Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-19 / 287. szám
1991. október 19., szombat aj Dunántúli napló 11 Sfiakespeare-bemufafó a Pécsi Nemzeti Színházban Szentivánéji álom Amikor az éjszakai erdő ijesztő hangjai mellett felmegy a függöny, Gombár Judit lenyűgöző látvánnyá formált játéktere tárul a néző elé. Négy aláhulló hálóköteg, melyek a körbeforduló színpad által lassan összefonva egyszerre idézik az eltévedt szerelmeseket körütfogó, áthatolhatatlan vadont, s a tudat mélyén eláradó nyomasztó álom látomását. Kibomolva pedig ugyanilyen sugalló erővel jelenítik meg a mohos cserfák által övezett holdsugaras tisztást, ahol összegyűlnek a kézművesek, vagy Theseus palotájának oszlop- csarnokát, de a felengedő varázslat megkönnyebbült hangulatát is érzékeltetik, amint a szétáradó fény elűzi a rémeket. Ez a remek díszlet, mely állandó mozgása és egymásba áttűnő képsíkjai által bel ső dinamikával telíti a szemlélő nézőpontját, kiváló lehetőséget biztosít egy mai, a szöveg többértelműségét vállaló értelmezés számára. Az előadás rendezője, Lengyel György erőteljesen hangsúlyozza azt a valóban fontos tényt, hogy ez az athéni erdő „városunkhoz egy mérföldre van", tehát az ember uralta rend közvetlen közelében, mint ahogy a civilizált viselkedés formái mögött is ott leselkednek a lélekmélyi ösztönök. Lengyel György jól tudja, hogy Peter Brook méltán híressé vált,, „kegyetlen" rendezése után, amit Jan Kott elemzése inspirált, a Szentivánéji álom már nem fogható fel könnyed mesejátéknak. * Valószínűleg abból a felismerésből indult ki, amit Cs. Szabó László így fogalmazott meg: „új felfogású, igényes rendezésekben mór nincs helyük tipegő, selypítő, ibolyaszemű töndérkéknek, egy önelégült biztonsógérzésben szendergő (.. .) társadalom idegzsongítására". Ez az álom nem kínál tehát nekünk idilli árkádiát. A kulcsfigurának tekintett Puck sem tréfás kobold, inkább félelmes démon, aki felszabadítja a rontó erőket, s aztán kárörvendve vihogja: „Be bolond az ember faj!" Allöldi Róbert hatásos alakítása Robin pajtás ördögi fogantatását emeli ki. ennek jegyében mondja el az ajándékba kapott, eredeti szövegkörnyezetéből kiemelt prológust, s ezért kíséri gúnyos gesztusokkal a nézők „úri kegyéért" folyamodó befejező sorokat. Nem nagyon nyugtat hát meg bennünket, hogy Oberon parancsára neki kelt kisöpörnie a palotát. A szerelmi történet olyan szókimondó és szenvedélyes, amilyennek Jan Kott elgondolta. De a rendező önálló szemléletét jelzi az a körülmény, hogy a fiatalok nála egyéni arculatot kapnak, s ebben a törekvésében értő partnereinek bizonyultak a „kvartett" tagjai: Pásztor Edina (Hermia), Töreky Zsuzsa (Heléna), itj. Filial István (Lysander) és Lux Ádám (Demetrius), akik Gombár Judit színesen jelenkori jelmezeiben és napjaink jellegzetes gesztusaival mai szerelmeseket hoztak színpadra. Mértéktartó alakításuk nem túlozza el a köztük lejátszódó „cserebomlás" érzéki-ösztönös vonatkozásait, mint ahogy az egész előadás is többnyire tartózkodással kezeli a Kott által kissé túlhangsúlyozott „állatiság" freudi motívumát. Ez a cselekményszál érzékelteti leginkább, hogy a pécsi előadás a dramaturgiai lendület felszabadítására törekedett, feltehetően számolva azzal, hogy az így létrehozott pergés bizonyos fokig a köl- tőiség rovására megy. S ezt, mint kiszabott vámot, nekünk is tudomásul kell venni. Még akkor is, ha úgy véljük, hogy a lírai telítettség nem feltétlenül lopná vissza Max Reinhardt látványos revűjét vagy Mendelssohn kecses melódiáit, érvényesülhetne ezek nélkül is A példa bizonyára szélsőséges, de csupán egy efféle értelmezés lehetőségét kívánja jelezni: Chagall festményén egy bánatosan mélázó szamár öleli halovány Titániáját. Ez az előadás azonban más, s van annyira jellegzetes és meggyőző, hogy önmagához mérve értékeljük. Kemény, határozott, sőt reális, mivel korunk fenyegető tapasztalatait hordozza. Bizonyára a poézis korlátozása magyarázza, hogy a színészek nem Arany János érintetlen szövegét mondják, hanem egy merészen meghúzott, sőt átstilizált változatot. Lengyel György értelmezésének keretei között azonban Márton László változtatásait fenntartásaink ellenére sem tartjuk tiszteletlennek, s elismerjük, hogy a szöveget megtűzdelő idézetei nem erőltetettek, más művekre való ironikus utalásai pedig kifejezetten szellemesek. S ha néhány módosítást és mai kiszólást (pl. „úgy van” helyett „ide a rozsdás bökőt") nem is tartunk helyénvalónak, elfogadjuk, hogy Lysander nem „szerecsen”-nek és „bojtor- ján”-nak, hanem „vedlett kacsádnak és „tapadás bo- gáncs"-nak nevezi Hermiát, s igazi telitalálat, hogy Thisbe „adjő" helyett „good bye"-t köszönve búcsúzik nézőitől. A főrangú szereplőket éles kontúrokra szorítja a rendezés. Vári Éva játékát dacos őszintesége teszi értékessé, hitelesen érzékelteti a szenvedélyes nő kiszolgáltatottságát is, bár Moravetz Levente elegáns és fölényes, Oberonje mellett egy légies és gyengéd Titánia is elképzelhető lenne. Dimulász Miklós katonás Theseust formál, talán túlságosan is kemény vonásokkal, igaz, hogy Spilák Klára Hippolytája is olyan amazonkirálynő, aki meghódolt ugyan, de azért a csizmáját még nem vetette le. Barkó György Egéusa pedig azt az athéni dölyföt sugározza, mely kiűzte az erdőbe a fiatalokat. A rendező felfogásának igazi nyertesei a kézművesek. Héjjá Sándor (Vackor), Bellus Attila (Dudás), Faludy László (Orrondi) Paál László (Gyalu) és Kőmives Sándor (ösztövér) élnek is a bőven mért lehetőséggel, összehangolt játékuk kedvesen tenyerestalpas és ötletgazdagon játékos. Nem véletlen, hogy köztük találjuk a bemutató kiemelkedő alakítását, Besenczi Árpád Zubolyát. A fiatal színész eleven, változatos, ösztönösen áradó, ám tudatosan kiegyensúlyozott ko- médiázással eleveníti meg a szamárrá átváltozó, majd Pyra- musként vigasztalódó takács összetett szerepét. Amikor a színjáték befejező jelenetében az előtérbe lépő tündérkirály megáldotta a palotát, arra gondoltunk, hogy ezúttal joggal sűrűsödött ebbe a kiemelt gesztusba a sikeres előadás, mely valóban méltónak bizonyult a pécsi színház újjávarázsolt „palotájához". Reméljük, az áldás megfogan. Nagy Imre Jelenet az előadásból: Lux Adóm (Demetrius), Spilák Klára (Hippolyta), Pilinczes József (Philostrat), Töreky Zsuzsa (Heléna), Dimulász Miklós (Theseus), ifj. Fillér István (Lysander) és Pásztor Edina (Hermia). Tér István felvétele A Hágán! Távegyetem Itthon szerzett külföldi diploma Valaha régen még a mesterlegények is vándorútra keltek, hogy tudásukat külföldön gyarapítsák, nem is beszélve azokról, akik egyetemi végzettséget akartak szerezni. Magyarországon az utóbbi évtizedekben az ilyen lehetőségek a mjnimálisra csökkentek. Az idők változásával örvendetesen megnőtt azon hallgatók száma, akik Amerikába, Németországba és más nyugati orszgokba kaptak ösztöndíjat hosszabb-rövidebb időre, azonban még ez sem elérhető ■mindenki számára. Most nálunk is bevezetnek egy olyan új tanulási formát, melynek segítségével azok is nyugat-európai diplomát szerezhetnek, akik ki se teszik a lábukat az országból. A Hágeni Távegyetemröl van szó, mely októberben nyitotta meg magyarországi irodáját. Árkos Lászlónéval, a Nemzeti Szakképzési Intézet munkatársával beszélgettem az új oktatási forma gyakorlatáról, lehetőségeiről. — A Hágeni Távegyetemet a 70-es évek közepén alapították, ma Németország harmadik legnagyobb egyeteme. A távegyetemen kevesebb oktatóra van szükség, ehelyett nagyobb az adminisztrációs és kisegítő személyzet létszáma. Épület se kell olyan sok, így összességében ez az oktatási forma kb. az ötödébe kerül, mint a direkt oktatás. Jelenleg a hágeni egyetemnek 45 ezer hallgatója van, öt szakon lehet diplomát szerezni: közgazdaságtudományi, informatikai, elektronikai, jogi, valamint matematikai területen. Léteznek posztgraduális kurzusok is, ezek általában a neveléstudomány, pedagógia, szociológia, politológia szakokon a legkeresettebbek. — Milyen rendszer szerint folyik az oktatás? — A távoktatásban legnagyobb mértékben az írott anyagot használják, de ezt kiegészítik más médiákkal is. A tanulók a tananyagot kéthetes ütemben dolgozzák fel és az újabbakat is ilyen ütemben kapják meg. Az egyetem számára visszaküldött feladatokat kijavítva visszakapják. Számítógépeket is rá lehet kötni az egyetem számítógép- központjára, ami különösen az informatikaképzésben, de a többi területen is nagy segítséget jelent. A diákok elszigeteltségének megszüntetésére a távegyetem tanulmányi központokat hozott létre, ahol lehetőségük van egymással, illetve a mentorokkal találkozni. A Budapesten létrejövő tanulmányi központ feladata és felépítése hasonló az összes többiéhez. Szerepe azonban különleges, mert Magyarországon idegen nyelvű tananyagot ajánl meg, melyek egy más ország egyetemének vizsgakövetelménye szerint vannak összeállítva. Ez azt jelenti, hogy akik ezt az oktatási formát választják, a Hágeni Távegyetem diplomáját kapják meg, amelyet a megállapodás szerint egyenértékűnek kell elfogadni a magyar egyetemek diplomáival. — Hogyan lehet valaki a távegyetem hallgatója? — A magyar projektet a TEMPUS Iroda hagyta jóvá ez év januárjában. Első feladatunk az 1991/92. téli szemeszterre történő beiratkozás előkészítése, és a lehetséges mentorok toborzása volt. — Azok a magyar érdeklődők, akik Magyarországon bármely felsőoktatási intézményben jogosultak vagy jogosultak lennének tanulmányokat folytatni, illetve a felvételi vizsgán az elérhető maximális pontszám bizonyos százalékát (jelen esetben. 80%) teljesítik, minden külön vizsga nélkül tanulhatnak az egyetemen. — Bár még valójában egy éve sem működünk, máris vannak konkrét eredményeink: 30 hallgató beiratkozott a Hágeni Távegyetemre. A távtanulósi központban a teljes oktatási anyag megtalálható. A bécsi központtal közösen a beiratkozott hallgatók számára kiegészítő szemináriumokat szervezünk, egyelőre többségében Bécsben. Ezentúl már működik kis számítógépközpontunk hat géppel, és hamarosan komplett lesz a hágeni tananyaghoz tartozó kötelező és ajánlott irodalmat magába foglaló könyvtár is. M. K. Nehéz az érdekvédelem a pedagógusak körében is Mindenkinek lehessen megfelelő garanciája a biztonságos munkahelyhez Kétségtelen, hogy nem véletlenül hívta össze legfelsőbb fórumának ülését novemberre a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. Az MSZOSZ ugyanakkor további politikai attrocitásoknak teszi ki magát, hiszen, másoktól eltérően, a megfelelő időben közzétett üléstervezetével valószínűleg kivívja a kormányzati szervek további támadásait. Bár tévednénk a jelenleg több mint egymillió munkavállalót tömörítő szakszervezet közeljövőjét illetően. Más oldalról egyre erősödik azon szakszervezeti tömörülések vezető testületéinek hangja, amelyek autonómnak tekintik magukat. Egy idézet a Pedagógusok Szakszervezete ügyvivői testületének október másodiki közleményéből: „A magyar közoktatás válsága az elmúlt időszakban tovább mélyült, és a kormányzati törekvések e folyamat folytatását ígérik. Az 1992. évi állami költségvetési javaslat megvalósulása esetén húsz százalékkal csökkenti az állam által az iskolák működtetésére fordítható összeget. (...) A felsorolt problémákat tárgyalások során kívánjuk rendezni. A tárgyalások eredménytelensége esetén, tagsága akaratából a Pedagógusok Szakszervezete országos demonstrációra hívja tagjait. . Érdekes kettősségre utalva említem, hogy szakszervezeti sorozatunk egyik hozzászólója szerint téves az az állásfoglalás, melyben kifejtettem: a szakszervezetek szerepe nőni fog az elkövetkezendő időben. Olvasónk megítélése szerint, a munkavállalók egyre kiszolgáltatottabb helyzete miatt tovább csökken a munkahelyi érdekvédelem. Figyelemre méltó észrevétel. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a munkahelyeken megkötött kollektív szerződések és a készülő Munkatörvénykönyv minden jogot megadhat a helyi érdekképviseletek számára ahhoz, hogy megfelelő módon beleszóljanak helyi ügyekbe, eszközeikkel védjék vagy legalábbis védeni próbálják a tagság érdekeit. Tudjuk, ez sokszor kevés, ám közhelyként is felfogható véleményünk szerint, ha meg sem próbálják megtenni, nehezebb kiszámítani hatását. * Sorozatunk mostani részében Benkő Gyulát, a Pedagógusok Szakszervezete Baranya Megyei Alapszervezeteinek Szövetsége koordináló ügyvezető titkárát kérdezzük: — Több mint négyezer tagunk van. Jó részük a megye különböző iskoláiban dolgozik. Pécsről a Nevelési Központ és kilenc más intézmény csatlakozott szövetségünkhöz, mintegy 400 fővel. Az említett intézmények dolgozóinak 65%-a szak- szervezeti tag. Van, ahol a szervezettség 100%-os (So- mogyapáti), ugyanakkor az ANK-ban 20% körül van. A megyei központnak két főállású dolgozója van, nincs irányító szerepe, szolgáltató irodaként működik. Feladatunk a helyi érdekképviseleti munka közvetlen segítése, a szakszervezeti feladatok koordinálása, az információközvetítés, továbbképzések szervezése, az ingyenes munkaerő-közvetítő szolgálat működtetése, jogsegély ellátása.- Ebben az időszakban miként lehetne röviden megfogalmazni a pedagógus-szakszervezet célkitűzéseit?- Alapvető feladatunk a munkavállalói jogok védelme, a munkahely biztonságának megőrzése. Saját eszközeinkkel küzdünk azért, hogy a munka- vállalók ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe. Harcolunk az intézmények piacosítása, kiárusítása ellen, mert ez az állam kivonulását jelenti az oktatásügyből.- Szép tervek. Ismereteim szerint viszont gyakorlatilag a magyar pedagógusok egynegyede a létminimum alatt él. Nyilván közülük is tagjai sokan a szakszervezetnek, ők viszont azt várják, hogy ezekről is foglaljon állást szakszervezetük.- A bérharc része annak a küzdelemnek, amit szakszervezetünk az intézmények piacosítása ellen folytat. Sajnos, nincs pontos képünk arról, hogy hányán élnek a létminimum alatt, de minden bizonynyal a munkavállalók jelentős százalékának, főleg a pályakezdőknek és a többgyerekes családoknak már ma szembe kell nézni ezzel a ténnyel. Munkánkat nehezíti, hogy nincs semmilyen adatszolgáltatási kötelezettség. Ezért vállalkoztunk arra. hoay a megyében intézménvenként felmérjük a bérhelyzetet.- Ha pedig erőteljesebben lépnek lel a helyi szakszervezetek, sokan úgy vélik, nem jó dolog, ha a tarka akarja csóválni a kutyát. . .- Úgy aondolom, néhány évvel ezelőtt volt az inkább jellemző, ma már egyre többen látják a munkáltatók közül is, hogy közös érdekről van szó. Most, amikor megnőtt a kollektív szerződés szerepe az érdekérvényesítésben, inkább az a probléma, hogy jó néhány intézményben bár vannak szakszervezeti tagok, nincs önálló alapszervezet, így a munkáltatónak nincs kivel kollektív szerződést kötnie. Várjuk az érdekképviseleti törvény mielőbbi elfogadását, mert a szakszervezetek helyének, szerepének tisztázatlansága ma sok zavart okoz a munkában. (bozsik) Hány százalék? A legújabb, ai MSZOSZ által megrendelt és a MODUS Kft. kivitelezésében készült reprezentatív közvélemény-kutatás alapján a lakosságnak mindössze tíz százaléka szakszervezet-ellenes, a felnőttek, zöme pedig a szakszervezetek mellé állt a hatalommal folytatott vitákban. Ugyanakkor az ezer fős ,,gyorsfénykép" zöme szerint a szakszervezeti munka ugyanolyan, mint a rendszerváltás előtt volt. 21 százalékuk tapasztalt javulást. A megkérdezettek 28 százaléka szerint a szakszervezet képviseli legjobban a munkavállalók érdekeit, az önkormányzatok mellett 7,7 tette le voksát. A pártokat 3,2, a parlamentet 2,9, a kormányt 2,5 százalék nevezte meg, a sajtóra 7,1 százalék jutott. Az említetteken Vívül volt a közvélemény-kutatásban ,,egyik sem" elnevezésű formula is. Erre a megkérdezettek 38 százaléka voksolt . . .
