Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-27 / 325. szám
10 aj Dunántúli napló 1991. november 27., szerda Több mint négy évtizedes szünet után A német nemzetiségű hagyományőrző népdalkor Hagyományőrzők Vókányban Száz évig élni Sok az akadály Kevesebb kalória - hosz- szabb élet, - legalábbis patkányoknál és egereknél. Ezt állapította meg egy hosszú ki- sérletsorozat után dr. Roderick T. Bronson, a bostoni állatorvosi egyetem profeszora. 1100 patkányon és egéren végzett megfigyelés során derült ki, hogy azoknak az állatoknak az élettartama, amelynek a tápláléka a megszokot- nál 40 százalékkal kevesebb kalóriát tartalmazott, egy- harmaddal hosszabb volt a normálisan tápláltakénál. Ezen felül kevesebb daganatos és egyéb betegségben szenvedtek. Bronson kísérlete nyomán amerikai orvoskörökben az a gondolat vetődött fel, vajon nem lehet-e kalóriacsökkentéssel lassítani az embereknél az öregedéssel járó betegségek kifejlődését? Előbb természetesen meg kellene ismerni a dolog mechanizmusát. Dr. Bronson figyelmeztetett: korai lenne embereknél csökkenteni a kalóriamennyiséget, hiszen a kutatók még nem tudják, hogy milyen folyamatokat indít el ez az eljárás. Nagyon félünk attól - mondotta -, hogy fiatalok esetleg kipróbálják magukon ezt a módszert, s szervezetük károsulást szenved. Előbb a táplálkozás-tudománynak a mainál sokkal mélyebb ismeretére van szükség. Dr. Roy Walford, aki a Los Angeles-i egyetemen 1966 óta foglalkozik gerontológiával (az öregedéstudomány) elméletileg lehetségesnek tartja, hogy ha megtalálják a helyes diétás táplálkozás kulcsát, akkor 100 évre is meg lehet hosszabbítani az átlagos életkort- Ha a kalóriacsökkentés eredményes az állatoknálk, nem lenne meglepő, ha embereknél is sikert hozna, - jelentette ki. Az embereken végzendő kisérletsorozatnak persze több akadálya van. Az egyik: a tudósok nem élnek olyan hosszú ideig, hogy láthassák az eredményt. Az állatkísérleteket más kutatók is folytatják, így például Edward Maroso professzor, a texasi San Antonio egyetemén. Egyenlőre persze még nincs érvényes magyarázat, csak találgatások folynak. Egyik elmélet szerint a kalóriacsökkentés lassítja a sejtek egyensúlyának felborulását, egy másik az immunrendszer erősödésében keresi a magyarázatot. Vókány, Baranya déli részén, Siklóstól észak-északkeletre fekvő, német nemzetiség által is lakott község. Lélekszáma ma alig haladja meg az ezer főt, mégis a térség aprófalvas településszerkezetébe, mint nagyobb település illeszthető be. A falu lakossága a történelem folyamán, annak viharai során, többször kicserélődött. Először a török hódoltság alatt, amikor az elmenekült magyarok helyére szerbek költöztek, másodszor a 18. százdban, amikor a szervezett telepítés keretében németek kerültek ide. Egy, a két világháború közötti időszakból származó adat szerint 1930-ban 1550 német, 151 magyar és 6 egyéb anyanyelvű élt itt. Harmadszor az 1940-es években, amikor az itt lakó németek jelentős részét kitelepítették. Ma a község népességének közel 1/3 része német nemzetiségű. Vókányban 1986 tavaszán, több, mint négy évtizedes szünet után, német nemzetiségi népdalkor alakult. Viszonylag későn, hiszen megyeszerte a nemzeti kisebbségek különféle hagyományőrző együttesei az 1970-es években kezdtek dolgozni. A hosszú-hosszú csend okai érdekeltek. A kórus vezetője, dr. Nesz Éva elmondta, hogy a két világháború között pezsgő közösségi, kultúrális élet folyt a településen. Zenekarok, kórusok, egyletek és egyesületek keretében. Ezután következett az 1950-es évek nagy hallgatása, később pedig a felgyorsuló asz- szimiláció. Az iskolában a német nyelvű oktatás ugyan jó színvonalú volt, de a heti egy-két óra a nyelv megtanulására vajmi kevésnek bizonyult. Remélhető, hogy az 1980-as évek közepe fordulópontnak tekinthető, hiszen a vegyeskar megalakításának igényével a német kisebbség megtette az első fontos lépéseket kultúrája megőrzésének útján. A 21 fős vegyeskar rövid idő alatt a helyi német nemzetiség hagyományőrzés alapjait rakta le. Bevonták a munkába azokat az idős vókányiakat is, akik még ismerik a régi német népdalokat, egyházi énekeket. A daltanulás sokuk nyelvtudását is fejlesztette. A jobbára középkorúakból álló és egyre inkább közösséggé is vált kórus először a „Pécsi Esték” sorozat keretében mutatkozott be. A nem könnyű felkészülés után nekik és az érdeklődő vókányiaknak ez az este ünnep volt. Műsorukba bevonták az iskolásokat is.„A dalban van a nép lelke” - szokták mondani. Ezt igazolta az első vókányi fellépés is, amikor az idősebb korosztály tagjai köny- nyezve hallgatták a fiatal éveikben énekelt nótákat. 1987-ben, a nemzetiségi daloskörök Mohácson rendezett versenyén megyei jó minősítést kapott az együttes. Külföldi szerepléseik ezután kezdődtek. Még 1987-ben Merklingenben jártak, majd 1988-ban nagy sikerrel szerepeltek hattagú kamaraegyüttesükkel Ausztriában a Duna- menti Népek Fesztiválján. A következő évben két heghívás volt. Az elsőt Wemauból kézbesítették, ahol az ottani hagyományőrző együttes vendégeként az Újpetréről és Vó- kányból elszármazottak előtt mutathatták be tudásukat. Ezúton a leonburgi harmonikazenekar kérését teljesítették. A merklingeni és wernaui vendégszereplések tehát szülőföldi találkozók voltak, amelynek viszonzását Vókányban rendezték meg. A templomszenteléssel egybekötött, régi népszokások felelevenítésével fűszerezett ünnepségre 250 német érkezett haza. Az együttes rendszeressé vált szereplései során a legfontosabbnak tartja a német népzenét értő falusi emberek előtti fellépéseket. Ennek jegyében a régióban, a Magyarországi Németek Szövetsége által meghirdetett „falusi programokon” évi 8-10 szereplést vállaltak. Mindig új programmal várják a Pécsi Pünkösdi Fesztivált, annak gálaműsorát. Nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy részt vehettek dr. Vargha Károly 70. születésnapja alkalmából rendezett műsoros estén, ahol együtt léptek fel olyan profi együttesekkel, mint az Opera Kórus és a Mecsek Kórus. Elengedhetetlen számukra a hazai, vókányi szereplés. így a búcsún, az egyre sűrűbben érkező német vendégek előtt és egyéb alkalmakkor adott műsorok. Igyekeznek ünnepélyesebbé tenni a templomi és más vallási eseményeket, valamint az állami rendezvényeket. Nem művészieskedni akarnak, hanem tisztán a népdalokra építenek. Fontos a dalok hitele, az élmények és ezen keresztül egyre gazdagodó saját kultúrájuk. Dr. ifj. Endrődi Gyula Czeizel Endre; A sugárzások genetikai hatásairól A sugárzás Csemobilban megölt 32 embert. Európában viszont 45 ezret! Ennyi indokolatlan terhességmegszakitás történt ugyanis kifejezetten azért, mert hogy a terhes kismamák féltek a sugárzás miatt rendellenességei világra jövő gyermekek megszületésétől. Az emberi tudatlanság tehát ennyivel veszélyesebb, mint a sugárzás - mondta Czeizel Endre orvos-genetikus azon a konferencián, amelyet „Kérdőjelek a Paksi Atomerőmű kapcsán” címmel rendeztek. A genetikusok régóta végeznek megfigyeléseket, kísérleteket a sugárzások genetikai hatását illetően. Számtalan egzakt tény, összefüggés vált ismertté és nyert bizonyítást. A terhesség 8-16 hete között a legérzékenyebb a magzat az őt ért sugárzással szemben, s a tudósok világszerte a legkisebb kimutatható hatás alsó határaként a 100 mSv (milliSievert) sugárterhelést jelölik meg. Ezzel szemben Csernobil következtében ennek ezredrésze, vagyis 0,1 mSv terhelés érte a magyar lakosságot, amely ilyen ártalmat nyilván nem okozhat. S valóban, a Magyarországon is elvégzett sokféle vizsgálat, statisztikai elemzés eredménye az volt, hogy a születési rendellenességek számában semmiféle növekedés nem mutatható ki Csernobil után. A Paksi Atomerőmű által okozott lakossági sugárterhelés a legérzékenyebb műszerekkel sem mérhető, csak számítógépes modellezéssel a kibocsátásokból számítható ki: ez évente 0.0001 mSv. A számok összehasonlításával egyértelművé válik, hogy az erőmű működése semmiféle genetikai ártalmat nem okozhat. A dr. Czeizel Endre által vezetett intézetet sokan a sugárzási ártalomtól félve keresik fel. Ennek oka, hogy eleve kedvezőtlenül indult az atomtechnika társadalmi megítélése, sok rossz tapadt hozzá, kezdve az atombombától egészen az atomerő- művi balesetekig. Az emberi természetből fakad továbbá, hogy jobban félünk az olyan veszélytől, amely nem látható, tapintható, érzékelhető. Sajnos, még az orvosok jó része sem igazán érti a hatásokat, összefüggéseket, s gyakran tanácsolnak például indokolatlanul abortuszt. Az orvos-genetikus szerint a sajtó is felelős ezért. (HT Press) Széchenyi két gondolata Oktatás és infrastruktúra Széchényi két olyan gondolatát szeretném kiemelni, amely leginkább szól a mához. Az egyik a művelt emberfő fomtos- ságának hangsúlyozása, azaz az oktatásnak a szerepe egy nemzet nagyságában, fejlődésében, a másik az infrastruktúra fejlesztésének kulcsponti kérdése Magyarországon. Széchényi úgy fogalmaz, hogy egy országot a kiművelt emberfők sokasága tesz naggyá, és nem a terület, a lakosságszám, vagy a hadsereg. Ezért az oktatást, és különösen akkoriban az általános alapfokú oktatást kell előtérbe helyezni. Nyugat-Európát járva Széchényi látta, hogy ott az ipar és az infrastruktúra szerves egységben fejlődött, állandó kölcsönhatásban egymással. Magyarország esetében viszont ezt a szerves, párhuzamos fejlődést lehetetlennek tartotta, szerinte a hazai infrastruktúra elszomorító állapota lehetetlenné teszi az ipar normális fejlődését is. Ezért, és a tőkehiány miatt is, szerinte minden erőforrást egyenlőre az infrastruktúra, és főként a közlekedés fejlesztésére kell fordítanunk, azután majd a fejlett infrastruktúra megteremti az ipar általános fejlődésének feltételeit. Nos, az 1960-as, 70-es években egy sor gyorsan iparosodó fejlődő ország, például Ázsiában Dél-korea, Tajvan, Sziga- púr, az ASEAN országok éppen a Széchenyi által kijelölt utat járták be, amikor nagyarányú programokat indítottak az infrastruktúra fejlesztésére, jelentős külföldi tőke segitségéval. Ugyancsak ezek az országok jelentős összegeket invesztáltak be a „tudásiparba”, vagyis az oktatás és a kutatás fejlesztésébe. Ma Dél-Koreában a megfelelő korosztályok 90 százaléka középiskolát végez, 47 százaléka pedig diplomát szerez. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy nem a fejlett ipar teremti meg a kiművelt emberfők sokaságát, hanem fordítva. Ez ugyancsak érvényes ma az infrastruktúrára is. Ä külföldi tőke ma már nem olcsó, hanem a kvalifikált munkaerőt, azaz a kiművelt emberfőket keresi; és egyben keresi a fejlett infrastruktúrát, a jó közlekedési és kommunikációs viszonyokat. „Az idő pénz” - tartja a közmondás, és a tőke nem „ér rá” telefonvonalakra várni, telefax, telex hiánya miatt személyesen utazgatni. Vagyis Magyarország számára az egyetlen járható út Széchenyi javaslata: az infrastruktúrába és a „tudásiparba” fektetni a szűkös erőforrásokat, feloldva ezáltal a gazdaság szűk keresztmetszeteit, megteremteni a gazdaság majdani általános prosperitásának előfeltételeit. Érdekes amit például Széchenyi a balatoni hajózás fejlesztéséről ír. A Balaton akkoriban egy teljesen elhagyott, kihasználatlan, mocsárvidékbe ékelt tó volt, ahol látszólag semmi értelme a gőzhajózás megindításának. Széchényi szerint viszont éppen a gőzhajózás megindítása virágoztathatja föl a „magyar tengert”. Általánosítva ezt a gondolatot elmondhatjuk, hogy fejlett vasút- és úthálózat, telefonhálózat, stb. virágoztathatja föl az országot. Valamint fejlett oktatásügy, egészségügy, stb. A „legnagyobb magyar,, sokat tett infrastruktúránk fejlesztéséért, sajnos egyedül kevés volt a megoldandó feladatok elvégzéséhez. Ma sok tekintetben ugyanazok a feladatok állnak előttünk, mint Széchenyi korában. A mai magyar gazdaságpolitika irányítói vajon tanultak-e Széchenyitől? űaz oktatásra, kutatásra fordított kiadások megkurtítása, a nehézipar szanálásának kínkeserves elhúzódása egyenlőre kételyeket ébreszt a Széchenyiből való vizsga eredményességét illetően. Gazdag László Ha hitelt kérünk Mi is a „saját erő”? Piacosodó, szavakban már vállalkozásbarát és a vállalkozókat ösztönző világunkban mind többen szorulunk hitelfelvételre abból a célból, hogy elképzeléseinket valóra válthassuk. Ám aki már tárgyalt ilyesmiről pénzintézetekkel, az tapasztalhatta: a hitellehetőségeket könnyen hirdetik, de annál nehezebben adják a hozzájuk fordulóknak. Az első kérdés rendszerint az: mennyi saját erővel tudja megtoldani a vállalkozó az igényelt kölcsön ösz- szegét?- Ez valóban igy van - ismeri el Bokor Csilla, az Agrárkamara jogi szakértője. - A saját erő megléte főként a beruházási hiteleknél fontos, s azt rendszerint a kért hitel 15-50 százalékában szokták meghatározni. Mi lehet a saját erő? Az általános hiedelemmel szemben nem csupán készpénz, bár persze elsősorban az a fontos. Ám lehet már beinvesztált készpénz is, azaz bármilyen megvásárolt eszköz, felépítmény, épület, gép, amit a vállalkozó már korábban - a saját vagyonából - megvásárolt.- Bevihetjük lakásunkat, kocsinkat is saját erőként a vállalkozásba?- Ezek az értékek sajnos nem felelnek meg a saját erő fogalmának, mert annak csak a beruházáshoz szükséges, vagy az adott tevékenységhez kellő eszközök nevezhetők. Az autó, lakás és más nagyobb értékeket képviselő személyi tulajdonok mint a hitel fedezete jöhetnek számításba, és ez a másik nagyon nagy kérdés. A bankok ugyanis az általuk folyósított hitelekre rendszerint 100-200 százalékos fedezetet szoktak kérni. Mi is jöhet tehát fedezetként szóba? Legelőször is: az ingatlan, de csak akkor, ha forgalomképes, például eladható telek, vagy olyan ház, amely nem lakott, például üdülőnek használják. Vagy második ház, ha pedig saját tulajdonú, ám lakott házról van szó, akkor a hitelre számítónak mindenképpen befogadó nyilatkozatot kell kérni valakitől arra az esetre, ha majd a házat az adósság törlesztése fejében értékesíteni kellene. Ez egyébként egy nagyon veszélyes megoldás.-Nincs a hitelfedezetre valamilyen áthidaló megoldás?- De van, hiszen nemcsak ingatlant tudnak fedezetként elfogadni a bankok. Megfelel ugyanennek a célnak bármilyen értékpapír, amit letétbe helyeznek a pénzintézetnél.
