Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-03 / 331. szám
6 aj Dunántúli napló 1991. december 3., kedd irkesztöseg postájából Megbüntetett az ellenőr Megbüntetett az ellenőr, mert jegy nélkül utaztam. Nem veszekedtem, mert igaza volt, csak kicsit gondolkodóba ejtett. A mellettem szintén jegy nélkül utazó férfit megkérte — a következe megállóban szíveskedjen le- szállni. Tőlem viszont igazolványt kért és mivel nem volt nálam annyi pénz, komótosan csekket írt. Addig persze álltam szégyenkezve, megalázón az ellenséges pillantások kereszttüzében. Majd legnagyobb meglepetésemre az ellenőrtől jegyet vehettem. Nem értettem az egészet, az egyiket bünteti, a másikat leszállítja. Vajon miért tette ezt a megkülönböztetést? Emlékszem, mikor bevezették a jegykezelő automatákat, szinte mindenhol lehetett jegyet venni. De mi a helyzet ma? Hétközben még csak hozzá lehet jutni, de vasárnap? A városban egy-két helyen nyitva lévő újságárusnál, vagy a buszpályaudvaron, vagy presszókban, kocsmákban árusítanak. Ahhoz, hogy meg tudjam vásárolni, valahogy oda is kellene jutnom. De hogyan? Gyalog? Jegyem nincs, mert nem voltam előrelátó, vagy csak egyszerűen arra gondoltam —, majd veszek útközben. Mit tehettem, felszálltam jegy nélkül, és az ellenőr is felszállt... Most már nem bosszankodom a befizetett bírságon, egy-két gondolat azonban foglalkoztat. Ha a Volánnak megéri ellenőröket alkalmazni, vajon nem érné meg jegyautomatákat is elhelyezni az utcákon, áruházakban, egyéb közintézményekben, csúcsforgalmú helyeken, esetleg minden megállóban (mint nyugaton), hogy az utazó vagy utazni vágyó ember valóban hozzájusson az érvényes jegyhez? Nem lenne kevesebb a megalázás érzése a mindennapi veszekedés és durva szó- használat ellenőr és utazó között? Ha már bárhol, bármikor beszerezhető lesz a jegy, akkor az ellenőr —, aki a munkáját végzi -, valóban büntessen. Keszthelyiné Tóth Márta Felmondás November 28-ii lapszámunkban megjelent „Agresszív par- polóőr Pécsett" című írásra Péntek Gábor, a Pécs Megyei Jogú Város Vá rosg ondn ok sá - gándk az intézményvezetője a következő tájékoztatást adta: A Kossuth téri patkóiéban november 25-én este történt incidenst kivizsgáltam. A kivizsgálás folyamán a parlkolóőr és a sértett véleményét megismerve, valamint a helyszínen tartózkodó másik szóig állatban lévő parkolóőrt meghallgatva, megái lapítottam, hogy az inzultus kialakulásában mindkét fél tevőlegesen részt vett. A gépkocsivezető magatartását nem mentve, megállapítottam, hogy dolgozónk nagyébb önmérséklettel, tartózkodó magatartással az incidenst elkerülhetővé tette volna, a gáz- spré használatával pedig nem érthetők egyet. Fentiék alapján mérlegelési jogkörömben a dolgozónk ellen indított fegyelmi eljárást megszüntettem, viszont indokoltnak tartottam munkaviszonyának felmondással való megszüntetését, mivel magatartása munkaköri kötelezettségével össze nem egyeztethető volt, és cselekménye alkalmas (éhet a Városgondnokság közmegítélésének rontására. Nem vetnek? Gyakran kell jogsegéllyel kapcsolatban vidékre utaznom. Közeleg az év vége és zöldellő 'búza-, ár- patábláköt álig lehet llátni. Pedig Budapesten és Szomlbathelyen is voltaim a közelmúltban. KulkoZicü- száralk ónnál inkább láthatók sok-sok ezer hektárnyi területen. Emlékszem, a korábbi évéklben ilyenkor a kukorica-szárakat vagy betakarították, vagy beszántották. Hasonló a helyzet az Állóidon is. Felszántott, de tavaszi vetésekhez előkészített föld alig, a®g 'látható, paríagtefület viszont nagyon sok van. Szeretném a szakemberektől megkérdezni: rendben van minden, lesz jövőre is elég kenyerünk, kukoricánk? Nincs megoldás orra, hogy elvessék a jövő évi kenyerünk alapját, a jó minőségű, adélos búza- imagot? Felszántsák a parlagterületeket? Nem kerülhetünk olyan helyzetbe, mint az idén a hússal és most a tojással, hogy külföldről kell maijd vásárolni? Nemcsak én aggódom a jövőért a mezőgazdaságban! Dr. B. I. Családsegítő Központ Kertvárosban Az Új DN november 20-i számában írás jelent meg „Szociális munkásképzés Pécsett" címmel. Ebben a cikkben nyilatkozik dr. Báli pap Ferenc: először Meszesen hoz létre az önkormányzat szociális szolgáltató intézményt, de tervezi, hogy Kertvárosban is megalakítja. Dr. Simony Emőke, a Pécs Megyei Jogú Város Család- segítő Központja, Apáczai Csere J. krt. 1. vezetője a következőket fűzi a nyilatkozathoz: Kertvárosban 1990 óta működik a Családsegítő Központ, amely dr. Balipap Ferenc által említett szociális intézeti feladatokat látja el, vagyis ezt az önkormányzatnak nem kell létrehozni, mert már ténylegesen dolgozunk. Családgondozóinkon kívül pszichiáter és jogtanácsos munkatársunk is van, ezért minden hozzánk fordulónak igen széles körben tudunk tanácsadással, vagy érdemi beavatkozással segíteni. Eddig négy országos pályázatot nyertünk szakmai pályázatainkkal, valamint egy önálló kutatási tervünk támogatást kapott az Országos Tudományos Kutatási Alaptól. Szakmai munkánkkal - úgy tapasztaljuk — elégedettek a hozzánk fordulók, de mérvadó szakmai társaságok és intézmények is elismerően nyilatkoznak tevékenységünk tudományos és szakmai színvonaláról. A komlói postás mást tud? Osztálytársai is köszöntik Csorba Győzőt A komlói, Anna-aknai élelmiszerbolt vezetője vagyok és igen kellemetlen, a zsebemet is érintő nézeteltérésem akadt a helyi postával, még november elején. Az állandó kézbesítő szabadságon volt ezen a napon, aki helyettesítette, bejött a boltba vásárolni. Kérdeztem tőle, hogy hozott-e nekem valamit. Nincs semmi, volt a válasza. Majd rövid idő múlva újból bejött és kérdezte, ki az a Csizmadia Jolán. Mondtam, hogy én. — Jegyezze meg, ezt itt nem kapja meg! — mutatott a kezében lévő levelekre és utalványra. A miért kérdésre azt válaszolta, azért, mert a címzés elégtelen, az Anna- akna 2-es szám nem itt van. Tényleg nem, mert ez a 8-as szóm —, a működési engedély kiadásakor történt ez a hiba, hogy a 2-est nem javították 8-as számra. Próbáltam ezt megmagyarázni a postásnak, de hiába. Mutattam a személyi igazolványomat, a működési engedélyemet, a számlát, amelynek az ellenértékét hozta, ő hajthaHétfőn, hajnali két órakor történt. Néhányon voltunk a vonaton. Megpróbáltam aludni, mint a velem szemben lévő fiatalember. Jött a kalauz, mert hiába a hajnali óra, neki dolga van. Kérte a menetjegyeket. Odalépett az alvóhoz, s egy pillanatnyi habozás után megrázta a vállát. A fiatalember felriadt, nem volt jegye, se pénze. A kalauz erre ideges lett, ő már ismeri ezt a szöveget, neki ne hazudjon senki. A „vallatott" mereven nézett maga elé és halkan mormogta: nem hatatlan maradt, visszavitte a postára a leveleimet és a pénzemet. — Csináltasson új bélyegzőt, meg működési engedélyt, akkor megkapja és becsukta maga mögött az ajtót. Telefonon kerestem a komlói főposta hivatalvezetőjét, de ő is szabadságon volt. A helyettesének elmondtam, mi történt, kértem, tartsák a postán a küldeményeket és a következő nap hozzák ki újra. Nem kaptam meg másnap, se harmadnap a nagyon várt postámat. Ekkor bementem a főpostára, ahol a hivatalvezető-helyettest sem találtam bent. A 3-as ablaknál lévő hölgy nagyon udvariasan utánanézett panaszomnak, de már a vitás napon, szerdán visszaküldték a pénzes utalványomat. Tudom, hogy a címzés elégtelen volt, a személyi igazolványommal azonban mindenütt igazolhatom magam, vajon miért nem elég ez a komlói posta kézbesítőjének is? Csizmadia Jolán Komló zudok. A kalauz könyvelni kezdett, de hirtelen befejezte. - Ha nem jön ellenőr, nem lesz baj - mondta, és elment. Megpróbáltunk újra elszunyókálni. Volt, akinek sikerült volt, akinek nem. Végre megérkeztünk úticélunkhoz. A kalauz végigfutott a vagonon, a fiatalember utánalódult és csendben mondta: köszönöm, hogy hazajöhettem. Ez természetes, volt a válasz. Odakint hideg volt, és a nap is felkelőben ... Kedves Osztálytársunk! Emlékszel Rózsáméra, a bort órák alatt is részegségig fogyasztó 'Kutor Ferencre - tanítóinkra? Madens'ider-Magyar- la'kli jezsuita -Plus gimnáziumi osztályfőnökre, pater Tüll, Hauer, Pinzger, Baják tanárokra? Velünk együtt ő'k is büszkék lennének Rád és hetvenötödük születésnapodon szívből gratulálnának. A katolikus Plus Gimnáziumban Te voltál egyedül református és a nyolc évből hat éven keresztül év végén Te voltál a kitüntetett legjobb tanulóija a gimnáziumnak. Osztályunkban Tie voltál minden tantárgyból a leg'jőbb, dolgozatírásnál önzetlenül seAz Új DN november 4-i számában egy tömör, valójában csak száraz tényeket rögzítő tudósítás jelent meg a pécsi ingyenkonylhiáról. Az írással párhuzamoson, illetve ahhoz kapcsolódva egy fénykép is látható, amelyen két fiatal, jó erőben levő, szemmel láthatóan magukat hátrányos helyzetű etnikumhoz tartozónak valló személy étkezett. Valójában ez a jelenet Indított arra, hogy leírjám a véleményemet. Naponta halllumlk nehéz gazdasági helyzetünkről, n'ap mint nap megvívjuk „csatáinkat" a felszínen maradásért, miközben gyermekeket nevelünk éhlbérnék nevezett munkabérekből. Ezzel szerében kormányunk, akár a múltban, milliárd okát költ sóik esetben olyan lumpen csoportok —tisztelet a kivételnek! — szociális támogatására, amelyek nyíltan jogokat követelnek, miközben a kötelességeik teljesítéséről megfeledkeznek. Kik járnak többségben az iingyenikanylhákra? Sajnos zömében nem a munkáiban megfáradt, két Világháborút és A fiúk Még kora tavasszal történt, hogy Berta néni sétálni és hóvirágozni ment. Mielőtt elindult, magára vette a jó bő kabátját, ez eltakarta a jobb oldalán levő púpot. Meri púpos volt szegény és már sok tavaszt megélt. Egyedül éldegélt, így tavasszal hóvirágot szedett és eladta a piacon. Jól jött a kis nyugdíjához. Felment a busszal a Mecsekre, leszállt a tévétoronynál. A gítettél, dobtad hátra a számtanpélda megoldását, a német, latin, görög fordításókat. Mindenki szeretétt és csodáltuk tudásodat. Tudtuk, hogy sók- gyermekes családodat instruá- Iássál segítetted. Későbbi években csodáltuk megjelenő versesköteteidet, fordításaidat, örültünk kitüntetéseidnek. Te, a szó szoros értelmében komoly (sőt néha túl komoly) költő voltál és ma is az vagy. Te mindig ember voltál, nem alkudtál, nem hódoltál be a sztálinista rendszernek. Jobb egészségiben még sokáig élj és írjál szép, klasszikus verseket. Isten éltessen Győző. Berényi Pista nem engedi meg, hogy az Ingyenkonyhákra járjanak. A városban és nyilvános helyéken egyre több az alkoholtól és a tisztálkodás hiányosságaitól bűzlő, sök esetben kolduló egyén, pedig szegénység és szegénység között igen nagy a különbség. A szegénység nem egyenlő az ápoltatlansággal. Míg idős emberek, illetve önhibáinkon kívüli okók mliaitt perifériára szorult egyénék nyomorognék és titkolták néhéz helyzetüket, addig fiatal emberék, asszonyok családostul randalíroznak a hivatalaik szociálpolitikai osztályain segélyt követelve, miközben pénzügyi kormányzatunk a még dolgozók és nyugdíjasok zsebében kotorászik. Véleményem szerint az ilyen át nem gondolt és a valóságtól elrugaszkodott szociális támogatásók tovább szítják a lékosság körében tapasztatható feszültséqet. A jövőben jó lenne felülvizsgálni az egész támogatási rendszert, hogy valóiban a legmegfelelőbb helyre kerülhessenek az amúgy is nehezen megtermelt forintok. szép, szelíd lankásokban már nyitotta kelyhét a hóvirág, összecsokroz- ta, cérnával átkötözte és egy kis szatyorba tette őket óvatosan, hogy össze ne törjenek a kis fehér gyenge szirmok. Egyszer csak megzördült mögötte a bokor. Azt hitte, talán valamilyen állat, hátra nézett és három fiút látott maga mögött. Távolról közeledtek lassan feléje, nevettek és szinte bekerítő mozdulatokat tettek. Talán rajta nevetnek? Nagyon megijedt, elkezdett szaladni, már ameny- nyíre a kora megengedte. Egyetlen gondolata volt: menekülni! A fiúk mögötte hangos megjegyzéseket tettek és már-már úgy tűnt, hogy utol- érik Berta nénit. Kiért az útra. de az nagyon köves volt. Mindegy, talán leér a Dömörkapuig és ott már meg van mentve a fiúktól. De félelmében rosszul tájékozódott, mert még vissza volt majdnem a fele út. Már kiért a földes, szélesebb részre, de egyre érezte, hogy ereje logytán. Erős lihegések között von- szólta magát, míg végül ,nem bírta tovább. Megállt, 'lesz, ami lesz, gondolta és érezte, hogy már majdnem összeesik. Hátra nézett és látta, hogy a fiúk is megálltak. - Na, ezt jól megijesztettük - mondta az egyik fiú. Berta nagyot nyelt, nem mert megszólalni, szája kiszáradt, várt. Tehát megmenekültem, gondolta. — öreglány, ne fusson előlünk! Hiszen nem akarjuk mi bántani, csak kocogunk egy kicsit. Berta néni nem bírta tovább, lerogyott az útra és hangos zokogás rázta, ölében a kis szatyor, de most már nem törődött a virágokkal, csak a lelkében dúló fájdalommal és nagyon-nagy fáradtságot érzett. A fiúk valóban nem bántották. Tovább futottak hangos nevetéssel, mit sem törődve azzal, hogy most valakit majdnem halálra rémítettek. És Berta többet nem mert hóvirágot szedni . . . Némethné Benkő Erzsébet Cs. B. Takarékszövetkezet a lakosság szolgálatában? Egy barátom, aki az Állami Biztosítónál dolgozik, kölcsönt akart felvenni a Mohácsi Takarékszövetkezet pécsi. Citrom utcai fiókjától. Kezesnek egy munkatársát kérte fel és engem. Együtt mentünk el aláírni a szerződést. Sajnos elvesztettem a személyi igazolványomat, csalk jogosítványt és bírósá- gli igazolványt vittem magammal. Mivél a barátomnak sürgősen szüksége vólít a pénzre, nem volt idő újat csináltatni. A takarékszövetkezetben az illetékes hölgy közölte velem, hogy jogosítvánnyal .nem igazolhatom magO'm és imég ideig lenes személyivel sem. Ekkor felvilágosítottam, hogy a polgári rendtartás 195. paragrafus (1) bek. értelmében közokirat az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság ügyikörén belül a megszabott alakban állított ki és teljesen bizonyítja a tanúsított adatók valódiságát. Márpedig a jogosítványt hatóság állította ki és megtétel a fenti feltételeknek. Azonban hiába beszéltem, eredmény nélkül távoztunk. Ezután a barátom egy másik kollégáját kérte fel kezesnek. Ekkor a hölgy közölte velük, hogy ugyanattól a munkáltatótól nem fogadnak el két kezest. Ismét dolga végezetlenül távozott. Az Állami Biztosító pécsi fiókjának vezetője meghallva a történtéket, felhívta a szövetkezetei és megkérdezte, miért nem bitélképesek az ő dolgozói. A válasz az volt, léhét, hogy leépítés 'lesz náluk. Végül egy harmadik kezes révén lehetett csak felvenni a kölcsönt. A történet ennyi és felmerültek bennem a következő kérdésék: igaz, hogy a szövetkezet dlyan feltételékkel szerződik, amilyenekkel akar, de milyen alapon vesZi semmibe a Magyar Köztársaság hatályos törvényeit? Menynyivel több fénykép és adat van az új személyi igazolványban? Érdeke-e a szövetkezetnek keresnie a kamaton? Ha a két kezes különböző helyeken dolgozik, ott nem lehet leépítés? Végiül csak annyit: lesz-e leépítés a Mohácsi Takarékszövetkezetnél? Dr. Martin Zoltán i Sallai utcai idill... Szép ez így? Nincs Imás helyük? Fotó: Sági Péter A vonaton történt Kik a szegények? eqyéb néhéz időket megélt idős emberék. Az ő önérzetük J. B. Pécs
