Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-16 / 284. szám

IO uj Dunántúli napló 1991. október 16., szerda T Hogyan tovább termelőszövetkezetek? „A kormány bízzon a tsz-tagság önállóságában” Hogy mérhetők a lerongyolódott gazdaságok a piacon? Az Országgyűlés megkezdte a szövetkezeti törvény tárgyalá­sát, ám a tárgyalás időnként elkeseredett vitákban jó ideje tart a földeken, a mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetek­ben is. Kerekasztal-beszélgetésünknek is a szövetkezetek átala­kulása, jövője volt a témája, és a résztvevők, Biró Imre, a Földművelésügyi Minisztérium Baranya Megyei Hivatalának vezetője, Aubert Adóm, a hi- mesházi termelőszövetkezet el­nöke és Kovács Zoltán, a KSZE Rt. mohácsi Termelésszervezési Egységének vezetője abban messzemenően egyetértett, hogy a mezőgazdaság átala­kítására, mégpedig valódi tu­lajdonosokkal, szükség van. A mikéntet látja másként az igazgatási szakembere, a me­nedzser és a gazdaságvezető Érdekes ellentmondás, mi­ként Kovács Zoltán felvetette, hogy a KSZE Rt. -, amely a Dunántúl mezőgazdaságának nagy részét integrálja — már egy privatizált gazdaság, megfelel a mai elvárásoknak, sőt úgy működik, ahogy a világon bár­hol dolgozó rendszerek, kor­szerű, szolgáltató cég, vajon kell-e párhuzamos beruházás, vagy ez az érték, szakmai, er­kölcsi háttér igenis megőrzen­dő? Ugyanakkor a részvénytár­saság együtt él a nagyüzem­mel, és nagy gondot jelent az rt.-nél is a gazdaságok fi­zetésképtelensége. Mit mond erről a gazdaság­vezető? Aubert Ádám a bi­zonytalanságot fogalmazza meg, amely Himesházát és környékét - tegyük hozzá a szövetkezetek zömét — jellem­zi: a szövetkezete már 1990- ben átalakulni akart, a vagyon ötven százalékát nevesítették, belső egységeket akartak lét­rehozni, egy menedzselő köz­ponttal. Erre most, október 8- án kaptak egy levelet a föld- művelési tárcától, tekintsék semmisnek az eddigi vagyon­értékelést, majd a központ megteszi. Közben eltelt másfél év: tavaly az aszály padlóra fektette a szövetkezetét, idén nincs hitelfelvétel, mert nem bírják a kamatokat, az ener­giaárak, műtrágyák harminc- milliót kivettek a kasszából, bár a búzát eladták — jó mi­nőségű volt -, mi lesz a cu­korrépával, kukoricával? Las­san kérdéses, meddig tudnak az embereknek bért fizetni, mi­közben nő a munkanélküliek száma, egyre többen mennek külföldre dolgozni. A kárpótlá­si törvény fokozza a bizonyta­lanságot, lévén nemzetiségi te­rület, egy-egy földnek sok gaz­dája van, kié? Bíró Imre megjegyezte, bár o nemzetiségek kárpótlása időben csúszik, fontos, hogy azonos elvek szerint dolgozzák ki. (A helyi közvéleménykutatás szerint az igénylők zöme a kö­zös művelésben tartaná. A tsz így - az újabb átalakulási stoppal, a gazdálkodás bi­zonytalanságával - csak a tal­pon maradásra koncentrálhat.) Ha átalakulhattak volna ta­valy? Aubert Ádám válasza egyértelmű, nem lett volna egyszerűbb a gazdálkodás, de a tulajdonosi hozzáállással könnyebben úrrá lettek volna a nehézségeken. Természetesen így is lett volna szelekció, csakhogy most nem az érvé­nyesül, hanem a kényszer. Bíró Imre igen őszintén és kritikusan mondja: azt hittük, könnyebb lesz a rendszervál­tás, és ma be kell látnunk mi az, amit rosszul csináltunk. A nehézségeket fokozta a kelet­európai és a hazai piac vál­sága is. Látjuk a piaci aktivi­tásunk hiányosságát, de gyak­ran csak panaszkodunk, nem teszünk meg mindent a változ­tatásért. Legutóbb a német ke­reskedők hiába jöttek, nem ta­láltak komoly partnert. Miközben a mezőgazdaságot a magántulajdonra kell he­lyezni, az- ott dolgozók zöme bérmunkás típusú ember. Tény az is — mondta a hivatalveze­tő —, hogy ért el jó eredmé­nyeket a magyar mezőgazda­ság, de szerkezetében hordoz­ta a gátakat is, mert a több­lépcsős vezetési szisztémában elveszett a felelősség. A tulaj­donon és az irányítás módján kell tehát változtatni, és eb­ben valóban szerepe van a KSZE Rt.-nek, mint szolgáltató cégnek. Miután versenyhelyzet ala­kult ki a föld használatáért. Ahol jól működnek a szövetke­zetek, ott akár növekedjenek is, de legyen mozgás a nagy­üzemek és az egyéni gazda­ságok között a piacon meg­méretve. Bíró Imre egyetért azzal, hogy a szövetkezetek vagyonát ne az érdekeltek mérjék fel, hanem a piacon mérettessenek meg . . . Ezt kontrázta a gazdaságve­zető és az agrár menedzser is, mondván, aki eddig éhbérért dolgozott a szövetkezetekben, nem tud piaci áron vagyont venni, ráadásul abból a va­gyonból, amelynek létrehozója volt. Holott az átalakulást mindketten úgy képzelik, hogy az ottlévő embereket is jut­tassa tulajdonhoz. Aubert Ádám egyértelműen fogalmaz: mondja ki a kor­mányzat, hogy az 1300 régi tsz-elnök jelenléte zavarja a mezőgazdaságban, álljanak félre. Ehelyett néhány esetből leszűrt következtetés alapján hoznak a gazdaságok zömét súlyosan érintő politikai intéz­kedéseket. A parasztembereket pedig sérti az irántuk megmu­tatkozó bizalmatlanság, mert ezt annak tekintik. Holott a parasztember vetni akar idén is, de nem tudja ma miből, mennyire van szük­ség. Kell az agrárpiaci rend­tartás - mondja határozottan Aubert Ádám és Kovács Zol­tán is —, amely választ ad a nélkülözhetetlen kérdésekre. Bíró Imre megérti, de mond­ja, ne túlozzuk el a rendtartás igényét. Miért kell megmonda­ni, miből mennyit vessenek? Az elmúlt harminc esztendőben évről évre körülbelül egymillió hektár búza kellett, ez a gya­korlat elfogadható a jövőben is. Bár elismeri a mezőgazda­ság eredményes működéséhez kell a tulajdonos, a szellemi tőke és a rendtartás. Csak­hogy, amíg a mezőgazdaság valóban a világon mindenütt támogatott, a magyar állam­nak erre nincs pénze. Ha nincs rendtartás, nincs piackutató munka, mindenkép­pen kell a kormánygarancia, ami támpont a mezőgazda­ságnak: mennyi gabonát, mennyi pénzért hajlandó az állam megvenni és annak pia­cot találni — mondják igen határozottan az agrárszakem­berek. Ráadásul versenyképes volt a magyar mezőgazdaság, bár a forintokban eltért a vé­lemény, abban beszélgetőpart­nereink viszont egyetértettek, hogy a mezőgazdaság több pénzt fizetett az államkasszá­ba, mint amennyit támogatás­ként kapott . . . Ki milyennek látja — mit vár - egy év múlva a hazai me­zőgazdaságot? Bíró Imre az üzemekben piaci gazdálkodás­hoz mért üzemi szerkezetet re­mél — ebben nagy szerepet szán többek között a KSZE Rt.- nek -, amelyben a bizalom él a vezetés iránt. A hivatalában a törvényesség képviselőjeként olyan törvénykezést akar, amely segíti az agrárágazatot. Le­gyenek viták, érvényesüljenek a jobbak, de nagy baj lenne, ha ennek az átalakulásnak sok vesztese lenne a magyar me­zőgazdaságnak. Aubert Ádám a legfonto­sabbnak tartja a gazdaságok jövője szempontjából, hogy a tsz-tagság önállóságát ne kér­dőjelezze meg a kormány. Érett a falu lakossága az át­alakulásra, az önkormányza­tokkal együtt megtalálják a módját! Kovács Zoltán ma igen ag­gasztónak tartja az agrárága­zatban a széthúzást az érdek- képviseleti munkában. Tragi­kus, hogy emiatt nem hallat­szanak a különböző, ám való­di érdekek, miközben óriási érték a kiváló szakembergár­da. Tegyük hozzá, hallottuk; egyre többen vándorolnak kül­földre a több lehetőség remé­nyében . . Gáldonyi Magdolna Nimesházán tegnap óta gázzal működtetik a szárító-berendezést, ami óránként 1 vagon kukoricát szárít meg.«. Fotó: Kóródi Gábor Uj típusú társadalombiztosítás? Nem vitás, hogy a társa­dalombiztosítás jelenlegi rend­szerén változtatni kell. A be­fizetett díjakat mindenki ma­gasnak tartja, ellentétben a szolgáltatások színvonalával. A törvényhozók sokat beszél­nek arról, hogy a társadalom­biztosítás reformja sürgető, de a konkrét megoldásokról még folyik a vita. Ugyanakkor a társadalom — láthatóan — nem akar tovább várni. Ennek egyik jele, hogy egymás után szervezik az önálló társa­dalombiztosítási társaságokat. A napokban nyitotta meg budapesti képviseletét a né­met Signal Biztositó Társaság, amely tényleges tevékenységét várhatóan jövő márciusban kezdi meg. Magyar partneré­vel: az Ipartestületek Orszá gos Szövetségével (IPOSZ) beteg-, baleset- és nyugdíj- biztosításra kíván specializá­lódni. Ehhez a most megnyílt képviselet részvénytársaságot szervez, mégpedig a magyar- országi ipartestületek közre­működésével. A részvénytársa­ság alaptőkéje 1 milliárd fo­rint lesz. Az alapítók úgy gon­dolják, hogy az önálló bizto­sító megteremtése lehetőséget ad a társadalombiztosítási szolgáltatások színvonalának jelentős javítására. Az elkép­zelések szerint egy kötelező minimális biztosítási díj fize­tése mellett mód lesz önkén­tes biztosításban való részvé­telre is. A magánvállalkozók érdek- védelmi szervezete, a VOSZ ugyancsak elengedhetetlennek Ítéli a társadalombiztosítási rendszer reformját. Ők úgy vélik: elsősorban a nyugdíj- biztosítást kell sürgősen meg­változtatni, s az önkéntes nyugdíjbiztosítást széleskörűen lehetővé kell tenni. Ezt előkészítendő a VOSZ és az Állami Biztosító között már számos szakértői tárgyalás történt meg egy modellértékű rendszer kidolgozására. A szakértők szerint az időskorú, valamint a más okból végle­gesen munkaképtelen vállal­kozók és alkalmazottaik biz­tosításáról szélesebb körűen, részben az önkéntes nyugdíj- biztosítás útján, részben pe­dig szociális segélyezéssel le­het és kell segíteni. E közcél érdekében a VOSZ alapítványt kíván létre­hozni, amelynek indulását 1 millió forinttal támogatja. Eh­hez az Állami Biztosító továb­bi 1 millió forinttal csatlako­zik a jelenlegi elképzelések szerint. Az alapítvány a se­gélyezésre elkülönített összeg mellett kiegészítő nyugdíjbiz­tosítást is lehetővé tesz. Az Állami Biztosító garantálja, hogy a VOSZ-hoz tartozó vál­A katalizátort nem helyettesíti Környezetkímélő adalékanyag A lapunkban megjelent „Pécs az egészségtelen vá­ros” és „Környezetszennyező autóbuszok" című írásaink ol­vasása után felkeresett a szerkesztőségben Szemán ló- zsef, a pécsi „Euro Geet" Be­téti Társaság ügyvezetője. Mint elmondta, társaságuk nemrég alakult, de máris kiépítették képviseleti hálózatukat az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Ausztriában. Elsősorban környezetvédelmi anyagok exportjával, import­jával, környezetvédelmi beru­házások szervezésével foglal­koznak. Jövetelét az indokolta, hogy a floridai Bell cég ben­zin- és gázolaj üzemű gép­járművekhez alkalmazható üzemanyag-adalékának elő­nyeiről tájékoztasson. A kétféle adalék a gépjár­művek égését javítja, füstölé­sét csökkenti. Részben eltávo­lítja és a továbbiakban meg­akadályozza a motorban a koromlerakódást, részben fel­javítja az üzemanyag minősé­gét. Növeli a motor, a gyer­tyák élettartamát, csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, s a leírások szerint 15—20 száza­lékkal csökkenti az égéster­mék- és károsanyag-kfbocsá­tást. Az adalék elsősorban a szénmonoxid-kibocsátást csök­kenti, hiszen az ólom- és a kénkibocsátás leginkább meg­felelő szűrőkkel, illetve katali­zátorral csökkenthető eredmé­nyesen. Az adalékanyagok haszná­lata gazdaságos, ára kedvező, s a szénmonoxid-csökkentés lehetőségét kínálja a gépjár­művüket használóknak, gon­dolva a személyforgalomra és a tömegközlekedésre. Az ada­lékanyag bizonyára hasznos lenne, de arra tovább is fi­gyelmet kell fordítani, hogy a szervezetet súlyosan károsító ólom- és kénszűrés kérdése ezzel még nem megoldott, s új katalizátoros autóbuszok és személyautók hiányában leg­alább a katalizátort valami­képpen pótló berendezésekre szükség van, s nem hiábavaló a Pannon Volán környezet­kímélő berendezések felszere­lésére irányuló törekvése. Ugyanakkor lényeges előre­lépést jelenthetne, ha a ka­talizátoros gépjárművek be- hozói adó- és vámmentessé­get, -kedvezményt élvezhetné­nek, s nem a meglévő elavult gépparkot kéne toldozgatni. b. a. lalkozókkal és alkalmazottaik­kal csak az alapítvány közre­működésével létesít nyugdíj­biztosítási jogviszonyt. Azt is vállalja, hogy üzlethálózata útján szaktanácsadást nyújt, illetőleg lebonyolítja az ala­pítvány működésével kapcso­latos nem kevés adminisztra­tív feladatokat. A VOSZ mű­ködteti az alapítvány ku­ratóriumát. Amennyiben a rendszer beválik, az Állami Biztosító és a Vállalkozók Or­szágos Szövetsége a társa­dalombiztosítás más területein is szoros együttműködést ala­kít ki. - zö — Kérdőjel Felkészültünk? Az ország pénzügyi helyze­téről beszélt a minap Surányi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, seregnyi adattal nya- konöntve a sajtót, az olvasót. Hosszú idő óta ez volt az el­ső eset, hogy mégis boldogan jegyezte a teremnyi újságíró a számok özönét, mert végre jó híreket hallhattunk. Javult a fizetési mérlegünk, nőtt az ország gazdasági teljesítmé­nye, egyre egészségesebb ex­portunk szerkezete, elégedet­tek lehetünk a turizmusból származó bevételekkel, és ami mindennél fontosabb: határo­zottan csökkent az infláció üteme. A bank elnöke meg­kockáztatta a kijelentést: ha a gazdaságban idén tényle­gesen meglévő inflációs nyo­mást 20 százalékosnak fo­gadjuk el, jövőre ez már akár 14 százalék alá is csökkenhet. És ez volt az a pillanat, amikor számos jelenlévő ke­zében megállt a toll. Mert az évek során megtanultunk együtt élni a növekvő árak­kal, a számok mögött szapo­rodó nullákkal, a ki-tudja- holnap-mennyi árrendszerrel. Többé-kevésbé már azt is tud­juk, miként lehet egyenesben tartani a családi kasszát, el­kerülni a gazdasági zátonyokat. Most azonban „új helyzet van". At kell rendezni gondola­tainkban az értékeket: nem szabad mindent felélni, lehet takarékoskodni, talán nem fi­zetünk rá, ha elhalásztunk bi­zonyos vásárlásokat, netán még jobban is járhatunk ve­le. És mindezt makró-szinten is meg kell tenni: a gazdaság szereplőinek változtatniuk kell magatartásukon, át kell érté­kelniük viszonyukat a pénzhez, a hitelhez, a beruházások­hoz .. . Egyszóval: a jövőhöz. A gondolatsor végére csu­pán egyetlen kérdőjel kíván­kozik: fel vagyunk erre készül­ve? (somfai) Ferenczy—Europress Első kézből jelentjük: Házhoz mennek a távoktatott gondozók A modern pedagógia egyik legdivatosabb módszere a távoktatás, amely most a me­nedzserképzés és a nyelvtanu­lás után újabb területen igyekszik teret hódítani. A Magyar Vöröskereszt és a Ma­gyar Televízió közös „vállalko­zásában" a házigondozók és a betegápolók felkészítésében igyekszik segítséget nyújtani. Dómján Dénes, a Magyar Te­levízió főmunkatársa így ösz- szegezte az akció legfontosabb tévés tudnivalóit: — A távtanulás eszközeinek sorában a legnyitottabb, a legelérhetőbb kétségtelenül a televízió. A 11 részes soroza­tó taz 1-es csatornán fogjuk sugározni, kedd reggelente 8 óra 30 és 8 óra 50 perc zött. Úgy tervezzük, hogy ké­sőbb videokazettán is for­galomba hozzuk a tananya­got, ezzel is lehetőséget te­remtve azoknak, akik a meg­adott műsoridőben nem tud­nak a képernyő elé ülni. Lesz­nek megfelelő kiegészítő tan­könyvek is, és arra számítunk, hogy az ország különböző vi­dékein helyi tanfolyamokat is szerveznek kiegészítendő a fil­meken látottakat. Simon Jánosnétól, a Ma­gyar Vöröskereszt Szociális Szolgálatának vezetőjétől tud­tuk meg: — A beteggondozás egyre több családnak okoz gnodot, hiszen a kórházak bizonyos akkut betegségek színvonalas ellátására nem alkalmasak. A szívbetegek, az asztmások, a mozgásszervi fogyatékosok, az időskorúak ellátása a jó szán­dékon kívül hozzáértést is kí­ván. Ezek az ismeretek bárki által elsajátíthatók. Bizonyos értelemben a jogszabályok is kedveznek a házi beteg- ápolóknak: a tartósan beteg hozzátartozóikat maguk ápoló személyek állami térítést kap­hatnak. És még egy szem­pontra szeretném felhívni a figyelmet: ezek a távtanfolya­mok segíthetnek a munkanél­küliség enyhítésében éppúgy, mint a szociális szolgáltatások körének bővítésében. Még egy fontos információ: a tanfolyam végén a vállal­kozók vizsgát tehetnek és en­nek alapján jogot nyerhetnek nemcsak közeli hozzátartozóik ápolására is. S. P. Ferenczy—Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom