Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-24 / 322. szám

Szakoly György Lőrinc barát szerepében, a Pécsi Nemzeti Színház Rómeó és Júlia balettelőadásán Fotó: Läufer László Kínai negyed Tapolcán Egymillióul dollár 2000 hongkongitól Lőrinc barát: Szakoly György A Metropolitan után Pécsen Délelőtt próba Budapesten, este Pécsen. Két város, két ba­lettbemutató hasonló időpont­ban. Szakoly György ugyan hozzászokott a mozgalmas élet­hez, azért most, ha 'nem is fá­radt, de éhes. Hátradől az ét­termi széken és rendel. Milánói makaróni, rántott hús, sör. A beszélgetés előtt rágyújt. Ez belefér egy táncművész élet­módjába, csipkelődöm, mire csodálkozva néz rám. — Kövér vagyok vagy már nem bírok mozogni? Ha úgy 'látta, szóljon, azonnal nem eszem és elnyomom a cigaret­tát. Tudom, hogy nem helyes, de tíz táncos 'közöl nyolc biz­tos, hogy dohányzik. Enni meg csak kell. Sokan úgy képzelik, a táncos csak gyatkorol, zöld­ségeket eszik és megközelít­hetetlen. Hát ez nem így van. Nekem az a nagy szerencsém, hogy jó tanáraim voltak és a szüleim gyerekkorom óta igen hétköznapion fogják föl a fog­lalkozásomat. Fizikai munká­sok, Nyíregyházán élnek, s most is kritikusan szemlélnek, noha nagyon 'büszkék rám — mosolyodik el Szakály György, aki Herczog István koreográ­fiájával és rendezésében a Pé­csi Nemzeti Színházban ven­dégszerepei, s az egyik sze­reposztásban Lőrinc barát sze­repét táncolja. Harminchat éves, 1977 óta a Magyar Állami Operaház tagja. A balettintézet után egy évet töltött Leningrádban. öt éven ót vendégszerepelt Dort- mundban és Bonnban. Táncolt már az Ausztráliai Balettben is, és tavaly velük indult amerikai turnéra. A Metropolitan szín­padán is bemutatkoztak. Hat évig bőröndökkel éltem, tán­coltam, csomagoltam, jegyzi meg. Meggyőződése, hogy kell a változatosság, de azért most mégis kicsit az állandóság felé kacsintgat. Vőlegény. Igaz, menyasszonya, aki szintén szak­mabeli, még pályája elején 'áll, de majd megosztják a gye­reknevelési feladatokat. Szakály György szakmai el­ismerésekben sem szenved hiányt, hiszen egyebek mellett Liszt-díjat, Érdemes művész ki­tüntetést és az idén Kossuth- diiat kapott. — Az elismerések mindig meglepnek, de jólesnek, s re­mélem nem automatikusan vonzzák egymást a kitünteté­sek. Az is igaz viszont, hogy sohasem azért dolgozom, hogy jutalmat kapjak, hanem mert a szüleim arra neveltek, fel­adataimat mindig a legjobb tudásommal végezzem, külön­ben nem is érdemes elkezdeni. Ezért is dühít, ha trehány mun­kát látok, ha kezemben ma­rad a csap, lóg a csempe. Nem lehet mindent a pénz ki­csinységére fogni. Kell a pénz, de az ember csak akkor tud saját magával békében élni, hogyha olykor fogcsikorgatva is, de kitart céljai mellett. Ő nem is hátrált meg, 11 éves korától kitartott amellett, amiről akkoriban csak az új­ságban olvasott. Tánc, 'baléit! A kisgyereknek mesés kaland. A balettintézetben azután ki­derült, hogy jóval több a mun­ka, mint a fény, de akkor már maradt. Lőrinc barát, Herczog fel­fogásában, eltér a hagyomá­nyos beállításoktól. A barát áll a darab középpontjában, s lel­ki ismeret-ifurdbllos gyötni, váljon nem változtathatott-e volna a szerelmesek történetén. A té- pelődő, a felelősség kérdéseit felvető figurát Szakály György számára találta ki Herczog István, s már Dortmundban is eltáncolta. — Szeretem a szerepet. Ér­dekes elmerengeni a „mi tör­tént volna, ha ...” felvetése­ken. Egy balett-táncosnak eayébként sem elég, ha van két lába és izomzata. A tánc­hoz agy kell, lélek, gondolko­dás. Akárcsak a mesébe lép­nénk. Ragyogó színek, elva­rázsolt tájak, lüktető lények, megszólaló szobrok, emberek, állatok. Szabó Vladimir egyé­ni művészi világa, melybe csak ha egyszer is bekukkan­tunk, többet nem tévesztjük össze senki más képzeletének megvalósulásával. Az 1905- ben született művész rézkar­cai, festményei most a szek­szárdi Művészetek Házában láthatók december közepéig, sőt némelyik rézkarc, elérhető áron, meg is vásárolható. A zsinagógából kialakított, reprezentatív Művészetek Há­za méltó környezetet biztosít Szabó Vladimir képeinek, s többi kiállításnak, melyeket ott Tini sztár kerestetik Második középdöntő A Tini sztár kerestetik Te­hetségkutató verseny második középdöntőjét szombaton tar­tották a Budapest Sportcsar­nokban. Ezzel lezárult a ver­seny szeptember óta tartó szakasza, amelyben kiválasz­tották a tini sztárok döntőjé­ben részt vevő négy-négy tánczenekari, táncdalénekesi és színpadi tiniprodukciót. A Magyar Ottörők Szövet­sége és az ACTOR Bt. által meghirdetett verseny több ne­ves szaikemlber, felnőtt sztár közreműködésével zajlik. A rendezvényre az úttörőszövet­ség több ezer tagja érkezett az ország különböző részéből. Vigyázat, metanol! Ismeretlen tettesd! pénteken, a késő esti érőben behatoltak a kis- szentmiklősi mitrokémiai üiem te­lephelyére. A Fejér Megyei Rendör- főkapitányságtól szombaton kapott tájékoztatás szerint a behatolók el­tulajdonítottak 3 hordónyi - Bssze- sen 600 liter - metanol nevű folya­dékot, omely színtelen, szagtalan oldószer, fogyasztása súlyos mér­gezést, esetleg halált is okozhat. A Fejér Megyei Rendőr-főkapi­tányság megkezdte az úgy kivizsgá­lását. rendeznek. A szekszárdi Mű­vészetek Háza pedig arról is­mert, hogy hét év óta „nem adta alább”, tárlatain mindig nívós gyűjtemények, életmű­összeállítások láthatók. Csak néhány név a gazdag válasz­tékból : Gruber Béla, Serény Róbert, Martyn Ferenc. A ki­állítások mellett színvonalas komolyzenei hangversenyeket is tartanak. Decemberben pél­dául Petényi Eszter és Kiss Gyula, a Budapesti Vonósok, Sebestyén János lép föl a Művészetek Házában. Kará­csony előtt két igazi cseme­gét is kínálnak a betérőknek. Kiállítás nyílik László Gyula régészprofesszor által illusztrált Arany János versén alapuló, „Rege a csodaszarvasról" cí­Most ne 'kutassuk, miként került Tapolca Hongkongiba. Ott voltak, egy világkiállítás egyik falát kaptáik meg, s ezt arra használták fel, hogy a hongkongiakat Magyaror­szágra csalják. Azt ugyan az (ottani kínaiak nem tudták, hol van Magyarország, de an­nak utánanéztek: hol van Tapolca? Európa közepén. Hongkong 1995-ben csodá­lkozik Kínához. Hogy honnan az ötlet a Balaton-felvidéki városkában? Azt mondja dr. Nagy Józsel polgármester: kérem, van sze­rencsém Tapolcát menedzselni! Ha minden jól megy — pénz- Iben kifejezve —, akkor most egymilliárd dollárnál tartanak. Nem panaszképpen mondja a polgármester — messze nem! —, de a hongkongi fel­ső réteg, a „nagypénzesek", már régen megvásárolták há­zaikat, birtokaikat Floridában, llgy hozzánk „csak” a közép­réteg képviselői jönnének. Hozzánk? Miért sajátítanánk ki? Tapolcára mennek, önálló mű könyvének rajzaiból és Kleinisel János professzor „A kunyhótól a felhőkarcolóig" című, az építészet történetét ismertető könyvének illusztrá­cióiból. A rajzokat nem csak megcsodálni lehet, a könyve­ket a helyszínen árusítják is. A Művészetek Háza igazga­tónője, Méri Éva bizakodó. Kialakult az állandó törzskö­zönségük, s egy-egy kiállítá­sukat sokan megtekintik, kon­certekkor megtelnek a szék­sorok. Szívesen látna még több iskolát a rendezvényei­ken, s örülnek, ha messzebb­ről jött vendégek is betérnek hozzájuk egy-egy alkalomra. Megéri. B. A. ötlete és kezdeményezése ez a helyi önkormányzatnak. Eddig egy előszerződésig jutottak el. Három üzletfél alakított ki közös elhatározást: a tapolcai önkormányzat, egy hongkongi beruházó cég és egy győri részvénytársaság. A feladat: december 31-ig lét­rehozni és Magyarországon, il­letve Hongkongiban is beje­gyeztetni a céget. A .kínai fél feladata a pénz gyűjtése, a finanszírozás, a részvénytársa­ságé a szervezés, az önkor­mányzaté a hatósági-jogi munka, a terület előkészítése. — Lényegében a város észak-nyugati részéről van szó — hallottuk Nagy József­től —, s ez a kínai kapcso­lattól függetlenül is fejlesztés alatt áll. Egyelőre kétezer hongkongi család elhelyezésére alkalmas lakóterületet akarnak kialakí­tani. A Tapolcára költözni szándékozó kínaiaknak félmil­lió dollárt kell befizetniük. így az a bizonyos középréteg ek­ként értelmezendő: minimum félmilliója van új otthon meg­teremtésére. összesen tehát egymilliárd dollárt gyűjt ösz- isze a cél érdekében a hong­kongi üzletfél. Eddig már 200 millió dollárt tudnak a szám­lán. Ez utóbbi a válasza a polgármesternek arra: mekko­ra a realitása a tapolcai „kí­nai negyednek". A helybeliek egyébként döntő többségben pártolják dr. Nagy József ötletét. Sokat tiipélődnii a hogyan taválbbon nem lehet. A tervek szerint tavasszal megkezdik a beru­házást, s két-három év múlva érkeznek az első balaton- felvidéki kínaiak. Pénzükkel, kapcsolataikkal, üzleti érzékük­kel, mozgékonyságukkal, ma­gas színvonalú kulturáltságuk­kal egyetemben. Mészáros Attila B. A. Színvonalas hangversenyek és kiállítások Mesevilág Szekszárdon Pénteken [reggel — egé­szen (korán 'reggel — a rádió jóvoltából örróil értesültem, hogy egy képviselő szeretné a „(bűnös váirost” Salgótar­jánt megfosztani megyeszék­helyi 'rangjától és Visszaad­ni 'Balassagyarmatnak. Na­gyon helyénvaló ötlet, nem 'mondom. Az indoklásiban az áll, hogy imiég az 'átkosnál Is áíkosább (időben ('Ráko­siiéra) éppen a (Nagy Vezér akarataiként élvették iBalös- sagya rmattól a jogot és ado­mányozták Tarjámnak. 'Most /tehát vissza IkélJ minősíteni, -már csak azért is, mert Sal­gótarjániban erős a kom- imumista Ibefolyás. 'Úgymond: „ . .. a 'munkásosztály felleg­várában ...” Azt is hozzá - tették, (hogy szó sincs poli­tikai megfontölásról. El is hiszem. Én sem állítom. Hi­szen manapság annyiféle intézkedésre 'ráfogják, hogy ■ politika van mögötte, pedig nincs, ez csak a komimun'is- Itálk agyréme. (Nem mintha a 'salgótarjáni — főként munkanélküli — Ibányászak íés vasmunkások (most hirte­len a 'szívükhöz kapnák, mert 'rangjától fosztják meg vá­rosukat. Nem ettől lesz ki­sebb a kenyér. Van nékem is egy 'hasonló ötletem. Az át kosban még sak-sak nagy­község kapta meg a városi tangót az országiban. Igaz, a feltételiek között ilyesmi szerépelt, (hogy ipartelepí­tés, meg lakótelep létesítés, víz- és csatornahálózat 'kor­szerűsítés meg egyébek. De hát ma hál épülnék lakóte­lepek? 'Meg ipari üzemek? Az építőipari vál Kállaitok szét­estek, az üzemek „csődöl - nek”, minek a városi rang. Elképzelhető, Ihogy (Dunaúj­város is visszavedlík Duna- ipentelánek. Talán még visz- szbíhózhatják a kislbírái tiszt­séget lis. A imiurikírnéllküllliek iközött lbizo:nyiáipa alkod oil yarn, alki ltud kisdo'bolni. S 'ha imár a rmjnkamél'kü- iiségrőll esett .szó, li ga zári sok derlélk imagyar vólilaillkozó igyéksíik enyhíteni eme gon- do'kan. Együk országos ikip- Ibkun ipéldáull ezt olvasom Ihiirdetési Ikeréiben: „,18—25 év Iközötti életkorú ihölgye'ket 'németországi 'bejelentett imtiinkóra keresek. iMasszózs- szolon jeligére szerdától péntekig 10—15 óra (között...” Van telefonszám is. :Nem tu­dom, ihogy az ilyen fiatal, gyengécske-alkatú lányok megfél elnék-e, mert inkább el tudnék képzelni olyan hölgyekéit, akik imár — mond­juk valamelyik szövőgyárban léhúxtak 20—30 évet, vagy éppen a Pécsi Zsoünayban, vagy a Pécsii 'Bőrgyárban, aihöl is kellőképpen 'meg­izmosodtak, kész ivaisgyúirák, alk'ik könnyedén gyűrik ösz- sze az asztalukra falképé r- kedett, ipettyhüdit testű né­met vendégeket. De sajnos, (őket nem keresik. 'Miért csak a 18-25 'év körüli Hányok jöhetnek szóba? Ezen gon­dolkozom, de nem lelem nyitját a dologinak. Mit akar­hat a Táborzó e fialtad és üde „masszöri/rnák/koJ"? 'Rej­tély. Nem 1 'az első. A Viliág te­lié va'n fuira, érthetetlen dol­gokkal. Én mindig azt hit­tem, Ihogy a medvék eléggé rolbbiátus lényék, nem na­gyon csípik az emlbereket. A Yellowstone Nemzeti Park­ban (USA) több helyütt el­helyezett táblákon figyel­meztetik a jámbor turistá­kat, ne nagyon haverkodja­nak a (kedves ipofájú ma­cikkal, mert 'például a girizzlymedve veszélyes — ol­vasom a Népszavában. No, de aztán — ahogy 'már 'lén­iái szokott! — a ikutaták megint (kiderítettek valamit. Nem ikevesébbet állítanak, ■mint, hogy a Sziklás-hegy­ség fennsíkjain élő grizzly lepkékké 1 tápHáillkoziik. Hált azt tudom, Ihogy a lomhának tűnő medve meg­lepően gyorsan tud szalad­ni, ám — 'rovartani ismere­teim alapján 'áll irthatom —, hogy a lepkék sem ainda- liognak, 'főleg, amikor oilkk- cakikbain röpködnék. És a grizZly — ahogy mondják — naponta 10—20 ezer lepkét is (bekap. Van egy kollégám — vált kéziiaibdás —, akit ikedvességiböl „gdzzlynék” (becézünk. Nem 'haragszik. Mindjárt, miint szakemiber- hez fordultaim, átadtam ér­tesülésemet: „iKülíönlben az­tán (te hogy állsz a (lepkéik­kel?” Vadul ráminézertlt és már az ajtónál voltam, ami­kor (utánam üvöltött: „Nem nagyon szoktam lepkéket za- (báillnS, különlben (is (növény­evő vágyóik ... ! " Kár. László- inapra 'lepkefog óva! leptem válna meg, de, ha nem, ném! Eszi-e a lepkét a grizzly? vasämapi Siker

Next

/
Oldalképek
Tartalom