Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-16 / 284. szám
1991. október 16., szerda aj Dunántúli napló 7 Vita a külföldiekről, a közlekedésről, a lakáshelyzetről Kié legyen Becs Kárpátalján a puccs után (II.) Inkább rizskását hoznál Yves Montand 70 éves 70. születésnapját ünnepli vasárnap Yves Montand, a világhírű francia sanzonénekes és filmszínész, feleségével és fiacskájával, Valentinnal délfranciaországi otthonában. Nemrégen közölte azonban, hogy 70 éve ellenére a közeljövőben nagyszabású „visszatérést" tervez — jövő májusban újból elénekli világhírűvé vált dalait - köztük a „C'est si bon”-t és a „La vie en rose"-t a párizsi közönségnek. És ez nem is az első „visszatérése" lesz Yves Montandnak. 1980-ban ugyanis, 13 évvel azután, hogy mint énekes visszavonult, újból meghódította a franciákat dalaival. Azóta is vallja barátjának, Picassónok nézetét: „Hosz- szú időre van szükség ahhoz, hogy az ember megfiatalodjék." Montand, akit gyengéd szálak fűztek Edith Piádhoz és Marylin Monroehoz, nem annyira éneklése, mint inkább politikai pálfordu- lósai révén került a lapok első oldalára. Az egykori kommunista a nyolcvanas években olyannyira átalakult nagyhangú konzervatívvá, hogy Franciaországban egyesek párhuzamot vontak közte és Ronald Reagan között. Amire ö Így reagált: „Méghogy Ronald Reagan . .., neki mint színésznek sohasem voltak sikerei. Nálam azonban nem ez a helyzet.” A varieté színpadokra Edith Piait egyengette Yves Montand útját. A második világháború után még sanzonszövegeket is írt neki. Az ötvenes és a hatvanas években Montand a legkedveltebb francia sanzonénekesek egyike lett. De legalább ennyire megkedveltette magát több mint hetven filmszerepén keresztül is. Egyik legnagyobb sikerét a „Félelem bére" című filmben aratta. Filmjeiben olyan csillagokkal játszott együtt, mint Marylin Monroe, Ro- m y Schneider, Catherine Deneuve és Shirley MacLaine. . Nem kisebb meglepetést okozott magánéletével is, amikor 1989 januárban, 67-ik életévében apa lett. Élettársa, Carole Amiéi akkor 28 éves volt. Yves Montand felesége, Simone Signorét, a neves francia színésznő 1985-ben meg halt. Az Otzi az egyetlen külföldi, akit ebben az országban szeretnek — irta keserűen az egyik bécsi bulvárlap, miután kiderült: a négyezer évvel ezelőtt élt „jégembert" valójában olasz területen találták meg, tehát nem osztrák eredetű. Az újságíró tévedett. Amint a helyszínt vizsgáló bizottság bemérte és elismerte, hogy a holttest a túloldalon feküdt, fröcsögő tudósítás jelent meg egy másik lapban arról, milyen szörnyű szenvedéseket voltak kénytelenek átélni a zimankós időben helyszínelő osztrák határőrök - a jégember miatt. Nagyon sok szó esik mostanában Ausztriában az idegenekről. Beszélnek róluk azok a politikai erők, amelyek a külföldiellenes indulatok korbácsolásából remélnek hasznot húzni, s beszélnek azok is, akiket megrémiszt a rossz emlékeket felidéző bűnbakkeresés. Ügy tűnik, az aggodalom jogos. Ezt támasztja alá, hogy a nyíltan és szélsőségesen külföldiellenes jobboldali Szabadságpórt, s mindenekelőtt botrányhős vezére, Jörg Haider az utóbbi két tartományi választáson — Stájerországban és Felső-Ausztriában — példátlanul megerősödött. Most Bécsért indult harcba a Szabadságpárt, s mivel az ezen a hét végén hivatalosan is megkezdődött kampány központi témájává tette a külföldi-kérdést, a két, szorongatott helyzetben levő nagypórt nem tehet mást, mint vele tart. A november 10-re előrehozott bécsi helyhatósági választásokon persze értelemszerűen adottak más témák: a közlekedés, a lakásellátás. Tény azonban, hogy ezek tekintetében nincs sok dicsekednivaló- ja a szociáldemokrata Helmut Zilk polgármesternek. A Néppárt pedig, miután legutóbb két tartományban is elvesztette abszolút többségét, a fennmaradásért küzd: még egy vereség annyira megrendítené Erhard Busek pártját, hogy aligha maradhatnak benne a kormányban. Igaz, amúgy 's ellentétek feszülnek a koalíció két nagy pártja között, például éppen a külföldiek megítélésében. Míg a szociáldemokraták ésszerű bevándorlási politikát hirdetnek, addig a Néppárt bizonytalan, hajlik affelé, hogy Haider népszerű idegenellenes jelszavait tegye magáévá (bécsi kampányának jelszava: Bécs legyen a bécsieké). Eközben viszont, s ezt a szociáldemokraták mutatták ki, a Néppárthoz közelálló vállalatok, de még minisztériumok is szép számmal foglalkoztatnak „fekete munkaerőt". A Szabadságpárt, amelynek semmi köze Bécs közlekedési dugóihoz, tulajdonképpen nem tesz egyebet, mint jó érzékkel lovagolja meg az osztrákokat — s most a bécsieket — érdeklő egyetlen témát. Az osztrák sajtó hetek óta tele van felháborodott bécsi szülők leveleivel, amelyekben tiltakoznak amiatt, hogy - mint mondják - gyermekeik iskolájának színvonalát a külföldiek nagy száma lerontja. S bár a statisztika tanúsága szerint az idén az egész főváros területén az elemi iskolákban alig 2000 olyan külföldi tanuló - főként jugoszláv menekültek gyermekei - kezdi meg a tanulmányait, akik még nem tudnak németül, a többi már régebben beilleszkedett az itteni iskola- rendszerbe, mindez nemigen hat. A sajtó csak olajat önt a tűzre: a bűnügyi tudósítások nem mulasztják el címben kiemelni, ha a tettes török, jugoszláv, stb. származású. Talán a választók óhaja előtt fejet hajtva ismertette a minap Löschnak belügyminiszter elképzeléseit az új bevándorlási törvényről, amely még sóját pártján belül is kritikát váltott ki: a szociáldemokraták egy része igazságtalannak tartja a kilátásba helyezett kvótarendszert, a feltételek tömkelegét, köztük egészség- ügyi megszorításokat. Helmut Zilk polgármeser - az SPÖ újbóli jelöltje — szerint azért van az országnak gazdasági haszna is a bevándorlókból, nem merev határokat kell szabni, hanem az igényeknek megfelelően alakítani a bevándorlók számát. A Szabadságpárt a szélsőség híve' szerinte a bevándorlók, a menekültek befogadósa az osztrák hagyományokat veszélyezteti, a kultúra felvizezését jeleni. Ilyen nézetek egy demokratikus többpártrendszer színes politikai palettáján megférnek persze. A veszély csak az, hogy Haider rohamléptekben növeli befolyását, s nyilván ezzel együtt nyomását a koalícióra. Ha Bécsben megint előretör, és miért ne tenné, az idegeneket itt különlegesen nem kedvelik, felbomolhat a koalíció. Ausztria számára pedig nem a legbiztatóbb a kilátás egy néppárti-szabadságpárti partnerség országos szintjén lenne. Nagyobb tehát a tétje a bécsi helyhatósági választások most megkezdődött kampányának, mint az, hogy vajon Zilk (aki a rossznyelvek szerint jövőre amúgy is távozna, mert az elnöki bársonyszékre pályázna) megtartja-e a polgármesteri tisztet. Szászi Júlia Rokonaim, ismerőseim, barátaim alaposan „felszerelnek" pénzzel. Annyi százas és ötvenes (rubelekben) duzzad a zsebemben, amennyit megboldogult szovjet újságíró koromban álmodni sem mertem. Kupont is kapok néhány száz rubelre. Nagy dolog ez, hiszen kupon nélkül csak lélegzetet lehet venni Ukrajnában. Cukor- és pálinkajegyet viszont nem kínál senki. Igaz, a pénzre sincs szükségem, hiszen vásárolni nem akarok. Ám ha akarnék, akkor se lenne mit. A pénzelők nagylelkűsége tehát abszolút fölösleges.- Azért csak próbálkozz meg a régi kapcsolataiddal és vehetsz valamit - tanácsolja egyikük. Nem állok kötélnek, ezért csak kívülről szemlélem a boltokat. A látvány szívszorító. Még két hónappal ezelőtt legalább lisztet lehetett kapni. Most az sincs. Rokonaim a gyerekek miatt örülnek a rágóguminak és a többi édességnek, de azért kiszalad a szájukon:- Inkább egy kiló rizskását hoztál volna!- Vagy egy kis ehető kenyeret — kontrázza a másik. Kárpátalján a kenyér a szó szoros értelmében már hónapok óta ehetetlen. Héja kőkemény, belülje nyers, íze élvezhetetlen, illata pedig a pincében megdohosodott vizes rongyéra emlékeztet. Ott-tartózko- dásom során egy falatot nem bírtam lenyelni. Nővérem a neki vitt élesztőnek örült a leginkább. Legalább süthet valami finomat abból a lisztből, ami még augusztusról maradt, amikor a boltokat elárasztották a Magyarországról beszállított lisztes csomagok.- Aki okos volt és pénze (no meg kuponja) is volt, az mázsaszám vásárolhatott - keseregnek sokan. Az egyik udvaron a szőlőlugas majd leszakad az érett fürtök súlya alatt. A gazda szinte sírógörcsöt kap, miközben fogai közt szűri:- Akár le se szüreteljem. Még a teába se jut cukor, nemhogy a must feljavítására. Nem is emlékszem, mikor ittak tejeskávét a gyerekek. Nővérem az, aki mindig másokra gondol.- Aki falun lakik, csak meglesz valahogy. Disznót vágunk, csirkéink vannak, a kecske ad egy liter tejet naponta. De mi lesz a városokban? Egy mázsa káposzta 120 rubel. A krumpli kilója 3-4 rubel, Ungváron a piacon már 6 rubelt is kérnek. Az erkélyeken nem terem meg semmi. Hangjából az éhezéstől való féltés csendül ki. Kísértetiesen emlékeztet ez a hangulat gyermekkorom azon éveire, amikor egy fakanálnyi paprikáskrumplival kellett beérnünk naponta. Utazom tovább. Beregszászban mintha kiürítették volna a várost. Kiderül, hogy a szovjet-magyar határon valamilyen barátsági rendezvény van, odament, aki csak tehette. Ismerősöm is estére vergődik haza. Fáradt, elcsigázott.- Csencselni mentek az emberek. De nem lehet eladni semmit. A magyarok mindent ingyen szeretnének megkapni. Szívtelenül kihasználják a nyomorúságunkat - fakad ki a kisebbségben élő kárpátaljai az óhazai magyarok ellen. — S még ők sirnak-jajgatnak a tévében. Feleségem nagynénje azzal fogad, hogy a rendőrségen nem fogadják el azt a meghívót, amit vittem neki, mert nincs rajta az illetékbélyeg.- Menni kell az ungvári magyar konzulátusra és panaszt tenni — javaslom. S nem csupán neki, hanem másoknak is. Nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetik a kárpátaljai magyarok az ungvári konzult. Aki szerintük csak azért lett odaküldve, hogy még inkább gáncsolja a kiutazni vágyókat.- Szemfényvesztés, porhintés az, amit az Antall-kormány művel. A világ tapsol Magyarország és Ukrajna közeledésének, pedig ez a mi bezártságunkat lokozza. Köpök az ilyen konzulátusra — fakad ki egyik ismerősörm Az Ungvári Televízió magyar nyelvű adásából tudom meg, hogy valaki letörte o konzulátus homlokzatáról a piros-fe- hér-zöld zászlót. Az eset kapcsán nyilatkozott Povázsai konzul és Födő Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Mindketten sajnálkoztak, s arra céloztak, hogy talán az éledező ukrán sovinizmusnak tudható be az, ami bekövetkezett. Én viszont nem tartom kizártnak, hogy éppen egy elkeseredett magyar volt a tettes, aki Így akart tiltakozni a konzulátus ama furcsa küldetése ellen, hogy minden magyart szülőföldjén marasztaljon. Balogh Balázs A Dallas és társai A szappanopera lassanként nálunk is a legnépszerűbb televíziós műfajjá válik. A folytatásos tévésorozatoknak arról a típusáról van szó, amely hosz- szú éveken át minden héten jelentkezve egy család vagy egy nagyobb közösség ügyesbajos dolgait, főként magánéletbeli problémáit mutatja be, oly módon, hogy a néző akár ki is hagyhat egyes részeket, s bármikor bekapcsolódhat a történetbe. A Dallas és társoi népszerűségüket annak köszönhetik, hogy egyesítik magukban a meghittség és a folyamatosság elvét, így köny- nyű szórakozást, a bennfen- tesség érzetét nyújthatják a nézőknek. A szereplőket személyes ismerősként köszöntjük hétről hétre, problémáik akár a mi problémáink is lehetnének. Még az olyan történetekben is, ahol a szereplők valamilyen speciális foglalkozáshoz (Klinika, Onedin család) vagy társadalmi osztályhoz (Dallas, Dynasty) kötöttek, gondjaik elsősorban magánéleti jellegűek. A szappanopera Amerikából hódította meg a világot. Elődje, a rádiós szappan- opera onnan kapta a nevét, hogy a híres, nagy szappan- és mosóporgyártó cég, a Proctor and Gamble vagy 22 ilyen sorozatot szponzorált a harmincas évek végén. Magyarországon a Szabó-család emlékeztet ezekre az évekig sugárzott amerikai sorozatokra. A tévés műfaj megőrizte rádiós elődje jellegzetességeit: általában lazán követik egymást a történet epizódjai, de a befejezés mindig valamilyen izgalmas esemény előtt vagy közepén vágja el a történetet, hogy a néző repesve várja a folytatást. Az eredeti szappanoperák főként nőkről nőknek szóltak, hiszen ők vannak otthon napközben, ők nézik a tévét, miközben házimunkát végeznek. A Dallas és a nagyon népszerű Dynasty már nagyobb súlyt helyez a férfisorsok bemutatására, s nem véletlen, hogy ezek a sorozatok esti főműsoridőben mentek. A szappanopera legfontosabb dramaturgiai eszköze a párbeszéd. A történet rendszerint belső környezetben (lakásokban) játszódik. A Dallas egyik újdonsága éppen az volt, hogy a városközpont és a farm lett sok jelenet helyszíne. Külön csoportot alkotnak a- műfajon belül a kórházi helyszínen játszódó sorozatok. Ilyen a Klinika (ebben is nagy hangsúlyt kap a gyönyörű alpesi táj), az amerikai General Hospital, vagy a cseh Kórház a város szélén. Dél-Amerika az őshazája a teleregényeknek, amelyek története valamivel összefüggőbb és egy már megírt regényen alapulnak. Ezeket a történeteket a világ számos országában sugározták. A legnagyobb sikere Isaura történetének volt. Magyarországon a német (Guldenburgok öröksége, Klinika) és amerikai (Dallas), valamint cseh (Kórház a város szélén, Nők a pult mögött, Mentők), sorozatokon kívül hazai gyártmányú szappanoperát is láthatunk hétről hétre a televízióban. A Szomszédok hasonlít külföldi testvéreihez, bár a kritikusok azt mondják, hogy több benne a direkt moralizálás, politikai utalás, pedagógiai intelem. Szereplőit mindenesetre úgy próbálták „kitalálni”, hogy leképezzék a mai magyar társadalom minden rétegét. Napi hírek, események is beleszövődnek o történetbe. A Szomszédokban játszó színészek népszerűsége a hazai közönség körében megközelíti amerikai kollégáik sztárstátusát. Utóbbiak attól, hogy egy-egy sorozat főszereplői, állandó helyet vívtak ki maguknak a sajtó hasábjain. Nálunk is az történt, hogy aki a Szomszédokban szerepet kapott, jobban megismertette magát a nézőkkel, mintha húsz játékfilmben szerepelt volna már. A televízió a legutóbbi időben kezdte meg egy új sorozat, a Szextetthely sugárzását, és októbertől játsszák egy új magyar családregény, a Família Kft. első részét. A Família Kft. jellemzően mai történet. Mindig ott bújkál benne az a gondolat — a vállalkozás lehetősége —, amely ma Magyarországon, de bárhol másutt a világon is ott motoszkál az emberekben. A történet középpontjában egy kedves, rokonszenves család - a Szép család - áll. A család tagjai együtt és kü- lön-külön lelkesen fognak újabb és újabb vállalkozásokba — az iskolás ikerfiúktól egészen a lóversenyért rajongó nagypapáig. Ha egy vállalkozás kudarcba füllad, újat kezdenek — s a válságokat jókedvvel oldják meg. A vasárnaponként este hétkor műsorra tűzendő filmsorozat műfaját tekintve ugyan nem szappanopera, hanem szituációs'komédia — de joggal tekinthető a szappanopera komikus rokonának. A Szép család körül bonyolódó sorozat rendezője Gát György, szereplői Esztergályos Cecília, Szombathy Gyula és. az ikerfiúkat játszó Spáh-tivérek. Havas Klára Az ENSZ-központ épülettömbje Bécsben
