Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-16 / 254. szám

8 aj Dunántúlt napló 1991. szeptember 16., hétfő Húsz település geológiailag alkalmas atomtemető létesítésére B óta a páti bem vállalják Konvertibilitás — valóságközeiben fi lakosságnak meg uarnia kell A Paksi Atomerőmű Válla­lat a kis- és közepes aktivi­tású radioaktív hulladékok végső elhelyezésére tovább keresi a megoldást. Levélben fordult az érintett települések önkormányzataihoz. Ezt a vál- falat képviselője személyesen adta át 20 Baranya és Tolna megyei település polgármes­terének. A több oldalas levél­ben — amelyet a nukleáris igazgató irt alá — többek kö­zött ez olvasható: Az Ofalura tervezett hulla­déktároló 1989-ben lakossági tiltakozás miatt meghiúsult. A PAV azonban végső megol­dást kíván találni a hulladék elhelyezésére, ezért olyan program kidolgozására tö­rekszik, amelyik megfelel mind a lakossági, mind a ha­tósági előírásoknak. A PAV garanciát vállal arra, hogy a létesítmény miatt sem a ter­mészeti környezetet, sem az ott élőket egészségi károso­dás nem éri. Csak abban az esetben épül meg a tároló, ha a lakosság beleegyezik. Enélkül, még a regionális vizs­gálatok sem kezdődnek meg. 'Minden szinten lehetőség van a társadalmi ellenőrzésre az önkormányzat és az általa fel­kért szakértők részére. Ameny- nyiben a közösségnek a vizs­gálat közben, vagy a későb­biekben kétségeik támadná­nak, úgy lehetőségük van a döntést módosítani, és azt a PAV tudomásul veszi. Egyben kérik az önkormányzatokat, Ihogy a lakosság körében kez­deményezzenek véleménykuta­tó beszélgetéseket, és ennek alapján alakítsák ki az ön- kormányzat állásfoglalását. Az atomerőmű különböző tudományos és kutató intéze­tek szakértőivel közösen ez év júniusában tanácskozást tartott, ahol a szaktudomá­nyok képviselői kifejtették, hogy a fazekasboda—mórágyi gránit alapú röghegységet, és a tőle észak—északkeletre el­helyezkedő Szekszárdi domb­ságot tekintik vizsgálati terü­letnek. Hogyan fogadták a tele­püléseken a PAV levelét? Bátaszéken Werner Mihály polgármester elmondta, hogy a Környezetvédelmi, Szociális és Egészségügyi Bizottság vé­leményezte az Atomerőműtől érkezett levelet. Ezt követően került az képviselő-testület elé. Ha szükséges, akár helyi nép­szavazást is tartanak. Ebben a kérdésben a döntést nem vállalhatja magára a testület. — A magam részéről nem tudom igazán eldönteni, hogy mi a helyes megoldás—mond­ja Werner Mihály. - Ha be­bizonyosodna, hogy nincs benne semmi kockázat, akkor a község fejlődésének érde­kében lehet, hogy igent mondanék. De annyi a szá­momra bizonytalan pont. Hiá­ba küldték el a szakértői vé­leményt, engem a laikust nem győztek meg ezzel. A szálkai polgármester Nagy Ferenc: „ — A községünkben a falusi turizmust szeretnénk fejleszte­ni. Egy ivóvíz tisztaságú tó található itt, és maga a kör­nyék is nagyon szép. A kuta­tásokhoz hozzájárulunk, hi­szen nem is biztos, hogy al­kalmas ez a hely a tároló megépítésére. Nem értek azonban egyet azzal, hogy­ha Tolna megyében van az Atomerőmű, akkor ott is te­messék el az atomhulladé­kot. Az Atomerőmű állami vál­lalat. Szakértők döntsenek eb­ben a kérdésben, de legyen egységes az állásfoglalásuk. Mórágyon a képviselők kéz­hez kapták a levél másola­tát, hogy a körzetükben élő emberek véleményét kikérhes­sék. Alsánáná n falugyűlést tar­tottak, ahova meghívták a PAV képviselőit. A testületi ülésen a képviselők közül töb­ben egyből elutasították az atomtemetőt. Mások felvetet­ték azt is, hogy mi lesz ak­kor, ha a szomszéd község igent mond a hulladéktároló megépítésére. — A pénz az jó lenne - mondja Kollár László polgár- mester akikor a község job­ban fejlődhetne. Inkább él­jünk szegényen, de bizton­ságban. A községben az el­múlt évben híre ment, hogy itt lesz az atomtemető, már akkor nagy volt a tiltakozás. Bátaapátiban több falugyű­lésen is foglalkoztak a hul­ladéktároló ügyével. A kép­viselő-testület nem ellenzi a tároló megépítését, a regio­nális kutatások megkezdését. — A hulladéktárolót meg kell építeni, amihez ember kell — mondja Kraohum Szi­lárd polgármester. - falube­lieknek lenne munkájuk. Kis, elmaradott település a mienk. Ha felvállaljuk az atomteme­tőt. lehetőségünk nyílik a fej­lődésre. A faluban élő em­berek megkérdezése nélkül azonban nem hozzuk meg a ^égső döntést. Mindenkihez eljuttatunk egy levelet, amely alapján mindenki kialakíthat­ja a véleményét. A várdombiak úgy döntöt­tek, hogy az anyagi előnyök­ből ilyen áron nem kívánnak részesedni. A PAV-hoz küldött válaszukban kérték azt is, hogy még a regionális vizs­gálatokat se végezzék el. A bonyhádi polgármester szerint, nem nekik, hanem szakértők­nek kell dönteni ebben a kérdésben. Cikón falugyűlésen döntenek erről a kérdésről. Baranya megyében a tele­pülések elutasították a hul­ladéktároló megépítésének még a gondolatát is. A sze- bényiek pedig már két évvel ezelőtt aláírást gyűjtöttek az atomtemető létesítése ellen. Erdősmecskén a képviselő­testület egyhangúlag nemmel szavazott, ennek ellenére fa­lugyűlést hívnak össze, a'hol a község minden lakója el­mondhatja a véleményét. Fé­keden, Ólaluban kitartanak a két évvel ezelőtt meghozott nemleges válasz mellett. Pusz- takislaluban szintén elutasí­tották a PAV javaslatát. Kis- geresden, Geresdlakon várha­tóan szintén nemmel szavaznak. A hidasi önkormányzat is eldön­tötte, hogy szó sem lehet az atomtemető létesítéséről, még a geológiai vizsgálatokat se végezzék el. Trábert András véméndi polgármester nem ér­ti, és csodálkozik is rajta, miért térnek vissza ezzel a kéréssel azokra a települé­sekre, ahol már egyszer el­utasították az atomtemető ügyét. Az atomtemető létesítése kockázattal jár, ezért minden településen félnek tőle. Az át­lag ember keveset tud a ra­dioaktivitásról, annak mérhe­tőségéről, hatásairól. A falu­gyűlések éppen ezért lehető­séget adnak arra, hogy az Atomerőmű munkatársai erről beszéljenek. Az embereknek maguknak kell dönteniük ar­ról, hogy a környezetükben vállalják-e ezt a plusz kocká­zatot, amit a hulladéktároló jelent a falu fejlődéséért cse­rében, vagy sem. A nyílt tá­jékoztatás, a valós párbeszéd sokat segíthet. Dönteni előbb- utóbb kell .. . Sz. K. Soha ilyen közel nem volt a magyar gazdaságirányítás ahhoz, hogy egy 20 éve dé­delgetett vágyálom, a konver­tibilitás megvalósuljon — mon­dotta a közelmúltban Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Szavait a mi­nap megerősítette a pénzügy- miniszter, Kupa Mihály is, aki szerint akár 1992 végére is konvertibilissé válhat a forint. Közbeszólt az eladósodás A magyar pénz átváltható­ságának szabaddá tétele már a 60-as években felmerült, amikor a szocializmus, a szo­cialista gazdaságirányítás megreformálásán gondolkod­tak a magyar szakemberek. A tervet azonban hamar félre­tették, hiszen akkoriban na­gyon sok feltétel hiányzott, sőt, 1968-at követően a 70-es években a magyar gazdaság külső egyensúlya jelentős mér­tékben romlott, s ennek kö­vetkezményeként megindult az ország külső eladósodása. Ahogy nőtt az adóssághegy, úgy kerültek egyre távolabb a konvertibilitással kapcsola­tos elképzelések. Az elmúlt években egyre in­kább úgy látszott, hogy ilyen jelentős adóssággal Magyar- ország évtizedekig nem lesz képes erős, szabadon átvált­ható nemzeti valutát megte­remteni. Ráadásul a gazda­sági rendszerváltás Magyaror­szágon jelentős inflációval járt, és még tavaly is attól tartottak a szakemberek, hogy az áremelkedés elszabadul­hat, hiszen azt a kormány szűkös eszközeivel nem tudja kordában tartani. A gazdaság helyzete azon­ban, ha összességében nem is, de több tekintetben a várt­nál kedvezőbben alakult. így minden ellenkező jóslat elle­nére az idén nem következett be a legrosszabb, sőt, az infláció a sokak által óvatos­nak minősített kormánybecs­lésnél is kisebb mértékűnek ígérkezik ebben az esztendő­ben. Ez olyan jó hír, amely­re a pénzügyi szakemberek igazán nem számítottak, A külkereskedők már tapasztalják A másik kedvező tényező, hogy igen előrehaladt a kül­kereskedelem liberalizációja az elmúlt 2 esztendő során. Korábban évtizedekig elkép­zelhetetlennek tartották a szakemberek, hogy ilyen mér­tékben rászabadíthatok a kül­piaci hatások a magyar vál­lalatokra. Most bebizonyoso­dott, egyáltalán nincs szük­ség a minisztérium közvetlen beavatkozására a külkereske­delmi tevékenység nagy ré­szénél. Az import-engedélyezési rendszer drasztikus leépítése az állami tulajdonban lévő vállalatokra is igen ösztön­zőleg hatott, s az egyre in­kább magánkézbe kerülő cé­gek várhatóan az eddiginél is jobban fognak élni a lehető­ségekkel. Ugyanakkor az im­portliberalizáció nemcsak sza­baddá tette a külkereske­delemben is a vállalkozási le­hetőségeket, hanem egyben hozzájárult a nemzeti valuta konvertibilitása feltételeinek fokozatos megteremtéséhez is. így kialakult az a kedvező helyzet, hogy amelyik vállalat forinttal rendelkezik, az sza­badon importálhat külföldről, és az ehhez szükséges valu­tát korlátozás nélkül megvá­sárolhatja a hivatalos árfolya­mon a kereskedelmi bankok­tól. Ez a lehetőség már koráb­ban adva volt a vegyes vál­lalatoknak, sőt, az ilyen vál­lalkozásban részt vevő külföl­di tulajdonosok Magyarorszá­gon befektetett tőkéjük után járó hozadékot is kivihetik az országból kívánságuk szerint forintban, vagy külföldi valu­tában. Ha tartósan erős marad a forint Más kérdés a lakosság helyzete. Számukra egyelőre e téren semmiféle kedvező ha­tással nem járt a nemzeti va­luta megerősödése. A kor­mányzat ugyanis nemhogy könnyített volna a helyzeten, hanem néhány éve szigorú korlátozó intézkedéseket veze­tett be. Jelenleg minden ál­lampolgár évente csupán 50 dollárt vehet hivatalos árfo­lyamon. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke úgy vé­lekedett, hogy az ország pénz­ügyi helyzetének fokozatos ja­vulása már most lehetővé ten­né e szigorú korlátozó intéz­kedések bizonyos oldását. A gazdasági helyzet ugyanis a vártnál biztatóbban alakul, ám még nem lehet tudni, hogy a kedvező folyamatok meny­nyire bizonyulnak tartósnak, így e kockázatos lépéstől egyelőre tartózkodik a Magyar Nemzeti Bank. Jelenleg nincs is olyan politikai nyomás, amely ilyen közérzetjavító in­tézkedésekkel kívánná a la­kosság körében kialakult fe­szültségeket oldani, így vár­hatóan néhány évet még kell várni a lakosságnak, hogy számára is valamiféle előny­nyel járjon a forint mind in­kább szélesedő konvertibilitá­sa. Várható azonban, hogy ha nem az idén, és nem is jövő­re, de két éven belül fokoza­tosan növekedni fog a lakos­ság turistakerete, és ha tar­tósan erős marad a forint, a konvertibilitás bizonyos mér­tékben a lakossági szférára is ki fog terjedni. Addig csupán annyi a biz­tató, hogy Magyarországon a külföldi valuták fekete árfo­lyama nagy mértékben csök­kent az elmúlt egy év során és a feketepiacon kialakult árak igen közel kerültek a hivatalos banki árfolyamok­hoz. Ez, ha egyelőre törvény- ellenes módon is, de a lakos­ság számára széles körben hozzáférhetővé teszi a külföldi fizetőeszközöket, s emellett Magyarországon a világ egyik legliberálisabb rendelkezése lehetővé teszi a feketén meg­vásárolt valuták tisztára mo­sását, ha azok banki betét­számlákra kerülnek. Sőt, azt is, hogy ezekről a számlák­ról bárki külföldre is vihesse az így vagy úgy összespórolt pénzét. P. F. Új típusú szakmunkásképzés IPOSZ-osztályok Az ország 14 szakmun­kásképző intézetében indult IPOSZ-osztály. Az Ipartes­tületek Országos Szövetsé­ge autószerelés (villamos­ság és elektronika, karosz- széria javítás),- festés-mázo­lás és kőműves szakmáik­ban kezdte meg a képzést. Az új rendszerű oktatás el­sődleges célja, hogy a le­endő szakmunkások átfogó képet kapjanak egy-egy szakmáról, megismerjék a legújabb nyugati technoló­giákat, alapvető számítás- technikai, vállalkozási is­mereteket szerezzenek, és megtanuljanak legalább egy nyugati nyelvet. Az IPOSZ- osztályokba elsősorban azok nyernek felvételt, akik iparosoknál végzik szakmai gyakorlatukat. Az első Iparos Egyesület ezelőtt 150 évvel jött létre, amely már akkor kiemelt feladatának tekintette a szakképzést. Az IPOSZ is fontos feladatának érzi a továbbképfcés, a szakképzés támogatását. Ebben az év­ben az ország több váro­sában megkezdődik o Né­met Ipartestület támogatá­sával egy új típusú szakmun­kásképzés, amelynek kere­tei köíotf elsősorban autós és építőipari szakmákban kezdik meg a képzést. Az oktatás egységes tanterv alapján folyik. A pedagó­gusokat Németországban ké­szítették fel. Tankönyvek még nincsenek, de a ta­nári segédkönyvek már el­készültek. Az IPOSZ-osztá- lyokban a kötelező a német nyelv, ezen belül is első­sorban a speciális szaknyel­vet sajátítják el a tanulók. A szakmai gyakorlatok je­lentős részére külföldön, el­sősorban német nyelvterüle­ten, kerül sor. Az IPOSZ-osztályok létre­hozásának elsődleges célja, hogy a modern piacgazda­ságban szükséges vállalko­zásalapítási és -vezetési, valamint az egyes szakmák­ban a nyugat-európai tech­nológiai szintet megközelí­tő ismereteket kapjanak a diákok. Megismerjék azokat a legmodernebb technoló­giákat, amelyek minden egyes szakmáiban éreztetik hatásukat: a CNC-progra­mozást, a számítógépek használatát, a modern gra­fikai tértervezést. Az IPOSZ- osztályökban az elmélet he­lyett a nagyobb hangsúlyt a gyakorlatra helyezik. Sz. K. Festői környezetben, szelíd dombok között bújik meg a kis tolnai falu, Bátaapáti Fotó: Proksza László

Next

/
Oldalképek
Tartalom