarítás szempont­jából óriási előnyt jelent az ed­digi polcos tárolási rendszerrel szemben. Ez bármikor megjele­níthető, átrajzolható és kinyom­tatható. A tárolás költsége terv-négy­zetméterenként 500 forint lenne, ha egy kis tervező cég hozná létre magának ezt a rend­szert, viszont ha egy régió fog össze, akkor a költségek le­csökkennek négyzetméteren­ként 200 forintra. H. Zs. A Pécsett évek óta működő Erdélyi Fiatalok Klubja cégbí­rósági bejegyzést nyert Erdé­lyiek Klubja néven és ezentúl a Baranyában élő csaknem 1 300 erdélyi menekült érdekvédel­mét is magára vállalja.A klub elnökének a Medgyesről ideke­rült Bandi Andrást választották, míg az alelnök, a nagyváradi származású Tóth László. Nyi­tott foglalkozásaikat szomba­tonként rendezik 18 órától a pé­csi Ifjúsági Házban. A Pécsi Tervező Vállalat tervtára zsúfolásig megtelt Fotó: Proksza László Alapvetően jók az agrárágazatok lehetőségei Az export függvényében Exportszállítmányhoz rakják a kamiont a pécsi Mübiusznál. Fotó: Proksza L. Az agrárágazat termékeinek piacrajutási esélyeit alapvetően jónak ítélik meg a szakértők - a különböző buktatók és nehéz­ségek ellenére is - abban az összegző jelentésben, amely az agrárágazatok jövő évi gazda­ságpolitikájáról készült. A hazai piac lehetőségeit elemezve a jelentés rámutat arra, hogy csökken az állami ke­reskedelem szerepe, s teret nyer a vállalkozói üzleti típusú ke­reskedői tevékenység. A szakér­tők azzal számolnak, hogy 1992-ben a lakosság reáljöve­delme már nem csökken lénye­gesen. Ennek következtében a fogyasztás szinten maradhat, sőt kismértékben növekedhet is. Az alapvető élelmiszerek fogyasz­tása várhatóan nem csökken, sőt némi keresletélénkülést is felté­teleznek a szakemberek párhu­zamosan a gazdaság egészének élénkülésével. Tovább nő az al- csonyabb árfekvésű termékek iránti kereslet, s bővül a saját felhasználásra termelés, az ön- fogyasztás. Az agrárágazat azonban első­sorban abban az esetben bővít­heti a termelését, ha sikerül to­vább növelni az exportot. A kormányzat az agrártermékek kivitelét továbbra is - átlagosan mintegy 10 százalékos mérték­ben - támogatja. A fejlett piac- gazdaságú országokba kerülő magyar agrártermékek 50 szá­zaléka az Európai Közösség or­szágaiban talál vevőre. Megha­tározó a magyar agrárszektor számára a EK-val kötött társu­lási szerződés. A társulási szerződés értel­mében az általános preferencia- rendszer által érintett agrárter­mékeknél a kedvezményeket a Közös Piac átveszi és továbbra is fenntartja, az egyéb termé­keknél pedig meghatározott időn át összességében 60 száza­lékkal csökkenti az alkalmazott vám- és lefölözési kulcsokat. így a magyar kivitel öt éven át összesen 50 százalékkal nőhet, mivel ennyivel növelik meg a kvótákat. A kelet-európai piacon alapo­san visszaesett az értékesítés, s ez a helyzet alapvetően a jövő évben sem változik. Mindenek­előtt a belkereskedelem látszik az egyik legjárhatóbb útnak. Továbbá az, hogy hazánk be­kapcsolódjon azokba a segély- programokba", amelyeket a fej­lett országok indítanak a régió megsegítésére. A magyar részvétel nagyságrendje - ver­senyképes minőségben és ár esetén - elérheti a 2-300 millió dollárt. A magyar agrárkivitel számára felértékelődött az észak-amerikai térség, továbbá a közel- és távol-keleti, vala­mint az észak-afrikai piacok is. Ide magas feldolgozottsági fokú magyar specialitásokat érdemes szállítani elsősorban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom