Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-02 / 270. szám
1991. október 2., szerdo uj Dunántúli napló polítiki A KDNP nyilatkozata Szociális elkötelezettséggel A KDNP Győrben tartotta II. országos találkozóját. Kétnapos programja keretében megemlékezett arról, hogy Ciesswein Sándor, a keresztényszocializmus első magyar- országi képviselője a század elején itt alapította meg az első keresztény munkásegyletet. Győrben bontott zászlót 1947-ben a korszerű magyar kereszténydemokrata mozgalom, az ellenzéki Demokrata Néppárt, a 47-es választások legnagyobb ellenzéki pártja. A KDNP történelmi feladatának tartja ennek a progresszív hagyománynak a céltudatos folytatását. Ebben a szellemben foglalt állást a szakszervezetek szabadsága mellett. A párt fontosnak tartja az alkalmazottak és munkások jogainak munkahelyi védelmét, szabadon, minden befolyástól mentesen választott képviselőik útján és az új munka törvény- könyv ilyen értelmű kidolgozását. A találkozó résztvevői az ország nehéz gazdasági helyzetében is hangsúlyozták a KDNP szociális elkötelezettségét. Elutasították a munkavállalókra és a családokra az elkerülhetetlennél nagyobb és indokolatlan terhek növelését, így például a családi pótlék megadóztatását. A szociális igazságosság követelményének megfelelő adórendszert sürgettek és elutasítanak minden ellentétes, bármely oldalról érkező javaslatot. A KDNP síkra száll az élet védelme mellett a kezdettől a halóiig. Az erre vonatkozó törvényes szabályozás esetén a személyes lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását kívánja. A találkozó elismeréssel vette tudomásul a KDNP ifjúsági szervezetének, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió, az IKU gyors és dinamikus fejlődését. Magyarország demokratikus kibontakozásának zálogát egy új, keresztény és európai elkötelezettségű nemzedék közéleti térhóditásától várja. A győri országos találkozó elengedhetetlennek tartja az önkormányzatok gazdasági megerősítését megfelelő szövetkezeti- és földtörvény beterjesztésével. A résztvevők állást foglaltak amellett, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége küldjön ténymegállapitó bizottságot a horvátországi válságövezetbe a további vérontás megakadályozása és az önrendelkezési jog érvényesülése érdekében. A KDNP győri találkozója sürgeti egy új, demokratikus és szociális alkotmány kidolgozását a nemzeti élet lendületes továbbépítése érdekében. Véleménye szerint igaz- sáqtétel és a múlt felelőseinek megállapítása nélkül nem valósulhat meg a teljes rendszerváltás. A KDNP elnöksége meghirdette a párt első országos kongresszusának Összehívását 1992 tavaszára, amelynek feladata a dinamikusan növekvő párt hosszú távú programjának megalkotása, és az időszerű nemzeti gondok és válságtünetek megválaszolása. Amerikából nézve szebbnek látszott a rendszerváltás Lesz-e valódi ellenzék Magyarországon ? Sokszemközt Csepeli Györggyel Összefogás kell a foglalkoztatási gondok megoldására Több napos tanácskozást szervezett a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája Bábolnán a Megyei Munkaügyi Tanácsokban résztvevő képviselői számára. A címben feltett kérdést úgy is módosíthatnánk - lesz-e valódi, ütőképes baloldal Mogyarországon? Vajon o legnagyobb ellenzéki párt megengedheti-e magának, hogy a Magyar Demokrata Fórum sziámi ikreivé váljon, sőt, még a koalíciónál is rámenősebb jobboldalinak tüntesse fel magát? Vagy a szabad demokraták rövidesen egy liberális és egy szociáldemokrata szárnyra hasadnak, sorsukkol mintegy példázva azt is, hogy a jelenlegi magyarországi pártok még korántsem a társadalom valódi, a mélyrétegekben húzódó erővonalai és igényei szerint tagozódnak, hanem inkább érzelmi-indulati, illetve nemzedéki törésvonalak mentén? A feltett kérdések persze csak a politikai jéghegy leglátványosabb csúcsait jelentik annak a péntek esti beszélgetésnek, amit sokszemközt folytattunk a Los Angeles-i Eqyetemen tanító Csepeli Györggyel. A kutatót, aki eqyúttal az ELTE szociálpszichológiai tanszékének is vezetője, a TIT pécsi szervezetének politikai vitaklubja hívta meg. A Bartók Béla Klubban a vendégeket a György Péter esztétával közösen publikált ,,Ne várjuk Kalibánt!” című, a hallgató ellenzék felelősségét taqlaló vitairat' példányai várták. „Vagy rászokik az egyesült ellenzék arra, hogy akként viselkedjék, amint kell - szociáldemokrataként —, vagy egyszerűen eltűnik. Jobboldali, absztrakciókban gondolkodó, szociális lelkiismeretet nem tanúsító kormányokkal lehetetlen a piaci liberalizmust szembeállítani. Tudomásul kell venni: nincs harmadik út." Lehet-e egy szociálisan érzékenyebb kormányzattól reménykeltőbb jövőt várni, netán pálfordulást a kultúrát, a szellem napvilágát ma kísértő bűnös közönyben? Mennyire lehetünk optimisták egy olyan társadalomban — tették fel a kérdést a résztvevők mintegy önmaguknak is —, amely nemcsak az elmúlt negyven évtől, de korábbról is „edzettséget" örökölt a monarchikus, központosító hatalmi túlsúly gazdasági és lélektani elviselésére, azaz a szabadságnak hiányosak a lélektani kondíciói? Hogy gyűrhető le a félelem, amit a hatalom - még gyenge lévén — maga is ön- tudatlanul, félelmében kelt? — Egy más kormányzati metódussal sem változna sokat a helyzet — mondta Csepeli György —, de egy más, demokratikusabb légkörben megvalósulhatna egy nyugod- tabb tőkeáramlás, azaz elsőként nem a ragadozó tőke jönne az országba. Talán irracionális történelmi mániáink - Trianon és társai - sem kísértenének többé. A szomszédos népeket is magunkra haragító kijelentések, a politikai baklövések a profi politizálás hiányát is jelentik. Az MDF-től a kereszténydemokratákig valamennyi párt hordoz értékeket, de nehéz lenne a pártok alapján prognosztizálni a jövőt. A jobboldalt ellensúlyozó baloldal - sógra, erre a dialógusra természetes módon lenne szűk ség - s erre én azért látok lehetőséget a politika sötét lovában, a Fideszben, a szociáldemokrata pozíciókat nemzetközileg is megerősítő MSZP-ben és az SZDSZ bal- szárnyában is. - De ez semmiképpen sem jóslat, lehet, hogy minden másként alakul.- Maga a rendszerváltás hogyan lestett Amerikából, az óceán túlsó partjáról nézve? — 1989-ben mentem ki tanítani, mert az új hatalom, maqa a rendszerváltás ezt lehetővé tette számomra. De megvallom, onnan nézve optimistábban ítéltem meg mindazt, ami Kelet-Európábán történt. Rövidesen könyvem jelenik meg Londonban „Az államszocializmus alkonya" címmel, a munka egyes, megjelent részleteit itthon is olvashatták az érdeklődők. Nemsokára az Egyesült Államokba, előadói körútra utazom ismét. Én úgy hiszem, a demokráciáért, félelmeink leküzdéséért mi magunk, az egyes emberek tehetnek a legtöbbet azzal, hoqy kimond- iók, amit gondolnak és megtanulják a másikat is meghallgatni. Bóka Róbert álljanak, és azokban metán halmozódjék fel, sőt a szénmaradvány öngyulladásba menjen át? Amikor széntelepben csapásvágatot vagy gurítót hajtottunk, nagyon ügyelnünk kellett, hogy o főte meg ne folyjon. Ha olykor mégis megtörtént, nyomban ki 'kellett tö- medékelni, a szénpergést megelőzendő. A fejtésekből kijövesztett szén helyén támadt üreget omlasztással vagy iszaptömedékeléssel megszüntették. Nem lehetett volna Bétán is a tragédia előtt megszüntetni a veszélyt rejtő bányaüreget? Ónozó Lajos nyugdíjas bányász, Komló Mint ismeretes, a Foglalkoztatási törvény értelmében a foglalkoztatási érdekegyeztetés szervei az önkormányzatok, a munkáltatók és a munkavállalók képviselőiből álló Munkaügyi Tanácsok, melyeknek általános feladatát képezi minden olyan a foglalkoztatásra, a munkafeltételekre és a szakképzésre vonatkozó intézkedés és megállapodás, amely befolyásolja a megye foglalkoztatási helyzetét. Köllő lános, az MTA Köz- gazdasági Intézetéből a munkanélküliségről, valamint a munkanélküliség kezelésére szolgáló intézményekről beszélt. összehasonlítást végzett az európai országok statisztikái között. Ezek szerint Magyarország sajnos azokhoz az országokhoz közelít, melyekben viszonylag hosszú ideig maradnak munkanélküliek az emberek. Hárs Agnes, a Munkaügyi Kutató közgazdásza és Szabó Rudollné dr., a Szolnoki Munkaügyi Központ volt igazgatója ismertette a foglalkoztatáspolitika eszközeit. A gyakorlati problémák alapján beszéltek a közhasznú munkavégzés, a vállalkozóvá válást segítő támogatás, a munkahelyteremtő támogatás és az átképzések szerepéről. Főleg a munkahelyteremtő beruházások támogatása és az átképzés finanszírozása foqlalkoztatta a résztvevőket. Előző mellett szól a munkanélküli számára biztosan létrejövő munkahely, hátránya viszont a drágasága, amely miatt viszonylag kevés munka- nélküli számára ad megoldást. Az átképzések jóval olcsóbbak, viszont nincs ró garancia, hogy a benne részt vevő egyén ténvleqesen munkához jut. Esélyei mindenesetre nagymértékben növekednek, s ami nagyon fontos, nem szigetelő- dik el, nincs tétlenségre kárhoztatva. Meqiegyzem, hogy Baranya megyében az átképzés a költségvetés 25 százalékát teszi ki. Ez országosan a legjobbak közé számít, ennek egyik oka a 2 évre visszatekintő hagyomány. Több megye az átképzésre vonatkozó kisebb arányú költségvetést is kényszerült csökkenteni egyrészt a képző intézmények hiánya, másrészt az átképzésre jelentkezők alacsony száma miatt. (A több évtizedes múlttal rendelkező Német Szövetségi Munkaügyi Hivatal költségvetésében ugyanakkor az aktív intézkedésekre szánt költségek közül ez a legnagyobb arányú, mintegy 35 százalékos.) Több példa is mutatta, hogy a vállalkozóvá válást segítő támogatásra, a közhasznú munkavégzésre, a foglalkozást bővítő támogatósra kevés volt az igény az átképzéshez és munkahelyteremtő beruházáshoz képest. Ennek okát főleg az igénylésre jogosultak tájékozatlanságában láttuk. A Baranya Megyei Munkaügyi Tanács törekvéseivel összhangban javasoltam, hogy a megyék összefogásával kérjük a Foglalkoztatási Alap és a Szakképzési Alap decentralizált (vagyis a megyéhez közvetlenül lejutó) részének fölemelését 60 százalékról 80 százalékra, s a maradék 20 százalék tartalékolását kritikussá váló körzetek támogatására, illetve országos pályázatok meghirdetésére. Papi Attila, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének üqyvivője az átképzési és szakképzési pályázatok hatalmas áradatáról beszélt, Fazekas Károly, az MTA Közgazda- sági Intézetének igazgatóhelyettese szerint viszont alia érkezett be országos felhívásukra pályázat kritikus térségek foglalkoztatási gondjait megoldó programokra. Talán mindkét szélsőségre megoldás lenne a megyén belüli pályáztatás. Szükségesnek látszik a Megyei Munkaügyi Tanácsok ösz- szefogása is a foglalkoztatási gondok megoldására, mert egyrészt nagyon szűkösek az anyagi lehetőségeink, másrészt annak felhasználásában is felsőbb utasítások vagy jogszabályok korlátoznak. Agócs Judit, a Liga Baranya Megyei Szervezetének elnöke Több gondosságot... Nagy megdöbbenéssel értesült az ország népe, a Mecseki Szénbányák komlói bányaüzemének Béta-aknájában, 1991. augusztus 9-én történt robbanásról. Különösen bennünket rendített meg a tragikus esemény, akik a bányászok nagy családjához tartozunk. Meggyászoltuk a három halálos áldozatot és izgalommal figyeltük az orvosok- ápolók hősies küzdelmét, a kórházban ápolt kilenc sérült bányász életéért. Fájdalom, hogy mindezek ellenére a halálos áldozatok száma kilencre emelkedett. Érdeklődéssel vártuk a vizsgálat eredményét: ezt a rendkívül súlyos bányakasztasztró- fát mi okozhatta. Azt hamarosan megállapították, hogy a sújtólég alattomosan támadott; a művelés alatt álló bányatérségben levő mérő- és regisztráló műszerek sem metángáz, sem szénmonoxid jelenlétét nem jelezték. A metán egy felhagyott deszkagáttal lezárt öreg műveletben halmozódott fel. A további részletek most mellőzhetők is. Az azonban izgalmas kérdés: szükségszerű-e, hogy felhagyott bányatérségek üresen Felértékelődik az agrárértelmiség! Minden kétséget kizáróan valóban a második, igen erőteljesen irányított, kierőszakolt mezőgazdasági kollektivizálás „következményeként” alakult ki a magyar parasztság történetében először egy paraszti sorsból eredő agrárértelmiség. amely születése pillanatában már egy potenciális új paraszti, politikai vezetőréteggé is vált. Az, hogy kezdettől fogva politikai vezetői szerepet kapott — bár ezt nem vindikálta magának - azért volt lehetséges, mert az egész magyar társadalmat, gazdaságot tekintve itt a mezőgazdaságban, a szövetkezetekben volt megadva leginkább a demokrácia kialakulásának, fejlődésének lehetősége az úgynevezett „kézi vezérlés" ellenére is. Főként nagy jelentőséget kapott ez az utóbbi két évtizedben, omíkor a mezőgazdasági vezető értelmiségi réteg teljesen kicserélődött, egy korosztályváltós következett be. melynek során azok kerültek vezetői posztokba, akik a ranglétrát már végigjárták, nagy vezetői gyakorlattal rendelkeztek, nem egy esetben azok gyermekei, akik az őket ért személyes sérelmeik kárpótlását érezték a gyermekeik agrármérnöki diplomájában. Az új vezetők nem „ejtőernyősként" érkeztek a szövetkezetekbe, hanem a közmegbecsülés emelte őket oda, amelynek alapja a szakmai tudás és az emberi tisztesség volt. Ez a korosztály érte meg a vezetői posztokon a politikaigazdasági rendszerváltást, megkapva az egész parasztság érdekei képviseletét felvállalni akaró párttól a „zöldbáró", a „vörösbáró” címet, amelyet már csak koránál fogva sem érdemelhetett ki. Mi az általam jósolt felér tékelődés oka? A gazdasági realitás! Az ugyanis máris látszik az eddigi földigénylésekből és kárpótlási bejelentésekből, hogy az elkövetkező pár évtizedben nem az egyéni mezőgazdasági termelés lesz az agrárproduktumban túlsúlyban, hanem marad a szövetkezési forma, bár nyilvánvalóan változásokkal. Ez a gazdasági realitás részben mint szakembereket, részben mint politikai tényezőt fogja növelni az agrárértelmiség jelentőségét. Gazdasági téren azért, mert az újrakezdő földműves, aki az utóbbi évtizedekben bérmunkás volt, a szakmai tudást meg kell hogy kapja valakitől, el kell hogy sajátítsa valakitől, és ez a valaki csak a magasan képzett, a földművelést kiválóan értő, szakmai tanácsot adni tudó agrárértelmiségi lehet, valószínűleg szakmai érdekképviseleti rendszerben. Ám a változó szerepű, de változatlanul szövetkezeti formájú szövetkezés is igényelni fogja továbbra is munkájukat és szaktudásukat, véleményem szerint főleg a piackutatás, a piaci bonyolítás, a marketing, az innováció alkalmazása területén, de a növekvő jelentőségű biogazdálkodásban is a hagyományos, napi termelési irányítás mellett. Másképp hogy lehetne átállni a közös piaci minőségi normák megtermelésére? Még érdekesebb lesz a politikai felértékelődés. Ugyanis az a párt, vagy azok a pártok, amelyek „lezöldbárózva" mintegy leírták az agrárértelmiséget, most kénytelenek lesznek nyitni feléjük, mert a szövetkezési forma fennmaradásával - bár mindent megtettek szétverésükért - csak rajtuk keresztül közelíthetik meg a parasztságot. Hiszen a parasztság nagyobbik fele úgy tűnik a szövetkezés mellett fog dönteni. Ezek a pártok - mivel a parasztságot mint potenciális szavazót nem nélkülözhetik - most kénytelenek lesznek a köpönyeg átforgatásával azokhoz fordulni, akiket a parasztság elismer vezetőjének, az agrórértelmiséghez! Hogy ezt hogy fogja fogadni az agiárértelmiség? Miután pontosan tudatában van az agrárium magyarországi döntő jelentőségének, kész lesz együttműködni a tisztességes, a mezőgazdaságot segíteni akaró jószándékkal, de csak azzal, és nem fog elfordulni azoktól, akik sohasem fordultak el tőle! Vezetőjének is agrárost fog elfogadni és elismerni, nem pedig például, mondjuk: ügyvédet. Buzássy Lajos, az Agrárszövetség megyei irodavezetője
