Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-16 / 344. szám
1991. december 16., hétfő új Dunántúli napló 7 „Nem mondunk le egy gyerekről sem .. A csapóajtó mögött s Állami gondozottak az ifjúsági otthonban Iskolakerülés, csavargás, rossz szociális háttér, - néhány ok azok közül, melyek miatt állami gondozásba vehetnek valakit. De idetartozhat a lopás is, vagy más viszonylag '.kisebb” bűncselekmény. Arra pedig, aki egyszer bejutott, óhatatlanul bélyeg kerül, s az ottlévők szégyellik a választ arra a kérdésre: hol laktok? A lejtőn Míg egy átlagos családban gyakran a maga természetes módján feloldódik egy-egy konfliktus a gyerekkel, s őt a szülő még idejében vissza tudja fogni, addig a magára hagyott, vagy éppen a környezetétől negatív példát kapott gyerek szép lassan, néha szinte észrevétlenül, máskor meg egy bűntett elkövetésével indul meg a lejtőn. Igazából minden korosztály veszélyeztett lehet, de a kamaszodó fiatal tán még inkább. A Baranya megyei Közgyűlés Ifjúsági Otthonában ilyen fiúkkal találkozom. 14 évesen kerülnek ide, de gyakran még 18 éves koruk után is ittmaradnak. Ők az utógondozottak. Van, aki a katonaság után ide tér vissza, és olyan is akad, aki kényszerűségből kéredzkedik be, mert bár már becsukódott mögötte egyszer az ajtó, önerejéből nem tud sokra jutni. Az intézet 24 éves koráig átmeneti menedéket adhat a számára. Egy folyosón A kép, amit látok, nem szívderítő. Egyetlen szűk folyosóba, s az onnan nyíló szobákba van beszorítva 23 fiú (egyébként 40 személyre van keretük), 6 nevelő és a gazdasági vezető. A hely annyira otthonos, ameny- nyire csak egy folyosó lehet. A falakon néhány esküvői kép, azoktól a fiúktól, akik már elmentek innen és családot alapítottak. Mosolygó arcok a színes fotográfián. De vajon van-e okunk tényleg mosolyogni? Az igazgató, dr. Pály Gábor azt mondja:- Nem akarunk a hajléktalanok intézetévé válni, csak azokat vesszük vissza, akik nálunk voltak előzőleg is. Szerződést kötünk, és dolgozniuk kell. Bizonyos összeget előtakarékos- ság címén félretesznek. A legnagyobb gondunk az, hogy nem tudunk eleget tenni a gyerekeink munkába állításáért. Ezzel az egyik legjobb jellemformáló eszközünk is elveszik. Ma már csak legfeljebb személyes kapcsolatok révén szerezhetünk állást a fiúknak, de ezek a csatornák is beszűkülőben vannak, hiszen sok helyen még a család- fenntartókat sem képesek alkalmazni. Kollégája, Bundy János kiegészíti:- Óriási törés volt az, hogy már nem dolgozhatnak a srácok az építőipari vállalatnál. A BAZIS nem fogadja őket. Eddig legalább volt négy-öt lehetőség arra, hogy ha kellett, áthelyezésekkel, de megtalálta a személyiségének legjobban megfelelő helyét mindenki. A külvilág számára az intézeti amúgy is És a pénz? Azt a Gyivi kapja, s osztja tovább. így fizetik a kiskorúak bérletét, és kapnak havonta 500 forint zsebpénzt. Egy évben kétszer, tavasszal és ősszel jut összesen 19 500 forint öltözködésre. A közös karácsonyfa alá is borotva, zokni, fésű kerül. Akinél olyan a szülői háttér, a beutaló szerv gondozási díjat állapít meg. Ebből az otthon közvetlenül nem részesedik. A helyet, ahol vannak, a BÁ- ZlS-tól bérlik. Az ügylet itt homályossá kezd válni, s ahogy csak egy kategória, pedig ők semmiben sem hasonlítanak egymásra, a sorsuk a legkülönbözőbb. Ha pedig hozzánk kerülnek, mindannyian tiszta lappal kezdhetnek. Minden bizonytalan Tőle kérdem azt is, hogyan telik egy nap odabent. Éjféltől kezdi. Éjjel - bár a csapóajtót fél 10-kor bezárják hétköznapokon -, a későnjövőket kell beengedni. Külön füzetben vezetik, ki mikor érkezett. Volt már, hogy ez jelentett alibit, amikor rendőrség rákérdezett egy-egy lakóra ... Annak, aki munkába mehet reggel, jó. Mások naphosszat videót néznek, s közben az újságok álláskínáló hirdetéseit olvassák. Ebédelni, vacsorázni a Gyivibe járnak, kísérettel. Popilla Istvánné, a gazdasági vezető elmeséli, jogilag sem minden tiszta benne. Az otthon induláskor, 1968-ban az akkori megyetanácstól kapott egy épületet fenn a hegyen. Aztán úgy látszott, az intézet kirí a környezetből ... A helyet a BÁZIS átvette, cserébe — mindez szerződésben áll - biztosította a Szántó Kovács János utcai második emeletet, étkezési hozzájárulást adott, foglalkoztatta az ittenieket, a bérüket is az intézetbe utalta. Mindez lassan eltűnt. Mára helyet kell keressen magának nevelő és gondozott. Az önkormányzattól segítséget kaptak, és ígéretet arra: valahogy találnak a számukra megoldást. A fiúk Hang Lajos utógondozó több, mint tíz év tapasztalatával beszél. Elmondja, hogy a fiúk közül néhányan átképzésben vesznek részt, hárman éppen most tanulnak szabásznak, hárman pedig tetőfedőnek. Gond, hogy sokuknak szakmája gyakorlatilag nincs,és nem tanulnak tovább. A cégek fiatalkorúakat nem szívesen alkalmaznak. Talán ha valamilyen adókedvezményt kapnának értük ...- A fiúk többsége rendes, átlagos emberré válik. Kevesebb az, aki elkallódik - teszi hozzá. - Nehéz pedagógiai kérdés, hogyan lehet megközelíteni egy gyanakvó, zárkózott fiút, alakítani a szemléletén, támogatni az önállósodási törekvéseit, a rendelkezésre álló kevés eszközzel segíteni addig, amíg önálló életet tud kezdeni. Tamás Mihály nagyon büszke aurájuk. Egyikük most katona, és már 100 000 forintot takarékoskodott össze. Félmillió is lehet belőle, ha még négy évig ott marad. Nem ez az átlag, de példának követhető. A nagykorúvá lett állami gondozott ugyanis csak életbeindítási segélyt kaphat a legjobb esetben, de természetesen kizárólag abból nem lehet egzisztenciát teremteni. Bárhogy is van, sok a tétován kallódó fiatal. Az igazgató szavai sem vidítanak:- A gyerekeink kikerülve elbizonytalanodnak, félnek a környezettől. A külvilág hatása iszonyatosan romboló lehet. És mi sem tudjuk, mit kellene nevelnünk, szocialista embertípust ugye már nem. Helyette hívőt, erkölcsöst? Vállalkozói típust? A diagnózist mindig meg tudjuk állapítani, de a terápiában alig lépünk előre. Az eredményt meg nehéz lemérni. De nem mondunk le egy gyerekről sem. így tesz Csendes Lászlóné is, az egyetlen nő a nevelők közt. Azt mondják róla, a kedvességével az éles konfliktushelyzeteket is feloldja. A fiúk hozzá fordulnak, ha intimebb természetű kérdésük van, ő segít a varrásban, ad öltözködési tanácsot. Amit normális esetben egy édesanya tesz meg ... A tizenhét éves Orsós Gézát egy krimibe illő fordulat miatt ajánlják figyelmembe, ő és néhány társa tolvajt fogott, a szomszéd élelmiszerbolt betörőit ismerték fel a boltban hallott személyleírás alapján. Negyvenezer forintos kár térült meg a segítségükkel. Ilyen is van. S amikor azt kérdem Gézától, mi az, amire büszke és mit szeretne elérni az életben, azt feleli:- Négytusáztam, erre büszke vagyok. A sportra. Meg a rézdomborításokra és a tűzzománcokra, amiket még Komlón tanultam. Azt szerettem csinálni. Hogy az életem milyen legyen? A tetőfedő szakmát most kitanulom. Egy évem van még. Aztán majd meglátjuk. Bízok magamban . . . Hodnik I. Télapó vagy Mikulás? Egyik napilapunkban olvasom: „Félelemmel vegyes várakozás előzte meg az óvodában a Télapó érkezését. A fehér sza- kállú Mikulás bácsi megnyugtató, derűs szavai aztán feloldották a feszültséget és boldogan vették át a 7>7a/w-ajándéko- kat.. .” Szinte tudathasadásos zűrzavar! Megpróbálok belebujni a kisfiam korosztályának bőrébe és felteszem a kérdést: ki hozza hát az ajándékot december 6-án, a Télapó avagy a Mikulás? Én inkább az igazi, a történelmi személy, a IV. században élt kisázsiai püspök, a jócselekedeteiről máig nevezetes Szent Miklós mellett szavaznék. Ő, vagyis Nikolaos (szlávosan: Mikulás) lett a világ keresztény kultúráiban nevenapján, december 6-án a gyermekek várva-várt megajándékozója. 1949-ig népünk - vallási hovatartozástól függetlenül - egységesen Mikulás néven tisztelte a jótevő püspököt. Ekkor az egyre erőszakosabbá váló párt-diktatura főkorifeusai szovjet importként Télapóvá keresztelték át a Mikulást. Sőt, ebben az időben a kis óvodásoknak természetesen nem a kis Jézus, hanem Sztálin „pajtás” küldte a karácsonyi (illetve „fenyőünnepi”) ajándékot. Később, Sztálin halála után aztán kettős feladatkörrel ruházták fel a Télapót; nem csupán december 6-án, hanem december 24-én, tehát karácsonykor is ő hozta a kicsinyeknek szánt ajándékot. Egyértelmű, hogy még ostoba egybemosások árán is, de ki akarták irtani Szent Miklós püspök és a gyermek Jézus emlékét. A máig is rendkívül népszerű, francia dallamú „Hull a pelyhes fehér hó” kezdetű gyermekdalban még a rímet is elrontották a párt-cél érdekében. Az eredeti Rossa Emő-féle szöveg így szólt - jól rímelve: „Jöjj el hozzánk, várunk rád,/ Kedves, öreg Mikulás.” És lett belőle - Kosztolányi szavaival élve - egy borzasztó „kancsal rím”: „Jöjj el hozzánk, várunk rád,/ Kedves, öreg Télapó.” Hangsúlyozom, hogy a magyar családok otthonaiban, a templomokban változatlanul a Mikulás-hagyomány élt tovább az intézményesített Télapóval ellentétben .. . Időszerűtlennek, rég túlhaladottnak érzem tehát a mai függetlenné vált Magyarországon egyes újságírók, pedagógusok igyekezetét a szovjet eredetű, hagyományainktól merőben idegen Télapó-komplexus életben tartására. Vonatkozik ez természetesen a kereskedelemre is, ahol még ebben az évben is „Télapó”-csokoládé figurákat árusítottak... Reméljük, hogy pár nap múlva óvodáinkban, iskoláinkban, nem „Fenyő-ünnepet”, hanem karácsonyi ünnepséget fognak tartani, ahová már nem a Télapó viszi az ajándékokat... Ivasivka Mátyás • • Összhangot! Az új ipari miniszter-jelölt elképzelései Meg kell teremteni az összhangot az ipari és kereskedelmi tárca, valamint az irányítása alá nem tartozó, de az ipari és a kereskedelmi tevékenységéhez szorosan kapcsolódó intézmények között. Ez rövid távon nem igényli az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felépítésének átszervezését, hosszabb távon viszont a tárca struktúrájának átalakítása elkerülhetetlennek látszik - mondta az MTI-nek Szabó Iván, országy- gyűlési képviselő, a Parlament Gazdasági Bizottságának elnöke, az ipari tárca várományosa. Szabó Iván úgy ítéli meg: mindenekelőtt a privatizációval összefüggő folyamatok irányításában kell összhangot teremteni a tárca és az ÁVÜ, valamint a létrehozandó Állami Tulajdonosi Intézet tevékenysége között. Lényeges, hogy a privatizációban az iparpolitikai szempontok nagyobb hangsúlyt kapjanak. (Képtelen helyzet ugyanis - mutatott rá a gazdasági bizottság elnöke -, hogy egy több milliárd forintos privatizáció azért hiúsuljon meg, mert nem tudnak dönteni egy néhány 10 millió forint értékű üdülő sorsáról.) Emellett az is szükségesnek látszik, hogy hosszabb távon ne váljon el egymástól a kül- és belkereskedelmi tevékenység, bár a jelenlegi átmeneti időszakban még szükség van a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának munkájára. Az iparpolitikát úgy kell kialakítani, hogy az összhangban legyen a kormány gazdaságpolitikájával-, valamint harmonizáljon a fiskális és monetáris politikával is. Személyi kérdésekről szólva az ipari és kereskedelmi minisz- teijelölt utalt arra, hogy az esetlegesen új iparpolitikai elképzelések megvalósításához óhatatlanul szükség lesz új szervezetek kialakítására, és így új személyek megjelenésére is minisztériumban. A jelenleg folyamatban lévő személycseréknek azonban nincs semmilyen közvetlen összefüggése a tárca élén várható változással. Azt szintén kifejtette: az Állami Vagyonügynökség ebben az átmeneti időszakban akkor szolgálná leginkább a gazdaságpolitikai célok megvalósulását, ha mint költségvetési intézmény működne. A privatizáció üzleti folyamatába pedig több kisebb auditáló céget vonna be. Sürgető feladatnak vélte Szabó Iván, hogy megoldás szülessék a villamos-, valamint az energetikai ipar átalakítására, továbbá rendezzék a járműipar és az alumíniumkohászat helyzetét is. Végül elmondta: az MDF a Gazdasági Bizottság elnöki tisztére Takácsi Gyulát, a párt parlamenti képviselőjét javasolta. A köztársaságokkal tárgyalunk Kétmilliárd Bár hazánk is jelentősen eladósodott az elmúlt 10 év során, nem kevés az olyan ország, amelyik nekünk tartozik ki- sebb-nagyobb összeggel. Ezek a tartozások elsősorban úgy keletkeztek, hogy a KGST-keres- kedelemben a magyar vállalatok többet szállítottak, mint amennyit vásárolni tudtak. A tartozások más része pedig a magyar állam által nyújtott kölcsönökből ered. Ezeket elsősorban támogatási céllal folyósítottuk fejlődő országoknak. A legtöbb pénzzel a Szovjetunió tartozik. 1988. óta a kereskedelemben óriási kinnlévő- sége halmozódott fel a magyar államnak, illetve a Magyar Nemzeti Banknak. Már több éve tárgyalnak ezeknek a tartozásoknak a sorsáról, eddig azonban nem sokat haladtak előre a megbeszélések. Abban sikerült csupán megállapodni, hogy a rubelben nyújtott kölcsönt "dollárosítani fogják", mégpedig 0,92-es szorzóval. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió hazánknak mintegy 2 milliárd dollárral tartozik. Amennyiben „csoda történne" és azonnal tör- lesztenék ezt az összeget, Magyarország külföldi eladósodása jelentős mértékben mintegy, 20 milliárd dollárról 18 milliárd dollár alá csökkenhetne. Csodák természetesen nincsenek. A Szovjetunió szét- bomlóban van, sokak szerint már meg is szűnt azzal, hogy három volt köztársaság Ukrajna, Oroszország és Belorusz- szia önálló államszövetséget alapított. Ä Magyar Nemzeti Bankban azonban a változásokkal kapcsolatban éppen hogy nem pesszimisták, hanem kismértékben bizakodók. Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank újonnan megválasztott al- elnöke szerint ez az óvatos optimizmus elsősorban abból fakad, hogy az egyes önállósult köztársaságokkal valószínűleg hamarabb sikerül normalizálni a kereskedelmi kapcsolatokat, mint a korábbi nagy Szovjetunióval. Az eddigi sikertelen tárgyalások nemcsak azzal magyarázhatók, hogy a szovjet bankoknak elfogyott a pénze. Nehéz volt ugyanis megtalálni azokat a felelősöket, akikkel tárgyalni lehet erről az ügyről. A közelmúltban tartották például a KGST utódbankok megbeszélésüket. Az MNB szakemberei arra számítottak: a megbeszélésre érkező szovjet bankárokkal szót lehet váltani az adósságokról is. Aztán kiderült, ez még hiú remény. A bankároknak erre nincs felhatalmazásuk, de még a KGST-bankok ügyében is nehéz volt velük tárgyalni. Hárshegyi Frigyes szerint ezért valamivel egyszerűsödik a helyzet, ha Oroszországgal, Ukrajnával és más volt köztársasággal kell megkezdeni a konkrét tárgyalásokat. Ráadásul ezek a köztársaságok érdekeltebbek abban, hogy nórmalizálják hazánkkal a gazdasági kapcsolatokat. A kereskedelmi kapcsolatok rendezésének pedig alapvető feltétele, hogy az adósságok ügyét a felek megelégedésére megoldják. A Magyar Nemzeti Bankban továbbra sem gondolják azt, hogy ezt a 2 milliárd dollárt, ha részletekben is, de készpénzben kifizetik az érintettek. Elsősorban áruszállítással történő törlesztés jöhet szóba. Ám nagyon sok olyan termék van, amire a magyar gazdaságnak továbbra is szüksége van, s amivel ezek az újonnan kialakuló országok fizetni tudnának. Mindehhez azonban meg kell állapodni olyan kérdésekben, hogy hány év alatt kívánják törleszteni a tartozásokat, addig is milyen kamatot fizetnek. Egyelőre a 2 milliárd dolláros tartozás még nem is kamatozik. (MTI-Press) P. F.
