Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-02 / 270. szám

1991. október 2., szerda aj Dunántúli napló 7 Manuálisan meglepően fogékonyak Fiatalok Napközi Foglalkoztatója Mutatós kosarak készülnek az Endresz György utcoi műhelyben Läufer László felvétele A pécsi Endresz György úti Fiatalok Napközi Foglalkozta tójában családias légkörben, de tevékenyen telnek a na­pok. A tízéves intézménybe és a hozzá tartozó közeli Acsády utcai bölcsődébe nap mint nap 110-120 fogyatékos gye­rek és felnőtt érkezik. Gon­dozók, gyógypedagógusok, szociális gondozók mellett más ember számára monoton­nak tűnő munkával keresik a kenyerüket, de a készség-, ér­telemfejlesztő gyakorlatok is életük szerves részévé váltak. A külső világ „mélyvizébe" dobva talán elmerülnének, de a falakon belül teljes életet élnek, s o külvilágba tett kis lépéseknél, egy-egy bevásár­lásnál, mozizásnál, kirándu­lásnál, orvosi vizsgálatnál, sé­tánál sem érzik másként. A velük való találkozástól a legtöbb ember ódzkodik, úgy véli, csak roppant sajnálat lehet az, amit irányukban érezhet. Ez mégsem így van.- Nem a gyerekeket, a ki­sirt szemű szülőket sajnálom igazán — mondja Bartosné Budvári Ildikó gyógypedagó gus.- Legtöbbjük szinte teljesen tehetetlen, megkövült tekin­tetű gyermekét sem adja in­tézetbe, inkább saját életük, munkájuk teljes feladáso árán otthon ápolják őket. De belenyugodni, sérelmüket, a gyerekek másságát elfogadni nyilvánvalóan mégsem tudják. A gyerekek ebből azonban mit sem éreznek, fogyatékos­ságuk tudatában szerencsére nincsenek, nem is lehetnek Ezt bizonyítja az asztalok mellett ülő, csipeszeket, fo nőtt kosarakat készítő gyere­kek kiegyensúlyozott, derűs te­kintete. Furcsa, idegen vigyor- ba csak néha torzul arcuk, néhányszor dühkitörés is elő fordul, néhányuk „üldözési mániában” szenved.- Minden gyereknél meg van az az egyedi közeledési mód, „kapocs" folytatja Bar­tosné Budvári Ildikó -, ami­vel ismét megnyugtathatok. Rendkívüli módon keresik a szeretetet, a közvetlen kap csolatot. Óriási élményt jelen tenek például számukra a nemzeti, vallási és családi ünnepségek. Időnként ökume­nikus istentiszteletet szervez nek nekik. Ezeknél a gyerekeknél más értékrendet kell keresnünk. Fogyatékosságaik ellenére manuálisan meglepően fogé konyak, némelyik remek kéz­ügyességgel rajzol, varr, dol­gozik. Nem az a legfonto­sabb, hogy például Írni, ol­vasni megtanuljanak, hanem az, hogy hasznosan, közös­ségben megtartva töltsék az idejüket, számukra teljes éle­tet éljenek. Hosszabb-rövidebb idő alatt legtöbbjük elsajá­títja a normális együttélés szabályait, az alapvető ma gatartásformákat a napközi foglalkoztatóban. Az egyik gyerek élete első mondatát itt mondta ki pár hét után, egy másik kislány pedig kije­lentette, élete végéig közöt­tük szeretne maradni. A közösségben tartás mel­lett a munkára nevelés az egyik legnehezebb feladat - mondja Bocz András, az évtized alatt „nagyra nőtt”, sokat fejlődött intézmény igazgatója. A náluk készült termékeket értékesíti az Agá­ra Ipari Vállalat. A fizetés­sel, családi pótlékkal együtt nem kevés pénzhez jutnak a fiatalok. Van, ahol ők viszik haza a családba a legtöbb keresetet. Másrészt jó kapcso­latot sikerült kialakítani az önkormányzattal, sokat kö­szönnek dr. Páva Zsolt alpol­gármester megértő hozzáállá sónak. Az Egyesített Egészség ügyi Intézmények keretén be­lül önálló költségvetéssel ren delkeznek, de o továbbiakban is a teljes önállóságra töre­kednek. Ma már szép, kellő­en felszerelt, kényelmesen ki­alakított körülmények között fogadják a fiatalokat. Kirán­dulásra, szórakozásra, ruha­vásárlásra is jut lehetőség Két konyha biztosítja a reg­gelit, meleg ebédet, az egé­szen piciknek tízórait, uzson­nát is. A szülőknek ezért mindössze napi 23 forintot kell ■ fizetniük, a rosszabb szo­ciális helyzetűek kedvezményt kapnak. lames Foster angliai gyógy­pedagógus egy alapítványt hozott létre számukra. Egy évet töltött közöttük, pécsi itt-tortózkodása után jó ta­pasztalatokkal hagyta el az országot, de ma is gyakori vendég. Bár a napközi fog­lalkoztató vezetősége ma még tartózkodik az ilyenfajta „koldulástól", de a segítségre mindig nagy szükség van. A Pécsi Napközi Otthon Alapít­ványhoz az OKH Rt. 242-12793-as szómlaszámon lehet csatlakozni. Az intézet 1989-ben azzal a céllal nyújtott be pályáza­tot, hogy az értelmi fogyaté­kosok mellett deviáns, normá­lis környezetükbe beilleszkedni nem tudó, csavargó, nehéz gyerekek foglalkoztatására is adódjon lehetőség. A pályá­zat elnyerésével 1 300 000 fo­rinthoz jutottak. Ebből a pénzből egy régi faház falai közé varázsoltak jól felszerelt, szép kis otthont. Jelenleg nyolc gyerek van náluk, de a júniusban indult program még a kísérleti stádiumánál tart. A gondozónőknek, peda­gógusoknak nincs ilyen irá­nyú szakképzettsége, a ha­sonló munkával töltött hosszú évek tapasztalatai alapján mertek belevágni. A közös programok mellett itt is van lehetőség munkára, de ezek­nél a gyerekeknél még az itt töltött napok száma is bi­zonytalan. Senki sem kötelezi őket arra, hogy ide tartozza­nak, esetleg tanuljanak, bár­mikor továbbállhatnak. A rendkívül nagy beleérző kész­ségű, toleráns, de kedves és segítőkész gondozónők úgy vélik, nagy mértékben hibáz­tathatok a gyerekek szülei, a család, a háttér. A már nem egészen kicsi, a legproblema­tikusabb, serdülő korosztályba érő fiatalok nehezen alakít­hatóak. Eredményekről nyil­vánvalóan még nem lehet be­szélni, a szerződésben vállalt 6 éves próbaidőtartamig azonban nem adják fel a harcot. Remélhetően egyre több - normális környezetétől elrugaszkodott, „kilógó" fia­tal találja majd meg itt a helyét, hogy később „gyó­gyult", az életre érdemes, ön­álló emberként távozzon. Tröszt É. Külöoböcő mératd rongyokat válogatnak az asszonyok Növekedhet-e a szak- szervezetek szerepe? Érdekvédelem nélkül nincs demokrácia... Megszólal az autonómok egyik megyei vezetője Folytatjuk a szakszervezeti tömörülések egy-egy képviselőjé­nek véleményével fűszerezett sorozatunkat. Múlt szombati szá­munkban megjelent rövid eszmefuttatásom, amely szerint há­rom komoly politikai tényező van hazánkban, és a kormány mindent megtesz azért, hogy a másik két jelentősebb politikai tényező (a köztársasági elnöki funkció és szakszervezetek eset­legesen növekvő hatása) egyre kisebb szerephez jusson, ko­moly érdeklődést váltott ki. A vélemények és ellenvéle­mények közül kiemelném, hogy többek szerint a sajtót is ön­álló hatalmi ágként kellene említeni, ezt mások azzal cá­folták, hogy a sajtónak nincs semmiben döntési joga, Így hatalmi szerepe legalábbis ár­nyalt. Voltak, akik a Parla­mentet is besorolnák a politi­kai hatalmi tényezők közé, mások ezt azzal cáfolták, hogy a kormánykoalíció ott elfog­lalt többségi helyzete elégsé­gessé teszi, ha csak a kor­mányt említjük. Mindenesetre a cikk óta el­telt időszakban döntést hozott az Alkotmánybíróság a köztár­sasági elnök szerepéről, csök­kentve hatáskörét. Ugyancsak ezen a héten felerősödtek a viták a szakszervezeti vagyon­ról, és a legnagyobb magyar vállalatok egyike egyszerűen kijelentette, hogy ő a maga részéről visszautasítja a helyi szakszervezet bérkérdésekben adott nyilatkozatát. Sínen va­gyunk, mondhatnám a vállalat nevére célozva, ám inkább az gondolkoztat el, hogy meddig juthat és mire vezet ez a sajá­tosan magyar szalámitaktika. Ezen a héten a hét magyar szakszervezeti tömörülés tagjai közül az Autonómok közé tar­tozó Vegyipari Dolgozók Szak- szervezeti Szövetségének me­gyei vezetőjét, Papp Gábort, a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat szakszervezetének tit­kárát szólaltatjuk meg. Papp Gábor karbantartószerelő, is­koláinak elvégzése után le­érettségizett, majd felsőfokú munkaügyi tanfolyamot végzett.- Azzal kezdeném, hogy ér­dekképviselet nélkül nincs de­mokrácia, demokrácia nélkül viszont nem létezhet igazi ér­dekképviselet. Talán ez lehet­ne a jelszava szakszervezeti szövetségünknek is, amelynek pillanatnyilag 170 000 tagja van. Ez azt jelenti,, hogy az ágazathoz tartozó munkahe­lyek dolgozóinak hetven szá­zaléka szakszervezeti tag, ugyanannyian vannak, mint a kormány által előírt tagrevízió előtt. A tagokkal beszélgetve, ol­vasva a lapokat az a véle­mény alakult ki bennem, hogy a választások idején beígért reformfolyamatok megreked­tek. Előtérbe került, sokszor feleslegesen a külföldi tőkére épített privatizáció. Vak, aki nem látja, hogy a nyugati tő­kének piac kell és nem lerob­bant gyár és üzem. Ha viszont valamit megkaparintanak, tel­jesen maguk dönthetnek az el­bocsátásokról, fokozhatják a helyi gondokat, hozzájárulhat­nak ahhoz, hogy ellenőrizhe­tetlenné váljon a munkanélkü­liség. Rendezetlen ez a hely­zet. Úgy látom, a külföldi tő­kebefektetőknek jóval előnyö­sebb a helyzetük, mint azoké, akik saját országukban próbál­ják tőkéjüket elhelyezni. Ez azért is sajnálatos, mert —min­den ellenkező híreszteléssel szemben — ma a tőkebefekte­tés semmilyen területen sem térül meg rövid idő alatt, ezért is döntenek sokan úgy, hogy inkább pénzüket helyezik el a legkülönbözőbb bankokban, minthogy vállalkozásba ten­nék. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásában van a legna­gyobb szerepe a munkahelyi szakszervezeteknek, főként, ha úgy mint a miénk, pártoktól függetlenül működnek. Egyéb­ként valamennyi párttal beszé­lő viszonyban vagyunk, de so­kakban felvetődik: most hoz­zák elő azokat az ígéreteket, amelyeket a választási csaták során mondtak az emberek­nek . . . Ilyen viszonyok között nehéz a szakszervezetek helyzete, ám szerepük, meggyőződésem, nő­ni fog a közeljövőben. Sorozatunkat folytatjuk, szívesen ügyében olvasóink véleményét is. várjuk a szakszervezetek Bozsik László Tudom, még a kevésbé te­hetős szülő is kiizzadja ezt a sok csalódnál igencsak je­lentős összeget, elvégre a Szálkák Táblák A piacgazdaság nem nél­külözheti a korrekt és időben törétnő tájékoztatást sem — állapítom meg magamban, míg nejem mondja a ma­gáért. Nyáron ösztöndíjasként majd' négy hetet töltött a németországi Rosenheimben, ahol is a hazai viszonyokhoz szokva nem győztek moso­lyogni az ottani főutcán (Münchener Strasse) kitett táblák szövegén, miszerint az utcát 1992 áprilisában lezár jók a forgalom elől. Hogy a táblákat mikor tették ki, azt nem tudta megmondani, de eleget hallva és tapasztalva o német alaposságról, gyaní­tom, hogy nem augusztusban Tehát az ottani elöljáróság jóelőre hírül adto a helybéli­eknek, hogy készüljenek fel az utcaelzárás miatti néhány hetes (hónapos?) kellemetlen­ség re. Idehaza — valljuk be - még nem ez a bevett szokás. Kényelemből, rosszul értelme­zett pénzhiány okán, nem­törődömségből, de sokkal in­kább az állampolgár lekeze­léséből még mindig tartja magát az a felfogás, hogy a polgár magától is rájön; meg­változott körülötte valami. Még jó, hoy vannak intézmé­nyek és cégek, akik legalább az utolsó pillanatban közzé­teszik ezt vagy azt a válto­zást, változtatást. Elismerem, nem lehet na­pokkal, hetekkel, hónapokkal előre kipia kától ni mondjuk azt, ha egy buszjáratot közúti bal­eset, csőtörés vagy más előre nem várt esemény miatt ideig - óráig más útvonalon keli köz­lekedtetni. De ilyen esetben az utasok joggal elvárhatják, hogy vagy a sofőr tájékoztas­sa őket élőszóval vagy valami­lyen alkalmi kiírással a jára­toldhatnó ezt az épp számá­ra kellemetlen nem-tájékozta tás eseteivel. 200 forint Fogadjuk el tényként: nem minden okos diák tehetős is egyben. Mindezt azért hang­súlyozom, mert az idei tanév­től 200' forint nevezési díjat kell annak a tanulónak le­szurkolnia, aki benevez egy, akár több tantárgyból is az országos tanulmányi versenyre. Tehát fizessenek a jól fel­készült okosok. gyerek . . . Hallom, van iskola, amelyik magára vállalja ezt a terhet - ha megteheti. Halkan kérdezem: az átla­gon felüli, sőt, a kiemelkedő tudást mindenképp adóztatni kell? Falfúrók Régi, kedves ismerősöm ke­resett fel a fiával, hogy ki- öntsé'k a lelkűket. Egyszerűen nem tudnak napirendre térni afelett, hogy miért kell a pé­csi nagyközösségi tévéanten­na-rendszer egységesítése miatt összevissza furkodni, el- csúftani több (tíz)ezer pécsi lakást és lépcsőházat az újra- kábelezéssel. „Miért nem le­het a már meglévő kábelek­kel vagy annak a csövébe behúzva újrazsinórozni min­den lakást, ha egyáltalán szükség van az új vezetékek kiépítésére?!" — panaszolják. Én csak annyit tudok — magam is megkaptam a Pé­csi Kábeltelevízió Kft. tájé­koztatóját, miszerint „Az erő­sítési ponttól (alagsor—IV. em.) minden lakásba külön kábelt építünk ki, a lépcső- házon keresztül a vevőkészü­lékig. A lakáson belüli kábe­lezést legegyszerűbb, legesz- tétiikusabb formában, egyéni igényeik figyelembevételével oldjuk meg. „Nálunk ezt való­ban így is csinálták. De is­merőseim változatlanul ámít­ják, hogy ez így pocsékolás. lakásokat, lépcsöházallcat fur- kodnak szét és ezzel nem mindig csak esztétikailag ká­rosítanak. Lehet benne igaz­ság. Még jó, hogy ezt az újra- kábelezést nem velem, velünk fizettetik meg. Azaz, várjunk csak!? Ha jól emlékszem, a ■jelenlegi kilenc tv-program vételi lehetőségéért havi 60 forintot fizetek. Ugyanez a kilenc program kötelezően megtoldva a helyi tv megvé- teli lehetőségével már havi 80 forint (jelenleg) lesz. Az új kábelezés jóvoltából eztán magam dönthetem el, hogy öt program vételi lehetőségé­re tartok-e csak igényt havi 50 forintért vagy tízre havi 80-ért, avagy tizennyolc prog­ram körött kívánók válogatni 220 forintért, netán még mo­ziprogramot is óhajtok, akkor ismét mélyen a zsebembe nyúlhatok. Világos, üzlet az üzlet. Már csak azt nem értem, hogy nem lehetne mindezt a lépcsőház és lakások falainak furkodása és elcsúfítása nél­kül megoldani? Murányi László tot jelző • tábla mellett . . . Hosszan sorolhatnám napi bosszantásaink bőséges listá­ját, de hisz mindenki meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom