Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-05 / 273. szám

8 uj Dunántúlt napló 1991. október 5., siombat Könyuespolcomon A világosság tanúi A neves természetbúvár, Hof- mannsegg gráf Utazása Ma­gyarországon. a Pannónia Könyvek egyik nemrég megje­lent darabja, igen tanulságos olvasmány: mert a 18. századi ország, ahová elkalauzol ben­nünket, mint kiderül, Európa is, meg nem is. A német tudás például Pécsett Európában ér­zi magát, mert a tudós Koller József kanonokkal és a Kantot olvasó Delling János profesz- szorral cserélhet eszmét, s Czin- deryné szalonjában franciául cseveghet. Am elég egy kör­nyékbeli faluba kikocsiznia, s máris mintha a turáni pusztá­kon találná magát. Korabeli íróink életútja is e különös ket­tősségről tanúskodik, A művek európaiak, a sors viszont sok­szor nagyon is ,,keleti". Bessenyei György összes mü­vei kritikai kiadásának leg­újabb, sorrendben negyedik kötetét, a Költemények-et Ger- gye László rendezte sajtó alá az Akadémiai Kiadónál. Ezek az alig ismert versek az em­berről alkotott kép átalakulá­sának legnagyobb, s szinte drámai fordulatáról vallanak: a korábban oly sokszor „kiát­kozott" emberi természet re­habilitálása fogalmazódik' meg bennük. A szerző értekező köl­tészete azt mondja ki, hogy az ember, szellemével és leikével egyetemben, a természet gyer- meke, vagyis testi meghatáro­zottságú lény. „Mint egy tűnő hajó a szaladó Vizen, úgy tet­szik egy Lélek tsapkodni a vé- len" — olvassuk A Létekrüt cí­mű költeményben. Bessenyei azonban úgy gondolja, hogy az ember egy Istentől áthatott egész része. Ezért képes leíró verseinek szemlélődő alanya, az érzékeny, azaz fogékony poéta felfedezni a számára te­remtett világ szépségét. A Ti­szának reggeli gyönyörűsége című vers, a felvilágosodás kedvelt napszakát idézve, a felkelő nap fényében mutatja be az ébredező tájat. A rajz tiszta vonalú, a formák plasz­tikusan csillognak, ám a hul­lámok csobogása s valami kü­lönös szárnysuhogás olyan rej­telemmel, titkos sugallattal te- liti a látványt, amit bizonyára csak az érzékelhet, aki e vidé­ken született. Bessenyei nem volt eredeti bölcselő, de következetesen gondolkodott. Ö is feltette hát a kérdést, hogy Isten világá­ban miként kaphat lábra a gonosz. A válasz reményében fordította le „az ánglus Pop”, azaz Alexander Pope Essay on man című művét, vagyis Az embernek próbájá-t, amitszin- tén olvashatunk e kötetben. Megtudjuk belőle, hogy a min- denség harmóniájának átélése miféle kárpótlást kínált a gondjaival küszködő egyén­nek. Lóm, a felvilágosodás in­kább kereste, mint tagadta Is­tent; gyűlölte a fanatizmust, a vakbuzgóságot, de megbecsül­te az őszinte hitet. Ezt bizo­nyítja a Cserépfalvi Könyvki­adó becses terméke, a Biblia Kazinczy Ferenc szavaival című mű is. Ha fellapozzuk, elfe­lejtünk csodálkozni azon, hogy az egykori szabadkőműves és börtönviselt jakobinus immár hetvenévesen, széphalmi ma­gányában, szentírósi története­ket magyarított gyermekei szá­mára. Mert ugyanazon a kris­tálytiszta, eleven nyelven szó­lalnak most meg a csodák, mint hajdan a merész hangú ifjúkori müvek, vagy a Fogsá­gom naplója. A Szépirodalmi Kiadó Kato­na József születésének bicén- tenáriumára jelentette meg Versei-nek egybefoglalt kettős kötetét. Az egyik Orosz László gondozásában és példamuta­tóan tömör utószavával adja kezünkbe a versek nyomtatott szövegét, a másik pedig ha­sonmás kiadásban teszi hoz­záférhetővé a költemények kéziratát. Csak dicsérhetjük a szerkesztő bőkezűségét, hiszen ez az 1818-ban összeállított versfüzet Katona egyetlen olyan irodalmi alkotása, mely saját kézírásában maradt ránk. A szerző a Bánk bán első ki­dolgozásának elkészítése, te­hát 1815 után alkotta e ke­véssé ismert műveket. „Versiró csak akkor lett, mikor a szín­padi ösztönzés hiányában más formákat kellett keresnie lelke tragikus háborgásának kifeje­zésére" — írta Waldapfel Jó­zsef. A feszesen tömör, expresszív erejű versek szokatlanul ko­mor hangulatát érzékelve már Gyulai Pál eltöprengett azon, hogy „mi bú rág az ifjú költő szivén?” Volt, aki élmánylira- ként értelmezve a szövegeket, titkos szerelmi bánatra követ­keztetett. Mások viszont úgy vélték, hogy nem szükséges közvetlen kapcsolatot keresni a költő élete s a versekben ki­fejeződő borús világszemlélet között, mert a háttérben filo­zófiai pesszimizmus rejlik. A felvilágosodás nagy várakozá­sainak kudarca bizonyára Ka­tonát is lesújtotta, aki a német romantikus bölcseletben kere­sett vigaszt, s feltehetően Schopenhauer létértelmezésé- ben lelt új tájékozódási pon­tokra. így váltak átalakuló szemléletének kulcsmotívumai­vá az éj, a magány, a vágy, a képzet és az idő fogalmai. „Az a dicső idő, melly bol­dogítana, / múlt — semmi! az soha már vissza nem jö­vend. Múlt! elraboltatott / vagyon! sietve az öröknek éktelen / nagy tengerébe folyt . . . Nincs lóditó erő, a Múltat és Jövőt / melly ösz- vehajtaná j abroncsba — nincs Remény" - gyötrődik Idő című költeményében. Itt már valóban romantikus kétségbeesést rejt a dalszerű forma”. Oly megfontoltan és kendőzetlenül, hogy ez még Kisfaludy Károlyt is meglep­hette, aki Katona hozzá eljut­tatott versei közül csupán egy­nek a közlésére vállalkozott az Aurórában. Az akkor már szü­lővárosába, Kecskemétre visz- szatért s végleg hallgatásba merült drámaírónak ez volt egyébként az egyetlen lírai műve, mely életében megje­lent. Sokat mondó címe: Vágy. Ám a felvilágosodás derű­sebb eszméi mégsem enyész­tek el. Elég, ha csupán Szé­chenyire utalok, akinek művei, mint A Hitel vagy a Néhány szó a lóverseny körül, most, az évforduló kapcsán (a Bánk bán szerzőjével egy évben szüle­tett), újra megjelennek. A be­lőlük áradó fény nekünk vilá­gít, ám a fáklyát még a 18 század gyújtotta meg. Nagy Imre Kétszáz éve született a legnagyobb magyar (6. rész) Széchenyi Döblingben A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány pályázati felhívása A pécsi székhelyű Pro Pan­nónia Kiadói Alapitvány pá­lyázatot hirdet az 1992-es esztendő negyedik negyed­évében kiadásra kerülő mü­vek megjelentetésére. A pályázat benyújtásának feltételei:- pályázni kész kézirattal vagy szinopszissal (és a hoz­zá mellékelt legalább egy ki­dolgozott fejezettel) lehet,- feltétel, hogy a mü tár­gyával, témájával, illetve a szerző személyével kapcsolód­jon Baranya megyéhez vagy a dél-dunántúli régióhoz,- műfaji megkötöttség nincs. A müvek fedezetéül szol­gáló alapítványi kamatok az egyes munkák kiadási költsé­geitől függően - az alapit­vány működésének első esz­tendejéről lévén szó - vár­hatóan csak néhány könyv megjelentetését teszik lehe­tővé. A pályázatokat név és pontos cim feltüntetésével le­het benyújtani a Baranya Me­gyei Könyvtár Pannónia Köny­vek Szerkesztősége címére (Pécs, Székesfehérvár u. 5. 7601, Pf. 100). A pályázatok benyújtásának határideje: 1991. december 1. A pályá­zatok elbírálására 1992. feb­ruár 28-ig kerül sor. A dön­tésről a kuratórium a részt­vevőket értesíti. A pályázattal kapcsolatban bármilyen egyéb felvilágosí­tást a Pannónia Könyvek Szerkesztőségében lehel kap­ni. (A fenti címen vagy a 72/33-533-as telefonon.) Pro Pannónia Kiadói Alapitvány Kuratóriuma Az idős Széchenyi Gróf Széchenyi Istvánt 1848. szeptember 4-től lelkibeteg­ként a Bécs melletti Döbling elmegyógyintézetében ápolták. Érzékcsalódások, téveszmék kí­nozták. 1850 áprilisában még meglátogatta családját Bécs- ben, de ezután többé nem hagyta el Döblinget. 1851-ig, idegösszeomlásának mélypont­jáig önmagát vádoló levele­ket irt, felelőssé téve önma­gát mindazért, ami a szabad- ságharc alatt, majd Világos után következett . . . Szellemi-lelki újjászületésé­nek első jele, az 1856 végén irt Szerelem, szeretet című el­mefuttatása azt jelzi, hogy is­mét írói tevékenységbe kez­dett. 1857-től növekvő számú látogatóival már politikai esz mecseréket folytatott, s el­kezdte önismeret címmel azt a munkáját, amely Bach bel­ügyminiszter elleni pamflet­ként mint a „Nagy magyar szatíra” vált ismertté. 1857-ben jelent meg a Bach által sugalmazott, de Bernhard Meyer tollából szár­mazó névtelen röpirat, a Rückblick aul die jüngste Ent wicklungs-Periode Ungarns, amely a Bach-korszak áldá­sait igyekezett bemutatni. E könyv állításainak cáfolatául novemberben Széchenyi hoz­zákezdett az Ein Blick aul den anonymen Rückblick írásához (Pillantás a névtelenül meg­jelent Visszapillantásra), ame­lyet sikerült 1859 márciusában ugyancsak név nélkül megje­lentetnie Londonban. Ebben ragyogó elmeéllel ízekre sze­di a Bach-rendszert, és be- bizonyítja annak csődjét. A Blick — amelyben Szé­chenyi addigi nézetein is túl­lépve hitet tesz a polgári át­alakulás sürgetése mellett — óriási hatást keltett. Még az osztrák kormányhatóságokat is meglepte és elképesztette. A külföld becsmérlően kezdett foglalkozni a Habsburg Biro­dalomban uralkodó állapotok­kal, s bár a Blick névtelenül jelent meg, mindenki nagyon jól tudta, ki a szerzője. Az akkori rendőrminiszter, báró Kempen parancsára a felépült Széchenyi rendőri megfigyelés alá került. De a gróf ezután is sűrűn irta cikkeit a londoni lapoknak, és politikai leleple­zéseivel sok kellemetlenséget okozott a Birodalom vezeté­sének. Külön memorandumot irt .lord Palmerstonhoz és III. Napóleonhoz, amelyben kérte, hogy az angol és a francia kormány járjon körbe Ferenc Józsefnél a magyar kérdés megoldása érdekében. Ezeket a leveleket Béla fia csem­pészte külföldre. 1860 januárjától márciusig a Disharmonie und Blindheit (Nézeteltérés és vakság) című művét írta. Ebben bírálta a rezsim hibáit, a tőle megszo­kott rapszodikus modorban kifejtette a magyar álláspon­tot, és elfogadásának szüksé­gességét. Ezt az írását azon­ban már nem tudta befejezni. 1860. március 3-án házku­tatást tartott nála a rendőr­ség. Ez azonban Széchenyit nem nagyon izgatta, mert o reá nézve valóban veszedel­mes kézirata, a felségsértés­nek minősíthető, támadások­kal teli Nagy magyar szatíra nem nála, hanem titkáránál, Kis Mártonnál volt. Másnap levelet írt o rendőrminiszter nek, és kérte elkobzott ira­tainak visszaszolgáltatását. Csakhogy rövidesen meg­tudta, hogy Kis Mártonnál is volt házkutatás, és nála bi­zony megtalálták a veszedel­mes kéziratot. Ettől kezdve Széchenyinek többé 1 nem le­hettek kétségei a bécsi kor­mány szándékai felől. A lon­doni Times-ből arról is ér­tesült, hogy lakásán „össze­esküvést eláru'ó irományokat” foglaltak le. Levelére vála­szolva pedig a rendőrminisz­ter többek között a követke­zőket irta: „Az ön által évek­kel ezelőtt kiválasztott azilum régen megszűnt ilyennek (ti. menedékhelynek) lenni." Széchenyi ezt a nem is bur­kolt fenyegetést tartalmazó le­velet 1860. március 17-én vette kézhez. Közben azt is meg tudta, állami tébolydába akar­ják csukni, vagy valóban el­indítják ellene a bűnvádi el­járást. A gondolat, hogy teljesen egészséges elmével bolondok­házába fogják zárni, ugyan­olyan végzetes erővel ragadta meg a fantáziáját, mint a magyar forradalomért való felelősség eszméje 1848-ban. Képzelete napokon és éjsza kákon át láttatta vele jövőjét egy őrültekházábán, vele, az épeszűvel. Lelke ezt a rop­pant keserves második teher- próbát már nem bírta ki. Er­ről vallanak utolsó napló­bejegyzései : Március 30.: „Kétségbeesve. Nem tudok élni és meghalni sem." Március 31.: „El vagyok veszve . . ." És az utolsó bejegyzés áp rilis 1-ről: „Nem tudom meg menteni magamat!” Április 7-én utolsót lobbant a legnagyobb magyarban az élet lángja. Golyót repített koponyájába. Dr. Csonkaréti Károly (Vége) Bertók László Méhes Károly Védőbeszéd Mindent beismerek. Kezdődött egy hajszálrepedéssel. Irigy lettem: a víz elmegy, én itt maradok. Nap mint nap a fák közé ereszkedett az ég. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a kegyelemmel. Alvást mímeltem: bujkáltam. Barátaim kedvét búsitottam. Kicsiny voltam, méltatlan, messzi kép. Sokakat megrontó, istentelen pára. Kérem a bürökpoharat. Csak be kellene vallani Szédíti a statisztika hogy azza lehetne aki csak be kellene vallani meg kellene tanulnia de tohonya meg Ugocsa meg Amerikát képzeli s mire a kocsmát szétveri se hite se bűntudata teritik rá hogy Ázsia hogy Isten és úgy kell neki mindenki megkereszteli betuszkolja a moziba s látja hoay ott is csak maga s hogy sírni kell mert élvezi. Mihalik Zsolt­Erdei dal Látom az időn túli tájban a bronzkori nagy naplementét az óriás fenyők fölött, s páfrányok mélybe szállott földjét. Az éjbe forduló korongig emelem szivem, homlokom. S magamtól magamba szálltán a növő csenddel kérdezem: Másodpercek vagy évmilliárdok zuhognak át az alkonyon? Rebben a bárány. Rezzen az erdő. Lomb-pályás farkas holnapra megnő. Csobban a csónak. Ez csak halászat. Emberre folyhat nemes vadászat. Remeg a levél. Rezeg a penge. Megáll a szivben mozdulni gyenge. Zárhatod szemed. Tested ledőlhet. Szerelmed varrja szép szemfedödet. Makoy Ida A növő csenddel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom