Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-14 / 282. szám

1991. október 14., hétfő ü j Dunántúli napló <3 A vásár egy része készen áll már: működnek o mozik, kinyi­tották és felavatták az auditó­riumot, a színházat. Október elsején megnyílt a Palenque. Ez lesz az egész expo szóra­koztató központja. — Milyennek látja ön a ma­gyar pavilont? - kérdezem a programigazgatót. — Rendkívül attraktívnak. Nekem nagyon tetszik. Nagy sikert jósolok neki. Ezt egyéb­ként nem nehéz megjósolni, hiszen már most is sokan ke­resik. Mi nagyon elégedettek vagyunk a Makona és Surján Rt. munkájával. Azok az enw berek értik a dolgukat. — Mi következik ezután? — Január 1. és március 1, között be kell fejezni az épü­letek belsejében a munkát. Március közepétől április köze­péig tart az expo főpróbája, s aztán jön a nyitás. Ahhoz, hogy sikeres legyen az expo, a befogadó városnak is áldozni kell. Sevillában ez a teljes inf­rastruktúra rekonstrukcióját és egy sor új beruházás megvaló­sulását jelenti. Az új sevillai repülőtér csar­nokaiban ma még majdnem eltéved az utas. Nincs nagy forgalom. Az épületben két szín uralkodik: a sötétkék és a fehér. Ez az expo két színe. A Guadalquir felett hat új híd ível át. Több lett a szálloda. Decemberben üzembe helyezik Madrid és Sevilla között a gyorsvasutat: s a több mint 500 kilométeres távot két é$ fél óra alatt teszik meg a sze­relvények. Az expo ideje alatt egyenesen a kiállítási területre futnak be a vonatok. A por­tugál határ, valamint Malaga, Cordoba és Cadiz felé vezető utakat autópályává építik. A sevillai expo látogatói földön, vizen és levegőben ér­kezhetnek. Látogató lesz bő­ven. A rendezők az érdeklődés alapján 18 millióra számíta­nak, s arra, hogy mindenki legalább kétszer lépi ót az expo kapuját, mert egy alka­lommal nem lehet végignézni a sok látnivalót. Egy belépő óra 30 dollár. •Se — önnek hogy tetszik a ma­gyar pavilon? — kérdeztem o programigazgatót. — Én chilei vagyok, a szi­vem a chilei pavilonhoz húz. De tudom, hogy a magyarnak sikere lesz. — S mi a véleménye az épí­tőkről? — Közel kerültek a szívem­hez. it Sevillában nagyon későn sö­tétedik. Ha lebukik a nap, az expo fényei világítanak na­gyon messze. Kercza Imre A Surján Sevillában expót épít irányításában és a szolgálta­tásban résztvevő több mint öt­száz embernek ad munkát, ha­nem további négyezernek. Egyedül a kolostoron száz res­taurátor dolgozik. Fel kell épí­teni a pavilonokat. Parkolóhe­lyet 40 ezer gépkocsinak és ezer autóbusznak. Kész már az expo belső tömegközlekedési rendszere: jár a magasvasút, elkészült a függővasút is, és kitették az autóbuszmegálló összes tábláját. így aztán tájé­kozódni is, utazni is könnyebb már. — A magyar pavilon az extfo bon kell lenni a háznak. De­cember 30. után például nem lehet külső munkát végezni. Mi a saját ütemtervünk alapján úgy szervezzük a munkát, hogy amit vállaltunk, azzal decem­ber 15-re elkészüljön. ígéretet tettem az embereknek, hoy karácsonyra mindenki hazake­rül. * Az Expo nemcsak a Surján Rt.-nek nagy vállalkozás. Az Sevilla számára is. Nem egé­szen egy évvel a hivatalos nyi­tás előtt felfordították a há­romnegyed millió lakosú várost. A beruházás nemcsok az Expo egyik legforgalmasabb útjára került — mondta Pedro Vera Hormazábal. — Azt is mond­hatnám, hogy a kiállítási terü­let közepére. Körülötte közép­nagyságúok a pavilonok. Azon az útvonalon van, ahol a leg­több látogató megfordul majd.- Hogyan került éppen ide?- A vezetőség nagyon kevés pavilon helyét jelölte ki. Csak Spanyolországét, a tartományo­két. Előre megtervezték az EGK-pavilonok helyét is. A többit földrajzi egységek kö­zött osztották szét. Egy helyre kerültek az európai, az ázsiai, az afrikai országok. Külön he­lye van ezenkívül a vállalatok­nak. Azok, akik nem egy or­szágot, hanem egy ágazatot képviselnek. Ök nem hivatalos kiállítók.- Mit tart ön a sevillai expo különlegességének?- A nyitva tartás hat hónap­ja alatt ötvenezer előadás, ren­dezvény lesz: a gyerekműsorok­tól a baletton át a zenéig minden. Ebből egy különlege­set kiválasztani nem lehet. Azt tudja ugye, hogy a sevillai ki­- állítás jelmondata ez: a fel­fedezések kora? Néhány felfe­dezésről már tudunk, hogy itt lesz azok közül, amelyek még nem kerültek piacra. Steve Wonder, az amerikai fekete vak énekest a spanyol vakok szövetsége hívta meg ide, és a Siemenssel közösen itt mu­tatják be azt a gépet, amely­nek segítségével a nem látók is olvasni tudnak majd. Makovecz ólmát a Surján Rt. munkásai váltják valóra. Van, aki hosszú távra kötött szerződést a céggel, s olyan is, aki csak erre a munkára. A munkajogi státustól függet­lenül a Sevillában dolgozók közös vonása, hogy nagyon szeretik ezt a feladatot. Ezért dacoltak az égető nappal — negyven fok fölé csúszott itt még szeptemberben is a hő­mérő —, s vállalják, hogy kará­csonyra befejezik az épületet. A rend szigorú: engedély nélkül senki nem hagyhatja el a munkaterületet. ie- Hogyan telik el a hétvége? A kérdést a magyarok szál­láshelyén, Sevillától tizenöt ki­lométerre egy igazi spanyol faluban teszem fel. Ketten fe­lelnek rá. Vajda Ferenc, aki Kaposvárról jött és Balogh Mi­hály, aki Boglárról. — Vasárnap tízig, tizenegyig alszunk, aztán beszélgetünk. A Surján minden második vasár­nap szervez kirándulást is. Legközelebb például Gibral­tárra megyünk majd, s lehet, hogy Afrikába is.- Miért vállalták ezt a mun­kát? — Az otthoni megélhetés ér­dekében. Megfizetnek bennün­ket, de dolgozni is nagyon kell.- S hogyan élnek?- Van itt egy asszony - Cserös Sándornénak hívják -, az főz nekünk vacsorát. Va­sárnapra pedig nyersanyagot kapunk, s magunk készítjük el az ételt. Most például bable­vest főzök majd. A nyersanyag itteni. Hazai csak csomagból van. Az busszal érkezik: négy napig tart az út az autóbusz- szal, s van, amikor megromlik a csomag, mire ideér. Ezért az­tán leginkább sonkát, szalon­nát, konzerveket küldenek. A falut - ahol a magyarok laknak — Ariscalnak hívják. Áll vagy háromszáz házból, és van negyvennyolc kocsmája. Magyar vendég legfeljebb szombaton ül az asztalhoz: sört isznak vacsora után, esetleg sültkrumplit harapnak hozzá. Beosztok az emberek. Ezt leg­inkább abból lehet tudni, hogy fizetéskor kevés pezetát kérnek. A pénzük nagy részét a válla­lat teszi bankba. Azt mondja egyikük: — Van két családom és sok adósságom. Az OTP, a rezsi otthon tizenháromezer forint. Most azért kell hazaküldeni a pénzt, mert fölemelték a má­sodik törlesztés kamatait. A tolmács — aki maga is építészmérnök — családja ka­posvári. Tito Bohorquez Fer- nandeznek hívják, és bolíviai útlevéllel érkezett. Azt mondja: — A legtöbb embert a pénz hozta ide. Mégis a legkeve­sebb szó a pénzről esik. A Vi­lágkiállításon mogyar pavilont építeni nagyon srép feladat, s ez tefjesen lefoglalja az em­bert. Itt csak a darut béreltük és a cementet, homokot, va­Sevillábap csoda szü­letik, és ennek a vajú­dásnak boldog somogyi résztvevői is vannak: a szentbalázsi Surján Rt. munkatársai. A csodák­nak is megvan a maguk története. Idézzük most fel ezt.- Uram, a legnagyobb cso­da az, amit itt lát. — Tömött bajuszú, energikus férfi tette ezt a kijelentést. Származásá­ra nézve chilei, de húszéves kora óta itt él Spanyolország­ban, és a sevillai Világkiállítás programigazgatója. A neve: Pedro Vera Hormazábal. Az iménti kijelentő mondatát egy kérdő mondattal toldja meg: — Tudja, hogy mi volt itt, ami­kor elkezdődött a munka? Semmi! Egy fa és egy ház, a valamikori karthauziak keró- miagyára és kolostora. •Se Ma olyan a sziget, mint az oázis a sivatagban: derékvas­tagságú pálmafák, díszcserjék, dús leanderbokrok között ve­zet az út. A világ szinte min­den országából hoztak ide növényt. Az 1992-es sevillai Világki­állítás szervezési központja mindössze egy emeletes épü­letben van. Előtte zászlóerdő: több mint százharminc ország- köztük hazánk — lobogóját lengeti a szél. A zászlóerdő mellett üdezöld füves terület, benne helikopter-leszállópályák. A füvet vastag olajfák szegé­lyezik. Azt mondják, mindegyik legalább 250 évet élt már meg Andalúzia valamelyik vidékén. Ide földlabdával együtt tele­pítették az elmúlt másfél év alatt. ■Se Andalúzia - s benne Sevilla — a spanyol Dél. Gazdasági­lag is, földrajzilag is. A szá­razság az Atlanti-óceán kö­zelsége ellenére október ele­jére mindent kipusztít: a fű szalmasárga, a kopár sziklákon csak cserjék nőnek. A szárazságtűrő olajfák és a melegkedvelő narancsliget dacol csak az esőhiánnyal, s alkot végeláthatatlan ligeteket. Az olajfa termését most taka­rítják be, a narancsé még ha­ragoszöld. És természetesen az ember. Az expó — az 1992-es Vi­lágkiállítás helyszíne — 215 sziget. Reggel — spanyol mé­retekben számolva — korán ér­kezik ide a Surján Rt. autóbu­sza, és tizenkét órás munkaidő után viszi haza az embereket. Amit építenek — a magyar pavilon - kitűnik a többi kö­zül. Itt mindenki acélt és be­tont használ építőanyagként, a magyorok a fát. Az épületet Makovecz Imre álmodta meg, s úgy ^képzelte el a pavilont, hogy az építészet, a zene és a film nyelvén szóljon. A kö­zönség húsz perc alatt - ennyi kell ahhoz, hogy az ötvenszer tizenhét és fél méteres terü­leten elhelyezett pavilont vé­gigjárják - üzenetet kap o magyar életből, ízelítőt a ma­gyar történelemből és kultúrá­ból. hektár. A terület szervesen kapcsolódik az andalúz fővá­roshoz, valójában azonban egy szigeten fekszik, s a szigetet a Guadalquivir öleli körül. Az a folyó, amelyik úgy viselkedik, mint az óceán: ha ott dagály van, itt is megemelkedik a vízszint. A sziget ma leginkább egy óriási gyárudvarhoz hasonlít, ahol mindenki fúr, farag, he­geszt, épít. S ami elkészül, azt nyomban birtokba is ve­szik. Az 1992-es expóra bejutni ma úgy lehet, ahogyan egy szigorúan őrzött területre. De a kapu a látogató autóbuszok­nak és - hét végén — az ér­deklődőknek nyitva van. Hét közben a munkásoké a Kémény munkával a K nyárban lamint o palát vettük. Minden mást Magyarországról hoztunk. Eddig 24 hatalmas kamionnal. Ma egy hete az utolsó to­rony is a helyére került az épü­leten.- Ez azt is jelenti, hogy a magyar építők túlvannak már a nehezén?- A nehezén régen túl va­gyunk — felelte Lomniczi Pé­ter, aki a Surján sevillai vál­lalkozásának vezetője, s min­denért felelősséget vállalt, ami itt történik.- A lönök itt egy kicsit a közösség vezetője is?- Itt együtt kell élni az em­berekkel, odafigyelni rájuk. Ve­lük élek, az ajtó mindig nyitva áll.- Amikor ideértem, elsőként arra figyelmeztettek, hogy ne igyák a csapi vízből.- Volt egy fertőzés az expo területén, és akkor Írásban kérték, hogy ne igyunk a csapi vízből.- Pedig az itteni hőségben igazán kell a lolyadék annak, aki dolgozik.- Az emberek nopi két és fél liter ivóvizet kapnak. Sok­szor kevés volt.- Volt már ilyen nagy vál­lalkozásod?- Ilyen különleges még so­ha: 3200 kilométerre az ott­hontól, teljesen más környezet­ben dolgozni nem könnyű. Ügy másfél hónapja akkora volt még a fejetlenség, hogy azt mondtam: nem lesz itt Expo. Most szervezetten folyik és jó ütemű a munka.- összehangolja ezt valaki?- Előírtak bizonyos szabályo­kat: például azt, hogy merre lehet mozogni, milyen fázis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom