Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-02 / 300. szám

1991. november 2., szombat aj Dunántúlt napló 11 Ha Dubrovnik-Raguza elpusztul... Az eszéki vár sorsa Segítséget kérnek a horvát műemlékek megmentéséhez F élelmetes hallani he- tek-hónapok óta a szomszédból jövő ha­dihíreket, amelyek ismert helyeket neveznek meg, ahol pusztít a háború. E sorok íróját — az eszéki hírek után, melyek érthető döbbenetét váltottak ki belőle, mint minden pécsiből is — először az ütötte szíven, amikor Dubrovnik-Raguza, és egy ahhoz közeli, bájos kis üdülőfalu, Mlini nevét hal­lotta a hadijelentésben — egy évekkel ezelőtti nyaralás emlékeit idézték. De, gon­dolom, másokban Zadar-Zá- ra, Sibenik és a többi fe­nyegetett Adrio-parti város keltett hasonló érzetet. Ren­getegen lehetnek hiszen, év­tizedeken át a dalmót ten­gerpart volt a magyar turis­ták nyári úticélja. Csodálato­sak ezek a tengermelléki, a velencei reneszánsz hatását őrző városok, ahol az em­bert hatalmába keríti a több évszázaddal korábbi és meg­őrzött múlt, amit nem boly­gatott a kegyetlen második világháború, de - íme - bolygat a mai esztelen test­vérháború. Mindezt azért tartottam szükségesnek papírra vetni, mert az ICOMOS — a Mű­emlékek és Történeti Együt­tesek Nemzetközi Tanácsa — Magyar Nemzeti Bizottsága révén hozzánk is eljutott Radovan Iváncsevics pro­fesszornak, a- Horvát Művé­szettörténészek Társasága el­nökének a műemlékek ma­gyar barátaihoz intézett se­gélykiáltása. Egyebek közt ezeket írja: „Hisszük, hogy megértik, milyen rendkívüli leiadatot kell megoldanunk, mekkora erőkifejtésre van szükség va­lamennyiünktől, hogy helyt- álljunk a jelen körülmények között, amikor a korábbi Szövetségi Hadseregnek a Horvát Köztársaság ellen in­dított imperialista háborúja totálissá válik. E levélhez csatoljuk a műemlékeinket ért károsodásokat összegezni próbáló listát, ami azonban sem teljes, sem pontos nem tud lenni, hiszen a számos tűzszüneti egyezmény ellené­re teljes nyíltsággal folyik történeti és kulturális emlé­keink folyamatos és sziszte­matikus pusztítása. Alkalmas azonban a lista arra, hogy átfogó képet nyújtson az eddigi pusztítások területi kiterjedtségéről és nagysá­gáról. A károk a gyors hely­reállítás nélkül csak növe­kedni lógnak. A közelgő téli időjárás további károk for­rásává válik, s ez freskókat, látképeket, bútorokat fenye­get mind egyházi műemlé­kekben, mind múzeumokban, gyűjteményekben, lontos ba­rokk kastélyokban, kúriák­ban." Rámutat a professzor arra is, hogy „mindazt a kárt, amit a Szövetségi Hadsereg tá­madása okozott (és log okozni?), a saját szervezete­inkké/, saját embererőnkkel és technikai lehetőségeinkkel száz év alatt sem vagyunk képesek helyreállítani", ezért a magyar műemlékvédelem segítségét is kéri, elsősorban anyagi erőforrások feltárása révén, s ezt tolmácsoljuk mi is. Közli azt is, hogy az álta­la vezetett társaság kezdemé­nyezte egy nemzetközi alap létrehozását és megszervezé­sét Horvátország műemlékei­nek helyreállítására. A z említett lista szep­tember 30-án rögzíti a horvát nemzeti, nem­zetközi és regionális jelentő­ségű értékekben keletkezett károkat, összesen 192 objek­tum különböző nagyságrendű károsodástól értesít, ez a kisebb kártól a teljes pusz­tulásig. Ezek között különö­sen fájók a római kor emlé­keit ért károk, s legalább ennyire fájók a középkor, a reneszánsz igen gazdag em­lékeinek az értelmetlen pusz­tulása. Eszéken súlyos kár ér­te az elmúlt években példa­értékűen felújított várat, a Tvrdzsa-t, a Szent Péter és Pál (vörös) székesegyházat, a felsőváros építészeti együtte sét, az itt lévő Szent Kereszt templomot és ferences kolos­tort, kisebb kár érte a Szent Mihály templomot, az ún. zsidó kaszárnyát, a Horvát Nemzeti Színház épületét, a volt jezsuita kolostort. Dako- von (Diákváron) a Szent Pé­ter székesegyházat, a püspö­ki palotát és a városközpon­tot érte súlyos kár... És le­hetne sorolni hosszan a hely­neveket: Vukovár, Sibenik, Varazsd, Karlovác ... S mi­közben e sorokat írom, hal­lom a hírt, hogy a JNA — a Szövetségi Hadsereg - folytatja Dubrovnik-Raguza ostromát. Fájó, hogy a lista érvényét ennyire túllépte a háború. Eszembe jut a má­sodik világháború: Párizs nyílt városként kétszer mene­kült meg a háború pusztítá­sától, Rómát is nyílt város­ként adta fel a német had­sereg, miközben Varsó óvá­rosa elpusztult, hihetetlen ká­rok érték a mi fővárosunk műemlékeit, s Európa szerte rengeteg műemlék pusztult el. A JNA háborúja ennek a kíméletlenségnek a folytatója, s az okozott kár máris milli- árdokban fejezhető ki, de ki mondhatja meg, milyen kár éri a világot, ha elpusztul Dubrovnik-Raguza óvárosa? Hársfai István Magyarország lekerül a Cocom-tiltólistáról? Ha Magyarországot végre törölnék a Cocom-tiltólistáról, akkor a nyugati, s főként az amerikai töke várhatóan az eddigieknél is nagyobb mér­tékben fektetne be hazánkban, hiszen mindenféle engedélye­zés nélkül lehetne behozni a legfejlettebb termékeket. Ezt Csendes János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumának főosztályvezetője, az Exportellenőrzési Iroda ve­zetője mondta az MTI kérdé­sére azzal kapcsolatban, hogy az amerikai képviselőház a ke­let-európai országokkal kap­csolatos új kereskedelmi tör­vénytervezetet hagyott jóvá. Hozzátette: a tiltólistáról való lekerülés politikailag is nagyon fontos lenne számunkra. Emlékeztetett arra: a jelen­leg érvényes amerikai törvé­nyek még tiltják, hogy a csúcs- technológia eljusson a kelet­európai államokba. Ha azon­ban elfogadják az új kereske­delmi törvényt, akkor az Egye­sült Államok a Cocom-tagor- szágok novemberi csúcstalál­kozóján várhatóan javasolni fogja, hogy Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország végleg lekerüljön a tiltólistáról. Bár az USA csak egy ország a 18 Cocom-tagállam közül, de befolyása igen jelentős. UI Dlll-autotesxt Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy kipróbál­hatja azt a személygépkocsit, mely Az év autója cím büszke birtokosa, akkor nyilván azt próbálja „megfejteni" - miért találtatott annak. Nos, ezzel a szándékkal is ültem abba a Renault Clio 1.1 RL típusú kocsiba, melyet a pécsi Origó Bt. - a Renault-k kizárólagos baranyai márkakeres­kedője és márkaszervize - bocsátott rendelkezésünkre. A Clio-család legkisebb és legegyszerűbb kivitelű tagjával köthettem szorosabb ismeret­séget, s ezt csupán azért hangsúlyozom, mert ennél a változatnál semmi extra nem volt: természetesen opció, azaz felár megfizetése után minden­féle igénye lehet a vevőnek, de úgy hírlik, ezt a Clio- gyereket kimondottan a kelet­európai piacra szánták, s ép­pen azért „csupaszították'' le ennyire, hogy árban verseny- képes legyen. Természetesen ez az autó küllemre és mé­reteiben nem tér el három testvérétől — az RN 1.2 és RN 1.4 katalizátorostól és az RN 1.9 dízeltől —, inkább felsze­reltségében. Cáfolhatatlan, roppant gusztusosra sikeredett a Clio formája, olyan igazi „franciásra", ahol a praktikum és az esztétikum sikeresen ran­devúzott. Az igazi szenzáció azonban nem is a szinte min­den elemében lágyan hajló külső, hanem az autó utastere, ahol négy felnőtt kényelmesen elfér. S a kényelmest szó sze­rint tessék érteni, hisz ennél a mindössze 3709 milliméter hosszú járműnél a hátsó ülés­térben majd 800 milliméter hely jut az utasoknak: ez azt jelenti, hogy az amúgy a há­tat is jól tartó ülésekben ülők­nek nem kell a lábukat a nya­kukba húzni, s még a ma­gasabbak sem verik be a fejü­ket a tetőbe. Persze az első üléseken sem kell szorongani, sőt! A vezető úgy érzi, miköz­ben forgatja a jó tapintású kormányt — fogasléces, pedig könyedén tekerhető, akár szer­vo is lehetne —, mintha egy nagy autót irányítana. Ebben nyilván szerepet játszik, hogy a szélvédő igen meredeken ível hátrafelé, így nem kellett összepréselni a műszerfalat, Hát nem is préselték ... A Clio belül roppant tágas, kívül azonban kicsinek tűnik. A „tér­csoda" része, ebbe a három- pjtós kivitelű kocsiba könnye­dén lehetett a hátsó helyeken ülőknek ki- és beszállni, s hogy a csomagtartóba - 265 literes — testes bőröndök is el­helyezhetők. Érdekesség, hogy a pótkereket, az autó aljára rögzítették, ezzel is megspó­rolva sok hasznos teret. A gyár ezt a Cliót 1108 köbcentiméteres motorral sze­reli, mely 35 kW (49 LE) maxi­mális teljesítményre képes. Az elől, keresztben elhelyezett erőforrás az első kerekeken keresztül - a független fel­függesztés McPherson­rendszerű — hajtja meg a 810 kilogramm önsúlyú járművet: 100 kilométeres sebességre 16 másodperc alatt gyorsul fel, tehát a motor igazán jól pö­rög. Figyelemreméltóak a kicsi menettulajdonságai: hallatla­nul magabiztosan veszi a ka­nyarokat, alig-alig sodródik, a kis tömege ellenére nagyobb tempónál — 100—120 kilométe­res sebességnél — sem szélér­zékeny, a motorzaj minimális, a négyfokozatú váltó simán és lágyan működik, a pedálok elhelyezése ergonómiailag ki­váló. A világítást, az ablaktör­lőt, a szellőzést működtető ka­rok. gombok, kapcsolók elhe­lyezése tökéletes, nem vonja el a vezető figyelmét haszná­latuk közben. Többen állítják — a Cliók elsősorban városi kocsik, mert picik, könnyen lehet velük parkolni. Ez tulajdonképpen igaz, de megjegyezném, az autó fordulási körének átmérő­je 10,6 méter, ami ahhoz ké­pest, hogy kis járműről van szó . . . No, persze valamit va­lamiért: a konstruktőrök le­mondtak a jobb fordulékony- ságról, ellenben a tengelytá­vot és nyomtávot megnövelve hihetetlenül tágassá varázsol­ták az utasteret. A nem ked­vező észrevételek között meg­említem, a kocsi cseppformája miatt az eleje alacsonyan van, így a rossz utakon feljárókon vigyázni kell, nehogy leérjen az eleje, reggeli induláskor pedig a motor hajlamos volt a lefulladásra, a mechanikus szi- vató működése ellenére. Az ilyen kis járműveknél csemege szokott lenni a fo­gyasztás: a Clio átlagban 7,04 liter benzint evett százon - pedig jócskán volt tempós autózás is —. kilencvennél azonban nem érte el az öt litert! S hogy mitől lett az év autója! Talán azért, mert a Clio ugyan nem kompakt kö­zépkategóriás, tulajdonságaival mégis felnőtt ezekhez — első­sorban hihetetlenül jól sikerült utasterével. A Clio e alaptípusát egy­millió forint alatt kínálja az Origó Bt., de érdekességként megemlítem, vállalkozók az áfát visszaigényelhetik, mivel lehetőség van tehergépkocsira történő levizsgáztatására. Roszprim Nándor Balatoni ősz Szinte észrevétlen suhant át a Szigligeti-réten, a Szt. György-hegy és a Guides kö­zött, majd hirtelen jobbra ka­nyarodott. Még játékosan föl - ■borzolta az út menti jegenyék leveleit, aztán könnyedén rá- siklott az öböl vizére. A sima, finoman domborodó víztükör felett nekirugaszkodott, lendü­letet vett: nekifutását halk suttogások kísérték és mielőtt fölemelkedett volna a déli part fáinak lombjai közé, hangja suhogássá erősödött és csobbanva csapta a par­tot védő köveknek a kergetőző hullámokat. . . Érkezését legelőbb a haty- tyúk veszik észre; fölkapják lejüket és hosszú nyakukat előrenyújtva beleszimatolnak a halszagú levegőbe: itt az ősz, sziszegik egymásnak és kedvetlenül nekifeszülnek a szélnek; a kacsák tarajos víz­dombokon át-átbukdácsolva eveznek a sárguló nádasok felé, ahol szárcsák rejtőzköd­nek, halk hangon üzengetve egymásnak. Igazából csak a sirályok örvendeznek az őszi futárnak, s hátára feküdve vi­torláznak, szárnyaik alig ér­zékelhető mozdulataival egyen­súlyozva ki a levegő örvény­léseit. Rikoltó kiáltásaikat a szél sodorja a szárazföld felé: itt az ősz, itt az ősz! A part menti fák megbor­zongnak a föltámadt áramlat­ban és egy vén platán ágai­ról zi zegve-libegve hullani kezdenek a rozsdabarna leve­lek. . . Az égen pala szürke fel legek sodródnak a szürkén tükröző­dő víz felett, s távol, a látó­határ párás peremén, a sza­kadozott felhők alján, vörös- fehéren izzik az alkonyi Nap. Sugarai a hullámokon tán­colnak és bíborvörös hidjuk átível a nyárutó halványuló partjától a közelítő ősz tarka pompájáig. Isteni színjáték ez: a tüné­keny pillanat találkozása a megrendítő végtelennel; a fé­nyek teremtést idéző szertelen tobzódása a hideg kobaltkék tői a lángoló kárminpirosig A tekintet nehezen szaba­dul az alkonyi varázstól, de követelőén hívja a túlpart időtlen nyugalomban pihenő tája: a Keszthelyi-hegység lomhán nyújtózó vonulata, Szigliget szelíd, bájos domb­jai, a karnyújtásnyi közelség­ben látszó Badacsony és a fátyolos ködökbe merülő Gu­lács, majd közelítve, a lábaik alatt, a távolból mozdulatlan­nak ható tó, mélyén valami sejtelmes ősi üzenettel ... Az eddig langyos szél most hir­telen nyirkos hideggel rohan végig a parton. Az utolsó horgász is fázósan húzza ösz- sze kabátját és szedelőzködni kezd... A természet magára marad. Egy időre ismét az övé minden: a vizek, a fák, a föld és az ég, s kinn a zá­tony, ahol nyugodni gyülekez­nék a vizek madarai . . . Szüksége is van erre o ma­gányra, bár egyre nehezeb­ben heveri ki a nyarak fele­lőtlen rablógazdálkodását. Fé­lő, hogy egy tavaszon már nem is tér magához igazán. A tömeges angolnapusztulás csak az egyik, de korántsem a legsúlyosabb következménye a tó önző kizsákmányolásának. Rövidlátó és ostoba kufárko- dás teszi tönkre a nyaraló­helyeket is: a már tehetősebb turistákat is elriasztó drága­ság, nyugtalanító bűnözés, sok helyütt rendkívül kultúrálatlan környezet, süket telefonok, nyáridőben csaknem lehetet­len közúti közlekedés . . . A kapzsi, mindent megkap­ni, de semmit sem adni; két hónap alatt meggazdagodni szemlélet úgy terjeng a tó körül, mint nyáron az oszlás­nak indult angol natetemek bűze; megszerezni, kicsalni, becsapni, átverni, elvenni, el­rabolni . . . Embert, természe­tet! Vigasztalan a kép, akár a keleten sötétedő esőfelhőktől terhes égboltozat. Első csepp- jei csakhamar leveleken ziz- zennek és fekete nedvesen fénylik az út... Aztán a halk neszek puha csöndjét várat­lan föl szakítja az esti gyors dübörgése. Az elsuhanó sze­relvény kivilágított ablakai mö­gött üresek a fülkék. Nem utazik már erre senki, vége a nyárnak . . . Eső búcsúztatja, amely most hirtelen nekiered. Cseppjei lassan végigcsu­rognak a fák ágain és lehull­nak a földre. És ekkor már egészen olya­nok, mint egy nagy, csillogó könnycsepp . . . Búsbarna László fl kicsi óriás: Renault Clio

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom