Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-18 / 316. szám
3 üj Dunántúli napló 1991. november 16., hétfő Farkast emlegetnek... Havas táj, fartosolktol — szinte génjeinkben lalkik a rettegés ettől a ná'Iuirtk osalk irodalmunkból ismert, veszélyes ragadozótól. Lengyelországiban mintegy hat-hétszáz él még belőlük, s bár évente mintegy 400 kilövésére adnaik engedélyt, csupán 100— 200-at sikerüli elejteni. Vonnalk, akiket valami atavisztikus gyűlölet hajt a táltosok ellen. Andrzej Pawlak, aki a Beszkidek hegyeiben vadászmester és erdőőr, nyolc év alatt 36 fontost ejtett el, s egyszer 33 éjszakát töltött leshelyén, de a farikasok megérezték jelenlétét és nem közelítettek a csalétekhez. Mások rajonganak a fbrikaisokiért és határozottan állítják, hogy az emberekre veszélytelen, aso- dáilates képességű és jellemű áltatok. Arra hivatkoznak, hogy a múlt század végén egy kanadai 200 dollárt (akkor egy vagyon volt ez) ajánlott fel annak, aki kétségtelen példával tudja bizonyítani, hogy farkasok emberit tárna dtaik .meg. A pénz azóta hever a bankban — isenlki ilyen esetet nem ismer. A Beszkidek fali vált a máit télen rettegés szállta .meg — eltűnt egy postás, s mindenki tudni vélte, hogy farikasok tépték szét. Tavasszall került meg a szerencsétlen ember holtteste. Mint a vizsgálat megállón itatta, részegen eltévedt és megfagyott. Az Viszont tény, hoqy fosztoaatják a nyájaikat, ritkítják az értékes vadállományt. Barbara Zalewska, a varsái álllatkertben nyolc éven át folytatta kutatásait a fbrtoisolktol, s Valóságos szerelmesük. Most elfogyott a pénz, a programot leállították és Barbarát áttették a ma dóriakhoz. Az amazon osalk jót tudott mondani kedvenc íeneva daliról, bár ebben nagy szerepe lehetett indián neveltetésének. Nagyanyja igazi Indiáin volt, s apja úgy nevelte, hogy gyermekkoráiban nemegyszer kivitte az erdőbe, s napákra otthagyta egy baltával és egy doboz gyufával. A farkasok hallása, látása és szaglása kitűnő, gyorsak és erősek, hihetetlenül bírják az éhezést és a fájdalmakat. Amit nem bírnak, az a kutya. Mintha fajtájuk árulóját látnák benne, nagy előszeretettel vadásznak a boldogtalan ebekre. Barabás T. János Építészet „boldog békeidőben” A visegrádi Salamon-torony MTI-fotó: Ruzsonyi Gábor A Halászbástya mestere Százötven éve, 1849. szeptember 15-én született a múlt századi magyar eklektikus építészet kiemelkedő mestere, Schulek Frigyes. A hazai építészet meghatározó korszaka volt az az időszak, amely lényegében 1867-től, a kiegyezéstől az első világháborúig tartott. Ez volt a „boldog békeidő”, a nagy kapitalista fellendülés nosztalgiával említett kora. Ekkor vált világvárossá a három provinciális településből, Budából, Óbudából, Pestből egyesített, rohamléptekkel fejlődő főváros. A nagy városrendezési terv, a gigantikus építészeti feladatok egy jól képzett építészgeneráció közreműködésével a világ egyik legszebb városát eredményezték. Az európai szempontból kiemelkedő épületek közül elég csak a Parlamentet vagy a Halászbástyát említeni, melyek Budapest szimbólumává nőtték ki magukat. Az utóbbi mestere volt Schulek Frigyes, aki a kor építészeti elvei szerint kortór- sainkhoz hasonlóan a régmúlt nagy történeti stílusoknak ihletésében, azok elemeiből alakította ki alkotásait. Schulek Frigyes hivatott, európai hírű mester volt. Pesti tanulmányai után a bécsi akadémián tanult. A kiegyezés után hazatért Pestre. Kora szokása szerint hosszabb tanulmányutat tett Itáliában, majd 1870-ben az Országház építőjének, Steindl Imrének az irodájába került. Építésze lett a Műemlékek Országos Bizottságának, 1903-11 között a Műegyetem tanára. Műveit a neo- román és a neogótika ihlette. A romantikus nemzeti eszme hirdetője volt. Nem sokat alkotott, mutatós sikerekkel, anyagiakkal keveset törődött. Mint a Műemlékek Országos Bizottságának építésze alázattal közeledett sorstépett országunk műemlékeihez, hogy maradéktalanul beleérezhésse magát koruk építészetének szellemébe, így azokat alkotó módon egészítette ki, állította helyre az utókor számára. Bár a helyreállítási elvek ma már mások, lehetetlen nem tisztelettel adóznunk emléke előtt, az általa restaurált műemlékek annyira sugározzák építőik szellemét. Ő állította helyre a lőcsei városházát, az eperjesi Szt. Miklós templomot, a nagybányai Szt. István tornyot, a kisszebeni, ákosi, korcsai templomot, a pozsonyi klarisz- szák és ferencesek templomának tornyait, valamint a visegrádi Salamon tornyot. Időtálló műve a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom, melynél a megmaradt részek gondos tanulmányozásával pótolta a toronysisakot, kiegészítette a főhomlokzatot és a Gora kápolnát. A meglevő adottságokhoz igazodott világhírű főművében, a Halászbástya tervezésében is, amelyet 1895-1903 között épített „a magyar eszmevilágnak maradandó várat” emelve. Francia román stílusú formaelemekből konstruálta, a Mátyás templomot stílszerű keretbe foglalva, ma már kissé romantikusnak ható mesearchitektúrával időtálló esztétikai értékkel koronázva a bástyafalakat. Könnyen emlékezetbe vésődő foglalatot adott a pesti panorámának. Hasonló, késő román idősben tervezte a szegedi evangélikus templomot (1880-83), a Jánoshegyi kilátót, a pécsi Zsolnay emlékművet és a szegedi Fogadalmi templom, később Foerk Ernő által kivitelezett tervét. 1919 szeptemberében hunyt el. Brestyánszky Ilona Cinzano izsáki palackozásban A világhírű, nagymúltú GinzOno cég tenmékéinék patadkozására és forgalma zására egy versenytárgyalás alapján elnyerte a jogot a Bács-lKisIkun rpe_- gyei Izsáki Áltaimli Gazdaság. A gazdásági együttműködésről szóló szerződést szombaton Kecskeméten, a Liberté kávéház- ban írta alá Francesco Marone, az ötasz cég elnöke, valamint Horváth István, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója. Az aláírást követő sajtótájékoztatón, amelyen az olasz főnemesi család által alapított és vezéitett Ginzdno cég történetét, üzleti stratégiáját, valid- imliint a kelet-európai piacot megcélzó terveit ismertették, elhangzott: nem kizárt az együttműködés jövőbeni bővítése. Egyelőre az eredeti összeállítású Menmutolk paladkozásáról és a gyakorlaltiltag máris elkezdődött hazai forgalmazásáról Van szó. Hasz- sZalbb távon viszont elképzelhető, hogy a Ginzano- ikoncentrátumot az Izsák környékén termelt minőségileg meghatározott és szigorúan ellenőrzött borok hozzáadásával dolgozzák fel. Fúziós energia Sikerek és nehézségek A dél-angliai, culhami kísérleti fúziós reaktorban végrehajtott magegyesítési kísérlet a világon először bizonyította a gyakorlatban, hogy a Napban végbemenő termonukleáris folyamat földi körülmények között is alkalmazható energiatermelésre, ha nem csupán deuterium-magokat próbálnak egyesíteni egymással, hanem deuterium-magokat tri- cium-magokkal. E varázsszavak magyarázata: a tengervízből korlátlanul nyerhető deuterium a hidrogén olyan izotópja, amelynek atommagja egy pozitív töltésű protont és egy semleges neutront tartalmaz. A labilisabb és sugárzó tricium ugyancsak hidrogén-izotóp, de magjában egy protonon kívül két neutron van. Ha ezek keverékéből elég nagy hőmérsékleten és nyomáson plazma — elektronfelhőktől megfosztott „magmassza” — keletkezik, akkor a magok két protonos— két neutronos héliummá egyesülhetnek, s közben egy-egy energiát hordozó neutron felszabadul. A tizenkét közös piaci ország, valamint Svédország és Svájc pénzéből 850 millió dollárért 1983-ban épített, 3000 tonnás, tíz méter magas culhami európai reaktorban eddig csak deutériummal kísérleteztek, s alkalmanként — a másodperc törtrészéig tartó — folyamatokban — átlagosan 40 kW energiát sikerült nyerni. A mostani kísérletben 1,2 gramm (86 százalék) és 0,02 gramm (14 százalék) tricium-keveréket fűtöttek föl az üreges fánk- alakú reaktorban — a tórusz- ban — több mint 200 millió Celsius-fokra. A folyamat mintegy 2 másodpercig „élt”, s csúcsteljesítménye 2 mW volt. Ettől azonban még nem került közelebb a kereskedelmileg használható termonukleáris energiatermelő reaktor legkorábban 2040-re tett határideje. A megoldandó problémák ugyanis nem biztos, hogy leküzdhetők. A hétvégi kísérletben a plazma fűtésére mintegy 15 mW energiateljesítményre volt szükség. A reaktorban a plazmát lebegtetni kell, hiszen nem érhet a belső falhoz — ekkora hőmérsékletet földi anyag nem bírna ki. Erre mágneses erőtér szolgál, amelynek működtetése alkalmanként további 700 mW- ot vett fel az országos és a laboratóriumi elektromos energiahálózatból. De a termonukleáris folyamatnak gazdasági szempontból csak akkor van értelme, ha több energia szabadul ki a fölvertnél. Mesz- sze még az idő, amikor a folyamatot a tudósok önfenntartóvá tudják tenni. A másik probléma, hogy a tricium gyorsan bomló, sugárzó anyag, s a mágneses erőtér ellenére még nem sikerült megoldani, hogy ne szennyezze a reaktor falát. Másfelől a reaktor belső falának anyaga is szennyezi a plazmát, s ez fékezi a folyamatot. A következő kísérletek elsősorban ez utóbbi problémák kiszűrésére irányulnak majd. Ám azután is megmarad a kérdés: valóban tisztább és veszélytelenebb energiaforrás-e a termonukleáris fúzió, mint az eddigi, uránmaghasadáson alapuló atomenergia, miután kiderült, hogy energiatermelésre igazából csak a tricium-adalé- kos plazma használható? (A kilencvenes évek végén, a szennyezési problémák esetleges megoldása után, 50-50 százalékos deuterium-tricium- plazmával akarnak kísérletezni.) A hasonló amerikai, japán és szovjet kísérleteket lepipáló culhami siker mindenesetre időben jött: meggyőzheti az EK Miniszteri Tanácsát és az Európai Parlamentet, hogy folytassa a finanszírozást. Cul- ham évi 130 millió dollárba kerül, s jelenlegi költségvetése jövőre elfogy. Most jó remény van arra is, hogy a Közös Piac támogatni fogja az EK, az Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió három éve tervezett közös vállalkozását. a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktort (ITER) is. Ennek költségét 5 milliárd dollárra becsülik, és azt váriak tőle, hogv benne már egy óráig fenntartható lesz a folyamat, 1000 mW-os csúcsteljesítménnyel. Mészáros György Jönnek a Barátság Követei A nyolcvanas években az akkori amerikai First Lady, Carter asszony, valamint Wayne szenátor kezdeményezésére született meg a Friendship Force, azaz a Barátság Követei nevű szövetség. Ennelk célja az, hogy egyszerű állampolgárok liátogafhossonak el más országokba, s ismerkedjenek meg azok mindennapjaival. Az utazó barátság követeket a fogadó országokban családok látják vendégül, így közelről nézhetik meg, milyen is a leghétköznapibb élet az adott országokban. Magyarországon öt város, többek között Székesfehérvár is bekapcsolódott a Friendship Force munkájába. Háromszáz éves orvosi tanácsok A „szédelgés” ellen Gyakran előfordulhat, hogy valakinek a betegségén nem fog az orvosok által előírt gyógyszerek egyike sem. Ilyenkor a beteg rendszerint elmegy valamelyik ismert természetgyógyászhoz, aki jó tanácsokkal, néha különböző teakeverékekkel Is ellátja betegét, mondva: „fűben-fában az orvosság!”. Így van ez Európaszerte. Különben nem kelt volna el négymillió példányban a nemrég elhunyt Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyve, amelyből meggyőződhettünk a szerző gazdag orvosi ismereteiről, gyakorlati tapasztalatairól. Nekünk, magyaroknak már háromszáz évvel ezelőtt volt olyan természettudósunk, aki hatalmas orvosi tapasztalatát „a sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra” megírta Fax corporis (A test békéje) című művében. A mű szerzője Pápai Páriz Ferenc (1649-1716), aki orvos volt, író és szótárkészítő. Dósén született, de sokrétű tudományát Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, illetőleg különböző külföldi egyetemeken gyarapította. Nagyenyed város orvosa, majd a fejedelem doktora lett. Ekkor írta idézett munkáját, amelyet a falvak népének ajánl, ahol „hamarább talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember”. Lapozzunk bele ebbe a háromszáz év óta több kiadást megért orvosi munkába, s nézzük meg, milyen orvosi tanácsokat, gyógyszereket ajánlott Pápai Páriz saját kora betegeinek! Vegyük például a ma is gyakori betegséget, a szédülést, vagy ahogy ő mondotta: a „főszédelgés"-t! Ma gyakran fogjuk rá a betegség okát a meteorológiai frontbetörésekre, a szerző viszont a szédülés külső okaiként említi a rendetlen ételt, italt, a „dob- zódást”, a nehéz emésztést, a szelet csináló nyers ételeket (gyümölcsöt, répát, retket, hagymákat). „Néha ugyan esésből, ütésből, egyébből is megeshetik” — vallja a szerző. A szédülés elleni orvosságok között első helyen a kor igen gyakori gyógymódja szerepel: az érvágás. Ajánlja még a purgációt, vagyis a hashajtást, „a prüszköltető porokat”, a reszelt veres céklát, annak levét, amelybe főzött majoránnát lehet leszűrve tenni. Mivel a betegség kiváltképpen a jó diéta által szokott gyógyulni, annak betartására „szorgalmatoson” kell vigyázni. „Ezért sem étel sem ital, sem álom (alvás) felettébb ne legyen.” Ajánlja a zöld pápafüvet megtörve - meleg borban bevéve. Ugyancsak jó borral megöntözve kell megenni a pirított kenyeret, amelyet a szerecsendió virága porával ajánlatos meghinteni, és „éh- omra megenni". A sok jó tanács közül még megemlítjük az étkezés utáni rágcsálást: két-három mandulát, sült körtvélyt, esetleg Eris- almával. „Vessük alá magunkat minden éjjelre a meleg ruhával való ledörzsölésnek nyaktól a larcsokáig." A legfointosa'bbat kihagytuk: „Minden felháborodástól, elmebúsulástól, haragtól s egyéb indulatoskodástól ójja igen, mint a tűztől, nagy kárával is az ilyen ember magát”. Van másfajta „szédelgés" is, de az már korunk gyümölcse. Főleg a nők óvakodjanak tőle! Dr. Tóth István
