Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-05 / 273. szám
1991. október 5., szombat aj Dunántúli napló 11 Horn Gyula cölöpjei azadik eu „Vállalom a múltamat’ Uj humanizmust! „Centesimus annus", ,,A századik év" címmel jelent meg május 1-jén II. János Pál pápa enciklikája az emberi társadalom mai helyzetéről és problémáiról. Annak idején ,,Rerum novarum", „Új dolgokról" címmel küldték szét a világ püspökeinek XIII. Leó pápa tanítását a századforduló különösen is égető társadalmi problémáiról. Uj dolgokról, új társadalmi válságokról azonban ma is lehet beszélni. Erről van szó II. János Pál pápa új körlevelében. Fotó: Läufer László Horn Gyula egy költő — Benjámin László — négy sorát állította frissen megjelent könyvének elejére. Mintha a politikus is igazolná a rólunk tanított tényt: sorsfordító pillanatokban itt a költők foglalták össze az igazságot. A történelem sohasem lírai. Kiváltképpen nem volt az a miénk „az isten nélküli mítoszok idején". Mit tart tehát fontosnak a politikus, aki tanúként, majd meghatározó személyiségként volt részese közelmúltunknak? Akkor, amikor az elmúlt fél évtized történései is a bőség zavarót keltik az események egyszerű megélőiben.- Horn Gyula emlékező politikusként milyen rendezőelvek szerint irta meg a Cölöpöket?- A könyv mondanivalója . egy részét az 1988. májusi pórtkonferenciára fűztem fel, ahhoz térek vissza. A további rendezőelvet a történelem sajátossága adja; minthogy a politika a történések folyamata és az embereket ez érdekli, arra törekedtem, hogy filozo- fálgatás helyett magukat az eseményeket írjam le. Továbbá, hogy arról beszéliek, amit átéltem. Hiszen, ha többen részesei ugyanannak az eseménynek, mindenki a maga módján számol be róluk.- A tárgyalt időben szélesedő nemzetközi kapcsolatok is /élezték a maqyarországi belső lolyamatokat. Könyvéből úgy tűnik, mintha privilégizált helyzetben lett volna a német kapcsolat. Az események követelték, vagy ennek kivont utólag is hangsúlyt adni?- Meqlep ez a vélemény. En úay értékelem, hogy a németekkel való kapcsolatnak a többi eseményhez képest nem szenteltem nagyobb terjedelmet. Azonban felhívom a fiaveimet. hoav amikor a szociáldemokráciával megkezdt- tük a kapcsolatok építését, a hetvenes évek derekán, az SPD-vel kezdhettük, mert ez mutatkozott a legnyitottabb- nak. Tény az is. hogy mind a szociólliberális kormány, mind az azt követő Kohl-kormány rendkívüli fiqyelmet tanúsított Magyarország iránt. Hozzáteszem: nemcsak fiqyelmet. hanem komoly támogatást is nyújtott nekünk. Az NDK-polgárok kiengedésére, a határok megnyitására nem kerülhetett volna sor anélkül a folyamat nélkül, melyet úgy jellemeznék, hoqy a hatalmon lévő pártnak kialakult a párton belüli ellenzéke. De ez az ellenzék a leghatékonyabb morális, politikai, valamint az ország a gazdasági támogatást az NSZK-tól kapta.- ön a könyvében viszonylag nagy terjedelemben enged bepillantani a gyermek és iljúkorába. Miért tartotta ezt ilyen összefüggésben is szükségesnek?- Két dolgot említhetek, bár lehet, hogy tudat alatt többről is beszélni lehetne. Az egyik, hogy ennek a gyermekkornak egy része a Horthy-korszakhoz kötődik, valamint az azt követő átalakulási folyamathoz. Ma, amikor sok helyütt tapasztalok nosztalgiát e kor iránt, be akartam mutatni, hogy miképpen éltem át azt az időt, a családi nyomort, a megaláztatást. A másik érvem: nem hiszek azoknak, akik „mindig tudták, melyik a helyes út"; akik már Rákosi idején is „megmondták". Az ember felismerései folyamat nyomán születnek. Bevallom, én nagyon sokáig hittem. Egészen addig, amíg — a tények alapján — rá nem döbbentem, hogy a rendszer bukásra van ítélve. — Volt-e olyan szándéka, hogy a könyv valamely részletével válaszoljon a múltját és személyét érintő pletykákra, megjegyzésekre? — Nem tudok pletykákról. Ezekről akkor lehetne beszélni, ha bármikor is tagadtam volna, ami velem történt. Én az utolsó elemig vállalom a múltamat. Ide sorolva a tévedéseket, a hibákat, mert sok hibát követtem el, de bűnt soha! Az 56-os szerepemet is vállalom. Meg szeretném jegyezni, ha már szóba került, hogy 1990 januárjában Ribónszki egy interjúban megtámadott, amire én válaszoltam. A választási kampány során, Somogybán, valaki fölvetette a karhatal- mista múltamat, erre is válaszoltam. Ám úgy kerültem be listavezetőként a Parlamentbe, Somogybái, hogy semmit sem titkoltam a múltból. Az a véleményem, hogy nem tenne jót senkinek ebben az orszáqban, ha a legkényesebb problémákat egyoldalúan akarná beállítani. — Számit-e arra, hogy a Cölöpök után volt szövetségesei ellenséggé válnak? Bár a könyvből az is kitűnik, hogy meglepően kevés politikust nevez néven. Miért? — Szándékosan nem említettem őket. Arra is ügyeltem, hogy még a nagyköveteket se nevezzem meg; név szerint csak a legfelsőbb vezetőkről írtam. Tettem mindezt azért, mert úgy látom, hogy nálunk most már nagyon eldurvult a személyeskedés a politikusok körében, a sajtóban. Olyan stílus kezd eluralkodni, aminek semmi köze az európai politikai kultúrához. És én nem vagyok hajlandó ehhez a stílushoz igazodni. — Fontos, kortörténeti epizódokat idéz részletező pontossággal. Naplót irt ezekről, vagy ha nem, milyen segítséggel idézi a múltat? — Minden korábbi fontos feljegyzést megőriztem. Például igen részletes dokumentációt készítettem magamnak az NDK-menekült problémáiéi. Ugyanez vonatkozik a délkoreaiakkal való kapcsolatfelvételre is, mert én az igazi áttörésnek az utóbbit tekintem. Az volt az első nagy próbatételünk, Megőrzőm a fontosabb sajtószemléket. Ezek o dokumentumok már egy fél év múltán is igen tanulságosak. Rájön például az ember, hogy másképpen alakult sok minden, mint ahogy gondolta. — Most hogyan log alakulni? — Óriási nyomás alatt va gyök és ez már a hogyan to- vábbot é.rinti. Elvállaltam a parlament külügyi bizottsága elnöki tisztét Antall József személyes fölkérésére. Megkere sett annak idején a híva tolómban, amikor külügyminiszter voltam. Az új parlamentről és egyebekről beszéltünk. Azt mondta: „Jó lenne, ha elvállalnád." Hogy ezt sa jót elhatározás alapján vagy biztatásra tette, nem tudom Meg kell azonban mondani, hogy mind kevesebb s'ker'élményem van a külügyi bizottságban, mert egyre nagyobb a szakadék a kormány és a parlament között. Nem kívánok hosszú távra bérén dezkedni ebben a tisztségben — önnek azonban van egy másik tisztsége is, az MSZP elnöke. — Igen, ezt '90 májusában vállaltam el, de voltak mór olyan időszakok, amfkor meg bántam ezt a döntést. Nem elsősorban a párt belső vi szonyai miatt, mert ott jó csa pat alakult ki; mi nem megyünk bele presztízscsatákba, politikai üresjáratokba. Hanem amiatt, mert idővel mást is lát az ember. Na, őszintén: többen cser benhagytak bennünket olya nők, akik a párt megalakuló sakor hangadók voltak. Utó na viszont már — úgymond — nem vállalták a gyűrődést. Márpedig becsületesebbnek tartom a Szocialista Párt meg alakulása utón vállalni a bal oldali értékeket, mint azt, hogy volt MSZMP-tagokként átlódulni más pártokba. Lelkűk rajta. De akik 1989-ig az MSZMP tagjai voltak, ne mondják most, hogy mi vagyunk a régi rendszer hordozói. Cserbenhagyott ben nünket néhány olyan prominens személyiség is, akiket nagyon sajnálok. Az a véle ményem, hogy most már jöjjenek a fiatalok, az új arcok Persze, nem arról van szó, hogy holnap bedobom a tö rülközőt, hanem, hogy kialakulhasson az új vezető garnitúra. És akkor nekem is több időm lesz, hogy megírjam a következő könyvet. — Az miről szólna? — Az 1989 októberi párt kongresszusról. Mert az na gyón tanulságos volt. Szá momra azok a napok olykor hátborzongató élményt jelen tettek. De ma még erről ko rai lenne beszélni. Király Ernő 1891. május 15-én kapták meg a főpásztorok a világ minden sarkában azt a pápai felmérést, amely a múlt század végén az egymással ellenségesen szembenálló társadalmi osztályok küzdelmében felszínre kerülő új viszonyokat vette szemügyre. A liberális burzso- ■ ózia egyre erőteljesebben lépett fel a mind jobban kifosztott, de tömegesítésében erősödő munkássággal szemben, üldözte, megvetette a proletárok által képviselt materialista beállítottságú szocializmust. Az egyháznak fel kellett figyelnie a társadalmon belül a hittől és a keresztény erkölcsöktől való elfordulás fenyegető következményeire és féllépnie a szakadás ellen. A mai változások lényege abban állapítható meg, hogy a kommunizmus bukása után orvoslást kell keresni a társadalmi egység újjáteremtésére és a harmadik világ nagymérvű szociális gondjaira. Mindkét vonalon az új mentőgondolat az egységes Európa eszméjében és az új humanizmusban jelenik meg. A pápa megállapítása szerint az európai társadalomban nagy feszültség és bizonytalanság uralkodik. Vele együtt kérdezzük: vajon a kommunista, ateista egypártrendszer egyeduralmát levetve, hol is keressük az új társadalmi kikristályosodás lehetőségeit? A kommunista pártok hegemóniára szert téve a magántulajdont eltörölték. Az osztályellentéteket azonban a kollektív tulajdon megteremtésével sem tudták megszüntetni. Meg akarták teremteni a társadalmi egyenlőséget, de az emberi természet igényeinek mellőzésével. Ez a kísérlet nem sikerülhetett, így a marxisták uralmának Kelet-Európábán össze kellett omolnia. A most megjelent encik- lika a történelmi középút kísértéseit elkerülve igyekszik kilátásokat biztosítani az egységben látott humanista keresztény embereszmény irányelvei alapján. A pápai körirat elítéli a kapitalizmusban megjelenő konzumtársadalom átkos kinövéseit, ugyanakkor meddőnek tartja és a mai világ kiútkereső tényezőivel együtt elitéli a kommunizmust. Az enciklika megállapítja, hogy a kommunizmust nem a fennálló kapitalista államberendezések, nem bizonyos nagytőkés csoportosulások buktatták meg, hanem a rendszer önmagával került ellentmondásba. Az 1848-ban megjelent kommunista kiáltványnak jóslata beteljesedett: Marx a kommunizmust újszerűsége és kihívásai miatt kísértetnek mondotta. Ma ez a kísértése valóban megszűnt. Gazdasági, társadalmi válság következett be, de ezeknél súlyosabb és alapvető vészjelenségek jelentették a kommunizmus erkölcsi bukásának egyes állomásait. Elpusztult a család, mert a házassági együttélés etikai alapjait támadta a materializmus erkölcsi szabadossága. Hazánkban e válság még mindig erőteljesen érezteti hatását. Évente közel nyolcvanezer házasságot kötnek meg, ezekből még ugyanabban az évben kb. harmincezer házassági kötelék bomlik fel. Az így szétesett családban a gyermekek ki vannak szolgáltatva, mert az új házasság lehetőségének elvárásában a szülök igen sok esetben lemondanak a gyermekek neveléséről. A házassági válsággal összefüggnek általában az ifjúság nevelésével egybekötött meddőségek: a kommunisták után egységes magyar ifjúság nem maradt. De a magyar egység kérdései is mintha feleslegessé váltak volna. Széttépett, szétbomlasztott társadalom maradt a felszínen. Ennek meggyógyításo a jövő magyar nemzet létkérdésévé vált. A mostani pápai encikliká- ban a főkérdés az, hogyan lehet Európa szétesett társadalmát ismét összefogóvá, alkotóvá és termékennyé tenni. A pápa egyetlen kiútat lát, és ez az egyesült Európa újjáevan- gelizálása, vagyis ismét humanista és keresztény erkölcsi elvekkel való leitámasztása. A jovo tehát nem a kapitalizmusban, nem a kommunizmusban található meg, hanem egyes egyedül a keresztény etikai elvek alapján újraintegrálódott keresztény egyénben és társadalomban. Uj társadalmat csak a jóról és rosszról tudó és a kettő szétválasztásán fáradozó emberi értelem és szív tud produkálni. Csak így jöhet ismét új harmóniába egymással az örök téma: a közösség és az egyén szembeállása, illetve egymáshoz való utaltsága és termékeny együttléte. Amit a pápa az enciklika megjelenése előtt a szociális tanítás terén a világnak nyújtott, társadalmi és térbeli vonatkozásban is rendkívül nagy jelentőségű. Az ember nemcsak tárgya, hanem alanya is a gazdasági életnek, vagyis ö. teremti meg, ő hozza létre. Megoldás végett elsősorban a munkások jelenlétét kell egységes elvek szerint újból és újból felülvizsgálni és szabályozni. Amikor a pápa ebben az Írásában is elhatárolja magát a két szélsőségtől: a marxizmustól és a liberalizmustól, elismeri a szociális mozgalmat és annak igazságtartalmát; e téren a katolikus hívőknél is új indításokat kell szorgalmazni: az egyháznak el kell fogadnia a hívők jószándékú részvételét és együttműködés keresését minden jószándékú emberrel. Mintha a mai világ a két világháború szenvedései, az ateista kommunizmus megsemmisítő és fertőző bomlasztásai után egyre nyitottabb lenne az integráltabb szociális tanítás befogadására is és mintha a mai új dolgokról szóló centenáriumi méltatás és visszaemlékezés több reményt tudna nyújtani a jövő kibontakoztatása felé. Erkölcsi megújulás nélkül új jövő nem építhető. Cserháti József ny. püspök Híd az emberek között A zenei világnap alkalmából dr. Zimányi Lászfóné- val, a Szigetvári Zeneiskola igazgatójával beszélgettünk a zenéről, az intézményről. * - Milyen szerepe van a zenének a mai ember életében? — Úgy gondolom, hogy a zene híd az emberek között, közelebb hozza őket egymáshoz, feloldja a bennük lévő feszültségeket, s az emberi érzelmek tükrözése által olyan kapcsolatokat tehet valósággá, ami semmi mással nem pótolható. A zene harangszó is, melybe min denki magát hallja bele — olyan élményt ad, amely belső tartalmainkra, képességeinkre világít rá. Mai rohanó világunkban, úgy tűnik, hogy az emberek a lelki el- sivárosodás, a napi gondókban való eltemefkezés ellensúlyozására az eddiginél jobban igénylik a zenével való kapcsolatokat. Ezt most, az új tanév beindulásakor adatokkal is tudom bizonyítani: iskolánknak az 1991/ 92-es tanévben több mint 270 tanulója van.- A tanuláson kivül mi mást nyújthat egy gyermek számára a zeneiskola — hiszen az általános iskolában is tanul? — Felüdülést, oázist jelenthet az a néhány óra, amit hetente itt tölt. Itt is van tananyag, vizsgák, év végén bizonyítvány. De az iskola struktúrája más, a növendék kevesebb stresszel jön ide, tanár és diák között folyamatos, és sokkal személyesebb kapcsolat alakul ki, mint az általános iskolában. S mivel egyéni órák vannak, a növendék minden órán szerepel és a szubjektumát jobban tudja adni. Feladatunk, hogy az itt tanuló gyermekek zenei vonzalmát tudatossá tegyük, hogy képesek legyenek különbséget tenni jó zene és rossz zene között. Véleményem szerint ugyanis csak ez a két kategória létezik.- Milyen korosztályokkal van kapcsolata az iskolának? — Hosszú évek óta vannak zeneóvodás csoportjaink, idén 42 kisgyerek jár hozzánk. Itt sok-sok játékkal, énekkel, zenével ismertetjük meg a kicsiket. Zömmel közülük kerülnek ki a Rákóczi Utcai Általános Iskola ének- zenei' tagozatának első osztályos tanulói. Ének, fúvós, vonós, billentyűs hangszertanulásra van nálunk lehetőség. Az elmúlt két év , óta zenetörténeti óráink is vannak, szeptembertől pedig beindult iskolánkban a néptáncoktatás. Nagy örömünkre szolgál, hogy ez évben továbbképzős középiskolai hallgatóink száma megduplázódott. Ezt a tényt alapfokú képzésünk sikerének tekintjük. A városunkban működő és nagy hagyomá nyokra visszatekintő Tinódi Vegyeskarban sok, nálunk tanuló vagy régebben ide járt fiatal énekel. Az iskola tanárai és növendékei -minden jelentős városi kulturális rendezvényen jelen vannak valamilyen formában. Az -Ifjúsági Fúvós- zenekar, mely nemrég ünnepelte 5 éves fennállását, október 22-én egy jelentős tűzoltóverseny megnyitóján szerepel. November 22—24. között ismét megrendezésre kerül a Retina Nemzetközi Film- és Videoszemle, melynek a zeneiskola műemlék falai adnak otthont. A megnyitón a zeneiskola tanárai is közreműködnek. S. M."
