Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-04 / 302. szám

1991. november 4., hétfő aj Dunántúli napló 3 A tizenévesek tanuljanak meg nemet mondani! Iskolai drogmegelőzési Továbbképzés a baranyai pedagógusoknak Hétfőn egy igen intenzív, kétnapos tanfolyam kezdődik a pedagógusoknak Pécsett, a Baranya Megyei Egészség- nevelési Központban, ame­lyet a Baranya Megyei Drog­program keretében szerve­zett a megyei drogközpont. A pedagógusképzésen annak a tizennégy baranyai — pécsi, komlói, szigetvári, mohácsi, mázai és szászvári — iskolá­nak a nevelői vesznek részt, amelyek vállalták, hogy az ok­tató-nevelő programjukba be­építik a drogmegelőzést is. Nem külön tantárgyként, ha­nem az osztályfőnöki órák ré­szeként vértezik fel o gyere­keket információval és igen sok eszközzel a problémáik megoldására úgy, hogy meg­tanuljanak tudatosan nemet mondani a dohányzásra, az alkoholra, a gyógyszerekre vagy a drogra, Olyan szituációkat gyakorolhatnak, amelyekben a helyes döntések felismerésére, alkalmazására készülhetnek. Dr. Pados Éva, a megyei drogközpont vezetője, aki a kampányfeladatoknál szíveseb­ben készül megalapozott, és mérhető, ellenőrizhető, hosszú távon gyümölcsöző munkára is, a Népjóléti Minisztérium pá­lyázatán nyert anyagi támoga­tást e képzésre, konkrétan a drogemegelőzési iskolai modell­kísérlet céljára. E hároméves program — amely elsőként a 10—14 év közötti korosztályt „szólítja" meg — folytatására újabb pályázattal próbálkozik. Elképzeléseiben és követhető terveiben ugyanis kezet fog az egészségügy, az iskola, remél­hetőleg a gyerekeken keresztül mielőbb a szülők is a drog- problémák megelőzésében. Egyetérthetünk abban is dr. Pados Évával, hogy o meg­előzés valóban nem csak egyenértékű a gyógyítással, hanem olcsóbb, bár csak hosz- szú távon, de kifizetődő vál­lalkozás. E megelőző programnak leg­első lépése az általános isko­lai modell, mindenképpen foly­tatódik a középiskolákban, nyilván már speciálisabb té­program makörökben. Dr. Pados Éva egészségnevelési célzatú kö­zépiskolai felmérései, amelyek egy öt évvel ezelőtti statiszti­kára kérdeztek ró, szomorú ké­pet mutatnak a középiskolások egészségi állapotáról, és pé1- dóul az alkoholfogyasztás mér­tékéről. Mindez indokolttá te­szi, hogy már tízéves koruk­ban segítő formában találkoz­zanak a gyerekek ezekkel a problémákkal. A hétfőn kezdődő tanfolya­mon a Nemzeti Egészségvé­delmi Intézet munkatársai mu­tatják be az idehaza elsőként Budapesten kidolgozott és ki­próbált iskolai programot. G. M. Cégalapítás negyedszázaddal ezelőtt Nyomdászból lett jó nevű cukrász Páneurópa-est a Lenau-házban II. János Pál pápa ha­zánkban tett látogatásának hatásáról tartott előadást Ma­yer Mihály megyés püspök a Páneurópa-est rendezvény ke­retében. A tárgyilagos észre­vételeken alapuló előadás nemcsak a személyes élmé­nyekre támaszkodott, hanem kiegészült a hazai és külföldi sajtó idevonatkozó megjegyzé­seivel. A látogatásnak voltak ellenzői már az előkészületi időszakban, és elhangzottak negatív értékelések az ese­mény után is. A nem kedvező megnyilvánulások tényét, mint a szabad véleményalkotás jo­gát, természetszerűen kell fo­gadni. Kétségtelen tény azon­ban, hogy a pápa karizmati­kus személyisége, az embereik­kel való kapcsolatteremtése, közvetlen modora, napról nap­ra mind több embert hódított meg a közömbösök, az ateis­ták, a látogatást ellenzők tá­borából is. A pápa hangsúlyozta a ki­sebbségek jogainak fontossá­gát, és programját úgy állí­totta össze, hogy ezt a tényt az itt élő nemzetiségek gesz­tusnak érezhessék. Külön fi­gyelmet szentelt a másvaíló- súakkal való békés jóviszony ápolására, az ifjúsággal való kapcsolatra, a betegekkel, öregekkel, szegényekkel való törődésre. Természetesen a lá­togatás politikai súlya, jelen­tősége felmérhetetlen pozití­vumokat tartalmazott a hit­életet animáló hatáson kívül. Feltétlen értékelendő, hogy hazánk fennállása óta először látogatott el a pápa hozzánk. Az est keretében Gáspár Éva, Fülöp Csenge, Ribly Ta­más, Tóth Gábor és Károly Katalin — a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola hallga­tói — nyújtottak kiváló zenei élményt, míg Rozsnyói György a pápafátogaitás ihlette ver­sét adta elő. A termet megtöltő hallga­tóság számos kérdést intézett az előadóhoz, míg végül kö­tetlen beszélgetésekkel fejező­dött be a nívós rendezvény. Dr. Szalai István Filmvetítések a Huszárik moziban Idén november 4-én a nyol­cadik évadját kezdi meg a JPTE Tanárképző Kar Huszá­rik Klubmozija, a kor „A" épületében. A negyedéves programban a ‘70-es évek filmjei, Luis Bunuel szerzői so­rozata és a Western klasszi­kusai kerülnek bemutatásra. Jegyek és o részletes prog­ram a helyszínen kaphatók. Valószínű, ha nincs államo­sítás az 50-es években, akkor a cukrászdinasztia alapítója, Szekeres Károly, elsőre tanult szakmája szerint nyomdász­ként megy nyugdíjba, az édes­apja révén családi tulajdon­ban volt nyomdából. Tehát, a véletlen hozta, hogy egész életre szóló pályamódosítást jelentett a rendszer. Ráadásul keréken 25 évvel ezelőtt vál­tott iparengedélyt, mint cuk­rász kisiparos, amikor ez a vállalkozás szokatlan volt és ■nem is nagyon nézték jószem­mel. — Választanom kellett. Több cukrászüzem vezetése, közöttük a bólyi és harkányi után kap­tam két ajánlatot: csaloga­tott a volt mohácsi mesterem és hívtak Dunaföldvárra. Az előbbiben kezdetleges gépek, alig használható eszközök vár­tak a révátkelővel szembeni, azóta lebontott házban lévő kis üzlettel, míg Földváron la­kást, korszerű üzemet, esetleg a csárdát is ajánlották. Fele­ségemmel elmentünk, megnéz­tük és döntöttünk. Küszkö­dünk, de a magunk útját jár­juk — emlékezik a cégalapító Szekeres Károly. Mint mesélte, 1964-től ha­dakozott a megye ipari osz­tályával az engedélyért. A he­lyi tanácsiak nem ellenezték törékvéseit, a maguk módján inkább igyekezték a segítsé­gére lenni. Közös erővel mégis­csak azt érték el, hogy 1975- ben a szigeten, az Újmohács­ra vezető bekötőúttal ótelleni tanyában nyithatta meg első cukrászdáját. Reggelente bi­ciklire pakolva hordták át az alapanyagokat, kézikocsival Az elmúlt hét végén, a Mű­vészetek Házában lépett elő­ször magyar közönség elé az 1964-ben alakult török Yücelen vonósnégyes. Tagjai, Ulvi Yü­celen, Reyyan Yücelen, Selim ögüt és Ali Dogon, valameny- nyien nyugat-európai akadé­miákon tanultak muzsikálni. Jelenleg, bár rendszeresen jár­ják a világot, Ankarában él­nek, s az állami konzervató­riumban tanítanak. Műsorukon szereplő két vo­nósnégyesnek szerzője a kor­társ török zene legjelesebb képviselője, Necil Kazim, aki szintén ellátogatott Pécsre Az idős mester, aki 1908-ban szü­letett, skoszor járt már nálunk, cipelték a jégtáblákat. Nyó ron a fagyistartályokat csó­nakba állították, föleveztek a strandra és a vízen himbálóz­va mérték a gombócokat. Évek teltek el mostoha kö­rülmények között, a fogyasz­tóktól jószerivel a Dunával el­zárva, mígnem adódott egy lehetőség vissza pakolni a vá­rosba. Ekkor nagyobbik fia, Károly már ipari tanuló apja műhelyében, és eldöntött tény, hogy a másodszülött Attila is belép a családi vállalkozás­ba. Megveszik hát a mostani cukrászdájuk helyén álló föld­szintes épületben az addig madár és díszhalkereskedés parányi üzlethelyiségét. Az évek múlásával fokozatosan terjeszkednek, hat lakótól he­lyiségenként váltják meg az ingatlant, s mikor tulajdonuk az egész, újjáépítik. hisz 1926—32 között a Bécsi Zeneakadémián tanult, és ide- oda utazgatva Bécs és Török­ország között, átment Magyar- országon is. Ám ennél fonto­sabb kapcsolata is volt a ma­gyar zenével, mert mikor Bar­tók Béla 1937-ben egy hóna­pon keresztül Anatóliában gyűjtött népdalokat, Necil Ka­zim volt a kísérője. Tud is róla, hogy Bartók később mű­veiben több török motívumot felhasznált, sőt ő maga is lát­ta, amint egy helyütt instruk­az elmondottakhoz hozzáfűzi, hogy édesanyja munkája mel­lett Schneider Jozefin nagy­mama odaadó gondoskodása ugyancsak hozzájárult életük alakításához. Az országos cukrász ipar- testület megyei titkára, s e pozícióban a szakma színvo­nalának növelésén, tapaszta­latcserék szervezésével az is­mereték gyarapításán fárado­zik, részt vállal szakmunkások képzésében, mestervizsgák rendezésében. A Szekeres fagyi, sütemény minőséget jelent, önmagában védjegy. A család sokat dol­gozik és nem nyomorog. I rí - gyeik is vannak. Mégsem árt, ha a most magánvállalkozás­ba kezdők nemcsak a család mai helyzetét nézik, hanemoz eltelt 25 évre is gondolnak. cióképpen Bartók azt írta a kottára, hogy „bolgár ritmus­ban". De már Bartók törökor­szági útja előtt maga Kazim mester is végzett hasonló gyűjtéseket a török folklórban. Necil Kazim Pécsett játszott művei közül a No. 1. vonós­négyest 1945-46-ban írta, és 1947-ben mutatták be a Prá­gai Tavasz-fesztiválon. A má­sik mű, a No. 4. vonósnégyes majd’ fél évszázaddal később született, 1990-ben. M. K. Az ifjabbik Szekeres Károly Berta Mária Török vonósnégyes hangversenye Pécsett Velük íarl-oH- Necil Kazim, aki egykor Anafóliában Bart-ókot kísérte---------Hétfői Jegyzet--------­Érd ek(es) - védelem üdülési segítség? Egyre kevesebb, főleg visszafogott áron. Segélyek? Az egyre szegényedő tagság tagdíjainak függ­vényében — legfeljebb. Béralku-lehetőség az adott munka­helyen? Nemigen. Akkor mi lehet még a szakszervezetek feladata a kilenc­venes évek elején Magyarországon? Megítélésem szerint két, egymással összefüggő kiútvariáció lehetséges az ér­dekvédelmi szervezetek lehetőségeinek esetleges növelésére. Vázlatos gondolattöredékek, azoknak, akiket érdekel, és akik megpróbálják, akik egyáltalán megpróbálhatják. Az egyik lehetőség csíráit ma is láthatjuk. Mindenféle központi (elsősorban kormányzati szintű) ellenkezésekkel, egyes személyeket támadó álkampányokkal szemben egyre valószínűbb a legkülönbözőbb érdekvédelmi, szakszervezeti tömörülések országos szintű fúziója vagy legalábbis dekla­rált szövetsége. Ezáltal is segíteni lehet az országos szintre az adott munkahelyekről vagy helységekből érkező és zömé­ben választott küldöttképviselők véleményének egyeztetését a munkavállalók érdekében. Olvashattuk, hogy a múlt héten együttműködési szerző­dést kötöttek a független szakszervezetek. Titkon abban is bízunk, hogy nem a másik tömörülés, az MSZOSZ ellen irányulva. A mai helyzetben kár lenne megbontani a mun­kavállalókkal törődő érdekvédelmi szervezetek közös céljából eredő szervezeti eszközöket. Márcsak azért is így lehet ez. mert mint annyi minden hazánkban, a szélesebb szakszer­vezeti, érdekvédelmi együttműködés országos szintű kialaku­lása kihathat a munkahelyi egységekre is, önbizalmat, és ami fontosabb, további tevékenységi lehetőséget és erőt adhat. Itt érkeztünk el a másik kiútvariációhoz. Olvashattuk a lapokban nemrég, hogy a legkülönbözőbb politikai erők népszerűségét vizsgálva a szakszervezetek az utolsó előttit foglalják el a listán, megelőzve a politikai pártokat. Meg­előzik viszont azt a szervezői formát, amely főként, ha hatalmi pozícióban van, minden lehetőséget megpróbál megragadni arra, hogy visszaszorítsa az érdekvédelmi szer­vezetek érdekvédelmi szerepét — országos szinten. Adott munkahelyi, konkrét körülmények között viszont, éppen az előbbiek miatt is a szakszervezetek működési lehetősége tovább korlátozódhat. Sok függ az adott helyi vezetéstől — pártállásoktól függetlenül —, sok függ a kor­mányzat által hozott döntések hatásaitól - az adott mun­kahelyi szakszervezet taglétszámától, föderációhoz tartozá­sától és annak befolyásától függetlenül. A második kiútvariáció tehát ma még csak lehetősége a korábbon vázolt elsőnek. Jelenleg a dolgozók több mint hatvan százaléka tagja a szakszervezeteknek, a mintegy kétmillió ember nagy erő. Főként, ha képviselői által elismerésre, elismertségre tehet szert országos szinten is. mondjuk a kormánnyal való tárgyalásokban, Csak ezekben az esetekben növelhető tovább tekintélye az adott munka­helyeken, ebben a „ne ugrálj, mert bármikor kirúghatlak"- világban. Ezért várjuk sokan a kormányszint együttműködési készségének fejlődését az elkövetkezendő időszakban. Ezekhez a csatákhoz kivánunk jelentős sikereket a helyi szakszervezeti tagoknak és vezetőiknek. Meglepetések csak akkor érhetik az embert, ha korábban megpróbált tenpi valamit. Csak próbálkozások vezethetnek sikerre azokban az ügyekben is, amelyek során az érdekből érdekes, de valamennyiünket, valamennyi munkavállalót érintő védelem alakulhat majd ki. Bozsik László Közgazdasági továbbképzés mérnököknek A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Továbbképző Központja felvételt hirdet az 1992 februárjában induló „köz- gazdasági szakokleveles mér­nök, illetve üzemmérnök" szak ro. A képzés részletes tudni­valóit tájékoztató tartalmazza, melyet a jelentkezési lappal együtt a JPTE Közgazdaságtu­dományi Kar dékáni hivatalá­ban, Király Lajosnénál (Pécs, Rákóczi út 80., telefon: 11-433/166) lehet beszerezni. Jelentkezési határidő: decem­ber 31. Most az unokák jönnek sorra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom