Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-30 / 268. szám
8 aj Dunántúli flapiö 1991. szeptember 30., hétfő Az a nap, amelynek dátuma e sorok felett áll, a magyar nemzet történetének egyik leg szomorúbb napja, a tizenhárom tábornok kivégzésének napja. Ök a szabadság eszméjének vértanúi. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát és az ország függetlenségének óhaját írták zászlójukra. Más nemzeteknél egy egész század nem mutatott fel annyi jeles embert, amennyit mi egy nap ólait elvesztettünk. Őket és az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, aki a kötél általi kivégzését nyakának megsebzé- sével tette lehetetlenné. A történeti források közel 120, ítélet alapján kivégzettről tudnak, de ennél lényegesen nagyobb volt az ellené Hóként vagy szökevényként felkoncoltak szórna. A tizenhárom aradi vértanúnak a bécsi forradalom első évfordulóján kellett meghalnia. A tragikus napnak adózzunk azzal, hogy felidézzük életüknek néhány állomását. AULICH LAIOS Született Pozsonyban 1792- ben. A hadseregben ezredessé küzdötte föl magát. A szabadságharc kezdetén a fel- dunai hadsereghez került Görgey Artúr parancsnoksága alá. A bányavárosi téli hadjáratban egyik legnevezetesebb tette volt, hogy a hóval és jéggel borított hegyen átvezette csapatát Körmöcbányáról Beszterceibányára. Részt vett a kápolnai csatában, majd tábornokká nevezték ki. Az isaszegi csatát ő döntötte el. Előkészítette a terepet Buda visz- szafoglalására. Közvetített Görgey és Kossuth között. Felségárulásban bűnösnek találták és kötél által végezték ki. DAMJANICH JÁNOS Stása nevű községben, 1804- ben született. Katonai szolgálatát a császári hadseregben századosként'kezdte, majd 1848-lban a 3. honvédzástláalj őrnbgya lett. Az év végén az áld unai vidéken aratott győzelmeivel hívta fel magára a figyelmet. Előbb ezredessé, 1849 elején tábornokká léptették élő. Ö nyerte meg a döntő fontosságú szolnoki csatát. Legnagyobb diadala a nagysarlósi csata megnyerése, amely lehetővé tette Komárom fel s zaba d í tá s ónak e I őkészíté sét. Bokáját kocsija felborulásakor törte el, így csatába többet nem mehetett. Ezért is bizta rá a kanmány az aradi vár parancsnokságát. A várat a cári csapatok foglalták el, majd Damn jani eh ot átadták az osztrákoknak. Kötél ál tab halálra ítélték. DESSEWFFY ARISZTID Csákányban, Abaúj vármegyében született 1802-ben. Az osztrák hadseregben a Ra- deczky-huszároknál szolgált. A szalbadságharc kitörésekor őrnagy lett a Sáros vármegyei nemzetőrségnél. Tábornokká 1849 elején léptették élő és ebben a rangban Kompokon szétverte Coilloredo osztrák ezredes lovasságát. A cári sereg lbetörésekor a felső-magyarországi hadaik vezére lett azzal, hogy Visofckival együtt az oroszok előrehaladását nehezítse. Ez nem sikerült néki. A temesvári csata után csapatát Orsován keresztül török földre akarta vezetni, de Ka- ránsebesnél Liechtenstein herceg osztrák altábornagy előtt kénytelen volt letenni a fegyvert. Kötél általi halálra ítélték, de éppen Liechtenstein közbenjárására golyó általli hallóira változtatták az ítéletet. KISS ERNŐ Temesvárott született 1800- ban. Pályáját a huszároknál kezdte, őrnagyságig a dzsidá- söknál, majd alezredesiként ismét a huszároknál szolgált. A szabadságharc alatt harcolt a Bánságban, Nagybe- recskén és Pancsován. A világosi fegyverletétel után régi katonapajtása, Haynau révén megmenthette volna az életét, de nem kért kegyelmet. Golyó általi halállal, majd kegyelemdöféssel végezte be életét. KNÉZICS KÁROLY Vétóké Gajavacban született 1808-ban. Apja osztrák tiszt volt a horvát határőrezredben. Katonai kiképzését Grazban kapta. Lembergben századosi rangban szolgált. A Közép- Tisza környékére 1849 elején vezényelték, később o fősereghez csatlakozott. Ö volt annak a dandárnak a parancsnoka, amely a Tápió hídját iszonyú golyózápor közepette foglalta el. A komáromi csatát is ő kezdte, aztán Buda visszafoglalásáért harcolt. Felségárulásért kötél általi halálra ítélték, LAHNER GYÖRGY Született Neczpálon, Turóc vármegyében 1795-ben. Hadapródként kezdte katonai pályafutását, 1844-ben lett őrnagy. A szabadságharc idején a déli harctérre vezényelték, ahol alezredesiként szolgált. Mint felszerelési főfelügyelő a legnagyobb gonddal látta el a sereget élelemmel és ruházattal. Tábornokká 1849-ben emelték és mindvégiig parancsnoka volt a Nagyváradon felállított fegyvergyárnak. Kötél általi halálra ítélték. LÁZÁR VILMOS Nagybecskereken született 1815-ben. Fiatalon katonai szolgálatba lépett, mint tisztihelyettes, majd hadnagy. Később a polgári életbe vonult vissza, 1848-ig zempléni birtokán ólt. Először honvéd, aztán százados, később ezredes, részt vett az északi megyék védelmében és a temesvári csatáiban. Az Ítélet kötél általi halálra szólt, amit golyó, általi halálra váltó ztattak. LEININGEN-W ESTERBURG KAROLY GRÓF Hessenben született 1819- ben. Kezdetben az osztrák hadseregben szolgált. Mikor 1844-ben magyar leányt vett feleségül, honosíttatta magát. A szabads ágharc elején őrnagy, majd 1849-ben ezredes, később tábornok lett. Részt vett a komáromi és a váci csatában. Családja rokonságban állt az angol királyi házzal, mégsem kapott kegyelmet. Kötél által végezték ki. NAGY SÁNDOR JÓZSEF Nagyváradon született 1804- ben. A császári hadseregből 21 évi szolgálat után, mint kapitány lépett íki 1844-ben. A sza ba d sá gharc kitörésókor egy lovas nemzetőrség őrnagya lett. Harcolt Torontói vármegyében, Pancsován. Szolnoknál, Isaszegnél, Vóénál, Komáromnál és Buda visszavételénél. Az orosz támadás Debrecen mellett érte, ahol csapata kétharmad része elveszett. Ezután Nagyvárad, Arad és Világos voltak a főbb állomások. Kötél általi hbllálra ítélték. POLTEN BERG ERNŐ Bécsben született 1813-ban. Az osztrák hadseregben huszárezred kapitánya volt, amikor 1848-ban Magyarországra helyezték. Itt lelkes híve lett a magyar ügynök, harcolt Jellasics ellen, majd a feldunai hadseregben dandárparancs- nókként szolgált. A kápolnai csata után ezredes lett, majd tábornok. Buda ostromakor a Rába mellett fedezte a harcolókat. Görgey bizalmas híve volt, ő közvetítette azt az alkudozást, amely a világosi fegyverletételhez vezetett. Aradon elsőként lépett a bitófa alá. SCHWEIDEL JÓZSEF Zamborban született 1796- ban. Katonai pályáját a napóleoni háborúikban kezdte. Őrnagyiként csatlakozott a magyar szabadságharchoz. Részt vett a schwechati osötában, később a főváros városparancsnoka lett. Kötél általi halálra ítélték, de felesége kérésére abban a kegyelemben részesült, hogy negyedmögá- vai az aradi sáncokban agyonlőtték. TOROK IGNÁC Gödöllőn született 1795-ben. Katonai tanulmányait a bécsi hadimémökkarí' iskolában végezte, majd egy ideig a magyar testőrségben szolgált. A szalbadságharc kitörésekor Komárom erődítési parancsnáka volt. Buda bevétele után a kormány őt bízta meg a vár erődítéseinek lerombolásává I és a sző regi tábor sáncainak elkészíttetésével. Kötél általi halálra ítélték. VÉCSEY KÁROLY GRÓF Pesten, 1807-ben született. A császári hadseregben, mint lovastiszt szolgált. őrnagy 1847-ben lett. Ezredév0l1848- ban Bácskában harcölt. A szolnoki csatéban hídfőt foglalt. Arad elfoglalásában döntő szerepe volt. A cári csapatok előtt tette le a fegyvert, kötél általi halálra ítélték. Ö lett az utolsó a kivégzettek között, neki jutott az a szerep, hogy végignézze társai haláltusáját. Dr. ifj. Erdödi Gyula Az Idő rostáján Széchenyi - pécsi színpadokon Széchenyi István születésének 200. évfordulójára rendezett megemlékezés-sorozat egyik jelentős eseménye volt Herczeg Ferenc ,,A híd” című színművének rádióbemutatója. A műsorújság szövege szerint 1925-ben mutatta be a budapesti Nemzeti Színház ezt a — Széchenyi és Kossuth alakját színre vivő — történelmi drámát, és 50. előadását követő héten került a Pécsi Nemzeti Színház színpadára. Ezt már a Pécsi Színházi Élet koraibeli számából sikerült megtudnom. A Pécsi Napló arról is tájékoztatta olvasóit, hogy Herczeg „először (és eddig egyedül) a Pécsi Nemzeti Színháznak engedte meg történelmi színjátéké vidéki előadását, mivel ez itteni kitűnő színészgárda és a lelkes vezetés kvalitásaiban olyan biztosítékokat látott, melyek eloszlatták bizony gyakran indokolt kétségeit a vidéki előadások iránt." A parádés szereposztású premier 1926. március 30-án, a nagyhét keddjén, a tavaszi idény szokatlanul komoly prózai sikere volt. A régi pécsi színházi élet eseményeit irigylésre méltó emlékezettel mindmáig megőrző dr. Gesztesy (korábban Gőbel) Emil szerint Széchenyit vendégművészként Kürthy György játszotta fölényes biztonsággal, kitűnő Széchenyi-maszkban. Kálmán Sári volt a gyengéd Crescendo, Károly Pista a férfiason sZép és lángoló Kossuth Lajos, akit másnap az utcán — ennek Gesztesy szemtanúja volt —, a járókelők „Éljen Kossuth Lajos !”-s’a'l köszöntöttek. A napilapok kritikája szerint zsúfolt ház nézte végig A híd bemutatóját és ünnepelte a távollevő szerzőt, valamint a nagyszerű pécsi színészgárdát. Herczeg „A híd”-jártaik egy évekkel későbbi pécsi előadásáról is talált dokumentumokat a krónikás. A korabeli napilapok tudósításaival hitelesítetten 1942-ben is megrendezte a belvárosi egyházközség hölgybizottsága már hagyományos „Tavaszi nap”- ját a ciszterci gimnázium dísztermében. A húsvétot követő vasárnapón, április 12-én lezajlott jótékonycélú előadás fénypontja — kegyeletes emlékezésül Széchenyi István jubileumi esztendejében a legnagyobb magyarra —, Herczeg Ferenc „A híd” című színműve 3. felvonásának bemutatója volt. Ezt az előbb már idézett Gesztesy Emil dr. javasolta, egykori tanárának, az azóta megboldogult Módly Dezsőnek felkérésére. „Dr. Gőbel Emil, akit a város eddig, mint nagyszerű szónokot és esztétát ismert, most másik oldaláról mutatkozott be, mint rendező és mint, aki a kétségbeesett lelkiállapotú Széchenyit nagyszerű alakítással rajzolta elénk" - olvashattuk a Dunántúl hasábjain 1942. április 14-én megjelent kritikában. „Akkor városi aljegyző voltam — emlékezett vissza Gesztesy dr. — és József nádor szerepére egy fiatal városi tisztviselőt kértem fel, aki a Nádor-huszárok ezredesi egyenruhájában korát meghazudtoló fejedelmi méltósággal, zengő orgánummal játszotta a 70 éves főherceget. Azt hiszem, nem tévedtem a szereplő kiválasztásánál: Tömbnek Nándornak hívták.” A korabeli újság Tamás Nándor néven dicsérte őt, és a többieket, köztük Kemény Mártát, Crescendo szerepében, Baranyai Aurél nemes pátoszú Wesselényijét. Még néhány név a műkedvelő gárdából: Dómján Jutka, Rozgo- ny.i Miklós, Harcos Ottó, Öry Magda, Arató Miklós, Dőry Dénes — akinek édesanyja, a ma is élő, kitűnő hangú dr. Dőry Dénesné is a műsor egyik lelkes szervezője volt, énekszámokkal maga is közreműködött. Dr. Nádor Tamás ■idinger János, Nendtvich Indor, Makay István emléke Nevezzenek el utcát minden jelentős pécsi polgármesterről! Most, hogy a pécsi utcanévadással kapcsolatos két képviselő-testületi ülésen is „kiesett” három olyan híres régi városvezető neve, mint Aidinger János, dr. Nendtvich Andor és Maka y István, figyelmébe szeretném ajánlani a tisztelt testületnek azt, hogy pótolják mulasztásukat, mert még nem késő. Emlékeztetőül idézzük föl életútjuk főbb vonásait, amelyből kiderül, mit jelentettek a város történelmében. Aidinger Jánosnak már volt utcája Pécsett, ő 1846-tól 1906-ig élt, és 1875-től 1896- ig volt a város polgármestere. Személyéhez olyan nevezetes intézkedések fűződnek, amelyek s aráin nemeseik egyensúlyba hozta a város költségvetését, hanem rentábilis gazdálkodást is folytatott — mái kifejezéssel élve —, és olyan eredmények fűződnek a nevéhez, mint a csa- patkórház és a mai színház, valamint a korszerűnek mondható akkori vízvezetékhálózat megvalósítása, a kultúra és az egészségügy, a városépítés és az őktatás támogatása. Ma már a mindennapok tudásában is gyökerezik az a nézet, hogy az 1867 utáni évtizedek nagy szerepet játszottak az ország életében. Ezen folyamatnak volt nevezetes képviselője Pécsett Aidinger János. Id. Nendtvich Andor 30 évig, 1906-tál 1936-ig állott a város élén, s politikai szereplésének taglalásakor elég, ha csak az 1918-tól 1921-ig tartó antant—szerb megszálláskor tanúsított szerepére utódunk. Pécsről való kényszerű távozása után Sásdon folytatta hivatali munkáját. Pénrügyi politikájánál ő is Ai d ingerhez hasonló gyakorlatot követett, hosszú működése alatt valósult meg az 1960-ig működött villamosközlekedés, a MÁV üzletvezetőség idehelyerése, a nagyarányú városi építkezés, a pozsonyi Erzsébet Tudomány- egyetem letelepítésének kiharcolása és működésének folyamatos biztosítása. Működése alatt indult be a viilággaz- dösági válság hatásai ellen létrehozott és dr. Esztergár Lajos által vezetett iPécsi Norma ... Utódja, Maikay István 42 évig szolgálta a várost, hosz- srú időn keresztül elődje, dr. Nendtvich Andor mögött, így részese volt az akkori történelmi eseményeknek, részt vett Nendtvich Andorral együtt a város életének irányításában. Polgármester 1936-tól 1940-es nyugalomba vonulásáig volt, s megválasztása osztatlan elismeréssel találkozott. Folytatta a városfejlesztést, támogatta helyettese, majd uóda, dr. Esztergár Lajos szociálpolitikai-foglalkoztatási tevékenységét, megkötötte a mecseki szén kiaknázását végző, bécsi székhelyű Dumagőzhajózási Társasággal azt a szerződést, amely fűtőanyag -el látásban előnyöket biztosított a városnak, továbbra is támogatta az Erzsébet Tudományegyetemet, a tudomány és a kultúra, az oktatás és a művészet minden ágát. Híres szánok volt, be s zé deineik fő I é p í tetts é ge, előadásának retorikája példa volt. Működésének alapköve a lokálpatriotizmus és a szociális gondoskodás. Dióhéjban ennyi a három jeles férfiú életútja, s befejezésül ismét csak azt tudom mondani: a jelen városvezetése nem felejtkezhet meg a múlt nagyjairól, akiknek tevékenységére ma is bizton építeni lehet! Dr. Vargha Dezső
