Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-14 / 342. szám

6 üj Dunántúli napló 1991. december 14., szombat Volán - önkormányzatok alku Emelkedő autóbusz- jegyárak A zsúfoltság marad, csak a jegy ára emelkedik. Fotó: Läufer László Munkavállalókból tulajdonosok MRP - a tulajdonreform szolgálatában A tulajdonrefomot és a privatizációt szolgáló lehetőségek közé tartozik a Munkavállalói Résztulajdonosi Program, rövidített elnevezéssel: az MRP. A program olyan hitelezési, adózási és szervezeti megoldások, technikák együttese, amely segítségével a munkavállalóknak lehetőségük nyílik arra, hogy megvásorol- ják az őket foglalkoztató vállalat, társaság tőkéjének egy részét, vagy akár egészét. A program megvalósítását szolgáló törvény- javaslatot a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek, amely már döntött is arról, hogy sürgősséggel tárgyalja. Remélhetőleg a közeljövőben megszületik a törvény az MRP-ről, és megkez­dődhet a program megvalósítása. Sajnos, a dráguló magyar élet velejárója, hogy a tömegközle­kedés díjai is folyamatosan emelkednek. Éppen, hogy meg­szoktuk a jelenlegi jegyárakat, s máris itt lesznek az újak... A Pannon Volán is kidolgozta a helyi autóbusz-viteldíjak java­solt tarifáit valamint az igényelt támogatás mértékét megtárgya­lásra és döntésre a pécsi, a kom­lói, a mohácsi, a szigetvári és a siklósi önkormányzatokhoz to­vábbították. Mint dr.Kis Elemér igazgató hangsúlyozta, az elő- teijesztések azt az álláspontju­kat tükrözik, hogy a tarifák még elfogadhatóak legyenek a la­kosság körében, ugyanakkor az esetlegesen kért szubvenciók az üzemeltetés és a pótlás költsé­geit fedezzék. A megyeszékhelyen eddig egy fillér támogatást nem adott a pécsi önkormányzat a városi autóbuszjáratok üzemeltetésé­hez. (Az igazgató példaként hozta fel, hogy Szegeden idén 230 millió forinttal járult hozzá az önkormányzat a tömegköz­lekedés költségeihez, de a tá­mogatás Miskolcon is elérte a 200 millió forintot.) Nehéz helyzetben van a városi közle­kedés, az árbevétel 33 millió fo­rinttal lesz kevesebb. Ez azt is jelenti, hogy a selejtezésre "érett" buszokat nem tudják pó­tolni. Pedig ugyancsak indokolt lenne az ütemes atóbuszcsere, már csak azért is, mert a 108 csuklósnak majd a fele, az 52 szólóbusznak a háromnegyed része nullára futott, s két évnél fiatalabb jármű mindössze 13 jár Pécsett... Ebben az évben 5 új csuklóst tudott vásárolni a válla­lat, s mivel egy ilyen autóbusz ára jövőre eléri a 10 millió fo­rintot, bizonytalan, hányat tud­nak venni. Terveik szerint 23-mat akarnak, de hogy meny­nyire futja? Arról nem is be­szélve, hogy az öregedő jármű­park karbantartási költsége is egyre nagyobb lesz. A pécsi tömegközlekedés "keréken maradása" érdekében a Volánnál több alternatívát dolgoztak ki és terjesztettek az önkormányzat elé, amely várha­tóan napokon belül döntést hoz. (A közgyűlés illetékes bizott­sága már három alkalommal vizsgálta a javaslatot.) Az első szerint a tarifák átlagosan 28,9 százalékkal emelkednének, eze- setben azonban a várostól 109 millió forint dotációt igényel­nek. Ez látszik a lakosság részé­ről a legkedvezőbb változatnak -, a többi ennél lényegesen drasztikusabb áremelést és ez­zel párhuzamosan, kevesebb támogatást tartalmaz. Nézzük, mekkora árnövekedést jelen­tene ez a jegyeknél és a bérle­teknél. Egy vonaljegy 21 fo­rintba, az egyvonalas bérlet 385, az összvonalas 552, a ta­nuló és nyugdíjas bérlet 138 fo­rintba kerülne. Természetesen az önkormányzat kezében a döntés, de tegyük hozzá, nehéz a helyzete, hisz a város kasszája sincs tele. Mindenesetre sok ha­lasztást nem tűr az ügy. Hisz amennyiben január elsejétől nem nő a tarifa és nem kap tá­mogatást a Volán, akkor ez a menetrendszerűség és az utazás színvonalának rovására menne. A megye többi városában is várhatóan emelkedik a helyi tömegközlekedési tarifa: a Pan­non Volán javaslata szerint Komlón, Mohácson, Szigetvá­ron és Siklóson a vonaljegy 19 forintba, az egyvonalas bérlet 430, az összvonalas 570, a ta­nuló és nyugdíjas bérlet 142,50 forintba kerül. Amennyiben persze ezt elfogadják az önkor­mányzatok. Roszprim Nándor Az MRP hazai kezdeménye­zője, az első szabályozási kon­cepció kidolgozója a RESZ-VÉTEL Alapítvány. A Munkavállalói Résztulajdonosi Programmal kapcsolatos kérdé­seinkre Lukács János szocioló­gus, az alapítvány ügyvezető igazgatója válaszol. Az ESOP volt a minta- Ön külföldön tanulmá­nyozta a dolgozók tulajdonossá válásának lehetőségeit, mód­jait. Milyen tapasztalatok alap­ján kristályosodott ki a magyar változat?- A piacgazdálkodást foly­tató országokban bevált mód­szer, hogy szervezett formában, törvényes háttérrel és bizonyos garanciákkal a munkavállalók­nak lehetőségük nyílik arra, hogy kedvezményesen vásárol­janak résztulajdont annál a cég­nél, amelyiknek az alkalmazott­jai. Az európai országok közül Franciaországot említhetjük példaként. Az MRP kidolgozá­sához azonban a mintát mi az USA-ból és Angliából vettük. Az Egyesült Államokban ugyanis már 1974-ben megszü­lettek a munkavállalói tulajdon­nal kapcsolatos törvények, és ezek segítségével lépett műkö­désbe az Employee Stock Ow­nership Plan, rövidítve az ESOP elnevezésű program. Ennek si­kerét, elterjedését mutatja, hogy az USA-ban minden 15. olyan vállalkozásnál, amelynek lega­lább 5 alkalmazottja van, indult ESOP. A 12-13 ezer közötti számú ilyen cégnél a munkavál­lalói résztulajdon átlagosan 22 százalék körül van, köztük 2 ezer olyan, ahol a tulajdoni részarány 50 százaléknál maga­sabb, és mintegy 200 cég 100 százalékban a munkavállalók tulajdonában van. Az ESOP-technikát alkalma­zók skálája igen széles, kórházi vállalkozástól a faipari, bútor­készítő üzemeken át az acél­gyártó cégekig terjed. Számos világszerte ismert cég van köz­tük, mint például az AVIS au­tókölcsönző, a Polaroid és má­sok. E program pozitív tapasz­taltai alapozták meg az MRP-t, természetesen olyan módosítá­sokkal, amelyek a sajátos ma­gyar helyzethez, a privatizáció követelményeihez idomították az amerikai gyakorlatot.- Kérjük, ismertesse a prog­ram alapvető célkitűzéseit, lehe­tőségeit.- Az MRP a privatizációs fo­lyamatban kiegészíti a többi tu­lajdonszerzési formát, és lehe­tőséget nyújt a munkavállalók­nak arra, hogy tulajdonhoz jus­sanak. Méghozzá nem egyéni vásárolóként - anyagiak híján ez sokak számára eleve lehetet­len -, hanem együttesen kapnak esélyt résztulajdon vételére. A hitelezési, részletfizetési és adókedvezmények elsősorban állami tulajdon megvásárlásá­hoz kapcsolódnak, mindenek­előtt az állami vállalatokból át­alakuló részvénytársaságok és kft.-k dolgozói számára meg­nyitva az utat a tulajdonszer­zéshez. Azonban ezen túlme­nően azok számára is vásárlási esélyt teremt, akik olyan cég al­kalmazottjai, amelyet az állami vagyon kezelője nem akar vagy nem tud teljes egészében társa­sággá alakítani, ellenben haj­landó bizonyos részeit, gyá­regységeit, meghatározott va­gyontárgyait eladni. Ezek a va­gyonrészek a megszületőben lévő MRP-törvény alapján hi­telre vagy részletre megvásá­rolhatók lesznek. A részvényes veszíthet A vásárláshoz egy bizonyos összeget saját erőként be kell fi­zetni. Ha a kiszemelt tulajdon értéke személyenként átlagosan nem haladja meg az 5 millió fo­rintot, akkor a vételár 2 százalé­kát kell együttesen készpénzben letenni. Ha tehát a munkaválla­lók egy csoportja 100 millió fo­rintos értéket vesz meg, 2 millió forintot kell befizetniük. A vé­telár fennmaradó részének a tör­lesztése és a kamatok fizetése a cég a nyereségéből kapott jutta­tásból történhet, és erre adó- kedvezményeket is igénybe ve­hetnek. A törlesztés tehát a vál­lalkozás sikerétől függ, s egy jól működő cég esetében a munka- vállalóknak nem kell letenniük pótlólagos összegeket. Ebből kiviláglik, hogy az MRP által kínált tulajdonszerzés nem koc­kázatmentes. A vállalkozás eredményte­lensége esetén ugyanis elveszít­hetik azt a kétt százaléknyi be­fektetést is, amit az induláskor befizettek, és annak a lehetősé­gét, hogy részvényhez, résztu­lajdonhoz, majd később oszta­lékhoz jussanak. Tehát ott ér­demes elindítani a programot, ahol a cég adataiból, piaci kap­csolataiból, üzleti terveiből ki­világlik, hogy az átalakulás után lehetőség van a talponmara- dásra, az eredményességre. Az MRP a privatizációs folyamatot segíti azáltal, hogy széles töme­geket, kispénzű munkavállaló­kat tesz résztulajdonosokká, a decentralizáció folyamatát pe­dig azzal serkenti, hogy az ösz- szeomló nagyvállalatok még egészséges részeinek a meg­mentésére teremt esélyt, hiszen a munkavállalók nemcsak ab­ban érdekeltek, hogy a munka­helyük megmaradjon, hanem abban is, hogy sikeres cégnél dolgozzanak. Á sikerhez az al­kalmazott a munkájával és megfelelő gazdasági informá­ciók birtokában - tulajdonosi beleszólási jogával maga is hozzájárulhat. A Átalakulni - de hogyan?- Hogyan fogadták az MRP koncepcióját az érdekeltek, a munkavállalók?- Sajnos, nagy a. tájékozat­lanság. Általában a privatizáci­óval, a részvénytársaságok mű­ködésével, a tulajdonosi jogok­kal kapcsolatos fogalmak, tud­nivalók egyelőre idegenek az át­lagember számára. A törvény- javaslatot az Érdekegyeztető Tanács is megvitatta, s a kor­mány részéről ott elhangzott: igyekeznek megteremteni azt a szervezeti hátteret, amely a program széles kön! megismer­tetését szolgálja. Úgy tapaszta­lom, hogy nagy az érdeklődés az MRP iránt. Érdekes módon az utóbbi hónapokban az érdek- védelmi szervezetek véleménye is jelentősen megváltozott. „A dolgozónak bér, munkahelyi biztonság kell, nem szükséges a tulajdonossá válással foglal­kozni, ez csak átverés, a dolgo­zók becsapása” - hangoztatta korábban a sok szakszervezeti képviselő. Mára a helyzet sok tekintetben megváltozott. Már elismerik, hogy nem mindegy, hogyan megy végbe az átalaku­lás és a privatizáció. Belátják, hogy jelentős előnyök származ­hatnak abból, ha a dolgozók nem csupán a munkahelyüket tartják meg, hanem sikeres cég­nél résztulajdont is szereznek. Egyébként már számos olyan átalakult vagy átalakulóban lévő állami vállalat van, ahol sok előkészületet megtettek arra, hogy a törvény életbe lé­pése után beindítsák a progra­mot. A dolgozók számára adott információk és a szervezeti hát­tér megteremtése ugyanis lé­nyeges elemei az MRP-nek. Példaként említhetem a Zala Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalatot, az ZELKA-t, a bu­dapesti TESCO céget. Az ér­deklődés nagyon megnőtt, s ez remélem folytatódik - mondta befejezésül Lukács János, az alapítvány ügyvezető igazga­tója. Kiss György Mihály A jövőben a pécsi Zsolnay Gyár dolgozói is részvény- tulajdonosok lehetnek. „Közös hazánkat szívünkben hordozzuk” A cigányság és kultúrája A grazi Alpen-Adria Alterna­tiv szervezet november 29-30-án a „A cigányság és kul­túrája” címmel kétnapos ren­dezvénysorozatot szervezett a grazi Minoritenben, melyre a pécsi Cigány Kultúrális és Közművelődési Egyesületet meghívta. A rendezvénysorozat az egyesület naiv művészeinek al­kotásaiból rendezett kiállítás megnyitójával vette kezdetét. Doris Pollet-Kamerlander, az alternativok vezetője megnyitó­jában elmondta, hogy szerve­zete nagyon fontos feladatának tekinti a kisebbségekkel való tö­rődést, így a cigányság általá­nos felemelkedésének segítését is. Ennek egyik eszköze, hogy az előítéletes környezet előtt le­hetőséget teremtenek a cigány­ság számára a bemutatkozásra. Kovács József mohácsi ci­gányszármazású cigány költő legújabb verseskötetéből olva­sott fel és mesélt pályájának alakulásáról. Nagy sikert aratott a Csácsi Vorba elnevezésű au­tentikus cigányzenét játszó ze­nekar. November 30-án délelőtt pó­diumbeszélgetésre került sor, melyen az ausztriai és magyar- országi ciányság helyzetének összevetésére adódott alkalom. Az ausztriai helyzetképet llija Jovanovic, a „Roma Köz­pont - Fórum a cigányok és nem cigányokért” egyesület képviselője és a „Roma és Sinti egyesület a cigányok megsegí­tésére „nevű szervezet képvise­letében a magyarorzsági szár­mazású Sárközi István vázolta. A magyarországi helyzetről Kosztics István a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke szólt. A be­szélgetést Renata Erich bécsi újságírónő vezette, aki napraké­szen tájékozott az egyes európai országokban élő cigányok poli­tikai helyzetéről. A beszélgetésen kiderült, hogy mindkét országban ha­sonló gondokkal küzdenek a ci­gányok: *i nem ismerik el nemzeti­ségnek (Ausztriában a legutóbbi időkig állampolgárságot sem kaphattak- a cigány gyerekek oktatása nincs megoldva- nincs képviseletük a parla­mentben,- minden téren a társadalom perifériájára szorultak. A beszélgetést vezető újság­írónő tanúságként fogamazta meg, hogy a cigányoknak minél több nem cigány „európai gon­dolkodású” embert kell a ci­gányság ügyének megnyernie. A beszélgetést követően az egyesület kézművesei mutat­koztak be. Nyerges Lajos tek­nővájó és Petrovics Milán ko­sárkötő, mintkét kézműves munkáját nagy érdeklődéssel szemlélték a résztvevők. A két nap zárásaként a szer­vezők és Éva Klepp grazi fotó­művész jóvoltából az indiai vendéglőben vacsorázhattunk, ahol testvérien meleg fogadta­tásban és vendéglátásban volt részünk. Az indiai vendéglő tulajdo­nosa e szavakkal köszönt el tő­lünk, magyarországi cigányok­tól: „Közös hazánkat szívünk­ben hordozzuk”. Kné Bayer gyógyszer- ismertető Pécsett A német Bayer Gyógyszergyár készítményeiről rendeztek a na­pokban ismertetőt Pécsett, az Akadémiai Bizottság székházá­ban. Dr. Gottfried Zschocke, a cég közép és kelet európari marketing igazgatója tartott előadást a kutatási tevékenysé­gükről és magyarországi üzleti elképzeléseikről. A neves né­met gyógyszergyárat négy év óta a Bayer Hungária iroda képviseli hazánkban. A bara­nyai gyógyszerészeknek az iroda munkatársai mutatták be azokat a készítményeket, ame­lyek már most forgalomban vannak, illetve a közeljövőben kaphatóak lesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom