Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-24 / 262. szám

Nyugdíjas ledagógusok (öszöntése Az elmúlt héten Mohács és térsége nyugdíjas pe­dagógusait köszöntötték a városháza dísztermében rendezett ünnepségen. A találkozó apropója az évente szokásos díszdip­lomák átadása volt. Kuti István polgármester a 70 évvel ezelőtt végzettek kö­zül a rubin diplomát Gub- ritzky Józsefnek nyújthatta át, s ugyanazt kapta Leo- vits Margit is, de ő nem tudott személyesen jelen lenni az eseményen. Gyé­mánt diplomát vett át o 60 éve tanító, illetve ta­nárképzőben végzett Ákos Jánosné, Kovács Mihály és dr. Szabiár Istvánná, míg az ötven éve diplo­mát szerzettek sorában arany diplomát kapott Abai Ferenc, Farkas Bélá- né, Kincses Sándorné és Völgyesi Jenőné. A pedagógusok nyugdí jastagozatának szakszer­vezete hozta össze a ta­lálkozót, s Így a rendez­vény szónoka, mint már annyi éve mindig, Ránics István volt újra. Miután őt nemcsak pedagógus kol­légái, de szinte Mohácson minden ember nagyon jól ismeri, így gondolom, nem kell különösebben magya­rázni, mennyire egyedire, a megszokott ünnepsé gektől eltérően jó hangu­latúra sikeredett o ren­dezvény. Mondandójából nem hagyta ki a rendszervál­tást sem. Sőt, azzal kezd­te, hogy ugye idén a pe­dagógusnapot „elsinkófál- ták" tőlük, s ezért csak most találkoznak. A meg­hívottok túlnyomó többsé­ge eljött, de amint körbe­nézett az egybegyűlteken, nem mulasztotta el meg­jegyezni, hogy ő a volt tanácsi osztályvezetőt is invitálta. „Korábban ő is tett értünk egyet-mást, már amit lehetett. El is ment nyugdíjba!" Kényte­len volt a pénzekről is szólni, hiszen a díszdip­lomákkal járó hat-, négy- és háromezer forintokat ott helyben nem adhatták át. Előbb mindenkinek, már a kilenc kitüntetett­nek nyilatkoznia kellett, hogy mennyi o havi jöve­delme, azaz nyugdija, nem haladja-e meg az évi 108 000 forintot, mert ak­kor levonnak az összegből. Nem felejtette el meg­köszönni a művelődési­gazdasági szervezetnek, hogy „dorbézolhattak". Po­gácsára és üdítőre kap­tak tőlük pénzt, másként nem kerülhetett volna az asztalra semmi. A résztvevők a rend­hagyó ünnepség idején jókat nevettek. A kis mű­sornak, melyet a Jókai ut­cai óvodások adtak, na­gyon örültek. Ránics Ist­ván „vezényletével" pedig a hivatalos rész után legalább egy órát be­szélgettek. S hoay el ne felejtsem, egyhangúlag megszavazták: a városi és térségi nyugdíjas pe­dagógusok egy szakszer­vezetben maradnak, funk­cionáriusnak továbbra is Pista bácsit bízzák meg, aki minden hónap első hétfőjén délután tart fo­gadóórát a Széchenyi Ist­ván Általános Iskolában. B. M. I________ _____________ Ilktőbertlil üaemcl____________________ \ N épkonyha és éjjeli menedékhely Református olvasókörnek hívják mindmáig az idősebbek Mohácson azt a Jókai utcai épületet, amely az 1950. jú­nius 7-i államosításig adott otthont az e vallásúak össze­jöveteleinek. Azóta a Belvá­rosi Általános Iskolához tar­tozott, az igényeknek megfe­lelően hol tanulócsoportok osztályterme, hol meg napkö­zi működött a falai között. Az utolsó negyedévre teljesen új feladatot szánnak az ingat­lannak. Dr. Marosi Irén, vá­rosi főorvos pályázatot nyújtott be az illetékes minisztérium­hoz, melyben hozzájárulást igényelt egy népkonyha és éj­jeli menedékhely kialakításá­ra, valamint ezek működteté­sére. Az elgondolást a főhatóság méltányolta, s bár nem a teljes költséget állja, de a 20 fős szálláshely kialakításá­hoz egymillió 74 ezer forint­tal, míg a népkonyhán a na­pi 50 személy ingyenes ebé­deltetésének megoldásához 500 ezer forinttal járult hozzá. A város önkormányzata a költségvetési tartalékából 300 ezer forintot adott a megvaló­sításhoz. Az átalakítási munkák ki­vitelezője a Költségvetési üzem. Vállalták, hogy szep­tember végére elkészülnek a két fürdő, a tálalókonyha, az étkező és a hálóhelyiség ki­alakításával. A tervek szesint októberben itt kívánják fogad­ni o rászorulókat. A Mohácson mindeddig nélkülözött szociális létesít­mény berendezésének többsé­gét adományokból gyűjtik ösz- sze. A helyi kórház, a szo­ciális otthonok, valamint több szeretetszolgálat jelezte, hogy ágyakat, ágyneműt, gázzsá­molyt és használati tárgyakat adnak. A népkonyha és éjjeli menedékhely fenntartásához, üzemeltetéséhez szükséges pénzt normatív támogatás for­májában évente központi ke­retből megkapja a város. A helyi református egyház a kárpótlási törvény adto jo­gával élve visszaigényli a volt ingatlanait, így az egykori ol­vasókört is. Ez utóbbi eseté­ben az értékének megfelelő vagyonjegyre tartanak csak igényt, s nem akadályozzák meg, hogy a valamilyen okból ellátásra szorulóknak az ön­kormányzat ne tudjon segít­séget nyújtani. Tehát, az épületbe nem kívánnak visz- szaköltözni. B. M. A valamikori református olvasókör átalakítási munkáival szep­tember végére készülnek el az építők Mohács nem gazdag város. Semmivel sem jut több pénze a környezet rendbentartásáro, szé­pítésére, mint a hasonló nagyságú településeknek, az országban. Az itt élőknek mégis örö­mére szolgált, hogy például a szökőkút egész nyáron működhetett. Aztán az is, hogy a köz­területek a korábbi években kezdett fenntartási rendszer alapján -, meghatározott dij ellené­ben egy-egy vállalkozó gondozza őket - változatlanul rendezettek és tiszták. De szeméttá­roló edényből több kellene az utcákra és parkokba egyaránt. Menekülők Esteledik. A város főterén lassan gyülekeznek a gépko­csik. A Szabadság úttal pár­huzamosan már a harmadik oszlopba sorolnak. Többnyire férfiak, járművenként ' egy-két fő. Kiszállnak, csoportokba verődve beszélgetnek. Nincs kocsiajtó-csapkodás, hangos­kodás. Egy idő után a társa­ság néhány autó köré áll, a rádiót hallgatják. Virrad-at utón a Széchenyi tér kiürül . . . Éjszaka a szomszédos há­borútól gyakran hangos a határszél. A repülők keltette folyamatos morajlásba a túl­oldalról a robbanások tompa puffanássá szelídülve hallat­szanak. Az udvari határátkelő nyitva, de a szolgálatot telje­sítőknek nem sok dolga akad. Naponta néhány jármű jön errefelé . . . Életbe lépett a tűzszünet. A valahányadik. Egyetlen dél­utáni átkelésnél a révben vagy húsz jugoszláv rendszámú au­tó várja, hogy kompra száll­hasson. Valószínű, Herceg- szántónál vagy Tompánál át­lépve kívánják megközelíteni úticéljukat. Ám a szigeti ol­dalon legalább ennyi, ugyan­csak jugoszláv kocsi készül a kompon ellenkező irányba menni . . . A Vöröskereszt helyiségében mozdulni sem lehet a temér­dek ruhától. A gyerek- és bé­biholmik, cipők külön dobozok­ban. Naponta 12-től várják azokat, akiknek szükségük van a holmikra. Belép egy ele­gáns, farmerkosztümös nő és kéri az ott dolgozókat, keres­senek neki egy szoknyát. Ket­ten is beszélik a nyelvét, nagy jóindulattal biztatják, bátran válasszon az adományból, ami csak kell! Ö hirtelen sarkon- fordul, sir. Azt mondja, fogal­muk sincs, mennyire megalázó ez a számára . . . Sokan találtak menedéket magánházaknál. A városban és térségében 8—10—15 000 ember? Nincs megbízható adat. Egyre többen keresik fel a Menekültügyi Hivatal he­lyi központját, regisztráltatják magukat. A kapott igazolás alapján hetente élelmiszer­csomagra, tisztálkodószerekre, ingyenes orvosi ellátásra jogo­sultak. Csakhogy többen in­kább lemondanak a kedvez­ményekről, senki nem tudja, hol töltötték ezt az időt. Mond­ják, hátrányos lehet a visszaté­réskor . . . Megkezdődött az új tan­év. Délutánonként a város ál­talános iskoláiban közel 130 kisdiák és a Marek Dózsa György úti épületében több mint 30 középiskolás anyanyel­vén tanulhat. Megszervezték az étkeztetésüket is. Egy ré­szük az új kollégium menzá­ján, a többiek a Koronában ebédelnek. Kisebb csoportok­ban érkeznek, tolmács jön ve­lük. Míg esznek, egymással beszélgetnek, nevetgélnek. Vi­dámak. Az étteremben csöp­pet sem érzik magukat ide­gennek . . . A segélyszállítmányok, kü­lönböző adományok változat­lanul naponta jönnek. Az egy­kori munkásőr laktanyába az elmúlt napokban Németor­szágból több ruha és tartós élelmiszercsomagot vettek át, egy pécsi magánkereskedő te­herautónyi szállítmányában dinnye, narancs, citrom, ba­nán is volt. Győrszentivánból o FÁMA Papíripari Kisszövet­kezet autóbusza dugig rakva, szépen dobozolva hozta o környéken lakóktól az általá­nos iskolásokkal közösen gyűj­tött adományaikat: két mázsa édességet, rengeteg savanyú­ságot, szalonnát, krumplit, sok meleg ruhaneműt. Egyébként főleg élelmiszer kell, de láb­beli is. Gyermek és felnőtt méretben egyaránt. Sokan jöttek, futottak egyetlen pó' papucsban . . . A mohácsi kórház szülésze­tén eddig hét kisbaba szüle­tett, egyet háromnapos ko­rában fogadtak be édesany­jával együtt. A picik vala­mennyien jugoszláv állampol­gárokként jöttek a világra . . , Berta Mária Városi Stúdió, Mohács Az utóbbi két testületi ülé­sen o képviselő-testület tagjai közül először Weiszbart József, majd Kovács Győző tette szó­vá, „mi az, hogy városi te­levízió?" Kérdezték azt is, mi­óta működik, ki a vezetője, ki határozza meg a sugárzott műsorokat? Ugye, már az idei költség- vetés készítésekor a testület megszavazta a milliókat a vá­rosban a törzskábel kiépítésé­re. Ennek ismeretében Schindl József magánvállalkozásban, annak rendje-módja szerint a hivatalos engedélyek birtoká­ban megszervezte és megkezd­te a Felszabadulási lakótele­pen meglévő, mór korábban kiépített kábelrendszeren su­gározni a műsorokat, minde­nekelőtt o képviselő-testületi üléseket. Tehát ő jogosult a „Városi Televízió, Mohács" feliratú, fényképpel ellátott kis igazoló kártya viselésére, ami­kor e célra készíti az anyagot. Mint ismeretes, testületi döntés született arról is, hogy a főutcától a város déli ré­szén az eddig még ellátatlan területeken Bokodi László, északra pedig a Híradástech­nikai Kisvállalat köti be a la­kásokat o rendszerbe, majd a törzskábel segítségével első lépcsőben az év végéig, az­tán a következő év első hó­napjaiban lehetővé válik, hogy Mohácson mindenütt le­hessen nézni a műholdas programok mellett a helyi stú­dió adásait is. Mindebből a törzskábel fektetésével és a déli részre tervezett munkák­kal nincs is gond. Az üteme­zésnek megfelelően halad a vállalkozó, Bokodi László, s amelyik utcában az ott lakók legalább 50 százaléka kérte a bekötést, karácsonyra foghat­ja az ígért csatornák műsorait. Viszont az északi városrészen problémák mutatkoznak. A Híradástechnikai Kisvállalat ki­viteli engedély nélkül dolgo­zott eddig,- a már meglévő létesítményeire egy ideje ígé­ri a fennmaradási engedély megkérését, de még ezzel is adós. A korábban vállalt ré­szekre sincs szakhatósági en­gedélyük. A hozzáértők sze­rint mindez nem akadályoz­hatja a már meglévő kisközös­ségek rácsatlakoztatását a városi egységes hálózatra, mert a kivitelezőtől függetlenül mindegyik külön egységet ké­pez és maga dönt a további­akról. Mindössze a folytatást kell esetleg másra bízni. A valódi egységes rendszer, létrehozásáról pedig előzete­sen már döntöttek az érintettek Polgárjogi társaságot kíván­nak létrehozni, melynek tagja és részese az önkormányzat, a kábelhálózattal a kisközössé­gek és a stúdióval Schindl Jó­zsef. A részletkérdéseket a kö­zeljövőben készülő együttmű­ködési megállapodásban kí­vánják majd szabályozni, il­letve rögzíteni. Addig is a meglévő rendszeren az adáso­kat sugározzák. Hétfői napo­kon a testületi ülésekről, szin­te „melegében” kapnak tájé­koztatást mindazok, akiket ez érdekel és este 8 órakor a megadott csatornára állítják a készüléküket. A tervek sze­rint a társaság bejegyzése után, amikor már nem kísér­leti jelleggel mennek az adó­sok, a hét meghatározott nap­ján riportokat, telefonos fóru­mokat és egyéb kereskedelmi jellegű műsorokat is készíte­nek. B. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom