Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-19 / 287. szám
e uj Dunántúli napló 1991. október 19., szombat A változás zömében nem jár újabb költözködéssel Véglegesen elhelyezik a magasház lakóit A belvárosban túl csábító a 120 négyzetméter Elfuserált építési technológiája miatt a pécsi 25 emeletes magasház a város „pokoli tornya" lett: műszaki értelemben ugyan nem okozott katasztrófát, ám olyan gondokkal terhelte a hajdani tanácsot, illetve most már a városi önkormányzatot, amelyeket megoldani segítség híján alig-alig képes. A magasház ügyének több vonatkozása is van; márcsak ezért is örvendetes, ha közülük legalább egy a megoldás révébe jut: a ma- gasházbeli lakók végleges elhelyezése. Annak idején 1990 januárjában, februárjában 227 csa ládot kellett elhelyezni a magasházból. Köztük 26 OTP-la- kást vásárolt, amihez az ok. kori tanácstól 80 000 forint vissza nem térítendő és 200 000 forint kamatmentes kölcsönt kaptak. Gyakorlatilag tehát 201 család feje fölé kel lett fedelet keresni a lakásínségben szűkölködő városban néhány hét alatt. Tanácsi bérlakásba költözhetett összesen 94 család — ebből 42 család néhány hétig a Mecseki Szénbányáktól kapott kölcsönlaká- sokban jutott fedél alá, amig a Laki István utcai házak elkészültek —, PIK üzemi lakásba 94 család, a többi pedig a MÉV-től, a honvédségtől és a Mecseki Szénbányáktól kölcsön kapott lakásokba. Az ideiglenes elhelyezést, mint képlékeny és elvileg bármikor változható helyzetet a volt magasházbeli lakók jelentős hányada érthető módon nehezen viselte el: végleges megoldást sürgetett az önkormányzattól. A műszaki szakértői vizsgálatok azonban nehezen jutottak és jutnak egyértelmű nyugvópontra. A Pécsi Közgyűlés tavasszal határozatot hozott a volt magasházbeli lakók végleges elhelyezéséről. Ennek jogi feltételét óképpen próbálták megteremteni, hogy a műszaki hatóság határozatot hozott, amelyben meg sem mi sültnek nyilvánította a magasház lakásbérleményeit. Megsemmisülés esetén ugyanis a bérleti jogviszony is megszűnik, tehát az ideiglenes elhelyezést új bérleti jogviszony alapján egy új végleges elhelyezés követhette volna valamennyi lakóra vonatkozóan. Ezt a határozatot azonban megtámadták és a Köztársasági Megbízott Hivatala törvényességi észrevétellel élt ellene. A Pécsi ön- kormányzat nem mondott ellent, nem bocsátkozott jogi vitába, hanem az egyszerűbb megoldást választotta: személyenként, illetve családonként tárgyal mindenkivel a végleges elhelyezésről. Az ugyanis a bérbe adó és a bérlő szuverén joga, hogy mit kíván bérbe adni, illetve venni. A Lakáshivatal a bérlőkkel való egyenkénti tárgyalás eredményeként augusztus vége óta október közepéig 111 volt magasházbeli család végleges elhelyezését oldotta meg. A 111-ből 14 család kapott más lakást, mint amit ideiglenesen bérelt. Ez a 14 lakás korábban kölcsön kapott lakás volt, amelyet az önkormányzatnak vissza kellett adni. További 27 olyan család van, amely, elfogadja a jelenleg ideiglenesen lakott lakását véglegesnek. Nem sikerült dűlőre jutni 39 családdal : ezek nem kívánnak az ideiglenesen bérelt lakásukban maradni. Nekik több megoldást is kínáltak, de nem könnyű az igényeiket kielégíteni. A legtöbbjük vissza szeretne kerülni a szigeti városrészbe, tekintve, hogy sok közöttük az idős ember, liftes házakba, illetve az alsóbb emeleteken szeretnének lakáshoz jutni. Mindezeken túl egyetlen épületben ideiglenesen elhelyezett lakókkal van gondja a Lakáshivatalnak: a Perczel utca 19-cel. Annak idején a magasházbeli lakók több mint 90 százalékát összkomfortos panelházakban helyezték el ideiglenesen. A legeltérőbb kivétel a Perczel utca 19. volt, amelyet éppen abban az időben újítottak fel 20 millió forintért. Mivel nem volt lakásbőség, ebben a hájban is kijelöltek egy garzonlakás és két 120 négyzetméter alapterületű, 3 szoba hallos, étkezős lakást. Az önkormányzat úgy döntött, hogy ezeket a lakásokat nem kínálják fel az ideiglenesen benne lakóknak, mert más lakáscélra kívánják felhasználni későbbi döntés szerint. A garzonlakás ideiglenes bérlője belenyugodott ebbe. az egyik 120 négyzetméteres, nagy lakás jelenlegi lakója azonban a köztársasági megbízotthoz fellebbezett a határozat ellen, nem kíván kiköltözni a lakásból, igazából az sem érdekli, hogy milyen lakást kínálna neki a Lakáshivatal. A probléma gyökere nem abban van, hogy a család létszáma alapján nem lenne jogosult ilyen méretű lakásra, hiszen az erre vonatkozó húszéves jogszabály nem alapterület, hanem a szobák alapján húzza meg a jogosultság határvonalait, s így egy négytagú család jogosult háromszobás lakásra. Annak idején azonban a tanács nem tett ígéretet arra. hogy a magasházbeli lakók véglegesen ugyanazt a lakást kapják majd meg, mint amit a szükséghelyzetben ideiglenesen béreltek, s most az önkormányzat élni kíván bérbeadói jogával. A végleges lakáselhelyezések számadatait összeadva kiderül, hogy a végösszeg elmarad a tavaly télen ideiglenes lakáselhelyezésre szorulók számától. Ennek magyarázata: a magasházbeli művészlakásokat más módon váltották ki, a bérlők közül időközben többen elhaltak, szociális otthonba kerültek, néhányon pedig családi házat építettek, illetve építenek. A Perczel utca 19. szám alatti két bérleményen kívül a magasházbeli lakók végleges elhelyezésének ügye várhatóan hamarosan lezárul. A Perczel utcai lakásoké viszont várhatóan elhúzódik, hiszen a köztársasági megbízott döntését is bíróság előtt még meg lehet fellebbezni. D. I. Ki fizesse a szállítási költségeket? Ebédidő a pécsi Nevelési Központ menzáján Fotó: Kóródi Gábor Minden norma- emelés után kevesebb gyermek ebédel Ezt az évet még 35 Ft-os étkezési normával kezdték az általános iskolások, februártól viszont 44 Ft-ra nőtt a napi térítési díj. Most további 5 forinttal kúszott volna feljebb az általános iskolásoknál, de a pécsi önkormányzat — a többi egészségügyi, illetve oktatási intézményben étkezőkre vonatkozóan más-más mértékben — átvállalta. Év végéig, azaz a decemberi befizetésből következően még a jövő év első hónapjában is — ennyiért kapnak ellátást a gyerekek. — A térítési díj emelkedés ellentételezésére több mint 14 millió forintot fordít az önkormányzat — mondja Gál Fe- rencné, a Pécsi Polgármesteri Hivatal gazdálkodási főelőadója. — Ezt minden oktatási, illetve egészségügyi intézményben étkező gyermek megkapja. Meghaladja az ötmillió forintot az az összeg, amit már eleve szociális támogatásként kapnak az intézmények, illetve az őket ellátó egységes gazdasági szervezetek. A legtöbbet, 2 763 000 forintot az általános iskolák, illetve 611000 forintot az óvodák gazdasági szervezete kapja. Pontosan azért, mert ezekben étkezik a legtöbb gyermek, illetve közöttük van a legtöbb támogatásra szoruló. Hogy ebből a keretből ki kaphat támogatást, az a jogszabály szerint jegyzői hatáskör, de ó leadta a gyámügynek. A folyamat most a következő. Az iskolák megírják, hogy szerintük kiket kell étkezési hozzájárulással segíteni, a gyámügy pedig - miután nem vonja kétségbe, hogy a tanulók körülményeit az őket tanító pedagógusok ismerik legjobban - jóváhagyja a listát. Az iskoláknak igazolniuk kell, hogy a támogatandó gyermek állandó pécsi lakos, ugyanis csak ők kaphatnak ebből a keretből szociális kedvezményt. Bár az önkormányzati átvállalás — mivel pályázat útján kapott egyszeri összegről van szó — csak hórom hónapra szól, mégis értékelendő gesztus, hisz eddig minden normaemelés után több gyerek lemorzsolódott az iskolákban ét-, kezők közül. Hogy mennyi, arra vonatkozóan pontos adatok nincsenek, de több pedagógus véleménye szerint most ősztől, az energia áremelés időszakától, illetve az önkormányzati kompenzáció megszűnése után várható jelentősebb létszámcsökkenés. Ez pedig nyilván azt jelenti, hogy a már most kor- gó gyomrú gyerekek száma növekszik . . . Az utóbbi hónapokban kétségtelenül az ellátást nélkülöző gyermekek foglalkoztatják legjobban a gyermekétkeztetésért valamilyen formában felelősöket, olyannyira, hogy a korábbi központi kérdések, mint a mennyiség és a minőség szinte teljesen háttérbe szorultak.- Látszólag - mondja Gál Ferencné. - Egy ideje ugyanis sorra jelentkeznek nálunk olyan cégek, amelyek gyermekétkeztetésre vállalkoznak. — Legutóbb például a posta konyhája ajánlotta fel szabad kapacitását. A különböző értekezleteken mi rendszeresen elmondjuk az iskolák képviselőinek ezeket a lehetőségeket, s van, aki változtat. Most a tanév elejétől a Kertvárosi l-es számú Általános Iskola a Bőrgyár konyhájáról, a Felsővám- ház utcai pedig a Gastro Betéti Társaságtól viszi az ebédet. Tudomásom szerint mindkettő a jobb minőség reményében. A két iskola a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalattól pártolt el. Dr. Fodor Imrétől, a vállalat igazgatójától azt kérdeztük, hogy mennyiben tekinti ezt kihívásnak? — A szerződésünk értelmében hat hónapig nem kellett volna tudomásul vennünk az elszakadási szándékot, de ennek az erővel magunkhoz kötésnek nem láttuk értelmét. A minőség és a mennyiség kérdése a legnagyobb igyekezetünk ellenére ma is vitatható. Hozzáteszem, hogy az év elején, amikor Pécsett 25 százalékos volt a nyersanyagnormaemelés, az ország legtöbb ilyen profilú vendéglátó egységében meglépték a 40 százalékos növelést. Nálunk ez most következett be, azzal együtt, hogy az önkormányzat egy időre átvállalta. Nem tartom valószínűnek, hogy akár mi, akár más étkeztető lényeges javulást tudjon elérni a minőségben és nagyobb adagokat adjon a meglévő egyéb költ- ségterhek mellett. Bennünket például legjobban a kiszállítás húz vissza. A kocsijaink minden intézménybe naponta kétszer fordulnak. Egyszer a tízóraival és még egyszer az ebéddel és az uzsonnával. Ráadásul vannak helyek, ahova kevés adagot szállítunk. Például Pécsbányára 29-et viszünk naponta az Eszék étteremből, de van ahova 25-öt, illetve 17-et. A közeljövőben az önkormányzathoz akarunk fordulni, kérve, hogy az ebből adódó veszteségünket kompenzálja. T. É. Mire legyen joga a miniszternek? Bírósági polémia Megkontrázható önkormányzati vélemény A bíróságokról %% z dosításáro vonatkozó törvény- javaslat általános vitáját kezdte meg szeptember 30-i ülésén az országgyűlés. A vita még nem zárult le, noha a javasolt módosítás a bírósági szervezetben alapvető változásokat nem irányoz elő: célja a bírák önálló jogállásának erősítése és a bírósági vezetés legitimitásának biztosítása. A javaslat lényeges eleme még, hogy meg akarja honosítani ezen o területen is a pályázati rendszert. A kormánykoalíció pártjainak és az ellenzéknek a véleménye azonban eltér ebben a kérdésben: az ellenzék szerint a tervezett változtatások nem biztosítják a bírói szervezet függetlenségét, túl nagy befolyást engednek az Igazságügyi Minisztériumnak. E nézetkülönbség miatt a törvényjavaslat vitája hosszan elhúzódhat, hiszen e szabályozandó téma a „kétharmados" elfogadást igénylő törvények körébe tartozik. Tehát a kormánykoalíció képviselőinek szavazata nem elégséges a meghozatalához. Mindez a parfamenti politikai erők kemény küzdelme lesz, arról azonban kevés szó esett, hogy miként vélekednek a módosítási javaslatról a legközvetlenebbül érintettek, a bírák? Egyáltalán megismerhették-e előzetesen a reájuk vonatkozó törvényjavaslatot a parlamenti vita előtt? — Nemcsak, hogy a bírákat nem tájékoztatták a törvény- javaslatról, de még a megyei bíróságok elnökeit sem — mondja dr. Gátos György, a Baranya Megyei Bíróság tanácselnöke, bírósági főtanácsos, a Baranya Megyei Bírói Egyesület elnöke. — A megyei bírósági elnökök sem tudták, hogy mi kerül a parlament elé. Amikor már az országgyűlés tárgyalta a javaslatot, akkor küldték meg telefaxon a megyei bírósági elnök részére. Én is ebből tájékozódhattam, hogy egyáltalán miről van szó. Hozzá kell azonban tenni, hogy a korábbi javaslatot megismerhettük és meg is vitattuk. Sőt, nemcsak helyben, megyénként történt a megvitatása, hanem országos értekezletet is rendeztek róla tavaly decemberben. Ezen az értekezleten bírák és bírósági vezetők is kifejtették véleményüket a javaslatról. Az Igazságügyi Minisztériumnak akkor az volt az álláspontja, hogy a véleményeket összesítik, s amennyiben szükségesnek látják, ezek szerint módosítják a törvényjavaslatot. Az az ígéret is elhangzott, hogy minderről természetesen tájékoztatni fogják a bíróságokat, s mindazokat, akik ehhez a témához hozzászólhatnak, így a bírói egyesületet is. Ez nem történt meg. Csak találgatni tudom, hogy mi volt az elmaradás aka, miért nem ismerhették meg előzetesen a parlament elé kerülő törvényjavaslatot a bírák? Lehet, hogy sürgős volt a törvényjavaslat benyújtása, s nem volt már idő a bírák tájékoztatására. Nem tudom azt sem, hogy az Országos Bírói Egyesület vezetősége véleményezhette-e a javaslatot, hiszen erről sincs információm. Lehet, hogy még ők sem. A sürgősséget, mint okot mindenesetre megkérdőjelezi, hogy nyolc hónap telt el a törvényjavaslat általunk ismert változatának országos megvitatása óta.- Most, hogy így „utólagosan", turcsa tormában megismerte a törvényjavaslatot, ön szerint a bírák számára melyek annak a legvitatottabb pontjai? — A vita ismereteim szerint abban csúcsosodik ki, hogy az Országos Bírói Tanács felállítása az új javaslat szerint elesne. A helyi bírói önkormányzat keretében sor kerülne a bírói tanácsok felállítására, ezeknek azonban országos szerve nem lenne az igazságügyi miniszter mellett. A bírák véleménye azzal kapcsolatosan erősen megoszlott, hogy szükség van-e egy ilyen országos szervre. A többség a tavaly decemberi országos értekezleten ellene foglalt állást. A mostani javaslat tehát ezt figyelembe vette. A másik kardinális kérdés pedig az, hogy megmaradjon-e az igazságügyi miniszternek a kinevezési jogköre a pályázati rendszer belépésével. A tervezetben ugyanis az szerepel, hogy ha a helyi bírói önkormányzati szervek által véleményezett és javasolt elnökjelölt személyével az igazságügyi miniszter nem ért egyet, okkor újabb pályázatot kell kiírni, s ha ez sem jár olyan eredménnyel, hogy a jelöltet o miniszter is elfogadja, akkor már neki van joga tetszése szerint a bírósági elnököt kinevezni. Ebben az esetben a miniszter jogköre — ha pályázati áttétellel is — a bírósági önkormányzatok véleményével szemben érvényesülhetne, amit nemcsak a parlamenti ellenzék, de a bírák többsége is nemtetszéssel fogadna.- Nyilván azért, mert ez a változat megtörné a hatalmi ágak, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom különválasztásának klasszikus elvét. De vajon megvalósulhat-e ilyen részletekre tekintettel is ez az elv? — Van valami igazság az igazságügyi kormányzat véleményében, hogy sehol a világon nincs ilyen tisztán független bírósági önkormányzati szervezet, noha voltak már erre nézve kísérletek. Például Franciaországban próbálkoztak ilyennel, de megbukott. Ennek lehetséges elvi magyarázata az, hogy a bíróságok függetlenségén túl a kormányon belül a miniszter felelőssége mégiscsak él az egész igazságszolgáltatási tevékenységért. Ha pedig ő a felelős, furcsa lenne, ha semmi beleszólása nem lehetne a bíróságok szervezeti működésébe. Valamennyi beleszólási joga kell hogy legyen, mint ahogy többé-kevésbé minden államban meg is van. A kérdés csak az, olyan mértékben-e, hogy a legfajsúlyosabb személyi kérdésben, mint a megyei bíróság elnökének a személye, a miniszter megkontrázhatja-e az erre hivatott testület, az összbírói értekezlet véleményezési jogát, illetve javaslatát. Dunai I.
