Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-07 / 275. szám
1991. október 7., hétfő aj Dunán tüli napló 3 lilém ilyen változásra készülték Kft. lesz a Mohácsi Városgazdálkodási Vállalatból Kétszázezer pengőbe került Hatvanéves a vármegye- háza közgyűlési terme A Városgazdálkodási Vállalat Mohácson néhány éve a 'különböző módon nyereséget hozó vállalkozásairól ismert. A törvény adta lehetőségeket érvényesítve, belső átcsoportosításokkal igyekeztek jövedelmezőbbé tenni a termelésüket, szolgáltatásaikat, bekapcsolódtak az ingatlanforgalmazásba, új lakásokat, iroda- és üzlethelyiségeket építettek, boltot nyitottak. Megtalálták a módját annak is, hogy a tőlük lakást vásárolók hozzájussanak a pénzintézeti kedvezményekhez. Idén tavasszal újabb lépés- ve szánták el magukat: a vállalat átalakítására állítottak össze egy tervezetet, amely szerint nyolc helyi dolgozó egzisztencia-hitel igénybevételével többségi elv alapján privatizálta volna a vállalatot. A vagyon 51%-át kívánták így megszerezni. A képviselő-testület áprilisban tartott ütése ezt elutasította. Arra hivatkoztak, hogy az ön- kormányzati tulajdonról szóló törvény megjelenése előtt nem foglalnak állást. Jogos voltaz indoklás, de azért érezni lehetett azt a ki nem mondott véleményt is, hogy jó üzlet lehet ez, ha ennyien adósságba verik magukat, hát ne adjuk az önkormányzat vagyonát . . . A törvény idő közben életbe lépett éi kimondta, a Városgazdálkodási Vállalat az önkormányzaté. Az átalakulást most már így kell végrehajtani, s ennek első fázisában 75%-os önkormányzati és 25%-os dolgozói részesedéssel nevesítik a vagyont, amelyet alapítvány formájában kuratórium működtet a cégbírósági bejegyzésig. A privatizáció viszont azzal fejeződik be, ha létrehoznak egy kft.-t. A felállás az osztozkodásban végig marad, többségi részvényes az önkormányzat lesz. A testület szeptemberi határozatának megfelelően a szükséges intézkedéseket a vállalatnál megtették, bár ők nem ezt a változatot akarták. Most felmerül a dolgozókban, hogy az önkormányzat leendő delegáltja, aki anyagilag nem felelős a döntésekért, a fizetése sem függ tőle, mégis leszavazhatja az ötleteiket. Ügy vélik, az 'önkormányzatnak ilyen esetben nem közvetlen vállalkozói pozícióra kellene törekednie, hiszen nincsenek meg a személyi feltételei hozzá, Viszont ha elfogadták volna az üzem ajánlatát, akkor is 49%-ban részesednek a gondokból és nyereségből, s ez elég ahhoz, hogy az olyan kommunális ágazatok, mint a lakbér, vagy szemétszállítás, nem kerül magánkézbe. A vállalat dolgozóinak akarata ellenére született döntés után is feltett szándékuk, hogy minden lehetőséget megragadnak, s minden olyannal foglalkoznak, amiben üzletet látnak. Ezzel a nyereségtermelésen túl munkaalkalmat is teremtenek. Minden bizonnyal ’•: onló célok vezérelik az ön- kormányzatot is, ráadásul ér- dekük fűződik hozzá, hogy mint többségi tulajdonosok az igazgatótanácsba megtalálják a hozzáértő szakembereket. B. M. Téli madárvendégek koraősszel Majdnem nyugati autó — keleti áron Kipróbáltuk a Yugo 55-öst Már most északi, téli madárvendégeket figyeltek meg Pellérden, a halastavaknál, valamint Tolna megyében a regölyi tavaknál, ami ilyenkor rendhagyó. A szeptember eleji váratlan hidegfront szele sodorhatta az egy szem jégmadarat Pellérdre, s az ugyancsak egyetlen lummát Regöly környékére. A jégmadarat szeptember közepén Mihailig Ferenc halászati ágazatvezető látta, míg az olkafélékhez tartozó, sziklai lummát, a messzi északi sark szárazföldön nem nagyon járkáló madárvendégét szeptember elején a regölyi tsz halastaván a hirdi Szalai Miklós erdészeti gépkocsivezető észlelte. — Csodálatos volt az élmény, ahogy horgászás közben a magas parton szinte alattam húzott el a fekete és csak a szárnyain fehér, hosz- szú foltú madár. Mindig figyelem az égi vándorokat. Szalai Miklós a Pécsi Erdőrendezési Iroda munkatársa, természetértő ember. Molnár Zo/fántól, a tamási gimnázium ornitológus tanárától megtudtuk, hogy lummát még sose láttak hazánkban.. Ez a madár nem , is vándorol, a szárazföldön eseti i k-boti i k, a sziklák ér a tengervíz az élettere. Ö is kiment a helyszínre értesítésünk nyomán, de már nem találta a lummát. Cs. J. Immár két esztendeje, hogy Borsodi Gépkocsi Részvénytársaság néven tizenhárom tagvállalat megalapította a gépkocsi-forgalmazást, alkatrész- és részegységgyártást koordináló vállalkozását. A cég 1990 tavaszán hosszú távú szerződést kötött a Zastava gyárral, amelynek köszönhetően hazánkban előállított alkatrészek ellenértékeként megkezdték a Yugo típusok árusítását. A részvénytársaság ez év elején felvette a kaDcsolatot a jónevű olasz teherautógyártó óriással, az IVECÓ-val is, és megállapodás született az IVECO teljes haszongépjármű-választékának hazai forgalmazásáról. A Borsodi Gépkocsi Részvénytársaság révén a minap közelebbi kapcsolatba kerültünk a Yugo 55-ös kisautóval, a miskolci központú cég ugyanis egy próbaautót bocsátott rendelkezésünkre. Noha nem volt számunkra ismeretlen a típus, mégis úgy kezeltük, mintha ez lenne az első találkozásunk. Először kívül és belül egyaránt alaposan szemügyre vettük a kissé doboz formájú karosszériát. Nos, a kocsi kidolgozásának a minősége meghaladja a „keleti" átlagot, ezért piros pontot érdemel. Nem így viszont a belső tér, hisz főként a nagyra nőtt utasok csak az első üléseken férnek el kényelmesen, a csomagtartó pedig a maga 170 literes űrtartalmával jóformán csak bevásárlásra elegendő. Egyetlen kézmozdulattal lehajtható azonban a hátsó üléstámla, s ezzel a raktér közel háromszorosára növelhető. A Fiatokra emlékeztető, temperamentumos, 40 kW-os motor rendkívül kellemes tulajdonságaival örvendeztetett meg. Csaknem valamennyi for- dulatszám-tartományban jól húz, és tisztességes menetteljesítményre képes. A csendes járású erőforrás emellett még meglepően jó fogyasztással is dicsekedhet, hiszen tartós kilencvenes tempónál mindössze 5,9 liter benzinnel beéri száz kilométerre. A sebességváltóval már nem voltunk ennyire megelégedve, mert a kapcsolási utak hosz- szúak, és ahhoz, hogy ötödikbe kapcsoljon az ember, igencsak meg kell markolni a váltóbotot. A kormány ezzel szemben könnyen elfordítható, még alacsony sebességnél is, ezért a parkolás szinte gyerekjáték. A kocsi menetstabilitása jó, bár érzékeny az oldalszélre. A fékek szintén nagyon jól teszik a dolgukat. Rosszabb utakon viszont már felkészülhet az utas az esetleges hátfájásra, mert a rugózás kissé kemény. összességében azonban pozitív benyomást keltett a Yugo 55, mindenekelőtt takarékos, csendes motorjával, időtálló kidolgozásával és kedvező, 399 ezer forintos árával. R. N. Befejeződött a VI. Pécsi Nemzetközi Diaporáma Fesztivál A trófea magyar kézbe került A diaporáma műfaja Pécsen 1979-től talált otthonra, s azóta is megrendezik kétévenként a nemzetközi seregszemlét. A fesztivál házigazdája a pécsi Ifjúsági Ház diaporáma csoportja, s a fesztivált immár második alkalommal patronálta a FIAP, a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége által. A VI. fesztivál háromnapos bemutató után tegnap ért véget az Ifjúsági Házban, ahol az ünnepélyes eredmény- hirdetés utón a díjnyertes alkotásokból gálaműsort tartottak. A Fesztivál Trófeát Fiiért János fotóművész „Bemutatom a feleségem" című összeállítása nyerte, de ezenkívül átadták a fesztivál 1., 2., .3. plakettjét, a FIAP arany, ezüst és bronz medálját, a Magyar Fotóművészek Szövetsége plakettjét, a FIAP kék-szalagját, és még több, a támogatók által felajánlott díjakat. A FIAP ezüst medálját az IH diacsoportjának vezetője, a fesztivál fő szervezője, Mániái György vette át, míg Tóm László, a diaporáma műfajának pécsi meghonosítója FIAP kék szalag-díjat, s az október 4-i vetítés közönségdíját nyerte el. A zsűri elnöke, Jacques Denis fotóművész, a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége audiovizuális szekciójának elnöke a VI. találkozó színvonalát kiemelkedőnek értékelte, s külön örömét fejezte ki. hogy sok külföldi résztvevő 'S jelen volt Pécsen. Nevezés tíz országból érkezett, ez az eddigi nemzetközi fesztiválok között is rekordnak számít. A fesztivál is amellett tett tanú- bizonyságot, hogy a műfaj él és virul, annak ellenére, hogy a nyolcvanas években tapasztalható volt némi visszaesés. Pécsen az utánpótlás nevelésére is gondot fordítanak, s a diaporámacsoport mellett a JPTE Földrajztudományi Intézetében tart Mánfai György speciálkollégiumot fiataloknak. A műfai változik, technikailag is fejlődik, s kialakult többfajta stílusirányzat. A lényeg viszont továbbra is az, miként sikerül a látványt, a gondolatot, a hangot úgy megkomponálni, hogy új művészi élményt nyújtsanak. B. A. Pontosan hatvan éve adták át az akkori vármegyeház közgyűlési termét Pécsett, a Ku- lich Gyula utcában. Két pécsi építészmérnök, Visy Zoltán és Hoffmann László tervei alapján. Lakatos Artur festőművész belsőépítészeti segítségével. A vármegyeháza magyaros barokk stílusban készült. Ezenkívül — a Dunántúl című lap 1931. augusztus 31 -i számát idézve — érvényesült a magyar paszományos motívum is, kegyelettel megőrizték az ősi székház dekoratív emlékeit. Akkoriban az ország egyik legszebb közgyűlési termének számított ez a kétszázezer pengőbe került épület, és ahogy az okkori sajtó írja, a végletekig takarékos alispán, Fischer Béla jóvoltából az adózó polgárságnak egyetlen fillérjébe sem került. Szólnak a híradások az akkori iparosokról, megemlítve Kajdy Mihály, Huth János, Arnold János, Bizse János, Schönberger Lajos, Vörös János és mások neveit. Hosszas nyomozás után elértük Pécsett Bizse János lakatosmester menyét, Bizse Já nosnét, aki így emlékezik visz- sza apósára: — Az biztos, tiogy nagyon elismert ember volt akkoriban. Rátarti, munkájára büszke, igazi mester. Ö készítette a főkaput és a belső zárszerkezetek egy részét. Tudom, hogy saját hitvallása szerint csinált ott is mindent. Elmondta például, hogy szerinte az ilyen munkáknál teljesen felesleges a hegesztés, kalapálni kell. Több mint húsz éve, hogy meghalt apósom. Emlékét őrzi még a pécsi temető kinti nagykapuja is, no és az a szép Cégér, ami régi műhelye mellett lógott a mai Uránia mozi épületénél. (bozsik) Hogyan ellenőrzik a gyógynövényeket? Kamillagőzben Sokra tartom a gyógynövényeket, s ugyancsak rosszul érintett, amikor olvastam, hogy a gyógyításra szánt teába valamilyen idegen, netán még mérgező anyag is jutott. És elkezdtem gyanakodni. Milyen ellenőrző, szűrővizsgálaton mennek keresztül a gyógynövények, míg a csészéinkbe kerülnek? S ha leszedem, mondjuk, az útmenti, ólomdús kamillát, fennakadnak-e valahol a szűrőn vagy egyenes az útjuk a vásárlókhoz? Kérdéseimet elsőként a Her- bária minőség-ellenőrző csoportja vezetőjének, Pénz Ilonának tettem föl, lévén ők „a .legnagyobb gyógynövényekkel foglalkozó cég, bár a piacon már nem csak ők találhatók, hiszen lassan se szeri, se száma a kft.-knek, gyógynövény- drog-nagykereskedéseknek, hogy a kiskereskedőkről ne is beszéljünk. A gyógynövény üzlet lett. — A Kereskedelmi Minisztérium rendelete szabályozza, hogy Magyarországon mi kerülhet a gyógynövényforgalomba, s mi nem. A beérkezett gyógynövényeknél az első vizsgálat annak megállapítása, az áru azonos-e önmagával, vagyis nem keverték-e össze más növénnyel. A Herbária egyébként megbízható gyűjtőkkel dolgozik, de a vizsgálat nem maradhat el. Árusítani is csak olyan növényt szabad, amelyen feltüntetik az engedély számát, a termelő, gyűjtő nevét, a telephelyet, a növény magyar nevét, keveréknél a pontos összetételét, s mindezt a legkisebb zacskókon is — mondja az osztályvezetőnő. — Milyen laboratóriumi vizs- aálatokat végeznek? Megnézik-e a gyógynövényeken az esetleges növényvédőszer-ma- radékokat, illetve azt, nem szennyezettek-e nehézfémekkel, mondjuk az ólommal? — Ezeket a vizsgálatokat a Gyógynövénykutató Intézet folytatja, az érvényes utqsí- tások értelmében, a 7. gyógyszerkönyv, illetve a magyar szabvány előírásainak megfelelően. Szermaradványt csak az importból bejövő növényeknél néznek, hazaiaknál nem. Mit rejtenek a gyógyfüves ta- sakok . . .? Fotó: Proksza László Az ólomszennyezés ellenőrzése sem kötelező, de előírás, hogy szennyezett helyekről tilos a gyűjtés. Ha azonban valaki kér ilyen vizsgálatot, meg tudják csinálni. Pécsen ma már jó néhány gyógynövényüzlet található. Az egyik legrégibb a Biopatika, melynek vezetője, Elekes Gé- záné újabban nagykereskedéssel is foglalkozik. — Van egy tanfolyamot végzett gyógynövény-felvásárlóm, aki időlegesen alkalmazottakkal dolgoztat. A gyógynövényeket természetesen be kell vizsgáltatnunk vagy a Gyógynövénykutatóban, Budakalá- szon, vagy itt Pécsen, a Pannon Medicinánál. De szoktam vásárolni más nagykereskedőktől is, Budapestről, Kecskemétről. A Herbáriától is korábban, csak most nem, mert megbántódtunk, ugyanis előfordult, hogy bizonyos kurrens cikkekből nem kaptunk. Termeltetéssel én nem foglalkozom, de vannak, akik már azzal is. Kavargatom a kamillámat. Próbálok arra gondolni, hogy az előírás szerint csak tiszta lelőhelyről szabad begyűjteni az értékes virágokat, Gondolok embertársaim felelősségérzetére és arra is, vajon ellen- őrzik-e rendszeresen azt, hogy milyen zöldséget, húst, gabonát fogyasztunk. B. A.
