Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-21 / 289. szám
1991. október 21., hétfő oj Dunántúlt napló 3 A szíve szerint rádiós maradt Áz első női kormányszóvivő A parlamenti telefonszámát akarom megtudni, de a legközelebbi munkatárs a minisztériumban azt mondja, máris adom. Juhász Judit kormányszóvivőt hogyhogy a Népjóléti Minisztériumban találom?- Megtartottam a népjóléti szóvivői munkakörömet, és nagyon sok időt töltök itt. A kormányszóvivői posztot munkajogilag másodállásban töltöm be, és egyelőre úgy érzem, hogy nem lehetetlen a kettőnek együtt megfelelni. Elsősorban azért, mert itt a minisztérium sajtóosztályán egy nagyon jól összekovócsolódott csapat dolgozik, félszavakból értjük egymást. Mint újságírót, sokan ismerjük, hisz Juhász Judit 17 évet töltött a rádiónál, s mint népjóléti szóvivő rendkívül készséges, figyelmes kollégának bizonyult. Legtöbbször a háttérben maradva segített. Olyannyira, hogy az embernek az az érzése támadt, nem szeret szerepelni. Márpedig egy minisztériumi, még- inkóbb egy kormányszóvivőnek egyenesen kötelező!- Pont a szereplés volt az, ami már akkor visszafogott a gyors döntésben, amikor Surján miniszter úr felajánlotta ezt a munkakört. Végül is azzal győztem meg magam, hogy ez egy állomás, ahol változatlanul az egészségüggyel, szociálpolitikával foglalkozhatom és egy idő után visszatérhetek a rádióhoz. így gondolkodtam akkor is, amikor a kormány- szóvivőségre kellett válaszolnom.- De ez mégis más, már- csak azért is, mert még nem volt női kormányszóvivő. — Érzem a bizalmat és ez erőt ad. Az tény. hogy rengeteget kell olvasnom, különböző információkat gyű j - tenem és mindig külön is készülök a kormányülésre. Különösen a pénzügy-, agrár- és iparpolitikai előterjesztéseket forgatom, mert ezek számomra a legkeményebb anyagok. A csütörtök a legnehezebb napom. Délelőtt 10-kor kezdődik az ülés, délután négy órakor meg kell tartani az első tájékoztatót, utána megyek vissza az ülésterembe. Eddig egyszer fordult elő, hogy már este nyolckor hazaindulhattunk. De nemcsak fárasztó, rendkívül izgalmas is számomra az ott folyó vita. — És otthon kik várják haza a kormányszóvivőt? — A férjem és a 16 éves Veronikánk, ők biztatnak, segítenek és féltenek. — A népjóléti minisztériumi sajtótájékoztatók előtt sosem mulasztottad el a tükörbe pillantást, hogy lellrissitsd az egyébként diszkrét sminked, megigazítsd a blúzod gallérját. Szóval úgy tűnt, fontosnak tartod a jó megjelenést. — Így igaz, de csak annyira, hogy rendezettséget, harmóniát ébresszen. Lehet, hogy kissé konzervatív módon, de az öltözködésben ahhoz ragaszkodom, ami szerintem jól áll, amiben kényelmesen érzem magam. Például hiszem, hogy a 160 centiméter magasságomat nyújtja a hosz- szú szoknya. Kedvenc színem az égszínkék, a borvörös és a hófehér. — Jól mutatnak a képernyőn. — Hát ez az - nevet jóízűen a telefonba —, amiről többek között szeretnék meggyőződni, de mint kormány- szóvivőt még nem néztem meg magam. Annyira szorongok a kétségektől, hogy inkább nem kapcsolom be a televíziót. Török Éva Jövőre is lesz turné A Szélkiáltó sikere Finnországban Jegyzet Ki marad a betegágy mellett? Csak a szépre emlékezem... Bárdos Anna Gounod „Faustjának Margit szerepében (1971) Bárdos Anna, aki még nem nyugdíjas, de már rég nem énekel Él Pécsett énekesnő, aki 25 éven át ünnepelt primadonnája volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, piíg nem 1983 őszén kapcsolatuk kurtán-furcsán megszakadt, s azóta — az akkor még nyugdíjkorhatárt sem elért - Bárdos Anna a sörgyárban dolgozik . . . De, mint mondja, igyekszik csak a szépre emlékezni, mert hál’ Istennek, van mire. — Szegeden születtem, és ott is debütáltam 1952-ben a Figaró házassága Cerubin-szere- pében. Aztán a Madách Színházban dolgoztam, mikor Pécsről Katona Ferenc igazgató és Lendvai Ferenc főrendező megkeresett. Szendrő Jóska és Pécsi Sándor váltig biztatott, hogy jöjjek ide. mert igazán kiugrani csak vidéken lehet, így aztán 1956. augusztus 1- jén leszerződtem, majd egy évvel később férjem, Paulusz Elemér is követett. Pécsett akkoriban remek színházi élet volt, persze, meg is volt a múltja, főleg zenében. Nagyon jó társaság dolgozott együtt, Takács Margit, Szabó Samu, Tomanek Nándor, Bázsa Éva, Wágner József és még sokan. Híre is volt a pécsi operetteknek, operáknak, Pestről jártak le az emberek és a szakma, hogy megnézzenek egy-egy előadást. Én igazán szerencsés voltam, alkatomnak és hangomnak megfelelően folyamatosan kaptam szerepeket, énekeltem a. Luxemburg grófjától kezdve a Traviótán át a Pillangókisasz- szonyig mindent, volt év, hogy több fellépésem volt, mint ahány nap egy évben van. Jártunk Jugoszláviában, Temesváron, szóval, azt hiszem, hogy a pécsi zenei életnek igazán sikeres korszaka volt ez, amelyben részt vehettem. M. K. Kéthetes finnországi turnéjáról érkezett haza a pécsi Szélkiáltó együttes. Hannu Jalka- nen, aki Pécs testvérvárosában a Lahti Finn-Magyar Baráti Társaság elnöke, kitűnő szervezőnek bizonyult, tizenkilenc koncertet és egy tv-felvé- telt sűrített a programba. A turné jelentősebb állomásai: Helsinki, Lahti, Turku. Tampere. A Balti-tengeren négy hajóút színezte a hosszú utazást, a több mint tízszintes Viking hajókkal, amelyek a szállodától az úszómedencéig, a „tax free"-üzletektől a bárokig sok érdekes látnivalót kínálnak a közép-európai utasnak. A konKomló — a „mesterséges város" — nem csak a rossz szociális körülmények között élő családok, alkoholisták, mentálhigiénés problémák számát illetően áll Baranyában az elsők között - lélekszámának arányában megdöbbentően magas az értelmi fogyatékos, halmozottan sérült fiatalok száma az ország más városaihoz viszonyítva. A mentálhigiénés problémák orvoslásában ugyan még csak a kezdő lépéseknél tart Komló, de a fogyatékosok foglalkoztatása immár két éve olajozottan működik. Az Agora Ipari Vállalat Pécsi utcai Fiatalok Napközi Foglalkoztatójában jól összeszokott csapat dolgozik. A fogyatékos és halmozottan sérült fiatalok - bár 35 éves is akad közöttük -, süketnémák, nagyothallók, vakok, szívbetegek, mozgássérültek, epilepsziások, autoimmun betegek nap mint nap élénk zeneszó certek elsősorban általános iskolák színházteremmé átvarázsolható tornatermeiben voltak. A gyerekek a nyelvi nehézségek ellenére szokatlan figyelemmel kísérték a műsort, aktív résztvevői voltak a zenés játékoknak, hangszerfelismerésnek. A koncertek közti utazások alatt az együttes megcsodálta az őszi színeket az „ezer tó országban", a tiszta levegőjű utcákat, ahol elvétve sem lehet látni dohányzó embert, a vocsorához héjában tálalt krumplit, az esti szaunákat. A turné végén tv-felvétel készült az együttessel. A Finn mellett faliszőnyeg, lábtörlő, tarisznya, szalagfüggöny, futószőnyeg készítésével keresik a kenyerüket. A sok színes holmiból — számunkra meglehetősen monotonnak tűnő munka árán - tetszetős hózfelszere- lési cikkek készülnek. Egy részüket a Konzum Rt., a Zala- bútor, Dombóvár, a Szliven Áruház vásárolja meg, a fiatalok 5000 forint körüli fizetést visznek haza. Á munkára szoktatás mellett a közösségben tartás az egyik legfontosabb feladat. A gyerekek — nagy részük a pécs- váradi és a máriagyűdi foglalkoztató iskoláiból, illetve a helyi kisegítőből került ide - elégedettek, vidámak. Társaik között, és energiájukat, figyelTelevízió Kangostuksia (Délibábok) címmel egy ötrészes zenés sorozatot forgat. Ennek harmadik epizódja az Ugrilai- nen rapsodia címet viseli. (Ugor rapszódia, ami szóvicc, az Unkarilainen rapsodia - Magyar rapszódia - alapján). A műsorban két dalt vettek fel a Szélkiáltó együttessel, a Szabódalt — az ollókkal -, valamint egy finn népdalt finnül. Ez utóbbit szerenád formájában adta elő a zenekar, Tuula Amberla Finnország népszerű színésznőjének (a fotón középen). Két hét után a jövő évi turné tervével búcsúztatták a Szélkiáltó együttest. műket hasznosan lekötve, számukra „kerek a világ". Legtöbbjük a hétvégéket is ott töltené. A reggelek készségfejlesztő gyakorlatokkal indulnak, de a munka mellett számos kirándulás, séta, röplabdázás, színházlátogatás, bevásárlás is a közös program r'észe. A „kimozdulás", sportolás lehetőségei pedig nagyon szűkre szabottak. A 200 négyzetméternyi épület a Mecseki Szénbányák ipartelepe közepén áll, szomszédjában csillék, szénszállítók, hangos gépek zakatolnak nap mint nap. A 31 fős csoport- normális foglalkoztatósa ilyen nyomasztó és szűk helyen szinte képtelenség, s csaknem további 20 szülő vár csemetéjének elheA képeslap Ingolstadtból jött, de küldhették volna más német városból is. Feladója egyike azoknak a szakképzett nővéreknek, akik már tavaly kinti munkára szerződtek. Azóta küldik az üdvözlőlapokat, írják a leveleket és. ha itthon vannak, meglátogatják a volt kolleganőiket, elmondani mi van odakint. Az ingolstadti klinikát ábrázoló képeslap küldője, aki szakképzett nővérként, egészségügyi főiskolai végzettséggel vállalt kétéves munkát, 2800 márka fizetést kap. Igaz, ebből „csak” kétézret kap kézhez, mert nyolcszózat levonnak a napi háromszori étkezésért, a fürdőszobás, főzési lehetőséget is biztosító, apartman- jellegü „szobáért”, plusz állják az évi kétszeri hazautazás költségét. A harmincágyas osztályon, ahol dolgozik, egy- és kétágyas szobákban . vannak betegek, s minden előkészitet- ten kézreáll neki abban az előtérben, amely a betegszobához vezet, amire szüksége van az ápoláshoz. Az itthoniak nem szívesen mondanak neki semmit. Végül is ismeri a körülményeiket s azóta, hogy elment, lényegében nem változott semmi. Az ágy mellett dolgozók, műszakozók bruttó fizetése 10—15 000 forint között mozog. A délutáni, Baját sem kíméli a menekültáradat. Naponta érkeznek déli szomszédunktól, számukat becsülni sem nagyon lehet, mert állandó a mozgás. Bajának csupán arra van lehetősége, lyezésére. A négytagú szociális gondozókból, gyógypedagógusokból álló szakembergárda már fáradt, kimerült. Ez a munka természetéből fakadóan közel sem csak napi 8 órai kötöttséget jelent . . . Az „anyacéggel", az Ago- rával nem sikerült megoldást találniuk arra, miként lehetne megteremteni a további működés alapfeltételeit. A város vezetősége o probléma súlyát felmérve azonban kellő figyelmet szentel a fogyatékosok foglalkoztatására. Nemrég 200 000 forintos alaptőkével létrehozták a „Fogyatékos Gyermekeinkért" Alapítványt, amelyhez később a Komló Kereskedelmi Kft. és a Kontrax Rt. is csatlakozott. A éjszakás műszakra járót_ plusz megadóztatják, így a pótlékkal megemelt bér az alapfizetés bruttóértékét sem éri el. A kolleganők egy része gyed. gyes, táppénz, fizetetlen szabadság miatt tartósan távol van, s változatlanul gond, hogy nem tudják szakképzett ápolónőkkel betölteni az üres állásokat. Elsősorban a két és három műszakosokat. Ha szakképzetleneket vesznek föl, a szakképzetteké a betanítás gondja, az ápolás felelőssége. Sokszor az ápoláshoz alapvetően szükséges eszközeik sincsenek meg. Hol katétef, hol vérnyomásmérő vagy éppen lemosó kesztyű hiányzik, arról nem is szólva, hogy szinte szégyellik, milyen edényben kell a betegnek ebédet adniuk. A hírek szerint tavaly húsz szakképzett pécsi ápolónő hagyta el az állását kedvező külföldi ajánlat nyomán. Most ismét sokan fontolgatják ezt. Főleg a szakképzett, már négy—öt éves gyakorlati tapasztalattal is rendelkezők. Ügy hallják, nekik jobbak az esélyeik. ök azok, akik férjhez menetel előtt állnak, lakást, autót akarnak. S akik azt is tudják, hogy sokkal jobb munkakörülmények között dolgozhatnak, meg tanulhatnak is. hogy 3-4 napra átmeneti szállást biztosítsanak a Petőfi-szi- geten lévő egyik kollégiumban. A legtöbbjüket bajai családok fogadják be. legnagyobb „ajándék" pedig az, hogy egy új, tágas épületet biztosítottak a fogyatékosok számára, a fiatalok hamarosan a Bókay-bölcsődébe költözhetnek. A költözés, az új környezet mellett más tervek is készülnek. A napközi foglalkoztató január elsejétől önállóan, cél- szervezetként kíván tovább működni — tudtuk meg Wágner Lászlótól, az intézmény vezetőjétől. A jövőben lényegesen nagyobb létszámmal - a fogyatékos gyerekek mellett az apparátus száma is növekedni fog —, komplexebb módon, hatékonyabban, jobb körülmények között szeretnék egyengetni a fiatalok útját, akik az egészséges emberek életéből, más munkahelyekről könnyen kerülnének az utcára, egyedül maradnának furcsa kis világukban . . . Tröszt É. K. B. Költözik az intézmény T. É. Bajai gond
