Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-06 / 304. szám
o j Dunántúli napló 1991. november 6., szerda 50 milliós rekonstrukció után Az alapismeretek perdöntőek lehetnek Nagy feladatok várnak a levéltárra A tudás alapjaiért Azt hiszem, sokat elárul egy levéltár sorsáról, hogy majd’ 1400 méternyi anyagot az István-akna lámpakamrájában kell tárolnia . . . Márpedig a Boranya Megyei Levéltár éveken keresztül kénytelen volt ilyen viszonyok között élni és dolgozni. A Kossuth Lajos utcai főépületükben az összes birtokukban lévő dokumentumnak csak a tört részét tudták raktározni, még szerencse, hogy a 80-as években felépült a Rét utcai fiókrészlegük, ahol elhelyezhették a feudális és polgárosodás kori Írótokat. Két évvel ezelőtt, mikor oly sok minden változásnak indult, a megye és a város vezetése is belátta, hogy a helyzet továbbá tarthatatlan. Ennek eredményeképpen elkezdődött az 50 millió forintos új levéltári rendszer és raktár kiépítése. A munka két esztendeig tartott, és november végére kell befejeződjön. Az új léte sitmény — voltaképp' egy hatalmas méretű raktár — a leg- modernebb levéltári technika kívánalmainak megfelelően épült fel. A raktár belmagassága nem kevesebb, mint 12 méter, négy emelet magasságban Dexion Salgó polcokkal félszerelve. A polcokhoz való jó hozzáférhetőséget három iratszállító lift segíti majd. A legfontosabb előrelépés azonban talán az, hogy immár biztosított az iratok állagának megőrzése, a légkondicionáló berendezés állandóan az előírt 16 C-on és 55—60%-os páratartalmon tudja tartani a levegőt. Az automata hő- és füstérzékelc is a biztonságot hivatott szolgálni. így, összességében mint egy 8—10 kilométernyi anyag modern raktározására teremtődött meg a lehetőség. Minderre máris nagy szükség van, mert a rendszerváltozással a levéltár nyakába is hatalmas munka szakadt, nevezetesen a ’ kárpótlás. Dr. Szita László, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója ad tájékoztatást a jelenlegi és a várható feladatokról. — Most az a legelső, hogy Külső raktárainkból minél előbb visszaszállítsuk és rendszerezzük az anyagot. Hisz’ a kárpótláshoz szükséges iratok négy különböző helyen vannak elhelyezve, így pedig le- netetlenség kutatni. Ez ügyfélszolgálat szempontjából is rendkívül kellemetlen, sokszor megkapjuk a magunkét, és még csak nem is szólhatunk semmit. — Mennyire változtatta meg a levéltári munkát a kárpótlási papírok intézése? — Teljesen. A régi kerékvágásban 800—1000 üggyel számoltunk, ami csak az idén 5—6000-re duzzadt fel. Ez azt jelenti, hogy semmi más munkára, kutatásra, publikálásra nincs időnk, csak hitelesítünk. Megnehezíti a dolgot, hogy sokszor olyan iratokban keli keresgélni, melyek nincsenek iktatva, nincs indexük — ez is most készül el. De még így is — számomra is szinte hihetetlen —, hogy ez.esetek 95%- óban megvannak a kívánt papírok, az egyetlen kellemetlenség, hogy a 30 napos várakozási idő most rendeletileg 90-re nőtt. És ez a munka a közeljövőben nemhogy csökkenni, de inkább növekedni fog. Hamarosan várható a magyarországi németség és zsidóság kárpótlásának elfogadása, és ezzél egy újabb hullám fog beindulni. Ezekben az esetekben ráadásul a dokumentumok megléte is bizonytalanabb a sok elhurcolás, deportálás, kitelepítés miatt. A levéltár már most készül ezeknek a jövendő ügyfeleknek a fogadására, s a frissen elraktározandó anyagokat úgy helyezik el, hogy majdan gyorsan ki lehessen adni őket. Ami még szintén várat magára, az az új levéltári törvény megszületése: — A most hatályos törvény még 1969-ben jött létre — mondja Szita László —, és eléggé korszerűtlen. Például kimondja, hogy az MSZMP, a rendőrség, karhatalom stb. dokumentumait a pártarchívum őrzi. Nekünk ezért 1950- től nagyon hiányos a gyűjteményünk, jobbára még most is kint van a tanácsokon, hivatalokban. Viszont ma is az a helyzet, hogy lévén demokrácia, se a pártok, se egyéb szervezetek nem kötelesek beadni a dokumentumaikat a levéltárba, ők maguk kezelik. Bízunk benne, hogy idővel — már csak a helyszűke miatt is — hozzánk fordulnak majd. M. K. Több emeletes Deiion-Salgó polcrendszer várja o hatol más mennyiségű iratot a Pécsi Levéltár felújított raktárépületeiben Po'ó: Proksia Lásilá Országos érdeklődés a szigetvári kísérlet iránt Sokféleképpen el lehet jutni az eredményhez. Ez a megállapítás nemcsak azokra a számtani műveletekre igaz, amelyeket a szigetvári Szent István Általános Iskolában most tanulnak a másodikosok. Igaz a tanítás és nevelés általános értelemben vett módszertanára is. A Waldorf-iskolától a Zsol- nayrmódszerig egyre kelendőbbek mindazok az eljárások, amelyek a közönséges ismeretadáson túl valami többre, a személyiség sokoldalú fejlesztésére töreksze- -'ek. Mégis, az egyéni hajlamoknak megfelelően kipor- ciózni a tudást, a képességei - néz és lehetőségeihez mérten nőttetni a személyiséget, ugyanakkor örökösen felzárkóztatni a lemaradót és te hetségéhez méltó feladattal birkóztatni a kiválót — mindezt egyidőben, egymással párhuzamosan megvalósítani a legnehezebb, máig megoldatlan pedagógiai vállalások közé tartozik. Mégis, Szigetváron most mintha erre tennének kísérletet. A Szent István Általános Iskola második A osztályában, Gáspár Anikó óráiénak ezúttal Pécsről érkezett látogatói vannak. A Bártfa Utcai Általános Iskola pedagógusai szeretnének ellesni a Pirisi lá- nosné által szárnyára bocsátott programból, amelynek egyszerűen csak az a címe: „optimális egyéni fejlesztés a tanulás kezdő szakaszában". S hogy milyen fontos pedagógiai problémáról, illetve annak megoldási lehetőségéről van szó. azt a programra a Közoktatási Alapból elnyeri 700 ezer forintos támogatás is jelzi. A módszerből most, az induló matekórán egyelőre csak annyit látni, hogy a lea- bátrabbak a legnehezebb feladatokat tartalmazó lapokat kérik, a többség pedig lekuporodik a szőnyegre a tanterem közepén, hoqy a tanítónővel közösen talália meg a helyes megoldást. Azon nem kell idegeskedni, hogy ki milyen osztályzatot kap, osztályzat és piros pont ugyanis nincs. A gyerekek mindamellett aktívak, oldottak, készségesen korrigálják egymás hibáit. — Osztályzat, Így a megszé- gyenüléstől való félelem sincs - kommentálja a látottakat az óralátogatáson mellettem ülő Pesti Gézáné igazgató- helyettes, a szakmai program vezetője. — Annál nagyobb 02 önértékelés szerepe, hiszen a gyerekeknek maguknak kell /álasztani, fölmérni, hogy milyen nehézségi fokú feladat megoldására képesek. Senkit nem kényszerítünk, nem sürgetünk, év végén viszont mindenki bizonyítványt kap arról, hogy egy-egy tantárgyban milyen szintre jutott. — De ha nem bukik meg senki és osztályzat sincs, mi a fegyelmező és motiváló erő, hogy a kisgyerek igyekezzen jó teljesítményt nyújtani az órákon?- Tapasztalatunk szerint ez a módszer olyan gyereken is segített, akit korábabn gyógy- oedagógiai esetnek tartottak. Ez a kisfiú most gyönyörűen s mindent elmondanak a rókáról, amit tudhatnak róla.- A tanítók általában ettől ijednek meg: hogyan lehet négy leié figyelni — súgja oda az igazgatóhelyettes nő, majd hozzáteszi —: de el kell mondanom, Anikó rendkívül tehetséges! • Az iskolát egyébként több száz pedagógus fölkereste már az országban a Tanító című szakfolyóiratban publikált cikksorozat óta, amely a módszert ismerteti. Itt az iskolóGáspár Anikó tanárnő, órát tart a II. osztályosoknak Fotó: Proksza László ír. jól számol. Nálunk meghatározott kritériumok alapján történő értékelés folyik - nem az osztályozás, hanem a konkrét tudás elérése a cél! Hiszen általános tapasztalat sajnos, hogy az alapozással, a továbbhaladáshoz elégséges, biztos alapozó tudással gondok vannak. Ezért mi soha nem lépünk tovább ezeknek az alapoknak a megtanítása nélkül, s ezért lolyamatosan diagnosztizáljuk is a gyerekek tudásszintjét. Stratégiánk tehát a Báthory-féle megtanítás elvét követi „letanitás" helyett. A matekórára következő olvasást nem szakítja meg szünet, de a gyerekek még korántsem fáradtak el. A rókáról szóló mese nemcsak erkölcsi tanulságokkal szolgál Kitűnő segédkönyv ehhez o 366 és négy történet a természetről és 366 és egy tucal mese címekkel ismerős tankönyvcsalád — az Anne-Marie Dalmais—Annie Borleonne szer- zőpór, illetve Gianni Padoan könyve. Borsos áruk miatt a pályázati pénzen szereztek be annyit, amennyi egy tanulócsoportnak az óra megtartásához elegendő. A gyerekek mesélnek, fogalmazást írnak, ban Kozák Pálné, Szalainé Őri Irén és Nagy Ernőmé az elsők között váltak elkötelezettjeivé, s szó van arról, hogy a módszert adaptálják a felső tagozatos oktatás körülményeire is. — Mondjam, hogy egyéni fejlesztésről, tehetséggondozásról korábban jó ideig beszélni sem lehetett? — kérdez vissza a már nyugdíjas Pirisi Jánosáé. — Kialakult egy disz- tépés az iskolákban, az alsó tagozatos oktatás önazonosság zavarban szenvedett. Ebben az iskolában sok az alkotó egyéniségű ember — így találtunk egymásra. Egymásra találtunk az elvben is, hogy a gyerekek egyénisége szerint biztosítsuk a továbbhaladásukhoz szükséges feltételeket. Ez nemcsak a gyerekekkel szembeni rugalmasságot, hanem rugalmas tanévszerkezetet is leitételez, amelyben igen nagy szerepe van a tantárgyi integrációnak is. A különböző módszerekből - Ereynet, Zsolnay stb. - is csak azt vettük' át, ami inno- /ációs filozófiánkba beilleszthető. Magam is 1-4. összevont osztályban tanítottam valamikor. . . Bóka Róbert Két koncert - tanulságokkal EGYMÁST követő két este állt a pulpitusra Howard Williams, hogy a Pécsi Szimfonikus Zenekar muzsikusaival hangversenyt adjon, illetve produkciók fontos részese legyen. Október 30-án a POTE aulájában hajlottunk bérleti koncertet orosz szerzők műveiből. Rimsíkij- Korszakov Nagy orosz Hús- vét-nyitónyában jól érvényesültek a precíz és ötletgazdag hangszerelés értékei. Ennek ellenére sem volt kétséges a felvonultatott zenei anyag és a terjedelem igencsak problematikus viszonya. Nem hiszem, hogy van olyan zenekar, amely a POTE szánalmasan sivár akusztikájú aulájában ezzel a művel ál tudná forrósítani a levegőt. A hangzástér ka rakterisztiku- mait azonban Csajkovszkij Rokokó-variációinak elhangzása leplezte le igazán: a közismerten nagy hangvolumennel rendelkező, kiváló gordonkaművész, Onczay Csaba itt csak részlegesen közvetíthette e mű könnyed és elegáns virtuozitását, igaz — a baj nem jár egyedül! — G-húrjának hangolási problémái is nehezítették •helyzetét. így is nagy sikert aratott, amit Prokofjev Indulójának poentírozott előadásával tovább fokozott. Aki nem csak ebben a teremben hallgat élő zenét, s így még nem feledte el teljesen, hogy normális körülmények között hogyan szólhat egy szimfonikus nagyzenekar, jól teszi, ha kényelméről lemondva a galériára menekül; magam is onnan hallgattam szünet után Stravinsky táncjátékának, a Pet- ruskának zseniális zenéjét. A kompozíciós bravúrok ez esetben nem fedik el a megszólaltatás rendkívüli nehézségeit: a gyilkos trombita-, s az olykor versenymű- szerűen kiemelkedő zongoraszólamon túl — utóbbit a pódium fé'lárnyékában maradva Király Csaba szólaltatta meg fölényes virtuozitással —, minden résztvevőtől maximális figyelmet és fegyelmet követel. Williams keze alatt a pécsi zenekar figyelemre méltó ritmikai kultúráról, s az országos összehasonlításban is dicséretesen nyitott, egymásra figyelő zenélési módról tett tanúbizonyságot. MÁSNAP, október 31-én a Liszt Teremben egy kvázi- kortárs bemutató kapcsán újólag felmérhettük, hogy mindezen erényeken túl a zenekar terhelhetősége is egyre nő. Ez akkor is tény, iha más — főként 18. századi — műsorrészekben a fésületlenség, csiszolatlanság jeleiből a produkciók „alkalmi” jellegére következtethettünk. Maga az alkalom egyébként egészen különleges volt: fagottművészi diplomahangversenyt hallottunk, de nem huszonéves pályakezdőtől, hanem a város közismert, sokéves hangszeres és pedagógiai pályára visszatekintő muzsikusától, Zseni Nándortól. Változnak az idők, s oldódik a hazai zenészképzés hihetetlen merevsége: immár akadnak olyanok, akik koruktól függetlenül intézményes keretek közt csiszolhatják tudásukat, magasabb végzettséget szerezhetnek, s ehhez megfelelő vállalkozókedvvel, munkabírással is rendelkeznek. Zseni műsorc és játéka olyan 'belső igényesség-öl, nyitottságról, jó értelemben vett professzionizmusról árulkodott, amely a céhibeiiekben is szimpátiát kellett hogy ébresszen. Érthető hát, hogy jelentős művészi erők támogatták Ő1 ezen oz estén: a már említett dirigens és zenekara Vivaldi, Mozart és Jalivet versenyművében, valamint Cherubini egy áriájában — utóbbiban Bemei Katalinnal —, landó lenő és Kircsi László pedig Poulenc Triójában. Mindezek mellett még Csemiczky szólófagottra írott Partitája is elhangzott. A legörvendetesebb fegyvertény Jolivet Concertójának magyarországi bemutatója volt: fagottmű vészünk vette a fáradságot, hogy a mű -igen magas követelményeivel megbirkózva megismertesse velünk a közönséget maga mellé állító, sok tekintetben hagyományőrző zenét. A MUZSIKUSMESTERSÉG berkeiben — talán más szakmákénál markánsabb — határ húzódott mindig a vál- tozni-előreiépni vágyók és tudók, valamint a megkövesedett ismeretekhez, örökérvényűnek vélt megoldásokhoz ragaszkodók, a begyepesedettek között. Az innenső oldalon állók példája és eredményei azonban meghatározóak voltak és maradnak a kultúra sorsának alakulásában. Gönczy László
