Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-03 / 331. szám

6 aj Dunántúli napló 1991. december 3., kedd irkesztöseg postájából Megbüntetett az ellenőr Megbüntetett az ellenőr, mert jegy nélkül utaztam. Nem veszekedtem, mert iga­za volt, csak kicsit gondolko­dóba ejtett. A mellettem szintén jegy nélkül utazó fér­fit megkérte — a következe megállóban szíveskedjen le- szállni. Tőlem viszont igazol­ványt kért és mivel nem volt nálam annyi pénz, komótosan csekket írt. Addig persze áll­tam szégyenkezve, megalázón az ellenséges pillantások ke­reszttüzében. Majd legna­gyobb meglepetésemre az el­lenőrtől jegyet vehettem. Nem értettem az egészet, az egyi­ket bünteti, a másikat leszál­lítja. Vajon miért tette ezt a megkülönböztetést? Emlékszem, mikor bevezet­ték a jegykezelő automatákat, szinte mindenhol lehetett je­gyet venni. De mi a helyzet ma? Hétközben még csak hozzá lehet jutni, de vasár­nap? A városban egy-két he­lyen nyitva lévő újságárusnál, vagy a buszpályaudvaron, vagy presszókban, kocsmák­ban árusítanak. Ahhoz, hogy meg tudjam vásárolni, vala­hogy oda is kellene jutnom. De hogyan? Gyalog? Jegyem nincs, mert nem voltam elő­relátó, vagy csak egyszerűen arra gondoltam —, majd ve­szek útközben. Mit tehettem, felszálltam jegy nélkül, és az ellenőr is felszállt... Most már nem bosszanko­dom a befizetett bírságon, egy-két gondolat azonban foglalkoztat. Ha a Volánnak megéri ellenőröket alkalmaz­ni, vajon nem érné meg jegy­automatákat is elhelyezni az utcákon, áruházakban, egyéb közintézményekben, csúcsfor­galmú helyeken, esetleg min­den megállóban (mint nyu­gaton), hogy az utazó vagy utazni vágyó ember valóban hozzájusson az érvényes jegy­hez? Nem lenne kevesebb a megalázás érzése a minden­napi veszekedés és durva szó- használat ellenőr és utazó kö­zött? Ha már bárhol, bármi­kor beszerezhető lesz a jegy, akkor az ellenőr —, aki a munkáját végzi -, valóban büntessen. Keszthelyiné Tóth Márta Fel­mondás November 28-ii lapszámunk­ban megjelent „Agresszív par- polóőr Pécsett" című írásra Péntek Gábor, a Pécs Megyei Jogú Város Vá rosg ondn ok sá - gándk az intézményvezetője a következő tájékoztatást adta: A Kossuth téri patkóiéban november 25-én este történt in­cidenst kivizsgáltam. A kivizs­gálás folyamán a parlkolóőr és a sértett véleményét megismer­ve, valamint a helyszínen tar­tózkodó másik szóig állatban lé­vő parkolóőrt meghallgatva, megái lapítottam, hogy az in­zultus kialakulásában mindkét fél tevőlegesen részt vett. A gépkocsivezető magatartá­sát nem mentve, megállapítot­tam, hogy dolgozónk nagyébb önmérséklettel, tartózkodó ma­gatartással az incidenst elke­rülhetővé tette volna, a gáz- spré használatával pedig nem érthetők egyet. Fentiék alapján mérlegelési jogkörömben a dolgozónk el­len indított fegyelmi eljárást megszüntettem, viszont indo­koltnak tartottam munkaviszo­nyának felmondással való megszüntetését, mivel maga­tartása munkaköri kötelezettsé­gével össze nem egyeztethető volt, és cselekménye alkalmas (éhet a Városgondnokság köz­megítélésének rontására. Nem vetnek? Gyakran kell jogsegél­lyel kapcsolatban vidékre utaznom. Közeleg az év vége és zöldellő 'búza-, ár- patábláköt álig lehet llát­ni. Pedig Budapesten és Szomlbathelyen is voltaim a közelmúltban. KulkoZicü- száralk ónnál inkább lát­hatók sok-sok ezer hek­tárnyi területen. Emlék­szem, a korábbi évéklben ilyenkor a kukorica-szára­kat vagy betakarították, vagy beszántották. Ha­sonló a helyzet az Állói­don is. Felszántott, de ta­vaszi vetésekhez előkészí­tett föld alig, a®g 'látha­tó, paríagtefület viszont nagyon sok van. Szeret­ném a szakemberektől megkérdezni: rendben van minden, lesz jövőre is elég kenyerünk, kukori­cánk? Nincs megoldás or­ra, hogy elvessék a jövő évi kenyerünk alapját, a jó minőségű, adélos búza- imagot? Felszántsák a par­lagterületeket? Nem ke­rülhetünk olyan helyzet­be, mint az idén a hús­sal és most a tojással, hogy külföldről kell maijd vásárolni? Nemcsak én aggódom a jövőért a me­zőgazdaságban! Dr. B. I. Családsegítő Központ Kertvárosban Az Új DN november 20-i számában írás jelent meg „Szociális munkásképzés Pé­csett" címmel. Ebben a cikk­ben nyilatkozik dr. Báli pap Ferenc: először Meszesen hoz létre az önkormányzat szociá­lis szolgáltató intézményt, de tervezi, hogy Kertvárosban is megalakítja. Dr. Simony Emőke, a Pécs Megyei Jogú Város Család- segítő Központja, Apáczai Csere J. krt. 1. vezetője a kö­vetkezőket fűzi a nyilatkozat­hoz: Kertvárosban 1990 óta mű­ködik a Családsegítő Köz­pont, amely dr. Balipap Fe­renc által említett szociális in­tézeti feladatokat látja el, vagyis ezt az önkormányzat­nak nem kell létrehozni, mert már ténylegesen dolgozunk. Családgondozóinkon kívül pszichiáter és jogtanácsos munkatársunk is van, ezért minden hozzánk fordulónak igen széles körben tudunk ta­nácsadással, vagy érdemi be­avatkozással segíteni. Eddig négy országos pályázatot nyer­tünk szakmai pályázatainkkal, valamint egy önálló kutatási tervünk támogatást kapott az Országos Tudományos Kutatá­si Alaptól. Szakmai munkánk­kal - úgy tapasztaljuk — elé­gedettek a hozzánk fordulók, de mérvadó szakmai társasá­gok és intézmények is elisme­rően nyilatkoznak tevékenysé­günk tudományos és szakmai színvonaláról. A komlói postás mást tud? Osztálytársai is köszöntik Csorba Győzőt A komlói, Anna-aknai élel­miszerbolt vezetője vagyok és igen kellemetlen, a zsebemet is érintő nézeteltérésem akadt a helyi postával, még novem­ber elején. Az állandó kéz­besítő szabadságon volt ezen a napon, aki helyettesítette, bejött a boltba vásárolni. Kér­deztem tőle, hogy hozott-e ne­kem valamit. Nincs semmi, volt a válasza. Majd rövid idő múlva újból bejött és kér­dezte, ki az a Csizmadia Jo­lán. Mondtam, hogy én. — Jegyezze meg, ezt itt nem kapja meg! — mutatott a ke­zében lévő levelekre és utal­ványra. A miért kérdésre azt válaszolta, azért, mert a címzés elégtelen, az Anna- akna 2-es szám nem itt van. Tényleg nem, mert ez a 8-as szóm —, a működési enge­dély kiadásakor történt ez a hiba, hogy a 2-est nem javí­tották 8-as számra. Próbál­tam ezt megmagyarázni a postásnak, de hiába. Mutat­tam a személyi igazolványo­mat, a működési engedélye­met, a számlát, amelynek az ellenértékét hozta, ő hajtha­Hétfőn, hajnali két órakor történt. Néhányon voltunk a vonaton. Megpróbáltam alud­ni, mint a velem szemben lé­vő fiatalember. Jött a kala­uz, mert hiába a hajnali óra, neki dolga van. Kérte a me­netjegyeket. Odalépett az al­vóhoz, s egy pillanatnyi habo­zás után megrázta a vállát. A fiatalember felriadt, nem volt jegye, se pénze. A kala­uz erre ideges lett, ő már is­meri ezt a szöveget, neki ne hazudjon senki. A „vallatott" mereven nézett maga elé és halkan mormogta: nem ha­tatlan maradt, visszavitte a postára a leveleimet és a pénzemet. — Csináltasson új bélyegzőt, meg működési en­gedélyt, akkor megkapja ­és becsukta maga mögött az ajtót. Telefonon kerestem a kom­lói főposta hivatalvezetőjét, de ő is szabadságon volt. A helyettesének elmondtam, mi történt, kértem, tartsák a pos­tán a küldeményeket és a kö­vetkező nap hozzák ki újra. Nem kaptam meg másnap, se harmadnap a nagyon várt postámat. Ekkor bementem a főpostára, ahol a hivatalveze­tő-helyettest sem találtam bent. A 3-as ablaknál lévő hölgy nagyon udvariasan utá­nanézett panaszomnak, de már a vitás napon, szerdán visszaküldték a pénzes utalvá­nyomat. Tudom, hogy a címzés elég­telen volt, a személyi igazol­ványommal azonban minde­nütt igazolhatom magam, va­jon miért nem elég ez a kom­lói posta kézbesítőjének is? Csizmadia Jolán Komló zudok. A kalauz könyvelni kezdett, de hirtelen befejezte. - Ha nem jön ellenőr, nem lesz baj - mondta, és elment. Megpróbáltunk újra elszunyó­kálni. Volt, akinek sikerült volt, akinek nem. Végre meg­érkeztünk úticélunkhoz. A ka­lauz végigfutott a vagonon, a fiatalember utánalódult és csendben mondta: köszönöm, hogy hazajöhettem. Ez termé­szetes, volt a válasz. Odakint hideg volt, és a nap is fel­kelőben ... Kedves Osztálytársunk! Emlékszel Rózsáméra, a bort órák alatt is részegségig fo­gyasztó 'Kutor Ferencre - ta­nítóinkra? Madens'ider-Magyar- la'kli jezsuita -Plus gimnáziumi osztályfőnökre, pater Tüll, Ha­uer, Pinzger, Baják tanárokra? Velünk együtt ő'k is büszkék lennének Rád és hetvenötödük születésnapodon szívből gratu­lálnának. A katolikus Plus Gimnáziumban Te voltál egye­dül református és a nyolc év­ből hat éven keresztül év vé­gén Te voltál a kitüntetett leg­jobb tanulóija a gimnázium­nak. Osztályunkban Tie voltál minden tantárgyból a leg'jőbb, dolgozatírásnál önzetlenül se­Az Új DN november 4-i szá­mában egy tömör, valójában csak száraz tényeket rögzítő tudósítás jelent meg a pécsi ingyenkonylhiáról. Az írással párhuzamoson, illetve ahhoz kapcsolódva egy fénykép is látható, amelyen két fiatal, jó erőben levő, szemmel látható­an magukat hátrányos helyze­tű etnikumhoz tartozónak valló személy étkezett. Valójában ez a jelenet Indított arra, hogy leírjám a véleményemet. Naponta halllumlk nehéz gaz­dasági helyzetünkről, n'ap mint nap megvívjuk „csatáin­kat" a felszínen maradásért, miközben gyermekeket neve­lünk éhlbérnék nevezett mun­kabérekből. Ezzel szerében kor­mányunk, akár a múltban, mil­liárd okát költ sóik esetben olyan lumpen csoportok —tisz­telet a kivételnek! — szociális támogatására, amelyek nyíltan jogokat követelnek, miközben a kötelességeik teljesítéséről megfeledkeznek. Kik járnak többségben az iingyenikanylhákra? Sajnos zö­mében nem a munkáiban meg­fáradt, két Világháborút és A fiúk Még kora tavasszal történt, hogy Berta néni sétálni és hóvirágozni ment. Mielőtt elindult, magára vet­te a jó bő kabátját, ez eltakarta a jobb oldalán levő púpot. Meri púpos volt szegény és már sok ta­vaszt megélt. Egyedül éldegélt, így tavasszal hóvirágot szedett és elad­ta a piacon. Jól jött a kis nyugdí­jához. Felment a busszal a Me­csekre, leszállt a tévétoronynál. A gítettél, dobtad hátra a szám­tanpélda megoldását, a német, latin, görög fordításókat. Min­denki szeretétt és csodáltuk tudásodat. Tudtuk, hogy sók- gyermekes családodat instruá- Iássál segítetted. Későbbi évek­ben csodáltuk megjelenő ver­sesköteteidet, fordításaidat, örültünk kitüntetéseidnek. Te, a szó szoros értelmében ko­moly (sőt néha túl komoly) költő voltál és ma is az vagy. Te mindig ember voltál, nem alkudtál, nem hódoltál be a sztálinista rendszernek. Jobb egészségiben még sokáig élj és írjál szép, klasszikus ver­seket. Isten éltessen Győző. Berényi Pista nem engedi meg, hogy az In­gyenkonyhákra járjanak. A vá­rosban és nyilvános helyéken egyre több az alkoholtól és a tisztálkodás hiányosságaitól bűzlő, sök esetben kolduló egyén, pedig szegénység és szegénység között igen nagy a különbség. A szegénység nem egyenlő az ápoltatlansággal. Míg idős emberek, illetve ön­hibáinkon kívüli okók mliaitt pe­rifériára szorult egyénék nyo­morognék és titkolták néhéz helyzetüket, addig fiatal em­berék, asszonyok családostul randalíroznak a hivatalaik szo­ciálpolitikai osztályain segélyt követelve, miközben pénzügyi kormányzatunk a még dolgo­zók és nyugdíjasok zsebében kotorászik. Véleményem szerint az ilyen át nem gondolt és a valóság­tól elrugaszkodott szociális tá­mogatásók tovább szítják a lé­kosság körében tapasztatható feszültséqet. A jövőben jó len­ne felülvizsgálni az egész tá­mogatási rendszert, hogy való­iban a legmegfelelőbb helyre kerülhessenek az amúgy is ne­hezen megtermelt forintok. szép, szelíd lankásokban már nyitot­ta kelyhét a hóvirág, összecsokroz- ta, cérnával átkötözte és egy kis szatyorba tette őket óvatosan, hogy össze ne törjenek a kis fehér gyen­ge szirmok. Egyszer csak megzördült mögötte a bokor. Azt hitte, talán valami­lyen állat, hátra nézett és három fiút látott maga mögött. Távolról közeledtek lassan feléje, nevettek és szinte bekerítő mozdulatokat tettek. Talán rajta nevetnek? Nagyon meg­ijedt, elkezdett szaladni, már ameny- nyíre a kora megengedte. Egyetlen gondolata volt: menekülni! A fiúk mögötte hangos megjegyzéseket tet­tek és már-már úgy tűnt, hogy utol- érik Berta nénit. Kiért az útra. de az nagyon köves volt. Mindegy, ta­lán leér a Dömörkapuig és ott már meg van mentve a fiúktól. De fé­lelmében rosszul tájékozódott, mert még vissza volt majdnem a fele út. Már kiért a földes, szélesebb rész­re, de egyre érezte, hogy ereje logytán. Erős lihegések között von- szólta magát, míg végül ,nem bír­ta tovább. Megállt, 'lesz, ami lesz, gondolta és érezte, hogy már majdnem összeesik. Hátra nézett és látta, hogy a fiúk is megálltak. - Na, ezt jól megijesztettük - mond­ta az egyik fiú. Berta nagyot nyelt, nem mert megszólalni, szája kiszá­radt, várt. Tehát megmenekültem, gondolta. — öreglány, ne fusson előlünk! Hiszen nem akarjuk mi bántani, csak kocogunk egy kicsit. Berta néni nem bírta tovább, le­rogyott az útra és hangos zokogás rázta, ölében a kis szatyor, de most már nem törődött a virágok­kal, csak a lelkében dúló fájda­lommal és nagyon-nagy fáradtságot érzett. A fiúk valóban nem bántot­ták. Tovább futottak hangos neve­téssel, mit sem törődve azzal, hogy most valakit majdnem halálra ré­mítettek. És Berta többet nem mert hóvirágot szedni . . . Némethné Benkő Erzsébet Cs. B. Takarékszövetkezet a lakosság szolgálatában? Egy barátom, aki az Álla­mi Biztosítónál dolgozik, kölcsönt akart felvenni a Mohácsi Takarékszövetkezet pécsi. Citrom utcai fiókjától. Kezesnek egy munkatársát kérte fel és engem. Együtt mentünk el aláírni a szerző­dést. Sajnos elvesztettem a személyi igazolványomat, csalk jogosítványt és bírósá- gli igazolványt vittem ma­gammal. Mivél a barátom­nak sürgősen szüksége vólít a pénzre, nem volt idő újat csináltatni. A takarékszövetkezetben az illetékes hölgy közölte ve­lem, hogy jogosítvánnyal .nem igazolhatom magO'm és imég ideig lenes személyivel sem. Ekkor felvilágosítottam, hogy a polgári rendtartás 195. paragrafus (1) bek. ér­telmében közokirat az olyan okirat, amelyet bíróság, köz­jegyző vagy más hatóság ügyikörén belül a megszabott alakban állított ki és telje­sen bizonyítja a tanúsított adatók valódiságát. Márpe­dig a jogosítványt hatóság állította ki és megtétel a fenti feltételeknek. Azonban hiába beszéltem, eredmény nélkül távoztunk. Ezután a barátom egy má­sik kollégáját kérte fel ke­zesnek. Ekkor a hölgy közöl­te velük, hogy ugyanattól a munkáltatótól nem fogadnak el két kezest. Ismét dolga végezetlenül távozott. Az Ál­lami Biztosító pécsi fiókjá­nak vezetője meghallva a történtéket, felhívta a szö­vetkezetei és megkérdezte, miért nem bitélképesek az ő dolgozói. A válasz az volt, léhét, hogy leépítés 'lesz ná­luk. Végül egy harmadik ke­zes révén lehetett csak fel­venni a kölcsönt. A történet ennyi és felme­rültek bennem a következő kérdésék: igaz, hogy a szö­vetkezet dlyan feltételékkel szerződik, amilyenekkel akar, de milyen alapon vesZi sem­mibe a Magyar Köztársaság hatályos törvényeit? Meny­nyivel több fénykép és adat van az új személyi igazol­ványban? Érdeke-e a szövet­kezetnek keresnie a kama­ton? Ha a két kezes külön­böző helyeken dolgozik, ott nem lehet leépítés? Végiül csak annyit: lesz-e leépítés a Mohácsi Takarékszövetke­zetnél? Dr. Martin Zoltán i Sallai utcai idill... Szép ez így? Nincs Imás helyük? Fotó: Sági Péter A vonaton történt Kik a szegények? eqyéb néhéz időket megélt idős emberék. Az ő önérzetük J. B. Pécs

Next

/
Oldalképek
Tartalom