Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-17 / 345. szám

8 aj Dunántúli napló 1991. december 17., kedd Csökken a lakásépítés Az év első háromnegyed évében - előzetes adatok szerint - 18 219 lakás épült az ország­ban, ez az egy évvel ezelőttinek mindössze háromnegyede. A fővárosban még ennél is na­gyobb arányú, 37 százalékos a csökkenés. Budapesten 2111 lakást vet­tek használatba, az ország váro­saiban 9086-ot, a községekben pedig 7022-öt. A lakásépítkezések Zala me­gye kivételével a megyékben is csökkentek, 30 százaléknál is nagyobb volt a lakásépítés visz- szaesése Békés, Csongrád, Nógrád és Veszprém megyék­ben, 20-30 százalék közötti Ba­ranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben, valamint Tolnában; Pest megyében 4 százalék, a többi megyében 12-17 százalék kö­zötti a visszaesés. Az új lakások 73 százalékát a lakosság saját céljára építette, 22 százalékát a gazdasági szer­vezetek létesítették elsősorban értékesítésre, és 5 százalékát az önkormányzatok főként bérbe­adásra. Január-szeptemberben az OTP építésre és ingatlanértéke­sítésre a múlt évinél 16 száza­lékkal kevesebbet, 23 milliárd forintot folyósított hosszúlejá­ratú hitelként. Ugyanebben az időszakban az engedélyezett építési kölcsö­nök száma 79 ezer volt, 21 szá­zalékkal kevesebb, összege 11,2 milliárd forint volt, 27 száza­lékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Jelen és jövő az élelmiszerkereskedelemben Mi lesz a kis boltokkal? A '60-as években úgy tűnt, a kis vegyesboltok, szatócsüzletek szerepét átveszik az ABC-áru- házak. Aztán mégsem vették át. Bebizonyosodott, hogy város- és faluszerte igenis szükség van a kisebb kereskedelmi egysé­gekre, Most, amikor egyre másra nyílnak a szuper- és hi- permarkettek, melyekben óriási az áruválaszték, újra felmerül a kérdés; vajon kellenek-e a kis boltok? * * * Nagyárpádi vegyesbolt, ko­radélután. Srácok jönnek, tej­port vesznek zacskószámra, fi­zetnek és mennek majszolni. Amúgy - az eladókon kivül - üres a bolt. — Ilyenkor már alig van for­galmunk- mondja Balogh Ist­vánná üzletvezető-helyettes.- Többségükben reggel vásárol­nak az emberek, 6 órakor nyi­tunk, 8-ig megveszik, ami az­napra kell, utána már csak keve­sen térnek be. Nem panaszként, de megem­líti, közel a város, igy a na­gyobb és kisebb pécsi boltok is konkurenciát jelentenek. Pedig ők mindent megtesznek, hogy elégedettek legyenek a vevők, a polcok dugig pakolva árukkal, szinte mindent kapni. Ha a vá­sárló, mondjuk, darálót akar venni, akkor megrendelik. Per­sze, azért akadnak gondok, pél­dául a TITÁN nehezen mozdul. Ha bojlert vagy mosógépet ren­delnek, akkor azt mondják nincs .. .Hogy ez a kis boltnak köszönhető vagy valami más­nak nem tudják. — Van jövője ennek az üzlet­nek? — Szerintem semmi. Bár a havi forgalmunk 1-1,4 millió forint között van, a vevőket előbb-utóbb elszippantja a vá­ros. E véleménynek némileg el­lentmondani látszik, amit Záká- nyi Emőné vevő mondott. — Szerintem szükség van az üzletre, mert amit akarok, azt itt megkapom. S nem lenne jó, ha mindenért a városba kellene szaladgálni... * * * Pellérden a minap nyílott egy Mini-ABC a Dózsa György úton. Azt persze még nem tudni, hogy mekkora verseny­társa lesz a falu többi üzletének, a fiatal tulajdonos mindenesetre bizakodó. — Négy éve költöztünk ki Pécsről, akkor vettük ezt a há­zat, melynek az utcára néző frontján csináltuk az üzletet- tá­jékoztat Németi Rajmundné- Az biztos, ebből nem leszek milliomos, de talán stabil kis jövedelmet hoz. Úgy tűnik, a forgalomra nem panaszkodha­tunk. Megérkezik a férj - az árube­szerzésben segédkezik -, meg­kérdem, hogy nehéz-e felhajtani a különféle cikkeket. — Nem, sőt jönnek is ügy­nökök. A fő profilunk vegye­sárú, de az az elképzelésünk, hogy olyan dolgokat is tartunk, melyekre szükségük lehet a sző­lősgazdáknak. Árakról, vásárlókról ejtünk szót. Megtudom, egyre többen érkeznek kis pénzzel, s a lé­nyeg, hogy olcsó legyen, amit vesznek. Igyekeznek a piaci vi­szonyokhoz alkalmazkodni, bár szinte minden szabadáras, ők többnyire a nagykerek áltak ajánlott árakon árusítanak. — Nem tartanak attól, hogy nem lesz szükség erre az üz­letre, s be kell csukniuk? — Nem, egyáltalán nem. Ha másban nem is, de a vásárlókkal való kapcsolattartásban min­denképpen versenytársai le­szünk a nagyobb boltoknak. Persze, remélem nem csak ezért lesz érdemes bejönni ho- zánk... * * * Ha valaki tudja, mi a kiskeres­kedelem, akkor Plechl István egészen biztosan. Lassan ötven éve van a szakmában, melyből negyvenet magánkereskedőként töltött el a pult mögött. S ezt szó szerint tessék érteni, hisz cse­mege üzletében - Pécsett, a Szalai András út-Petőfi utca sarkán - olyan "igazi" pult van. — Igen, van jövője az ilyen kis üzleteknek, mint ahogy mindig is szükség volt rájuk. Csak hát ezt az állam nem vette tudomásul... Tudja uram, mi­ért kellenek az ilyen kereskedé­sek? Mert itt kapcsolat van a la­kossággal, nem személytelen a vásárlás. — A forgalom? Hát, mostanság nincs ok di­csekvésre, mert a lakosságnak kevés a pénze. Nagy szükség lenne a gazdaság stabilizálá­sára! Vevő érkezik, a nyíló ajtó fö­lött csengettyűk csilingelnek, Plechl úr előre köszön, majd olyan udvariasan szolgálja ki a vevőt egy csomag papirzseb- kendővel, mintha méregdrága konyakot vett volna. Ja kérem, aki a Pohlinál tanult. Kérdem, miért nem nyitott butikot a fü- szerüzlet helyett. — Mert én ahhoz nem értek. Mindig az élelmiszerben vol­tam, mit kerestem volna a ruhá­sok között? Tudja uram, amit csinálok az éppen úgy hivatás, mint az öné. Roszprim Nándor Plech István pécsi élelmiszerkereskedő üzlete A piac élénkülésére az ágazat gyorsan tudna reagálni / Érzékenyen csökkent Baranyában az állatállomány A genetikai alapok jók - A termelési technológiák megfelelők Birkanyáj Husztót határában Fotó: Proksza László Toliseprű Széchényi vagy Széchenyi? Megyénk szarvasharma ál­lománya, ezenbelül a tehénál­lomány, az elmúlt 10 évben az országos átlagnál is nagyobb mértékben csökkent. Ez a kis­termelői körben volt nagyobb mérvű. A tejtermelés viszont a fajtaváltás során az országos át­lagnál gyorsabban növekedett. 1981-ben egy tehéntől átlago­san 4000 liter tejet fejtek, 1991-ben ez 5500 liter körül alakul, amely az elmúlt évi faj­lagos termeléssel azonos. A tejtermelést segítő techno­lógiák (tartási, takarmányozási, fejési) minőségi javulása elle­nére csökkent a tejtermelés nye­resége. A következő évre to­vábbi létszámcsökkenés vár­ható, ami az ossz megtermelt tej és marhahús csökkenésében fog jelentkezni, számolni lehet a minőségi árualap növekedésé­vel. Megyénk szarvasmarha ál­lományának genetikai és egész­ségügyi állapota jó. A sertésállomány ma ugyan­annyi, mint 10 évvel ezelőtt. A közelmúlthoz viszonyítva a nagyarányú létszámcsökkenés ezévre következett be. A kis­termelői körben ez közel 50 százalékos volt. Szükséges a kistermelők koncentráltabb termelése, és minden szinten a még jobb minőségű vágósertés előállítása. Ehhez megyénkben, de az ország törzstenyészetei­ben is a megfelelő apa- és anya­állatok rendlekezésre állnak. (Magyar Nagy Fehér, Lopály, Durok ,stb.) Hosszútávon Ztz önellátáson kívül, a nyugati piacon csak a szuper termékeknek lesz helye, fontos a keléti piaci lehetőségek kihasználása is. Birkatartás terén megyénk hagyománya és kultúrája sosem volt az elsők között. A kislétszámú törzstenyésze­teink genetikai értéke jó és piacorientált. Az állományok­nál kialakult nagyarányú csök­kenés, már a meglévő legelők kihasználását sem biztosítják. A hármas haszonbevételből (gyapjú, bárány, tej) már a csak a tejesbárány és a gyorshízlalt pecsenyebárány maradt piacké­pes. A gyapjúnak egy kilójáért ma 45 Ft körüli árat fizetnek, (annyi, mint egy doboz olcsó cigaretta ára). Bárányhúsra van és lesz is piac a közeljövőben az EK országai és egyéb hagyo­mányos piacainak felé. A baromfiállományt a statisz­tika összevontan jeleníti meg. (csirke, kacsa, liba, pulyka, stb.) Ez a kimondottan abrakot fo­gyasztó állomány, a megye hús­termelésében (100 000 to) - magas létszámánál fogva - je­lentős (28-30 000 to). A KSH felmérése szerint itt is csökkenés állt be. A korábbi broylercsirke előállítás a felénél is kevesebb a piacok nagyobbik részének felbomlása miatt. Nö­vekedett a kacsahús-, libamáj-, pulykahústermelés. Broylercsirke előállítását szolgáló szülőpárok, kacsa- és libatörzstenyészeteink csak kismértékben csökkentek. Jelen van a TETRA-fajtahibridek mellett az ígéretes USA AR- BON-AKRES, a kanadai SHAWER és a NERA SEX­LINK tojóhibrid. A minőségi feltételek biztosítják, hogy az újból beinduló keleti piacok esetén ki tudjuk elégíteni a ke­resletet. Ez az ágazat mobilizál­ható leginkább. A lóállomány 23 db. körül alakul. Ez egy majdnem állan­dósulni látszó minimum. Biz­tató gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok, a lósport új alapjai, az egyre növekvő számú lovat és lósportot szerető fiatal re­ményt ad ezen ágazat megújulá­sára. A december 4-i Toliseprű „Széchenyi: anyanyelvűnkért” címmel jelent meg, holott a szerző mind a címben, mind a szövegben következetesen nem a „megvesszőzött” Széchenyi alakot használta, hanem a csa­ládnévben levő második „e” be­tűt ékezet nélkül e-nek írta. Kérdés, melyik a helyes? A Széchenyi név helyesírá­sának szinte már töténete van. Szarvas Gábor, Ruffy Péter, Tóth Kálmán Dezső és mások foglalkoztak e kérdéssel - nem egyforma eredményre jutva. Szarvas Gábor Nyelvőrében kifejti: „István feledékenység- ből hanyagolta el a második ékezetet névaláírásában.” Itt csak az a baj, hogy ez a feledékenység számos aláíráson észlelhető (például: a Ti- sza-szabályzási Szövetség leve­lein). Maga Széchenyi István a csa­ládnévhasználatban többféle­képpen írta a nevét. Ennek okát nem tudjuk, csak sejtjük.: nem akarta, hogy édesatyjával, aki következetesen Széchényinek írta a nevét, összecseréljék. A 26 éves huszárkapitány ugyan 1817-ben az Athenaeum Iro­dalmi Nyomda kiadásában Szé­chényi István névvel jelentette meg költeményeit, későbbi munkáiban azonban - a Hitel, Világ, Stádiumban már az éke­zet nélkülit népszerűsítette. Lassan a Széchenyi-névirás vált gyakoribbá. Kossuth Lajos is e névvel küldötte meg Felele­tét Gróf Széchenyi Istvánnak. Más Írásokban azonban még feltűnik a „vesszőzött” név­forma, mind például a Var­gyas-féle Magyar szabadság- harc története című műben. A jóbarát, Wesselényi Mik­lós báró egyik levelében ezt írja Erdélybe: „Anyám, tegnap volt az országgyűlés legszebb nap­ján, az én Széchényim napja, le­írhatatlan elérzékenyedés és lelkes felbuzdulás támadt körü­lötte, a szemekben örömköny- nyek csillogtak .. Pécs nagy írója, Surányi Mik­lós, mindőn Egyedül vagyunk címmel megírta István gróf élet- történetét, az első kiadás II. kö­tetének címlapján - nyilván saj­tóhibából eredően - a Széché­nyi István név szerepel, míg az életregény szövegében az éke­zet nélküli nevet olvashatjuk. Midőn Pécs város közgyűlése 1848 március 19-én Pintér Mi­hály főbíró úr elnöklete alatt „a választott község (közösség) és az összves polgárság jelenlété­ben” 28 díszpolgárt választott, közöttük volt „Gr. Szécsényi István) is. Nyilvánvaló, hogy évtizedek során mindkét névírás formával találkozhatunk. Jelenleg az a helyzet, hogy A magyar helye­sírás szabályai című, zsinórmér­tékként szolgáló könyv és a He­lyesírási kéziszótár akként rend- lekezik; a legnagyobb magyar nevét Széchenyinek, a Nemzeti Múzeumot és Könyvtárt alapító atyának a nevét pedig vessző- zötten Széchényinek kell írni; mondani viszont mindkettőt ejthetjük „szécsényi”-nek. Széchenyi két gyermeke - Béla és Ödön - apjuk példáját követték. A család másik ága kitart a Széchényi név írása mellett. Dr.Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom