Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-11 / 309. szám

aj Dunántúlt napló

1991. november 11., hétfő

Harmas születésnap

Koncertezett itt Gilbert Bécaud és Vico Torriani, a magyar zenészek közül szinte minden nevesebb együttes és szólista. A divatbemutatóktól a katonai bevonulásokig, a bányásznapi ünnepségektől a Pécsi Ipari Vásárig nagyon széles skálája volt rendezvényeinknek. Politikai nagygyűlésen tartott itt előadást Habsburg Ottó, de vallási összejövetelék és kellemes emlékű svábbálok sokasága is otthonra lelt nálunk. És persze a sport. Fölsorolni is lehetetlen 'lenne, mennyi neves sportoló mérte össze tudását e falaik között. Még ismeretlen játékosként a tenisz Király Kupán Ivan Lendl vereségét láthatta a közönség, de játszottak itt női kézilabda világbajnoki meccseket is. A jégpályán fellépett a Regő- czy—Sallai kettős, a különféle sportágakban rendezett hazai kupákat pedig összeszámolni is sok lenne. Jó érzés visszatekinteni a múltra, azonban legbüszkébbek mégis a jelenre vagyunk — bár egyúttal ez okozza az egyik legnagyobb nehézséget is: az országban egyedüli sportcsarnokként hat NB l-es együttesnek biztosítunk edzés- és versenylehetőséget, és ez, bármennyire megtisztelő is, igen körültekintő szervezést igényel. A napokban nyílt meg Ismét a jégpálya is (amely, ha minden jól megy, nemsokára szintén tető alá kerülhet) ezt az időszakot azért is szeretjük, mert a gyerekek (és persze az idősebbek is) nemcsak szurkolóként, hanem aktív sportolóként veszik ki részüket a sportcsarnok életéből.

Végül pedig minden további beszéd helyett születésnapi ajándékként meséljenek maguk a képek, melyeket az eltelt időszakban lestek el fotós kollégáink.

Sz. Zs.

E

gy születésnap önmagában is jelentős esemény az ünnepelt életében, ám, ha egy családban három is van belőle egyszerre, az még tovább fokozhatja az örömteli hangulatot. Ezen a héten ilyen hármas születésnappal büszkélkedhet a Pécs Városi Sportlétesítmények Igazgatósága: 15 éves a sport- csarnok, 10 esztendős a műjégpálya és 5. éve üzemelnek a mellette lévő szabadidős pályák.

A születésnap örömünnep, amikor az ajándékok, jókívánságok és a jókedv kerül előtérbe — az ünnepelt hibáit, hiányosságait nem szokás fel - hánytorgatni. Mi sem akarunk ünnep rontok lenni, nem is e célból tesszük szóvá, hogy a legidősebb „testvér”, a sportcsarnok Valójában nem is ünnepelhetne születésnapot, hiszen teljes egészében még meg sem született. A rajzasztalokon ugyanis ikertestvéreket álmodott meg az épület szülőatyja, és ha az épület mellett elmegy valaki, rögtön szembetűnik, hogy a kivitelezés is e szellemben kezdődött. A nyugati oldalról ugyanis hiányzik az uszoda az összes kiszolgáló létesítménnyel, öltözőkkel, szauna va I, kon d i ci o n á I ó -te re m - me! egyetemben.

A város talán legsokszinűbb és legjobban kihasznált intézményének eddigi életéből idézzük föl a legszebb emlékeket. Mivel e sorok írója a csarnok születésének idején még maga is gyerekcipőben járt, ebben az erre legilletékesebbet, Tóth László igazgatót hívta segítségül.

— Azt hiszem, joggal büszke mindenki az itt dolgozók közül az eltelt 15 évre. Bár a csarnok elsődlegesen természetesen a sportolóké, emellett számtalan kulturális és egyéb rendezvény színhelye is volt.

I