Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-20 / 348. szám
1991. december 20., péntek üj Dunán tüli napló 3 A városszépítők közgyűlése Öreg kapuból fiatal hit indul A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület tegnap tartotta évi rendes közgyűlését a Művészetek Házában. Dr. Marton István a Városszépítők elnökének beszámolójából közlünk egy részletet. Manapság az egyesületek, a különböző társaságok működésére ráillik az a mondás, hogy működésükben hullámzanak, de nem merülnek el. Érvényes ez egyesületünkre is, amely megalakulásakor, 1983-ban oly eleven erőkkel kapcsolódott a társadalmi munka ritmusába, hogy félő, a sokféle és sok felé föltárt, javasolt terveket nem tudjuk negvalósítani. Ez azonban nem törte meg tagságunkat. Az integrált munka biztosítása végett ez év elején bizottságokban igyekeztünk megoldani a programadta feladatokat, abban bízva, hogy mindenki megtalálja a maga számára legmegfelelőbb munkalehetőséget. Ennek eredményeként számos tervet valósítottunk meg. — Osztatlan sikert aratott az utcanévtájékoztató táblák kitétele. Ekként nemcsak az utcalakók szerezhettek pontos életrajzi adatokat egy-egy nevezetes személyről, hanem azok is, akik városunk történeti, kulturális múltja iránt érdeklődnek. — Egyesületünk szakemberekből, pécsi patriótákból létrehozott olyan utcanévadó bizottságot, amely után 121 pécsi utcanév megváltoztatására tett előterjesztést. A javasolt nevek között kiváló közéleti személyek, volt polgármesterek, országosan ismert egyetemi tanárok is szerepelnek. — Külön tettünk javaslatot a sajtóban és írásban az önkormányzatnak az Aradi vértanuk nevének jobb megismerése és megbecsülése érdekében a Kertvárosban könnyen létrehozható, integrált utcarészleg kialakítására — Pozitív eredménynek könyvelhetjük el, hogy egyesületünk új emléktáblákkal emlékezett meg városunk három prominens személyéről: Vargha Damjánról, Visy Zoltánról és Virág Benedekről. — Hosszabb ideig tartó, fáradságos munka eredményeként visszaállítottuk eredeti helyére, a Széchenyi tér alsó részén azt a meteorológiai házikót, amely levegő-, nedvesség- és hőmérsékletmérő szerkezetével az érdeklődő pécsi polgárok számára látványos megfigyelési eszköz. — Tevékenyen résztvettünk a Kálvária helyreállítási munkálataiban, és a Zsolnay mauzóleum restaurálásában és mindkettővel kapcsolatban további gondozásukra még az elmúlt évben alapítványt létesítettünk. — Ugyancsak alapítványt létesítettünk a „Szép tiszta Pécsért” és több pécsi iskolában városszépítő ifjúsági csoportot alakítottunk ki. Harcot folytatunk az utcai szemetelés, a rongálások megakadályozására. — Mintegy 80 olyan neves volt pécsi közéleti személyiség sírjának gondozására tettünk javaslatot az önkormányzatnak, akiknek már nincsenek hozzátartozóik. Össszeállítottuk a köztemetőnkben nyugvó egyetemi tanárok névjegyzékét, a volt katonai vezetők sírhelyéről szóló kimutatást az egyházi személyek sírhelyének a megjelölésével. — Helytörténeti, várostörténeti előadásokat szerveztünk a városunk múltjának jobb megismerése érdekében. Köszönjük mindazoknak az értékes segítségét, akik serény ügybuzgalommal elősegítették a városunk megszépüléséért folytatott munkát. Arra kell törekednünk, hogy jól kigondolt, előreláthatóan reális feladatok megoldására összpontosítsuk a figyelmünket. Ne igyekezzünk a lehetetlent legyűrni, de tegyünk meg minden tőlünk telhetőt városunk értékeinek megóvására, nemes hagyományaink jjelenlegi és jövőbbeni védelmére. Szeressük úgy városunkat, ahogy a Pécsett járt - nagy magyar költő - Juhász Gyula megénekelte: Öreg kapukból fiatal hit indul, /És jobb jövőbe lelkesedve hírt ád. A helyreállított időmérő házikó Fotó: Läufer L. Akik egyedül vannak A népművelők szívesen elmennek értük A pécsi DOZSO, a Doktor Sándor - Zsolnay Művelődési Ház közös programot szervez azoknak az idős embereknek, akik egyedül töltik a karácsonyt. December 24-én délután 2-től 6 óráig baráti összejövetelt rendeznek számukra a Művelődési Központban (Felsővámház u. 72.): Meggyesi Schwartz Lucia énekesnő és a Püspöki Énekiskola növendékei adnak koncertet a közös karcsonyfa alatt. A rendezők várják az érdeklődőket - vagy várják, hogy közöljék címüket: a népművelők és segítőtársaik elmennek értük. A Demokratikus Charta első pécsi összejövetele A Demokratikus Charta első pécsi összejövetelét december 21-én, szombaton 2 órakor tartja a Városháza nagytermében (Széchenyi tér 17.). Várjuk mindazokat, akik aláírták vagy alá akarják írni a Demokratikus Charta nyilatkozatát, és azokat is, akik még nem döntöttek, de szeretnék megőrizni a kivívott demokráciát. Balikó Zoltán, Bencsik István, Csordás Gábor, Csuhái István, Gellért B. István, Matavovszky Iván, Németh Zsolt, Papp Béla, Pál Zoltán, Valká László, Vári Éva, Vonyó József. Karácsonyi jótékonysági hangverseny A műsoron Händel és Mozart müvek Karácsonyi jótékonysági hangversenyt tart december 22-én, 16.3o-kor a Pécsi Szimfonikus Zenekar a pécsi Székesegyházban. A hangversenyre a belépés ingyenes, a pénzadományokat a a horvátországi menekültek javára fordítja a Máltai Szeretetszolgálat. A hagversenyen Händel és Mozart művei szerepelnek. A koncerten Bukszár Márta, Németh Judit, Mukk József Szüle Tamás és a Szekszárdi Szövetkezetek Madrigálkórusa működik közre. Vezényel Jobbágy Valér. Kereskedők Háza Új bevásárló központ Pécsett Pécs egyik legszebb bevásárlóközpontja készül el a napokban. A Kereskedők Háza nevű épületben elsősorban a kisiparosok nyitnak üzleteket. A Rákóczi úti létesítmény alagsorában a ház alatt feltárt római-kori leleteket is megtekinthetik az érdeklődők.Az 1992-es nyitás előtt - tekintettel a karácsonyi bevásárló rohamra - néhány napos próbaüzemet tartanak. Fotó: Läufer László Tavaszra eldől melyik vehető meg Nem minden lakás eladó Gőzerővel folyik Komlón a 25 évnél régebben épült állami bérlakások eladása. 3700 ilyen lakást kínált fel az önkormányzat a benn élőknek a forgalmi érték 25 százalékáért. Eddig 78 épületből 1284-en jelezték vételi szándékukat, s mintegy 400-nál meg is történt a tulajdonoscsere. Néhány hónappal ezelőtt a képviselő-testület tagjai javasolták, hogy kerüljön megvitatásra a helyi rendelet módosítása, biztosítsák a vásárlási lehetőséget az 1967 után épült lakások bérlőinek is. A szerdai testületi ülésre el is készült a javaslat, akik azonban arra várnak, hogy bérlőből tulajdonossá válhassanak, továbbra is csak ezt tehetik:a téma ugyanis lekerült a napirendről. Indoklásként azt hangzott el, hogy az elidegenítések szabaddá tétele előtt ki kell dolgozni egy átfogó városi lakáskoncepciót, a rendeletmódosítással jó lenne megvárni a régóta készülőben lévő országos jogszabályt. A bérlakásukat megvásárolni szándékozók megnyugtatására annyit tettek hozzá mindehhez, hogy január végén ismét „felmelegítik” a témát, s amire az idő is melegre fordul, már talán tudhatják a komlóiak, milyen feltételeket kínálnak a vásárláshoz. Az elfogadásra nem került javaslat az 1977-1987 között épült lakásoknál a forgalmi érték 35, az 1967-1977 között épültekre pedig a 30 százalékát * állapította meg vételárként. G.G. Mozart megidézése A Pécsi Szimfonikusok koncertje Múlt hétfőn a POTE támogatásával ismét hangversenyt adott a Pécsi Szimfonikus Zenekar, ezúttal rangos vendég- karmesterrel: Erdélyi Miklóssal. Ahhoz képest, hogy ugyanekkor más helyszíneken legalább három további koncert zajlott le, tisztes létszámú közönség jött el meghallgatni a Mozart emlékének adózó programot. E megfogalmazás persze, megtévesztő, minthogy az első műsorrészben szerepelt két zeneszerző közelítőleg sem igyekszik ’’megidézni” a 18. századi géniusz szellemét; az általuk felhasznált Mo- zart-témák csupán kiindulópontot szolgáltatnak ahhoz, hogy a maguk egyéni hangján és modorában megszólalhassanak. Max Reger 1913-ban a 331. Köchel-jegyzékszámú zongoraszonáta nyitótételének témájára írt - fúgával koronázott - szimfonikus variáció-sorozatot. A későromanti- kus nagyzenekart foglalkoztató, színgazdg, mégis intim-lírai alapkarakterű mű annál meggyőzőbbnek tetszik, aminél messzebbre távolodik az apropójául szolgáló zenei anyagtól. Chopin viszont a Don Giovanni híres csábítási duettjének kezdő periódusát ruházta fel az eredetitől teljesen idegen jelentéssel, hogy - ugyancsak variáció-sorozat- képében - zenekar-kísértes zongora-bravúrdarabokat komponálhasson, zongoratechnikai újításainak tárházát felvonultatva, mellyel annak idején (1831-ben) Schumannt is bámulatba ejtette. Ezen az estén Prunyi Ilonára várt a hangzuhatag megszólaltatásának feladata, amit ő - a zongora-zenekar összehangoltság hiányában is - igen rutinosan és gördülékenyen oldott meg. A szünet után valódi Mozartot hallhattunk, méghozzá az utolsó (C-dúr, „Jupiter”) szimfóniát. Erdélyi Miklós egy gazdag életpályán kikristályosodott véleményét juttatta érvényre interpretációjában, és biztos, hogy sokakat ez a Mozart-kép maradéktalanul kielégít. Muzsikus-generációk sora munkálkodott a „klasszikus letisztultság” pamasszusi kliséinek rögzítésén, eközben azonban sajnos, háttérbe szorult a stílus drámai feszültsége, dinamizmusa, vibráló változékonysága, sugárzó érzelmi ereje. Nem kétséges, hogy a szimfónia egyoldalú képéhez a hangzásarányok tradicionális féloldalassága is hozzárult ezen a koncerten: a nagylétszámú vonóskar hang-masszája mögött kényszerűen meghúzódó fúvós-rétegek távolról sem tölthették be azt a funkciót, amit Mozart általában - a tutti-szakaszok- ban is! - nekik szánt. Gönczy László Egy történet epilógusa Hány dudás van egy csárdában? Eleget, sőt fölös bőséggel foglalkozott a mágocsi esettel a honi sajtó. Rákényszerült erre, hiszen a mágocsi iskola a töltéstavival együtt a pályázati anomáliák, az önkormányzat és a tantestület közötti civakodások díszpéldányait adta. Hatásköri ellentmondásokról, a demokrácia elemi, szerkezeti gyengeségeiről tudósított. És most jön a ráadás: a napokban kaptuk a hírt, hogy a rétestésztaként nyúló ügy közvetlenül érintett kárvallottjait, a két elbocsátott pedagógust - az egykori „des- pota” igazgatót és a „vele egy követ fújó” kolleganőt - mun-' kaügyi bírósági határozattal visszahelyezték szakos tanári állásába. Helyreállt hát a jog szerinti világ rendje. Jog és igazság fé- nyeskedjék felettünk. Győzelmesen dughatnánk a homokba a fejünket: minden jó, ha a vége jó. Ami a gyarlóságainkat illeti, nemcsak egy ilyen eset van a világon. Csakhogy aki a „történetet” valamelyest ismeri, ezúttal sem tud pontot tenni a végére. A tantestületet tökéletesen megosztó lavina talán a jogos zúgolódással indult. A „kisebbség” zúgolódása nem az eredményeket, hanem csak azokat a vezetési módszereket, netán magatartást kérdőjelezte meg, amiből kinek-kinek időnként elege lesz. A Komlóról sikeriskolának látszó intézmény igazgatóját, illetőleg a munkáját „vizsgálni” kezdte egy bizottság még 1988-ban. Kifogást nem emeltek, talán nem is emelhettek. Az iskolák munkáját egyébként is mindig a jövőidő demonstrálja hitelesen: a köznapokban becsülettel helytállók és a továbbtanulók aránya. Mindenesetre az igazgatónak rövidesen lejárt a szerződése, és amikor az állásra ismét pályázatot hirdettek, az ő pályázatát az önkormányzat már visszautasította. Visszautasította annak ellenére, hogy a tantestület szerény arányú „többsége” ragaszkodott a személyéhez - vélt vagy valós hibái ellenére. Az önkormányzat nem kerülhetett ellentmomndásba saját ítéletével, de nem bírálhatta felül a többségi álláspontot sem. A másik pályázót az iskola vezetésével csak ideiglenesen, a tanév végéig bízta meg. Az „mb” igazgató pedig rögvest az „önkormányzat emberévé”, az ördög ügyvédjévé minősült a „régihez” ragaszkodó, „többség” szemében, aki főként arra hivatott, hogy végleg kihúzza a szőnyeget a „régi” igazgató lába alól. Igazolta ezt a vélekedés, ami szerint a pályázat második, fordulóját ő szabotálta volna el: hű csatlósait, azaz a „kisebbséget” ő küldte szabadságra, hogy a ketté szakadt tanári testület így határozatképtelen legyen, amikor a négy jelölt közül választaniuk kell. Mintha nem tüntettek volna távolmaradásukkal enélkül is. Az igazán megdöbbentő lélektani fekete doboz azonban a „többség” viselkedése. Ők nemcsak aláírásokat gyűjtöttek, de éhségsztrájkkal tüntetettek a volt igazgató mellett. Köztük egy cukorbeteg hölgy is! Ki tudná kideríteni, mekkora szerepet játszhatott ebben a félelem, mekkorát az őszinte ro- konszenv vagy a taktikázó kivárás? Mekkorát az Ígéretek? Mások szerint csak máig tisztázatlan jogaiknak próbáltak érvényt szerezni, á „nagy interregnum” ellen tiltakoztak így. Nem tekinthette senki nemesebbnek a „kisebbség” eszközeit' sem. A „sztrájktörésről” - az állítólagos éjszakai falatozásról - készült videofelvételeket vagy az egyházi iskola „szervezését”. Az önkormányzat, a gordiuszi csomót megoldandó, július 22-én új igazgatót nevezett ki az iskola élére, aki a „régit” és „bajkeverő” hölgykollégáját rövid úton, átszervezésre hivatkozva már augusztusban elbocsátotta. S lám jó az Isten, jót ád - a jogtalan lépést szépen, kézenfogva vissza lehetett vezetni a jog egyedülvaló medrébe. A Pedagógusok Szakszervezetének megyei szövetsége azonnal a sértettek segítségére sietett, de célját ebben az ügyben - amely a résztvevők majd mindegyikéhez méltatlan - csak a munkaügyi biróság segítségével érte el. A két pedagógus a bíróság decemberi döntése nyomán ismét munkába állhat. Hiszen egy új igazgató, nem rúghat ki valakit egyszemélyi döntéssel, hamis indokokkal. Nem tetézheti bajt, a már alig tetézhetőt. Az a reményem pedig, hogy a két pedagógus „visszatérése” erőt adhat valamiféle békében telt számvetéshez, meglehetősen naív. De ha a gyerekekre gondolok, mondhatok-e mást? Bóka Róbert
