Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-12 / 310. szám

1991. november 12., kedd uj Dunántúli napló 7 Baranyai barangolások A falu egyik legszebb háza Bende Jánoséké Köz vélemény kutatás: Kritikus, de pozitív- Éppen ahogy maga, má­sok is sokszor megkérdezték: hogyan bírjuk az életet ebben a kis faluban? Erre csak azt tudom mondani, ebbe szület­tem bele, itt nőttem fel, meg­szoktam, nekem a városi nyüzs­gés lenne furcsa - mondta Sándor Ferencné, akinek az élete visszafordíthatatlanul kö­tődik Tófűhöz, - ehhez az egé­szen kicsi észak-baranyai falu­hoz. Száznyolcvanon lakják a köz­séget, az emberek többsége nem itt találja meg a kenye­rét, sokan járnak a Möbiusz Húsipari Vállalat alsómocsolá- di üzemébe, a környező bá­nyákba, komlói cégekhez. A kedvesen szerény asszony portás Alsómocsoládon, férje a szászvári üzemben reményke­dik abban, hogy a szanálás után is lesz munkája. Három gyermeket nevelnek, a legna­gyobb Pécsett tanul a Széche­nyiben, a középső Dombóváron gimnáziumban, a legkisebb ál­talános iskolába jár.- Csakúgy mint manapság az emberek többségének, ne­künk sem könnyű az életünk. Komoly beruházást nem is me­rünk kezdeni, mert aztán tör­hetjük a fejünket, hogy az adósságot miből fizetjük ki Most például kerítés kellene, de nem kis pénzbe kerül. Az­tán o férjem feje fölött ott a bizonytalanság I- Mii szerelnének elérni?- A gyerekeket ki akarjuk taníttatni! Ezt tartjuk most a legfontosabbnak, mert az biz­tos, hogy egyre inkább a tu­dást kérik számon a munka­helyeken. Miközben beszélgetünk a tá­gas konyhában, a templomto­rony árnyéka bekukucskál az ablakon, s eltakarja a napsu­garak csóvájában táncoló pi­cinyke szemcséket. Érdekes szomszédságban van Sándorék háza: a folyosójukról nyílik a helyi önkormányzat hivatala, a kerítés túloldalán pedig az evangélikus templom áll. — Ez német község volt, az emberek evangélikusok, de a kitelepítések és betelepítések után változott az arány. Mi evangélikusok vagyunk, de csak nagyobb ünnepeken megyünk istentiszteletre, amit havonta egyszer tart a tiszteletesnő. A huszadik század viharai nem kerülték el Tófűt sem, a helyieknek menni kellett, s jöt­tek máshonnan. Ez utóbbiak közé tartozik Bede lánosné ­a tófűi képviselő-testület tagja —, akivel a házuk előtt talál­koztam. — Minket a szlovákiai Nád- szegről küldtek át, végül is itt, ebben a faluban kaptuk meg egy német család házát, ezt, amiben most is lakunk, — Nem szóltak, hogy a má­séba költöztek? — Nem volt ilyen gondunk soha, igaz azt sem kérdezték meg, hogy milyen házat hagy­tunk ott! Mi nem tehettünk Ói­ról, hogy idetelepítettek ben­nünket. Egyébként a családból négyen ebben a faluban lak­nak, hárman ezen a soron, ahol mi is. Szép, rendezett település be­nyomását kelti Tófű. A házak többsége rendben, sok a virág, a műút, a templom és a belső házsor közötti területen bús fűzfák hajladoznak, majd min­denütt van járda. — Eddig sem panaszkodha­tott a falu, hogy nem jut erre vagy arra. Igaz, a többség iparkodott is. A fűzfák helyén például néhány éve még mo­csár volt, de feltöltöttük, s be­ültettük. Ugye, hogy milyen szép? Most meg törpevízmű van készülőben, a pénz együtt, így minden családnak vezeté­kes vize lehet, ha rácsatlakoz­nak. Persze, mielőtt valaki azt hinné, hogy Tófű maga a Ká­naán, az téved. Mert a kis fal­vakat sújtó hátrányok — nincs iskola, a nagyobb vásárláso­kért utazni kell, csakúgy mint a munkáért, a buszok ritkán járnak — itt is jelen vannak. Mindenesetre tény, a szorgos emberek úgy akarják, hogy Tó­fű minél kellemesebb otthont nyújtson. Igaz, ez a fiatalokat még mindig nem készteti arra, hogy maradjanak - sokan ke­restek másutt boldogulást de azért akad kivétel.- Ha leinősz, szívesen ma­radsz a faluban? — kérdeztem az iskolából hazafelé tartó Kaiser Norbertét, aki egyéb­ként Bede-unoka.- Igen — hangzott a hatá­rozott válasz. Norbert maradni szeretne, de akadnak olyanok, akik városi lakásukat cserélték fel egy tó­fűi házra, a városi életet, a fa­lusira . . .- Tavaly költöztünk ide Kom­lóról, ezt a kis házat 300 000 forintért vettük — mondta Tisz- berger lánosné, miután bein­vitált a házba. A férje éppen motort szerelt az udvarban.- Nem érezték magukat jól a városban?- Egyáltalán nem, meg az­tán falun is nőttünk föl, a fér­jem szereti az állatokat, így úgy gondoltuk, jobb lesz ne­künk vidéken.- lobb lett?- Látja, nem boldogulunk valami fényesen, tavaly még volt 60—70 disznónk, most nincs, mert nem veszik át, a férjem a bányában dolgozik, nem sokat keres, én mint cuk­rász nem tudok elhelyezkedni. Szerintem nem jó csere volt! A ház kívül—belül alapos felújításra szorulna csakúgy, mint az udvar hátsó részén lé­vő gazdasági épületek. Miből? — kérdeztek vissza. örülnek, hogy meg tudnak élni. Mi lesz, hogyha becsukják o bányát? A férj munka nélkül maradna, de egyelőre erre nem is mer­nek gondolni.- Csak kell a szén! — mond­ta búcsúzáskor Tiszberger Já­nos. Az asszony pedig saját magát is vigasztalva tette hozzá:- Csak lesz jobb sorsunk! Roszprim Nándor A szakszervezetek és a „hatalom" vitájában a lakos­ság többsége a szakszerve­zeteket támogatja, s a kife­jezetten szakszervezet-el lenes álláspontot képviselők ará­nya a 10 százalékot sem éri el. Közvéleménykutatók állít­ják ezt, akik sajtótájékoztató­jukon részletesen beszámol­tak legutóbbi felmérésük eredményeiről. Szeptember második felében 1000 fős reprezentatív minta vélemé­nyét kérték ki többek között arról, hogyan ítélik meg a szakszervezeti mozgalom ál­lapotát, a munkavállalók ér­dekképviseletét. Kritikus ugyan a bizonyít­vány, de egészében pozitív — öszegezhetö a Modus Marketing Tanácsadó Kft. kutatóinak tapasztalata. Mert noha a többség változatla­nul fontosnak tartja a szak- szervezeti tagsági viszony fenntartását, a szervezettség Az üzlet - alkotás, a jó üzlethez pedig alkotókész­ség kell, ami nem feltétlenül műveltség, tanultság kérdése. Maugham híres novellahőse, az írástudatlan sekrestyés úgy lett vállalkozó, hogy az új lelkész elbocsátotta. Az utcára került egyházfi fial­tatni akarta megtakarított pénzét, s fölfedezte, hogy Londonban sok helyütt nincs trafik. Nyitott hát itt is, ott is dohányárudát, s jómódú emberré vált. Mauqham hő­sének sasszeme volt a piaci hézagok felfedezésére, érzé­ke úi igények felkeltéséhez. Az efféle tehetséget fejlesz­teni lehet, de megszerezni nem. Lehet és érdemes viszont megtanulni a széles értelem­ben vett üzleti adminisztráci­ót. Tanfolyamokon vagy akár távoktatás formájában vi­szonylag rövid idő alatt el­sajátíthatók a mindennapi üzleti élet megkövetelte jogi, kereskedelmi, levelezési, szer­vezési, számviteli, pénzügyi és tárgyalási-alkudozási is­meretek. Bármilyen is a tari­fa, olcsóbb, mintha valaki­nek saját kárán kell megta­nulnia a különbséget a szán­déklevél és a megrendelés vagy a várható és a reali­zált nyereség között - mert míg kitapasztalja, könnyen fizetésképtelenné válik és csődbe megy . . . a korábbi 75 Százalék körü­li arányról körülbelül 35 százalékra esett vissza. A válaszadók csaknem 40 százaléka úgy véli, hogy a munkavállalók érdekeit jelen­leg' a politikai-hatalmi struk­túra egyik alapvető intézmé­nye, szervezete sem képviseli, de több mint egynegyed a szakszervezeteket tartja leg­inkább érdekei „gazdájá­nak”. A belső polémiákról, azaz a szakszervezetek egymás közötti vitáiról meglepően keveset tudnak a kívülállók, abban viszont a kérdezettek többsége megegyezik, hogy legjobb lenne, ha a konflik­tusokat egymás között ren­deznék, az állami szervek bevonása nélkül. A „függet­len szakszervezetek" egyér­telmű támogatóinak aránya egyébként valamivel keve­sebb, mint 10 százalék. F. E. B. Ami a számítógépeket ille­ti: segítségükkel viszonylag nagy üzleti forgalmat lehet nyilvántartani, adminisztrálni, elemezni — aránylag kevés költséggel és idővel. Az ada­tok könnyűszerrel csoportosít­hatók a legkülönbözőbb szempontok szerint, s így mindig naprakészen ismer­hetjük cégünk állapotát. Az említett és kínált tan­tárgyakból annyit érdemes megtanulni, amennyi eligazít a fő elvekben, az alapvető módszerekben. A számvitel­ben például a mérlegössze­állításban, a pénzügyekben, a pénzforgalom megtervezé­sében. általában pedig ab­ban, hogy mit, hogyan kér­dezzünk a szakemberektől, miként ellenőrizzük válaszuk szakszerűségét és — a ti sz­téléid í i nagyságát. S még egy gyakorlati ta­nács: a főbb pénzügyi isme­retekhez hozzátartozik, hogy megismerjük a tőke- és hi­telkínálat teljes palettáját, tudjuk, hogy mihez férhetünk hozzá, mihez nem. S az adott esetben jól tudjunk dönteni a magasabb vagy alacsonyabb kamat, a rövi- debb vagy hosszabb törlesz­tési idő dilemmájával szem­besülve. Bácskai Tamás A faluban lakó idősek szívesen adnak útbaigazítást a templom előtt az idegeneknek Läufer László felvételei Tanuljunk könnyen, gyorsan vállalkozni Wf UJ autók a régi utakon ............................ 1 - ■ S arlós Zoltán alezredes, az ORFK közlekedésbiztonsági osztályvezetője úgy véli, hogy o Magyarországra beáramló nyugati gépkocsik legalább olyan mértékben veszélyeztetik o közlekedés biztonságát, mint a lomhán, de öntelten előző, s ezzel szinte minden esetben balesetveszélyt okozó tra bántok.- „Nem nőttünk fel a gyors járművek vezetéséhez" - ál­lítja az alezredes, s szavait igen komoly adatok támaszt­ják alá. A nyugati kocsik aránya ez idő szerint 10-15 százalék. A statisztika az ilyen dinamikus növekedési periódusokban a legbizonytalanabb. Egy Vas megyében készült felmérés azt mutatja, hogy ebben a nyuga­ti határmegyében, ahol persze, a vendégautó is sok, a nyu­gati márkájú gépkocsik okoz­zák a balesetek negyven szó zalékát. Az Ausztria felől érkező vagy nyugat felé tartó úrveze­tők közül főként a tranzituta­sok a veszedelmesek. Hazafelé robogva - személyes tapasz­talat — 150-160 kilométeres sebességeket is megengednek maguknak, s a múlt hét egyik ködös és esős estéjén, a ko­romsötétben 120—130-as se­bességgel húzott el mellettünk legalább féltucat kocsi az egysávos Pécs—Budapest útvo­nalon. A „hajtsál gyorsan, majd­csak odaérsz” mentalitás saj­nos a hazai vezetőkre is jel­lemző. Az ORFK szakértőinek véleménye szerint ennek az az oka, hogy a korszerű nyugati kocsik egyfajta felszabadult érzést adnak a volán mellett ülőknek, akik a korábbinál na­gyobb biztonságban érzik ma­gukat, túllépik a sebességet, és túlbecsülik a fék megbíz­hatóságát. Márpedig, ha nincs blokkolásgátló például egy Volkswagenen, azzal ugyan­olyan nehéz megállni, mint egy Ladával. Az országban — eltekintve a vendégektől — két—háromszáz- ezer nyugati autó közlekedik. Amikor öreg Trabant, netán Moszkvics, Zaporozec próbálja 100 kilométeres sebességgel előzni őket, o sebességtarta­lék korlátái -miatt, gyakorlati­lag minden egyes szorosan ki­számított előzésnél életveszé­lyes helyzet teremtődik. Egy­szerűbb a helyzet az autó­pályákon, ám nálunk pillanat­nyilag 300 kilométernél rövi- debb az autópályák együttes hossza. A városokon belül sem jobb a helyzet. Budapesten a metró egyelőre nem tudta rá­bírni az autósokat, hogy ne vállalják felszíni utak közleke­dési és parkolási sebességét. Míg Párizsban, Bécsben és más nyugat-európai főváro­sokban 4—5 sávon közleked­nek a főutakon, addig Buda­pesten és a vidéki városokban ■még a meglevő 2-3 sávból is elfoglalnak egyet a parkoló autók. Mindezen körülmények a se­besség fokozatos eluralkodása mellett a közlekedési balese­tek egyenletes növekedését eredményezik, miközben a helyszíni bírság, mint intéz­mény elvesztette visszatartó erejét. Maximális összege 500 forint, s egy 1990-ben elfoga­dott törvény szerint, az 1000 forint alatti összeg nem be­hajtható. A dörzsöltebb gép­kocsivezető tehát elismeri a szabálysértést, s közli, hogy nincs nála pénz. E helyütt nem írom le, mit kell csinál­nia ahhoz, hogy elkerülje a behajtást, de az ORFK is tud­ja, hogy vannak erre módsze­rek. A kötelező felelősségbiztosí­tás a közlekedésrendészet szempontjából csak újabb gond: nekik kell kiszűrni és megbírságolni a mulasztókat. Igaz, ha a biztosítási rendszer „honorálni" fogja a bizton­ságosan közlekedő vezetőket, talán megnő az érdekeltség a közúti kockázatok csökkentésé­ben. R. Z. Villamosítják Káponya-díílőt Villamosítják Pécsett (Nagy­árpádon) a Káponya-dűlőt. Az előzetes megbeszélésekre no­vember 29-én délután öt óra­kor kerül sor Nagyárpádon, a kultúrotthonban. A megbeszé­lésen többek között szó lesz arról is, hogy azok a tulajdo­nosok, akik nem vesznek részt a társulásban, a megépült há­lózatra 10 éven belül nem köt­hetők rá. Ahhoz, hogy a villa­mosítás megvalósuljon, leg­alább 120 jelentkezőre van szükség. A villamosítás beru­házói és bonyolítói teendőit a Polgármesteri Hivatal Város­fenntartási és üzemeltetési Iro­da munkatársai végzik. Tófű

Next

/
Oldalképek
Tartalom