Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-14 / 342. szám

1991. december 14., szombat üj Dunántúli napló 11 Ellentmondó szakvélemények Gerendák védik az épületet a további süllyedéstől. Fotó: Szundi György Végre elmozdult a holtpontról a fogászati klinika ügye Lassan idegenforgalmi látvá­nyosság lesz a Dischka Győző utcában a fogászati klinikát kí­vülről megtámogató gerendá- zat. Ugyanis csaknem egy éve már, hogy megrogyott az épü­let, s az erre járók csak azt lát­ják, hogy ezalatt az egy év alatt semmi nem történt. Ferenczi Józsefet, a POTE építész fő­mérnökét kérdeztük, miért kés­lekedik ilyen hosszú ideig a helyreállítás, továbbá valós-e az információ, miszerint a Hungá­ria Biztosítóval nem tudnak megegyezni.- Január 3-án rokkant meg az épület. Akkor azonnal jelentet­tük a Vízműnek, ahonnan kijöt­tek a szakembereik, de nem ész­leltek semmi olyant, ami csőtö­résre utalt volna. Az épület azonban tovább süllyedt, to­vábbi repedések keletkeztek rajta, ezért január 7-én újból ki­szálltak, ezúttal már műszerek­kel. Ekkor megállapították, hogy valóban eltört az utcai ve­zeték. Ezt a Vízmű január 22-én jelentette Hungária Biztosító­nak. Mi ezután megrendeltünk egy talajmechanikai vizsgálatot és szakvéleményt a' Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolától. E szerint a vizsgálat és szakvéle­mény szerint az épületet alá kell injektálni egy speciális anyag­gal, mert a talaj szerkezete olyan, hogy további rogyásra hajlamos. Ezt a véleményt és megerősítési tervet a Biztosító­nak is elküldték. ( igaz, ez a megoldás nem olcsó!) A mun­kálatok elvégzésére több cégtől kértünk ajánlatot, végül a Hídé­pítő Vállalat ajánlatát tartottuk a legmegfelelőbbnek.- A Biztosító julius 5-én kö­zölte velünk, hogy nem fogadja el ezt a szakvéleményt, hanem saját szakértőt küld a hely­színre. Nos, ez a szakértő kijött, közölte, a talaj és az épület sta­bil, csak rontunk, ha hozzányú­lunk az alapokhoz. Ezt köve­tően mi hivatalosan is felkértük a Hungária Biztosító mérnöki tanácsadó kft-jét, hogy akkor ő készítsen egy helyreállítási ter­vet. 340 000 forintért el is ké­szült, amely szerint: „Jelen ál­lapotában az épület állékony, eredeti funkciójában használ­ható, nem veszélyeztetett, az alapozás megfelelő, alaptörés nincs. Az injektáló csövek be­vezetése olyan káros dinamikai hatásokkal befolyásolná az épü­let állagát, ami a jelenlegi hely­zetet súlyosbítaná és nem hoz­ható öszszefüggésbe az erdeti kárral. Ezért az injektálásos ta­lajszilárdítás eredményessége és gazdaságos volta erősen megkérdőjelezhető, igy intéze­tünk ezt a megoldást nem java­solja és nem finanszírozza." Ezután azt javasolja a szakértői vélemény, hogy elegendő, ha a repedéseket un. rabitz hálóval lefedik és levakolják.- Rendelkeztünk tehát egy homlokegyenst egymásnak el­lentmondó szakvéleménnyel. Mivel mi nem vagyunk sem ta­lajmechanikusok, se statikusok, ezért végül a Műszaki Egyetem illetékes fórumát kértük fel, hogy döntse el, kinek van igaza. Most várjuk a szakvéleményt, annyit már sikerült előzetesen megtudnunk, hogy valamiféle erősítést ők is javasolnak, de az aláinjektálásnál kisebb beavat­kozással. Ha megjön a szakvé­lemény, mi azonnal nekiállunk a munkának. *** A fenti írás elkészülte után kaptuk a hírt, hogy megérkezett a Műszaki Egyetem szakvéle­ménye. E vélemény szerint az épület alatt a mozgás még nem állt meg, de ez várhatóan nem olyan mértékű, hogy ne lehetne elkezdeni a belső helyreállítási munkákat. Továbbá, egyértel­műen tisztázza azt is, hogy az épület melyik sérüléseit okozta a csőtörés, és melyik az, ame­lyik nem írható ennek a számlá­jára. Azt javasolja, hogy az épület külsején jelöljenek egy szintvonalat, ezt fél évig figyel­jék, ha fél év után további moz­gás tapasztalható, akkor beto­ninjektálással meg kell erősí­teni az alapokat. A szakvéle­mény javaslata alapján a hét elején megkezdték a belső áll­ványok lebontását és a belső felújítást. Folyik a harc a hatalmi gócok között A szovjet hatalom keresztje Bármennyire kiábrándítóan hangzik, a Szovjetunióban je­lenleg nem a jó és a gonosz mérkőzik egymással, hanem egy gigantikus hatalmi vá- kumban folyik a harc a hata­lom újrafelosztásáért. Ez az eddigi és a (részben az eddigi­ből származó) új elit ügye, amelyhez olykor fásultan, oly­kor heroikusán statisztál a többgenerációs félretájékozta­tásokkal kinevelt naiv és ma­nipulálható tömeg. Nincs külső zsűri A hatalmi harc most nem egy adott struktúrán belül, I személyek között folyik a leg­fontosabb posztokért, hanem különböző hatalmi gócok ve­télkednek egymással. Ennek megvannak jól ismert szovjet hagyományai. Az állam törté- ; netében állandó taktikai küzde­lem folyt a kormányzat és a párt között a primátusért, kü­lönböző korszakokra jellemző, hogy ki az első ember, a mi­niszterelnök vagy a főtitkár és csak a brezsnyevi érától kezdve - valószínűleg ameri­kai mintára - erősödik formális valódi hatalommá az államel­nök funkció. A hatalmi gócok között - egy óriási keresztet formázva - vertikális és horizontális há­ború folyik. Az első azt hiva­tott eldönteni, melyik szinten legitim igazán az új hatalom. (Ebben nincs semmi különös, a jelenséget kicsiben tanulmá­nyozhatjuk, azt vizsgálva, ho­gyan védi érdekeit a budapesti városháza egyfelől a kormány­zattal, más oldalról a kerüle­tekkel szemben.) A vertikális politikai harc lényege: minden felülről jövő nyomás a demok­ráciát sértő erőszak, ugyanaz alulról: szakadár, szeparatista, anarchista stb. aknamunka. A szovjet vertikális hatalmi há­ború egyelőre csak két emele­tes, ám az autonóm köztársa­ságok, az autonóm területek még nem ébredtek fel igazán, nem is szólva az országnyi megyék, városok leendő ön- kormányzatairól. A vertikális harc a külső szemlélő számára legtöbbször a horizontális konfrontációban válik láthatóvá. A politikai zűrzavar ideológiai zűrzavarral társul, megakadályozza ko­moly polgári értelemben vett gazdasági politikai program­mal rendelkező pártok szerve­zését, így mint társadalom­szervező erő felértékelődik a különféle nemzetek, nemzeti­ségek belső kohéziója. Sajnos, a Szovjetunió jelenlegi több- emeletes nemzetiségi szerve­zete máris több problémát rejt magában, mint amennyitől fel­robbant a legutolsó ilyen hete­rogén elemekből összeszer­kesztett birodalom, az Oszt­rák-Magyar Monarchia. A Szovjetuniót nagyon sok, na­gyon sokféle nyelvet-kulturát képviselő és a fejlődés szélső­ségesen különböző szakaszain álló nép alkotja. Ezek legna­gyobb részt a cári Oroszország örökségeként kerültek ide, a fiktív államhatárok túlnyomó része a szovjet hatalom nemze­tiségi politikájának részeként jött létre. S ahol - mint például II. világháborús területszerzé­sek nyomán - valamivel szi­lárdabb államalakulatokat ke­belezett be a jóétvágyú óriás, ott az erőltetett iparosítások és a politikai célú be- és kitelepí­tések szintén megbontották a korábbi etnikai szerkezetet. Az általunk gyakran emlegetett „igazságos” rendezéshez mi­nimum még egy Szovjetunióra lenne szükség. Ezt a problémát a monarchia szétboncolásakor a külső „zsűri” az osztrák és méginkább a magyar érdekek kárára oldotta meg. A szovjet birodalomnak azonban nincs külső zsűrije. A vitás kérdéseket a most közelről megfigyelhető jugo­szláv módszerrel tudják csak megoldani. Valószínű, itt a ki­sebb népek Trianonjai követ­keznek. A legerősebb örökös mindenesetre már előre beje­lentette az Einstandhoz való jogát. Erőre lesz szükség Oroszország történelmének elenyészők a demokratikus ha­gyományai. Erőre, sőt erő­szakra lesz szüksége annak a vezetésnek, amely a gazdasági hanyatlást meg akarja állítani. Hiszen a boltokból ma sem azért hiányzik a krumpli, mert a peresztrojka valamiféle kolo- rádó bogárként megrágta, ha­nem azért, mert megszűnt az az erőszakos elszívó struktúra, amely elvitte a faluról a „fölös­leget” és csak a létminimumot hagyta meg. Ma ez a krumpli a kolhoz-piacokon bukkan fel a tömegek számára megfizethe­tetlen áron, vagy a vermekben várja a még jobb árlehetősége­ket. A gazdasági és politikai élet minden területén erőt kell mu­tatnia annak, aki fenn akar ma­radni a jövő szovjet térségé­ben. A bolsevik párt halálában is diadalmaskodott, a saját módszerével végeztek vele. A demokrácia különböző fóru­mai, eszközei pedig lényegé­ben a harc fegyvertárához tar­toznak. Szeretnék emlékeztetni, an­nak idején micsoda fegyelem­mel szavazta meg az örmény és az azerbajdzsán parlament, hogy csak az övék lehet Kara- bah. Milyen egyöntetűen érté­keli kétféleképpen a grúz par­lament a nemzetek önrendel­kezési jogát, ha Moszkvával vagy ha az abbház vagy osszét autonómiával szemben érvel. De a Baltikumban is demok­ratikus többségi vélemény volt és lesz az állampolgári jogok nemzeti alapon történő rangso­rolása, és aki arra kiváncsi, ho­gyan értik azt, mondjuk az út­törő litvánok, az kérdezze meg a lengyeleket. A függetlenség Lehet, hogy ez a kép túlzot­tan sötét, de boldogan hisznek annak, aki meg tud cáfolni. Gorbacsov még akár többször is visszanyerheti hatalmát (ki- szabadítói ugyan nem bántak jobban vele, mint elfogói,de ők is követnek el hibákat),azon a tényen azonban ő sem változ­tathat, hogy a központi hata­lom erejének megtartásához kevesebb honatya érdeke fű­ződik, mint a felosztáshoz, így minden népképviseleti fórum várhatóan saját függetlensé­gére óhajt szavazni. Legfeljebb az ijesztővé erősödött Oroszor­szág késztetheti meggondolá­sokra a függetlenség mámo­rába túlzottan belefeledkezett többieket. A politikai harc fegyvertára is a szétrobbanás mellett érvel, a háromnegyed század több tízmillió áldozata olyan meny- nyiségű sérelem - robbanó­anyagot halmozott fel, amely mindenkor hatásosan bevet­hető. Az pedig, hogy a hatal­mas tömegek végiggondolják saját érdekeiket, idealisztikus reménynek tűnik. A monarchia népei sem hallgattak Kossuthra, Jászi Oszkárra, vagy a többi álmo­dozóra. így aztán várhatjuk, hogy a nagy tervgazdálkodásos rend­szer törzszülött utódállamainak népei a szabadság kísérletébe belefáradva és belebukva elő­renyújtott sapkával vagy üres tenyérrel egyenként megindul­nak Európa felé. Mi leszünk az egyik határállomás. Rigó Béla Podjebrád György visszatért a Hradzsinba Családsegítő szolgálat Szigetváron? (MTI-Panoráma) Három évi távoliét után a napokban vissza­tért a prágai várba, a Hradzsinba az utolsó választott cseh király, Podjebrád György (1420-1471), Hunyadi Mátyás apósa. Václav Havel elnök és magasrangú egyházi méltóságok jelenlété­ben forrasztották le a király földi maradványait tartalmazó érckoporsót és helyezték el új­ból a dóm kriptájában. Podjeb­rád Györgynek három évet kel­lett várakoznia a vizsgálatra - előtte ugyanis két másik dinasz­tia, a Przemysl és a Luxemburgi uralkodóinak földi maradvá­nyait vetették alá antropoló­giai-orvosi vizsgálatoknak. Az 1420-ban született Pod­jebrád György egyike volt a legérdekesebb egyéniségeknek a cseh királyok közül. Hét éves volt, amikor apja elesett a hu­szita háborúban. György 1448-ban erélyes kézzel vetett véget az öldöklésnek, kormány­zói minőségben hatalmába ke­rítve Prágát és Csehországot. 1457-ben rejtélyes körülmé­nyek közt elhúnyt 17 éves korá­ban az Arany János balladájából is jól ismert Habsburg (posthu- mus) László (aki magyar király is volt) és Podjebrád Györgyöt évszázadokon át királygyilkos­sággal gyanúsította az utókor. A történelem minden bi­zonnyal leghosszabra nyúlt „bűnügye” csak 1988-ban zá­rult, amikor bizonyítást nyert, hogy posthumus László királyt nem a saját kormányzója mér­gezte meg, hanem a halálát leu­kémia okozta. Az 1458-ban királlyá válasz­tott Podjebrád György - mint tudjuk - következetesen és eredményesen megszilárdította a központi hatalmat. Előszere­tettel nevezték „két nép királyá­nak”, miután a husziták és a bá­zeli zsinat közt 1436-ban létre­jött konkordátum kifejezetten engedélyezte mindkét vallást Csehországban. Külpolitikájában is a korhoz képest szokatlan útakon járt Podjebrád György. Megkísé­relte, hogy egyezményekkel és megállapodásokkal olyan hálót fonjon, amely lehetővé teszi a vitás kérdések békés megoldá­sát. Lengyelországgal, Magyar- országgal, Velencével és Fran­ciaországgal folytatott tárgyalá­sainak alapjául egy 23 cikkely­ből álló terv szolgált, amely elő­irányozta a háborúk elkerülését és a békebontók megbüntetését. Mint Prágában közölték, az 1471-ben elhúnyt cseh király halálának oka májbetegség volt. Uralkodásának utolsó évei szüntelen háborúkkal teltek el. Hasztalan igyekezett ugyanis korlátozni II. Pius pápának az európai politikára gyakorolt be­folyását, és háborúba keveredett saját vejével, Hunyadi Mátyás magyar királlyal is, aki Katalin nevű lányának volt a férje. A bázeli konkordátum felmondása után II. Pius pápa 1466-ban ki­átkozta Györgyöt, Róma ellen­ségének nyilvánította és keresz­teshadjáratot hirdetett Csehor­szág ellen. Podjebrád György még egy utolsó kísérletet tett, hogy visszaüssön: 1469-ben felajánlotta a cseh koronát a lengyel Jagelló Ulászlónak, aki Luxemburgi IV. Károly rokona volt. Két évvel később bekövet­kezett halála azonban megaka­dályozta őt abban, hogy befe­jezze a háborút - a béketárgya­lásokat már a Jagelló király folytatta. Podjebrád György - a király­gyilkosság vádja alól végérvé­nyesen tisztázott uralkodó - hétfő óta ismét a prágai Szent Vencel székesegyház kriptájá­ban alussza örök álmát. (DPA) Új, humán szolgálat létreho­zását tervezi a szigetvári ön- kormányzat. Kialakítását első­sorban arra a népjóléti miniszté­riumi pályázatra alapozzák, amelynek célja, hogy segítse a települések aktív korú lakossá­gának szociális gondozását. A Szigetvári Polgármesteri Hiva­tal Hatósági és Ügyfélszolgálati Irodájának tapasztalatai szerint a nehéz helyzetbe került állam­polgárok a polgármestert, a jegyzőt, a hivatal dolgozóit ke­resik meg ügyeikkel, a bírósági végrehajtástól kezdve a családi viszályokig. A hivatal munka­társai az esetek nagy részében - mivel az ügyek intézése nem a hatáskörükbe tartozik, csak út­baigazítást tudnak adni. A létrehozandó szolgálat fel­adata többek között az lenne, hogy intézkedjen, ha az állam­polgár nem tud, vagy nem ké­pes a saját ügyében eljárni. Olyan szolgáltatások felvállalá­sát is tervezik, amelyek a gyer­mekneveléshez, a családtagok ellátásához kapcsolódnának. A közvetlen anyagi támogatás, va­lamint a természetbeni juttatá­sok is a feladataik közé tartoz­nának. Az intézmény átmeneti jel­leggel a volt pártbizottság szék­házában, vagy a Vár utcai volt kisegítő gyógyszertárban kapna helyet. Itt dolgozna három fő és két részállásu szakember. A számítások szerint 1 730 000 forintra lenne szükség a jövő évi fenntartásához. A szigetvá­riak 1 500 000 forint támogatá­sért pályáztak a minisztérium­hoz. Amennyiben megkapják a pénzt, januárban létrehozzák a családsegítő szolgálatot. T. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom