Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-24 / 262. szám
Nyugdíjas ledagógusok (öszöntése Az elmúlt héten Mohács és térsége nyugdíjas pedagógusait köszöntötték a városháza dísztermében rendezett ünnepségen. A találkozó apropója az évente szokásos díszdiplomák átadása volt. Kuti István polgármester a 70 évvel ezelőtt végzettek közül a rubin diplomát Gub- ritzky Józsefnek nyújthatta át, s ugyanazt kapta Leo- vits Margit is, de ő nem tudott személyesen jelen lenni az eseményen. Gyémánt diplomát vett át o 60 éve tanító, illetve tanárképzőben végzett Ákos Jánosné, Kovács Mihály és dr. Szabiár Istvánná, míg az ötven éve diplomát szerzettek sorában arany diplomát kapott Abai Ferenc, Farkas Bélá- né, Kincses Sándorné és Völgyesi Jenőné. A pedagógusok nyugdí jastagozatának szakszervezete hozta össze a találkozót, s Így a rendezvény szónoka, mint már annyi éve mindig, Ránics István volt újra. Miután őt nemcsak pedagógus kollégái, de szinte Mohácson minden ember nagyon jól ismeri, így gondolom, nem kell különösebben magyarázni, mennyire egyedire, a megszokott ünnepsé gektől eltérően jó hangulatúra sikeredett o rendezvény. Mondandójából nem hagyta ki a rendszerváltást sem. Sőt, azzal kezdte, hogy ugye idén a pedagógusnapot „elsinkófál- ták" tőlük, s ezért csak most találkoznak. A meghívottok túlnyomó többsége eljött, de amint körbenézett az egybegyűlteken, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ő a volt tanácsi osztályvezetőt is invitálta. „Korábban ő is tett értünk egyet-mást, már amit lehetett. El is ment nyugdíjba!" Kénytelen volt a pénzekről is szólni, hiszen a díszdiplomákkal járó hat-, négy- és háromezer forintokat ott helyben nem adhatták át. Előbb mindenkinek, már a kilenc kitüntetettnek nyilatkoznia kellett, hogy mennyi o havi jövedelme, azaz nyugdija, nem haladja-e meg az évi 108 000 forintot, mert akkor levonnak az összegből. Nem felejtette el megköszönni a művelődésigazdasági szervezetnek, hogy „dorbézolhattak". Pogácsára és üdítőre kaptak tőlük pénzt, másként nem kerülhetett volna az asztalra semmi. A résztvevők a rendhagyó ünnepség idején jókat nevettek. A kis műsornak, melyet a Jókai utcai óvodások adtak, nagyon örültek. Ránics István „vezényletével" pedig a hivatalos rész után legalább egy órát beszélgettek. S hoay el ne felejtsem, egyhangúlag megszavazták: a városi és térségi nyugdíjas pedagógusok egy szakszervezetben maradnak, funkcionáriusnak továbbra is Pista bácsit bízzák meg, aki minden hónap első hétfőjén délután tart fogadóórát a Széchenyi István Általános Iskolában. B. M. I________ _____________ Ilktőbertlil üaemcl____________________ \ N épkonyha és éjjeli menedékhely Református olvasókörnek hívják mindmáig az idősebbek Mohácson azt a Jókai utcai épületet, amely az 1950. június 7-i államosításig adott otthont az e vallásúak összejöveteleinek. Azóta a Belvárosi Általános Iskolához tartozott, az igényeknek megfelelően hol tanulócsoportok osztályterme, hol meg napközi működött a falai között. Az utolsó negyedévre teljesen új feladatot szánnak az ingatlannak. Dr. Marosi Irén, városi főorvos pályázatot nyújtott be az illetékes minisztériumhoz, melyben hozzájárulást igényelt egy népkonyha és éjjeli menedékhely kialakítására, valamint ezek működtetésére. Az elgondolást a főhatóság méltányolta, s bár nem a teljes költséget állja, de a 20 fős szálláshely kialakításához egymillió 74 ezer forinttal, míg a népkonyhán a napi 50 személy ingyenes ebédeltetésének megoldásához 500 ezer forinttal járult hozzá. A város önkormányzata a költségvetési tartalékából 300 ezer forintot adott a megvalósításhoz. Az átalakítási munkák kivitelezője a Költségvetési üzem. Vállalták, hogy szeptember végére elkészülnek a két fürdő, a tálalókonyha, az étkező és a hálóhelyiség kialakításával. A tervek szesint októberben itt kívánják fogadni o rászorulókat. A Mohácson mindeddig nélkülözött szociális létesítmény berendezésének többségét adományokból gyűjtik ösz- sze. A helyi kórház, a szociális otthonok, valamint több szeretetszolgálat jelezte, hogy ágyakat, ágyneműt, gázzsámolyt és használati tárgyakat adnak. A népkonyha és éjjeli menedékhely fenntartásához, üzemeltetéséhez szükséges pénzt normatív támogatás formájában évente központi keretből megkapja a város. A helyi református egyház a kárpótlási törvény adto jogával élve visszaigényli a volt ingatlanait, így az egykori olvasókört is. Ez utóbbi esetében az értékének megfelelő vagyonjegyre tartanak csak igényt, s nem akadályozzák meg, hogy a valamilyen okból ellátásra szorulóknak az önkormányzat ne tudjon segítséget nyújtani. Tehát, az épületbe nem kívánnak visz- szaköltözni. B. M. A valamikori református olvasókör átalakítási munkáival szeptember végére készülnek el az építők Mohács nem gazdag város. Semmivel sem jut több pénze a környezet rendbentartásáro, szépítésére, mint a hasonló nagyságú településeknek, az országban. Az itt élőknek mégis örömére szolgált, hogy például a szökőkút egész nyáron működhetett. Aztán az is, hogy a közterületek a korábbi években kezdett fenntartási rendszer alapján -, meghatározott dij ellenében egy-egy vállalkozó gondozza őket - változatlanul rendezettek és tiszták. De szeméttároló edényből több kellene az utcákra és parkokba egyaránt. Menekülők Esteledik. A város főterén lassan gyülekeznek a gépkocsik. A Szabadság úttal párhuzamosan már a harmadik oszlopba sorolnak. Többnyire férfiak, járművenként ' egy-két fő. Kiszállnak, csoportokba verődve beszélgetnek. Nincs kocsiajtó-csapkodás, hangoskodás. Egy idő után a társaság néhány autó köré áll, a rádiót hallgatják. Virrad-at utón a Széchenyi tér kiürül . . . Éjszaka a szomszédos háborútól gyakran hangos a határszél. A repülők keltette folyamatos morajlásba a túloldalról a robbanások tompa puffanássá szelídülve hallatszanak. Az udvari határátkelő nyitva, de a szolgálatot teljesítőknek nem sok dolga akad. Naponta néhány jármű jön errefelé . . . Életbe lépett a tűzszünet. A valahányadik. Egyetlen délutáni átkelésnél a révben vagy húsz jugoszláv rendszámú autó várja, hogy kompra szállhasson. Valószínű, Herceg- szántónál vagy Tompánál átlépve kívánják megközelíteni úticéljukat. Ám a szigeti oldalon legalább ennyi, ugyancsak jugoszláv kocsi készül a kompon ellenkező irányba menni . . . A Vöröskereszt helyiségében mozdulni sem lehet a temérdek ruhától. A gyerek- és bébiholmik, cipők külön dobozokban. Naponta 12-től várják azokat, akiknek szükségük van a holmikra. Belép egy elegáns, farmerkosztümös nő és kéri az ott dolgozókat, keressenek neki egy szoknyát. Ketten is beszélik a nyelvét, nagy jóindulattal biztatják, bátran válasszon az adományból, ami csak kell! Ö hirtelen sarkon- fordul, sir. Azt mondja, fogalmuk sincs, mennyire megalázó ez a számára . . . Sokan találtak menedéket magánházaknál. A városban és térségében 8—10—15 000 ember? Nincs megbízható adat. Egyre többen keresik fel a Menekültügyi Hivatal helyi központját, regisztráltatják magukat. A kapott igazolás alapján hetente élelmiszercsomagra, tisztálkodószerekre, ingyenes orvosi ellátásra jogosultak. Csakhogy többen inkább lemondanak a kedvezményekről, senki nem tudja, hol töltötték ezt az időt. Mondják, hátrányos lehet a visszatéréskor . . . Megkezdődött az új tanév. Délutánonként a város általános iskoláiban közel 130 kisdiák és a Marek Dózsa György úti épületében több mint 30 középiskolás anyanyelvén tanulhat. Megszervezték az étkeztetésüket is. Egy részük az új kollégium menzáján, a többiek a Koronában ebédelnek. Kisebb csoportokban érkeznek, tolmács jön velük. Míg esznek, egymással beszélgetnek, nevetgélnek. Vidámak. Az étteremben csöppet sem érzik magukat idegennek . . . A segélyszállítmányok, különböző adományok változatlanul naponta jönnek. Az egykori munkásőr laktanyába az elmúlt napokban Németországból több ruha és tartós élelmiszercsomagot vettek át, egy pécsi magánkereskedő teherautónyi szállítmányában dinnye, narancs, citrom, banán is volt. Győrszentivánból o FÁMA Papíripari Kisszövetkezet autóbusza dugig rakva, szépen dobozolva hozta o környéken lakóktól az általános iskolásokkal közösen gyűjtött adományaikat: két mázsa édességet, rengeteg savanyúságot, szalonnát, krumplit, sok meleg ruhaneműt. Egyébként főleg élelmiszer kell, de lábbeli is. Gyermek és felnőtt méretben egyaránt. Sokan jöttek, futottak egyetlen pó' papucsban . . . A mohácsi kórház szülészetén eddig hét kisbaba született, egyet háromnapos korában fogadtak be édesanyjával együtt. A picik valamennyien jugoszláv állampolgárokként jöttek a világra . . , Berta Mária Városi Stúdió, Mohács Az utóbbi két testületi ülésen o képviselő-testület tagjai közül először Weiszbart József, majd Kovács Győző tette szóvá, „mi az, hogy városi televízió?" Kérdezték azt is, mióta működik, ki a vezetője, ki határozza meg a sugárzott műsorokat? Ugye, már az idei költség- vetés készítésekor a testület megszavazta a milliókat a városban a törzskábel kiépítésére. Ennek ismeretében Schindl József magánvállalkozásban, annak rendje-módja szerint a hivatalos engedélyek birtokában megszervezte és megkezdte a Felszabadulási lakótelepen meglévő, mór korábban kiépített kábelrendszeren sugározni a műsorokat, mindenekelőtt o képviselő-testületi üléseket. Tehát ő jogosult a „Városi Televízió, Mohács" feliratú, fényképpel ellátott kis igazoló kártya viselésére, amikor e célra készíti az anyagot. Mint ismeretes, testületi döntés született arról is, hogy a főutcától a város déli részén az eddig még ellátatlan területeken Bokodi László, északra pedig a Híradástechnikai Kisvállalat köti be a lakásokat o rendszerbe, majd a törzskábel segítségével első lépcsőben az év végéig, aztán a következő év első hónapjaiban lehetővé válik, hogy Mohácson mindenütt lehessen nézni a műholdas programok mellett a helyi stúdió adásait is. Mindebből a törzskábel fektetésével és a déli részre tervezett munkákkal nincs is gond. Az ütemezésnek megfelelően halad a vállalkozó, Bokodi László, s amelyik utcában az ott lakók legalább 50 százaléka kérte a bekötést, karácsonyra foghatja az ígért csatornák műsorait. Viszont az északi városrészen problémák mutatkoznak. A Híradástechnikai Kisvállalat kiviteli engedély nélkül dolgozott eddig,- a már meglévő létesítményeire egy ideje ígéri a fennmaradási engedély megkérését, de még ezzel is adós. A korábban vállalt részekre sincs szakhatósági engedélyük. A hozzáértők szerint mindez nem akadályozhatja a már meglévő kisközösségek rácsatlakoztatását a városi egységes hálózatra, mert a kivitelezőtől függetlenül mindegyik külön egységet képez és maga dönt a továbbiakról. Mindössze a folytatást kell esetleg másra bízni. A valódi egységes rendszer, létrehozásáról pedig előzetesen már döntöttek az érintettek Polgárjogi társaságot kívánnak létrehozni, melynek tagja és részese az önkormányzat, a kábelhálózattal a kisközösségek és a stúdióval Schindl József. A részletkérdéseket a közeljövőben készülő együttműködési megállapodásban kívánják majd szabályozni, illetve rögzíteni. Addig is a meglévő rendszeren az adásokat sugározzák. Hétfői napokon a testületi ülésekről, szinte „melegében” kapnak tájékoztatást mindazok, akiket ez érdekel és este 8 órakor a megadott csatornára állítják a készüléküket. A tervek szerint a társaság bejegyzése után, amikor már nem kísérleti jelleggel mennek az adósok, a hét meghatározott napján riportokat, telefonos fórumokat és egyéb kereskedelmi jellegű műsorokat is készítenek. B. M.
