Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-21 / 319. szám

8 uj Dunäntüli napló 1991. november 21., csütörtök Az energiaárakkal szemben Állás­foglalás Egyesületünk tudomásul veszi, Ihogy a piacgazdál- Ik adósra Valló ötté rés áldo­zattal! jár ás Ihogy az állami dotációnak az el­múlt negyvenöt !évlben ki­alakult gyakorlata hosszú távon nem tartható fenn. Amit 'nem tudunk él- fogadni, hogy ezt az in­tézkedést egyszerre és ilyen mértékű díjemeléssel 'kívánj óik vég rehaj tani és hogy ezt az áldozatot csalk attól a rétegtói várják él, alléi eddig is szenvedő ala­nya vollt 'minden gazdasá­gi átalakulási 'kísérlletnék. Azt se tudják elfogadni, hogy a Számvevőszék,miért csalk a fűtési idény Ikezde- tére hozta meg az állás - fogl ailását a távfűtő váll - Hallótok átszervezéséről! és az egyedi mérés és elszá­molásra valló áttérés szük­ségességéről!. Továbbá miiért 'képzeli, hogy az át­térés költségeit, almely 'la­kásomként meghaladja a 20—25 ezer forintot, a 'lakosságinak kell fedezni? Tiszteletet érdeméi min­den 'helyi kezdeményezés, amely az állalmi dotáció ímeg szüntetésének 'kompen­zációjára 'irányul. Azon­ban ez a támogatás nem- dsak a ténylegesen rászo- irűlólkat, hanem a téhető- séket 'is előnyős helyzetbe hozza azakka'l szem'ben, Okik más energiaihordozó igénybevételére kénysze­rülték. A probléma kezelésének egyetlen és célravezető megoldása, ha a kompen­zációt az kapja, aki erre irászorül, függetlenül attól, hogy milyen fűtési meg- áldást vesz igénybe, így többek között az a két­millió nyugdíjas, aki a (Statisztikai Hivatal sze­rint) a létminimum szint­jén él. A kompenzáció mértékét háztartásonként és folya­matosan, a fűtési idény kezdetétől (visszamenőle­gesen), végéig kell folyó­sítani, mégpedig az Új­pesti Család seg ítő Köz­pont 1991. éktáber 1-ijei l| étmi nimum -'számításának figyelem'beVétél'ével, amely szerint egyedülállóknál 9800 Ft, házaspároknál 16 000 'Ft/'hó felső határig és 1200 ‘Ft/hó lösszeg'ben. Kérjiük i (követeljük), Ih og y az állásfogiiail'ásumklbain megfogalmazottakat a kormány mielőbb fárgyalUja meg és sürgősségi indít­vánnyal terjessze az or­szággyűlés élé. Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete A siklós-gyüdi szociális otthon gondozási díjáról Zaklatott hangú levélét ho­zott a posta az új siklás- gyűdi szociális atthanlbál. Az aláíróik azt .panaszolták, hogy az önkormányzat felemelte a gondozási díjat: az eddigi 2070 forint helyett március 1-íjától a nyugdíjak 70 száza­lékát ikel'l e célira befizetni. A sérelmes intézkedésre 'nem 'kaptáik elfogadható magya­rázatot, azt viszont megtud­ták, hogy minden más szo­ciális otthoniban változatla­nul 2070 forintot fizetnek. Utánajártunk az ügynek, s a megyei önkormányzati hi­vatalban elismerték: a silklós- gyű'di az országiban a leg­magasabban megállapított gondozási díj, ami joggal váll tóttá ki az érintettek elé­gedetlenségét. Azt is meg­tudtuk, hogy az Alkotmány­bírósághoz 'fordultaik ez ügy­iben. De hogy senkiiben ne keltsünk hiú reményeket, az is a tudomásunkra jutott az ügy 'kapcsán, hogy készül a szociális otthoni gondozási díjaik új szabályozása, s ha a gyűdiek valami elégtételt kapnának is most, annak nem sokáig örülhetnének. Esetleg csak az év végéig. Mert a rendezés — ezt ugye mondanunk sem 'keli — eme­lést jelent. Megkerestük az ügyben dr. Csongor iLászlót, Siklós város jegyzőjét, aki így indokolta a képviselő-testületi döntést: — A gondozattalak vado­natúj épületbe költöztek át, a díj új megái laipitásáná'l erre is gondolnunk kellett. A 2070 forint még 1981-lben született, s az akkori nyugdíjimlinimium 70 százalékának felelt meg. Azóta sók minden változott: emelkedtek a nyugdijak is, és drágulták o fenntartás költségei is. Az új otthonban magasabb 'színvonalú ellátási tudunk biztosítani, ezért úgy vélem, indokolt volt a ma érvényes 70 százalék mellett dönteni. ■Mit is lehet erre mondani? Az 'önkor mán yzataalk jogá­ban állt emelni a dijat — ez nem vitatható. Az sem, hogy az új otthoniban ez indokolt is. 'De az már igen, hogy ta­lán érdemes lett volna az in­tézkedést — még a bevezetés előtt — megbeszélni az érin­tettekkel. Hátha eloszlatha­tok lettek volna a félreérté­sek. H. I. Segítség a Körösi Csorna utcai klubnak Ideiglenes otthon Már otthonos a hangulat a Gyerekházban berendezett klubszo­bában Fotó: Läufer László Biológiai óra Ki segít az öregeknek? 'Nyáron kiialkallaittálk Pécseit, a Körösi Csomó Sándor utcai nyug díjasklubot. Ezt 'követően hónapokon keresztül egymás lakásán jöttéik össze a klub tagijai. Ha szép volt az idő, kirándulni menték. 'Néhány he­te azoniban megváltozott az életük. Kedden délutánonként Pécsett, a Szivárvány Gyer­mekházban találkoznak. — Olvastunk az újságban arról, hogy az uráinvárasi 'Kö­rösi Csorna Sándor utcai nyug- díjasklulbnók nincs helye — mondja Sárosiné Horgas Klá­ra, a Szivárvány Gyermekház munkatársa. — Megkerestük a klulbvezetót és felajánlottuk néki az egyik klubtermünket. Itt elhelyezhetik a veszélyben lévő hőlmijüikat, és ha előadói szeretőénél: hívni, egy na­gyobb termet bocsátunk a 'ren­delkezésűikre. Szeretnénk a te­vékenységünket kibővíteni, és nem,csak az ebben a város­részben élő gyerekéknek, ha­nem minden itt élő embernek szabadidős programot nyújta­ni. A terveink között szerepeli már régóta, hogy megala­kítjuk a nagymamák, nagy­papák klubját, omelynék a tagjai alkar a gyenékékkel együtt is szervezhetnék prog­ram dkat. A Körösi Csomó Sán­dor utcai nyugdfjasiklu'b tagjai nagyon őrülteik, almikor fel­ajánlottuk nékik a iéhef ősé­get, hogy ezentúl .hetente egy­szer, kedden nálunk össze­jöhetnék, és továbbra is meg­tarthatják téljes önállóságúikat, és mlég terembért sem .kelil fi­zetniük. Szívesen adtunk .nékik helyet, de sem mi, sem ők nem tartják ezt végleges úl'laipot- nak. Tudják, hogy olyan önálló klubot szeretnének, mint ami­lyen a Körösi Csorna Sándor utcáiban volt. Sz. K. „Este van, este van: ki-ki nyugalomba ..Jól ismerjük Arany János Családi kör című versét, melyben gyönyörűen Ír­ja le a természet csendjét a leszálló estében és az embe­rek, a család békéjét, harmó­niáját a tűzhely mellett. Bizto­san sokan varrnak, akik nap mint nap, hazatérve a kemény munkából megélhetik e bizton­ságot, szeretetet adó perce­ket, családjuk aprajával, nagy- jáVal 'körülülve az asztalt, s „jobb ízű a falat, ha mind­nyájan esznek ..Tényként kell azonban elfogadnunk, hogy az elmúlt évtizedek nagy társadalmi változásai, .mint például az ipar és a városdk rohamos fejlődése, hatalmas mobilitást indított el az or­szágiban. A nagyobb jövedel­mek reményében nagyon so­kan szakadtaik ki családjukból, indultak el „szerencsét .próbál­ni” valahova, új környezetbe, új világiba. E folyamatok időben jól ki­tapintható hullámokban jelent­keztek. Először az 50-es évek erőltetett iparosításának 'idő­szakában. Aztán a 60-as évek elején, a termelőszövetkezetek szervezésekor, amikor az ezen időben aktív korosztály, a 20- 30 évesek útrakelt generáciojc pz, akik egy döntően új lét­forma, családi struktúra kiala­kítására kényszerültek. Mind­ezek mellett a nők tömeges munkába állása is ó család hagyományos funkcióinak át­alakulásához vezetett. Mc már tudjuk, hogy e folyamatok áldozatai nem ritkán a gyere­kék, akik az egyre több munka vállalására kényszerülő szülők mellett, a velük meghitten együtt töltött idő lerövidülése miatt mintegy érzelmi vákuum­ba kerülték, ami kellő segítő, támogató erők hiányában nem ritkán vezethet a serdülőkor­ban, fiatalkorban emocionális válságokhoz, a környezetbe va­ló Ibeilleszlkedés zavaraihoz. Ezt sokszor emlegetik a fia­talkori bűnözések, drogfogyasz­tás és öngyilkosságok számá­nak emelkedésekor. A csalá­dok széthullásának azonban van egy másik Oldala is. Nem­csak azokat sújtotta e folya­mat, akik kiszakadtak eredeti környezetükből, honem azdkat is, akik otthon maradtok. A nagy társadalmi mobilitás mintegy másik oldalaként kell szembenéznünk a .magúikra maradt öregekkel, a;ki!k gyer­mekeiktől távol, segítségük nélkül cipelik vállukon a meg- öregedés minden terhét. £ fo­lyamatok vlsszafordíthatatlanok. Nemeseik azért, mert életpá­lyákban, karrierekben rögzül­ték, hanem azért 'is, mert fa­lakba épülték, lakás-négyzet­méterekbe, ahol a több gene­ráció együttélése igen nehéz. E helyzetben a mora'lizálás sem segít, hiszen nem az a baj, hogy a felnőtt gyerme­kek nem érzik az idős szülők támogatásának erkölcsi pa­rancsát. A 'kérdés inkább az, hogy ez hogyan valósítható meg. Az érzelmileg feszítő di­lemma az, hogy az idős em­ber a gyermeke segítségére vár, miközben ő, hogy segíte­ni tudjon, küszködik idővel, energiával, anyagi gondokkal és a bűntudattal, hogy amit ki tud préselni magából, az nem elég. Különösen akkor, ha az idős szülő betegsége miatt agyiba kényszerül, folyamatos ápolásra szorul. A szülők magára maradása nem az idős korban kezdődik, „üres a fészek" szindrómának nevezik azt a krízist a családi életben, amikor a szülőknek szembe kell nézni azZal a ténnyel, hogy felnőtt gyerme­keik másutt és mással folytat­ják életüket. Jó lenne őket visszatartani, magukhoz .kötni. Id-eiig-óráig talán lehet is, hi­szen .még ők is félnek az új­tól, a rájuk szakadó sereg bi­zony ta lanság tál.. De a gyere­kek egyre inkább szeretnének saját lábukra állni. A túlzott önmagunkhoz kötés egyre vi­harosabb szabadulásvógyat ébreszt, ami egyre nagyobb tá­volságiba sodorja az 'ifjú gene­rációt. A nagy erővel s/étté­pett .kapcsolatok aztán egyre nehezebben köthetők újra. Az Öreg gólyák, amikor a lki.s gá­lyáikat repülni tanítják, éles csőrükkel nem egyszer oda­csapnak a fiókáiknak, „gyerünk, repülés!”, mert ők ösztöneik­ben tudják, hogy a közelgő őszre át kell tudni repülni a tengert. Ha sorsunkat tudomá­sul vesszük és elfogadjuk, ak­kor az nem táplál bennünk in­dulótokat az elszakadóval, sa­ját útiát járóval szemben. Nem kényszerít egyre erősebb kapaszkodásra, egyre hango­sabb segélykióltásakra, hanem arra ösztönöz, 'hogy a támo­gatást próbáljuk meg önma­gunkban és önmagunk körül megkeresni. Sajnos, a különböző szerve­zetek által foglalkoztatott és fenntartott 'szociális gondozók és öregek otthonainak száma nagyon kevés. Sokszor az álta­luk nyújtott szolgáltatás szín­vonala — tisztelet az egyre gyakoribb kivételeknek — is sok kívánnivalót hagy maga után. De a megoldás útja .minden­képpen az, thogy egy élet munkájával meg kell tudnunk teremteni azt a lehetőséget önmagunk számára, hogy ami­kor ellátásra szorulunk, ezt szolgáltatásként meg tudjuk kapni attól a társadalomtól, amit >mi szolgáltunk, almikor er­re képesek voltunk, így gyer­mekeink szeretete is megma­rad tiszta és őszinte szeretet­nek, almit nem terhel túl .fá­radtság, küsZködés. Ennek vállalása a megöre- gedés modern kultúrája, ami már a 21. század társadalmi folyamataira épül, de a lapjait itt és most Ikell leraknunk, ön­magunkban is, elfogadva sa­ját megöregedésüriket, és a társadalomban is, hogy anya­giakban és megfelelő intéz­mények .kialakításával ennék feltételeit megteremtsük. Dr. Kóczán György Petíciók demonstráció vagy valami más? Együttes ülést tartott hétfőn a Szakszervezetek Házában a megyei szakszervezeti nyugdí­jas választmány és a Nyugdí­jasak Baranya Megyei Kama­rájának a tanácsa. Az ülés napirendjén szerepelt az MSZOSZ közelgő rendkivüli kongresszusán a nyugdíjasok helyzetével foglalkozó előter­jesztésről szóló tájékoztatás, a Baranya megyei rendőrkapi­tányságnak az idősek védel­mére vonatkozó elképzelései, valamint a kamara tevékeny­ségével összefüggő kérdések. © Az MSZOSZ kongresszuson - ahol a félmilliós létszámhoz képest mindössze húszán kép­viselhetik a nyugdíjasokat - Viola István tájékoztatója sze­rint 20 perces beszámoló hang­zik el a nyugdíjasok helyzeté­ről, s 9 pontban foglalják ösz- sze e nagy társadalmi réteg helyzetének javítására vonatko­zó javaslatokat. Az országos szakszervezeti nyugdíjas vá­lasztmányi ülésen egyebek közt elhangzott: semmilyen fórumon nem veszik figyelembe a nyug­díjasak dolgait, ezért is vető­dött fel a figyelem felkeltése végett — a vidéki városokban tartandó demonstrációk gon­dolata. Ott úgy foglaltak ál­lást, hogy ezzel meg kellene várni a ikongresszusi határozói alapján a kormányhoz külden­dő petíció sorsát; ha a válasz elmarad vagy nem kielégítő, akkor kell a demonstráció esziközéhez 'nyúlni. A pécsi vi­táiban kifogásolták, hogy a pontok között nem szerepel a 13. havi nyugdíj követelése. El­hangzott az is, hogy nincs ma még egy társadalmi réteg, melynek annyira azonosak len­nének az érdékei, mint a nyug­díjasoké, hiányzik azoniban a hatékony érdekérvényesítés, a kormányzat igyekszik .megbon­tani azt a gyenge egységet is, ami létezik, .ugyanakkor foko­zódik az aktív dolgozók ellen- érdekeltsége. © A közelmúltban Bojtár Lász­ló, a kamara ügyvivője felke­reste dr. Ernyes Mihály megyei rendőrkapitányt, hogy segítsé­gét kérje az időseik sérelmére elkövetett szaporodó 'bűncse­lekmények ellen. Ennek ered­ményeként vett részt az ülésen a bűnmegelőzési alosztály munkatársa, Czeglédi László rendőrfőhadnagy, oki azt aján­lotta, hogy 0 kamara alakít­son ki élő íkapcsolatot a Bűn- megelőzési Tanáccsal, a rend- őrállomásókon pedig, ahol ál­landó ügyeletet tartanak, szük­ség szerint bejelentést lehel tenni. A megyei rendőrkapi­tányság — annak ellenére, hogy Baranyában nem tapasz­talhatók imég oly mértékben az idősék sérelmére elkövetett bűncselekményék, mint a fővá­rosiban — gondoskodni kíván az idősek védelméről. © Bajtor .László kamarai ügy­vivő a rendkívüli országos ka­marai ülésről 'beszámolva is­mertette azt ä rövid petíciót, amit a kormányhoz intéztek. Ebben tiltakoznak az ellen, hogy a Pénzügyminisztérium nem akarja kifizetni a meg­ígért év végi 3000 forintos se­gélyt, s felteszik a kérdést: hová lett az e célra félretett pénz? Kifogásolják, hogy az 1992-es költségvetés tervezeté­ben nem szerepel az alacsony nyugdíjak sZintrehozásának a programja, amiről — informá­ciók szerint — Kupa Mihály pénzügyminiszter hallani 'sem akar. Ugyan miért? Tiltakoz­nak az ellen is, hogy a jövő évi nyugdíjemelést április, má­jusra tervezi a kormány, ez to­vább rontja a nyugdíjasolk helyzetét, a terv tehát nem fo­gadható el. 'Ennék nyomán vi­ta bontakozott Iá arról, hogy petíciókkal el léhet-e bármii Is érni Vagy más, törvényes eszközhöz kell nyúlni. Ilyennek tekinthető lenne egy aláírás- gyűjtő akció, amivel el lehet­ne érni az egyesületeken, klu­bokon kívüli nyugdíjasokat is- ilyenek rengetegen vannak! Ilyennek tekinthető egy de­monstráció .is, ami a nyugdí­jasok tömegében rejlő csen­des, nyugodt erő kifejezője le­het. Volt vélemény, ami szerint ezék sem lehetnek eredmé­nyesek. A javaslat: .rövid, név­re szóló levélben kell a képvi­selők lelki isme rétéhez, ember­ségéhez apellálni, hogy a nyugdíjasókat érintő kérdések­ben eszerint, s nem pártérde­keket szem előtt tartva szavaz­zanak. A javaslatot 'megvalósí­tás végett az országos 'kamara elé terjesztik. H. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom