Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-06 / 274. szám
Kötelesség, de nem pénzért... Nem osztjuk Bóka Róbert és informátprai aggodalmát, hogy ezután már csak pénzért juthatnak hozzá művelődési szakemberek á munkájukhoz szükséges információkhoz. (Pénzen vásárolt kötelesség? VDN, 1991. szeptember 29.) Természetesen semmi kifogásolni való sincs abban, ha egy autóközlekedési tanintézet oktatási és átképzési konferenciát rendez. Még csak azon sem lehet csodálkozni, ha megkéri az árát. Ám igen erős fantáziára vall feltételezni, hogy a művelődésügyért fele lős tárca - csak azért, mert előadókat hívtak tőle - ezután pénzért adja majd az információit. A cikkben említett konferencia legfeljebb fakultativ kiegészítője a minisztérium által hivatalból rendezett tájékoztatóknak Az elkövetkező hetekben Kálmán Attila politikai államtitkár - aki legutóbb augusztus végén járt Baranyában -, valamint Dobos Krisztina közoktatási államtitkár-helyettes indul „országjárásra". A polgármesterek II. országos konferenciája keretében a régiós székhelyeken tartanak tájékoztatókat önkormányzati vezetők es művelődési szakemberek számára. A pécsi konferencia október 28-án lesz, Dobos Krisztina részvételével. Természetesen a minisztérium illetékes munkatársai e konferenciáktól függetlenül is bármikor az érdeklődő szak emberek rendelkezésére állnak Hivatalból, ingyen. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Havasi János szóvivő A HARKÁNYI BONUS TOURIST: Új célpont a mediterránum Ősszel is szeretné utolérni a nyarat Európában a tavaly Harkányban megalakult utazási iroda, a Bonus Tourist. Pe dig ambícióik szerint eredetileg a külföldről érkezők számára igyekeztek kínálatot teremteni hazai turistautakkal. Mcjd később fordult volna a kocka? — Kifizetődőnek, emellett olcsónak bizonyultak azok az utck is, amit külföldi beutazások megcsappanásával itthonról indítottunk az európai mediterránum térségébe, fő ként Olaszországba és Spanyolországba - mondja érdek lődésünkre Moldván László, a Bonus vezetője. — Csak Spa nyolországba több mint ötszázon utaztak irodánk révén o nyár közepe óta. Mi színvonalra törekszünk, kirendeltségünk van Szigetváron, Pécsett, Szombathelyen és Balatonbog- láron, de képviseletünk működik Budapesten is. — Milyen árakért kínálják szolgáltatásaikat? — Egyik fő profilunk az üdültetés vállalatok, vállalati dolgozók számára. Most tekintik meg az érdeklődők például az olaszországi Bibionét — Velence fölött —, ahol 1992. május 2-től szeptember végéig 18-szor egyhetes turnust kínálunk két hálószobás, nappalis konyhás apartmanban, ami a jelzett időszakra 340 ezer forintért bérelhető. Hatszemélyes turnusokkal és mérsékelt vái la lati segítséggel számolva ez azt jelenti, hogy 1 személynek a bérlemémy 3200 forintba kerül. Természetesen indítunk utat keletre, például Isztambulba is. A Barcelonába irányuló utunk szállásköltséggel - háromcsillagos szálloda —, étkezéssel együtt kilenc napra 16 900 forint. Ügy érzem, hogy kolléganőink, kollégáink nyelvtudása, tapasztalata ugyancsak o kellemes, ismeretekben is gazdag utazás garanciáját jelenti. B. R. Iso hanguersenyPecsen A SEIKO a Nemzeti Filharmónia támogatója ■ Nálunk még újnak, de legalábbis újrafelfedezettnek számit a támogatói, szponzorálási lehetőség. Nyugaton ez a forma már jó néhány évtizede kipróbált és bevált módszer. Egy ismert világcég, a japán Seiko most azt vállalta, hogy a Magyar Nemzeti Filharmónia öt kiemelkedő színvonalú hangversenyét kétmillió forinttal támogatja. A Seiko képviselői már meg is állapodtak az öt helyszínben a Filharmóniával, miszerint Pécsen, Székesfehérváron, Budapesten, Miskolcon, Szegeden szerveznek egy egy Seiko-mes- terhangversenyt. A pécsi koncertet október 8-án 19.30-kor tartják a POTE aulájában. A Pécsi Szimfonikus Zenekart Howard Williams vezényeli, hegedűn közreműködik Sasch ko Gawriloll. Műsorukon Ligeti György hegedűhangversenyének ősbemutatója, Mozart G-moll szimfóniája és Brahms I. szimfóniája szerepel. A Seiko cég és a Nemzeti Filharmónia közötti összekötő szerepet a DDB Needham Reklámügynökség játssza, akiktől megtudtuk, hogy a Seiko o mecenatúra mellett szeretne Magyarországon több üzletet is nyitni. A koncertek után fogadósokat rendeznek, s a zenekaroknak ajándékot is átnyújtanak. Támogatásuk egyelőre erre az idényre szól, de elképzelhető, hogy a kapcsolat hosszabb távra is megköttetik. A Nemzeti Filharmónia dél dunántúli régiójának vezetője, Várnagy Attila öröm mel fogadta ezt az áj lehetőséget, és elmondta, több tá mogatót is kerestek, akik egy egy alkalomra járultak hozzá a hangversenyek megtartásá hoz. így sikerült biztosítaniuk, hogy koncertjeiknek sem a színvonalát, sem a számát nem kellett csökkenteniük. A hangversenyeket továbbra is o POTE aulájában és a Bazilikában rendezik meg, s nem költöznek vissza a Pécsi Nemzeti Színházba, mert míg az aulában ezerkétszázan, addig a színházban ötszázharmincan férnek el. B. A Ciprusi, koreai és brazíliai zsebkendő a szigetvári kiállításon. Fotó: Proksza László Világutazás-zsebkendőkön Bizonyára a XIX. és XX. században divatos „hobbik" hódolói, az érem-, bélyeg-, képeslapgyüjtők is meglepődnének a szigetvári Kis Antal- né Bogi Margit gyűjteménye láttán. A kuriózumnak, a mintegy 216 darabos zsebkendőkollekciónak október 2-tól (30-ig) a szigetvári Helytörténeti Múzeum adott helyet. A zsebkendők tarka egyvelege előtt végigsétálni felér egy röpke képzeletbeli világkörüli utazással — a világ 23 nemzetéből kerültek össze. A színes textiliák kifeszített sarkai között a japán pillangó- kisasszonnyal, orosz mesefigurával, a párizsi Moulin Rouge- zsal, térképpel, holland römi- kártyával, madereiai rózsával, szines svájci csipkével, szüreti bállal, német rágógumi reklámmal, koreai kisfiúval, vagy épp a budapesti Mátyás- templommal találjuk szembe magunkat. Kis Antalné Bogi Margit maga is hímzett zsebkendőket, egész életében horgolt, Magas az infláció, kevés a felajánlás kötött, kézimunkázott — ami olykor a megélhetést jelentette számára. Korábban nem gyűjtött tudatosan, de miután már két dobozba sem fért a sok zsebkendő, ráébredt „szenvedélyére". Később minden „zsebpénzét” erre költötte, de gyűjteményét külföldre utazó ismerősei, barátai is gazdagították. Legutóbb épp 333 darabot számolt meg. Mint mondja, mindegyikhez valami emlék, barátság fűzi. Tröszt É. Keseregnek a múzeumok A dél-dunántúli múzeumoknál érdeklődtünk: milyen gyűjteményeket őriznek ma otthonukban az emberek, menynyire népszerű, illetve gyakori manapság ezeket felajánlani a múzeumoknak? Szigetváron, a gyűjtők saját klubot is verbuváltak. A Helytörténeti Múzeumban a bosnyákok életét bemutató tárlat szervezését a környékbeli lakosság érdeklődése és segítőkészsége kísérte. A beérkezett sok szép régi holmi egy —, most még tervezés alatt álló — bosnyák tájházban talál majd helyet. Dr. Takács Éva, a Somogy Megyei Múzeum újkortörténeti osztályának munkatársa szalvéta és képeslap mellett hagyatéki felajánlásokat említ. Nemrég egy magántanitó, somogyi származású néhai Jankovics gróf teljes hagyatékához, bútoraihoz, könyvtárához, irataihoz, fotóihoz jutottak, amit feldolgozva többféle kiállításon is tudnak hasznosítani. Am a magas inflác ó miatt nagyon ritkán fordul elő felajánlás a lakosság részéről, korábban ez gyakoribb volt. Az emberek inkább másutt próbálják értékesíteni emléktárgyaikat, hiszen a múzeum csak szerény t.szteletdíjjal tudja honorálni a felajánlásokat. Jelenleg Azok a 60-as évek címmel terveznek kiállítást, amelyen a korszak képzőművészetét, zenéjét és hétköznapi életét is bemutatnák. Bizonyára nagyon sok családban maradtak tárgyak a nem is olyan régmúlt korszakból. Pécsett már évek óta nem „divatos" a gyűjtemények felajánlása —, tudtuk meg B Horváth Csillától, a Várostörténeti Múzeum újkortörténeti munkatársától. A múzeum ugyanakkor szívesen venné, ha a város történetével, lakóinak, a pécsi kisiparosoknak, kereskedőknek az életével kapcsolatos tárgyi emlékeket, fotókat, képeket kapnának. Megőriznék, felhasználnák B. Horváth Csilla úgy véli, a pécsi hagyatékok legtöbbjére ma már csak külföldön lehetne rátalálni. A szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba a 70-es években érkeztek terjedelmes képeslap-, érem és más gyűjtemények, de az elmúlt tíz év alatt alig valami — tudtuk meg Glósz József kandidátustól, a Babits Emlékház munkatársától. Tavaly mégis hozzájutottak két múlt századbeli attilához. nemrég pedig az első délmagyarországi kerékpárverseny 1892-es temesvári emlékérméhez. Nagy konkurrenciát jelent a múzeumok számára a magángyűjtők tábora, az emberek g jobb értékesítés fejében inkább maszek gyűjtőkhöz viszik talált, örökölt holmijaikat. A múzeumok pedig Tolnában is örömmel fogadnák a felajánlásokat —, tároló kapacitásuktól, anyagi lehetőségeiktől függően. Tröszt Éva Radio mellett, Azt mondja a napokban egy „illető" — bár nem ő az első —, hogy írjam már meg: „Ha ezek a Főborászok annyit nyafognak, hogy elönt bennünket a pia, mert annyi termett - ötmillió hektó — és még hárommillió tavalyról is maradt — ugyan miért nem rendeznek a húsakcióhoz hasonló borakciót, vagyis vegyék le az árát, s mindjárt nincs gond, mi legyen ezzel a töméntelen sok itallal?!" Es még hozzátette: „Biztosan van sok képviselő, ki szereti a jó bort, ám alig merik szóvátenni a parlamentben, mert félnek, hogy megszólják őket. Pedig most tényleg hivatkozhatnának a népre . . Milyen igaz. Egyvalaki meg is tette ezt a minap: felszólalt a jó bor mellett . . . Bár nem a képviselők dolga, hogy ennyire mélyen beleszóljanak a hazai kocsmaügyekbe, főként a „népre" hivatkozva, ott tartunk, hogy a tisztességes borivók egyike-másika azt is elfelejtette, milyen az igazi jo kis bor? Igaz, erre tanítják. Éppen a múltkor - egy nyelvészeti rádióműsorban - „rejtvény-kérdésként" arra vártak választ ,hogy „mi az a csiger?" Egy hölgy tüstént betelefonált: „Az a csiger, amikor az édes must már nem édes, hanem kezd úgy elromlani és . . Már rossz, Ezt mondtam én meg a Jóféle borokat a népnek! mert ugye, azért az túlzott állítás lenne, hogy az egész nép iszik. Amellé viszont kiállhatnának, hogy ne rontsák a magyar borok hajdani jó hírnevét, mert bizony némely szőlősgazda olyan elképesztően ocsmány moslékot állít elő, hogy a tisztességes borivó kínjában rendőrért kiált. Már nyelvész is. A hölgy összetévesztette a murcit a csigerrel. A nyelvész mindjárt ki is igazította: „A csiger annyit jelent, hogy rossz bor. ... !" Tanár úr: a válasz egyes! Mondhatnám úgy is, hogy bukásra ítéltetett pia ügyben. Először is — engedjen meg egy szólásmondást, amely veretes söntésekben született: az a rossz bor, amit a vasutas még hitelben sem iszik meg, de arra még nem volt példa! Viccet félretéve: a csiger úgy készül, hogy a kipréselt szőlőre, cefrére rádöntenek néhány vödör vizet, esetleg egy kis cukrot is, aztán némi várakozás után még egyszer kisajtolják. Ez azért leforr, de kora tavasszal, úgy szőlőkapálás idején meg kell inni, mert különben meg- pimpósodik és élvezhetetlen. Ezért is hívják kapásbornak. De ez nem rossz itóka, mert olyan, amilyennek éppen lennie kell: gyengének, savany- kásnak, tehát víz helyett nagyon is ajánlott ital, tavaszi földmunkák idején. Rendes szőlősgazda persze, nem csigerrel kínálja vendégeit, ha van bőr a képin, persze . . . Tehát a csigert is megilleti valami tisztelet, csak hát nem kell azt várni „tőle", hogy il- lata-zamata legyen, vagy hogy „üssön". Ö ilyen. A baj akkor van, amikor a kocsmában — esetleg kocsmán kívül — „utcán át" nemes bor gyanánt csigerrel itatják drága pénzen a tisztességes állampolgárt. Ez bűn. Most ordíthatunk zokogva rendőrért. Egyébiránt pedig egészség- ügyi szempontok miatt is mérsékelni kéne a borok árát. Hogy kevesebb legyen szépha- zánkban az infarktusos megbetegedések száma. Nem hiszik? Pedig így van. Éppen most ol- vashattuk-hallhattuk, hogy az amerikai orvosok rájöttek: a bor egészséges, sőt, a vörösbor — más források szerint a fehér bor is — rendben tartja a szivet. Én mindig is hittem az orvostudományban, nyilván nem csalatkozom ma sem. Ha pedig valaki most — eléggé el nem ítélhető módon — felkiált: „Mi az?! Már megengedett az alkohol propagandája?!" - annak csak azt mondhatom: „Állítsd le magad, ez itten egy egészségvédelmi felvilágosító munka a javából!” vasárnapi A pécsi vásári limlomok között értékes műtárgyak is akadnak. Fotó: Proksza László
